Napelemes repülővel a föld körül

Csütörtökön voltam egy remek előadáson, Bertran Piccard tartotta, az a az ember aki először körberepülte a földet napenergiával meghajtott repülővel. Egy filmet is vetítettek róla, lenyűgöző volt, nem is a technika, hanem ahogyan ő és a pilótatársa a döntéseket hozták és ahogyan csapatukhoz, az embereikhez  viszonyultak, ahogyan lelkesitették őket. Sajnos, csak franciául van fent a YouTube-on, de ha bármikor adják az otthoni tévében a Solar Impulse 2 című dokumentumfilmet, nehogy kihagyjátok. Itt van egy kis hir róla, csak ezt találtam magyarul.

 Azt volt az érdekes, hogy a filmre az egész nagy hercegi család kivonult, és még a luxemburgi kormány is. Mikor ballagnak fel a helyükre, akkor az egész terem felállt és megtapsolták őket, mármint a családot, a kormányt nem. Nagyon érdekes volt megélni, de szerencsére nem volt vastaps.

Lisszabon, lányokkal

A múlt hétvégén Lisszabonban jártam. Egyedül. Illetve munkatársnőkkel. Még tavaly megegyeztünk, hogy az egyik kedves kolléganőnket elraboljuk majd 50. születésnapja alkalmából. Csak annyi volt a terv, hogy elvisszük valami napos helyre. Féléves szervezés után lett belőle Lisszabon, úgy hogy az ünnepelt semmit sem sejtett. Még indulás napján is azt hitte, hogy wellnessbe megyünk a környéken és utána vacsorázni. De aztán a reptér felé vettük az irányt. A reptéren aztán láttuk, hogy másnak is Lisszabon jutott eszébe, rajtunk kivül még három másik lánytársaság is várakozott a felszállásra. Onnan tudtok, hogy ők is buliznak, mert egyen pólóban voltak. Mi rózsaszínűt viseltünk, az ünnepeltnek szóló biztatással és a fényképével. Egy ideig eltartott mig rájöttünk, hogy a pólónk miatt mosolyognak olyan kedvesen ránk az emberek...

Lisszabonba éjfélre értünk be és rögtön egy közeli bár felé vettük az irányt. A szállodai portás, egy idősebb férfi, egészen a bárig kísért minket, nehogy eltévedjünk. Egy kicsit furcsa volt, hogy télikabátot hordott, mert a mi luxemburgi nyárhoz szokott testünknek még a pulcsi is sok volt, hiszen 20 fok körül volt a levegő hőmérséklete. Aztán másnap láttuk, hogy ezek a portugálok igen fázós nép, ha 30 fok alatt van, az már tél, tehát téli kabát.

Ilyen volt a kilátás a szállodából, nem is értem, hogy lehet, hogy ott ennyire kék az ég:
,

A hétvégén éppen St. Antonio ünnepe volt, aki a szerelmesek védőszentje. Ezért aztán mindenfelé az alábbi képeken látható cserepes bazsalikomot árulták. A kis cédulákon szerelmes üzenetek vannak, mindegyiken más. A bazsalikomot nem szabad úgy megszagolni, hogy belerakjuk az orrunkat, mert az balszerensét hoz, helyette a tenyerünkkel kell megérinteni és utána a tenyerünkkel megszagolni.

Lisszabonban ilyenkor három napon át mulatnak, az egész város egy óriási szardinia szag, minden sarkon szardiniát grilleznek. Az ünneplések egy kedves eleme, ami csak Lisszabonban van jelen, az az, hogy a lisszaboni önkormányzat az ünnep alkalmából 6  nem jómódú párnak felajánlja, hogy állja a házasságkötés költségeit. A párokat egyszerre adják össze, fizetik az esküvő költségeit és a menyasszonyi ruhákat pedig hires tervezők ajánlják fel. Pont elkaptuk a mentet, amikor éppen a városházára tartottak:

Egy fúvószenekar vezette fel őket a város főutcáján, nagyon megható volt.

Hosszú hétvégén Mallorcán

A májusi szünet már Bence vizsgái előtt vannak, ezért csak néhány napos szünetet tudunk engedélyezni magunknak. A napfényre viszont nagy szükségünk van, elég kevés jut belőle, nagyobb mennyiségben lényegében csak a kiruccanásaink alkalmából. Ezért elugrottunk négy napra Mallorcára, ami Bence régi álma volt. Jövőre már úgyis kevesebb lehetőség lesz az érettségi és a felvételi miatt, utána meg az egyetem miatt...

Innen indultunk Luxemburgból, munka és iskola után egy pénteki napon. A luxair nagyon otthonos érzést ad, mert pont olyan mint a Malév 20 éve volt: a kiszolgálás nem túlságosan kedves, az ételek közel ehetetlenek (pl. a camambert sajt jéggé fagyva várja az elfogyasztását), minden 5. sorban van egy lecsapodó képernyő és az üléseknél kicsi a lábhely (nincs különbség a fapadosokkal). Viszont odafelé csak másfél óra az út, visszafelé viszont kettő, mert más útvonalon ment....

Mallorca gyönyörű:
- csodálatosan kék tengerpart fehér homokkal, mint a posztereken
- korrekt és nem túl drága szállás a tengerparton
- történelmi városok és szépséges tájak

Viszont mindezek a szépségek eléggé köztudottak, szóval rengeteg turista volt, már május közepén, ami még előszezon. Most még pont kényelmesen felfértünk a tömegközlekedési eszközökre. Ami sokszor persze állóhely et jelentett, mert rengeteg nyugdíjas, német és angol él itt és ők lényegében megtöltik a tereket. Szóval, ha bárki ide tervez kirándulást, nyáron valószínűleg már elviselhetetlenül meleg és tömött lehet a hely.

Ez volt a kilátás a hotelből:

Igen, igen és ilyen is volt:

És ilyen jókat ettünk: Paella és töltött tintahal

És voltunk Valdermossában, ahol Chopin élt barátnőjével, George Sand-dal. Kicsit sokat eshetett az eső, mert itt írta az Esőcseppek című darabaját.

És persze voltunk Soller-ben és Puerto di Sollerben is. A két hely között kb. 6 km a távolság, amit mi legyalogoltunk, át a dombokon és narancs és citromligetek között. Robi szedett is citromot, nagyon jó íze és aromáját volt. Hiába, a frissen szedett citrom más, mint a bolti. És amikor megérkeztünk a kikőtőbe, akkor ez a látvány fogadott:

A két falu nevezetessége az őket összekötő villamos (!), amit még az 1900-as évek elehén építettek. Ma már csak turistalátványosság, de annak nem akaármilyen!

Megtakaritások Luxembourgban

Az ING bank luxemburgi fiókja érdekes statisztikát tett közzé pénteken. Az átlagos pénzügyi megtakarítás Luxemburgban (csak készpénz, bankbetét és egyéb pénzügyi eszközök. Tehát például ingatlan nincs benne) kb. 78 ezer euro per fő. Ez egy négy fős családra vetítve majdnem 100 millió forintos megtakarításnak felel meg... Persze ez csak egy átlag, a különbségek itt is nagyok és az ingatlantulajdon erősen megdobná ezt a statisztikát. Most a hétvégén tartották a helyi bnv-t, ahol hatalmas tömeg hullámzott az ingyen kóstolóért és szóróajándékokért. Ez is Luxembourg...

Hatékony sebességmérés

Már egy hónapja, hogy a helyi rendőrség számtalan sebességmérő kamerát helyezett fel az autóutakra itt Luxembourg szerte. Természetesen előre jelezték, benne volt a hírekben és a rendőrség hivatalos oldalán le is lehet tölteni, hogy hová állították fel a kamerákat. Ennek ellenére az első napokban több ezer embert kaptak el gyorshajtásért. Az újságírókat megnyugtatta a nyilatkozó tisztviselő, hogy a rendszerük teljesen fel van építve, tehát a rajtakapott autósoknak csak néhány napot kell várniuk, hogy megérkezzen a postán a büntetésről szóló levél.

Nekünk is érkezett egy levél pénteken, de nem a helyi, hanem a német rendőrségtől. Szintén gyorshatjás ügyben. Egy autóúton a megengedett sebesség 100 km/h volt, a tolerancia szint 104 km/h. És mi mennyivel mentünk? 106 km/h-val. Mindez 10 euronkba kóstál. De ezért a péntzért még egy szép fotót is kaptunk!

Ali baba és a rablók

Robi idén szinjátszókörbe is beiratkozott. A rendező, Tony, Angliából jött, Londonban dolgozott rendes kőszinházakban, de a felesége Luxemburgban kapott munkái, igy utána jött. A mi szerencsénkre, mert remek előadást rittyentett a gyerekekkel. A darab kedves és humoros, aktualizálva és helyi utalásokkal megtöltve, tökéletes telitalálat. A jelmezek is tökéletesek, szépen felöltöztett mindenkit. Sőt, az első jelmezes főpróba után mikor megláttam Robit, alig akartam hinni a szememnek, ki volt festve! Teljes sminket kaptak a főpróbától kezdve, a színészeket fiatal lányokból álló sminkes csapat vette körbe. És természetesen profi világítás és zenei összekötés is volt. Maga a díszlet egyszerű volt, hogy a helyszínek között könnyen tudjanak mozogni.

Szóval tökélesen profi előadásban volt részünk. Ime az előadás plakátja:

Robi egyébként a hét rabló egyikét játszotta. A csapatban 1-3 osztályosok vannak, a főbb szerepeket a nagyobbak kapták. Tony az utolsó előadás előtt minden gyereknek személyre szóló kis biztató és köszönő levelet adott egy kis csoki kíséretében. A társulat az előadás végén egy nagy csomag diszcsomagolású sörrel köszönte meg Tonynak a rendezést. A nézők számára is világos volt, hogy a gyerekek nagyon szereti Tonyt és remekül dolgoznak együtt.

Bence is elégedett volt a darabbal. Indulás előtt csak azért izgult, hogy hogyan bír majd ki két órát evés nélkül!

Felhívtuk Svédországot

Az újságban olvastuk, hogy Svédország kedves turista kampányt indított. Az a kampány neve, hogy "Hívd fel Svédországot". Egy központi számot tárcsázva egy véletlenszerű svédhez kapcsolnak. Ez nagyon tetszett mindenkinek a családban és szombat délelőtt már tárcsáztunk is. Kicsöngött, de nem voltak otthon a svédek, biztos átmentek egy másik országba:-). Ma délelőtt már nagyobb szerencsével jártunk. Egy fiatal srác volt a másik oldalon, Bencével pont egy idős, Svédország középső részén lakik. Pár perc múlva kiderült, hogy ő nem született svéd, szülei norvégok illetve dánok. Mondta is, hogy mindenképpen menjünk el Norvégiába, mert gyönyönyű.

Nőnap - csokival

Emlékszem kislány koromban  micsoda nagy szó volt a nőnap. Férfiak hosszú sora várakozott az alkalmi virágárusoknál. Itt Luxembourgban, bár megemlítik, nem számít nagy ünnepnek, a Valentin napban több pénzt lát a kereskedelem, akkor nemcsak virágot lehet eladni, hanem sok minden mást is, csokoládét, ruhát stb. Mig sok olasz kollégám volt a másik csapatban, ők mindig köszöntötték a női kollégákat, persze csak az ingyen puszi miatt. Idén viszont csokoládét kaptunk:

Kalandok Abu Dahbiban

A főnököm nyaralt Abu Dahbiban, és rengeteg érdekes történetet mesélt. Mesélte, hogy szombat késő éjjel hatalmas zajra ébredt. Kiderült, hogy a helyiek túráztatják a ferrarijukat. A szálloda előtt is egy szép, egyenes gyorsforgalmi út adott lehetőséget a gépek teljesítményének tesztelésére. A berregés, a zaj egész éjjel ment és ez ugye nem a szokásos utcai zaj volt, hanem sokkal erősebb. Egy idő után már nem bírta a főnök és lement a recepcióra, hogy kérjen füldugót. Legnagyobb meglepetésére nem volt. Erre nagyon felhúzta magát és kikérte a managert- A manager többször bocsánatot kért és kompenzációt ígért. És hogy mivel próbálták a főnököt kiengesztelni? Hát átrakták az elnöki lakosztályba, ami 150 négyzetméteres, külön tv szoba és szalon, rózsaszirmok az ágyon... Olcsóbb lett volna valakit elszalasztani egy füldugóért...

Ezt az ajándékot kaptuk mindannyian a csapatban:

Perzsaszőnyeg - agéralátét

Leszel a férjem?

Ma van a Proposal Day Angliában. Ez az a nap, február 29-e, amikor a hölgyek megkérhetik párjuk kezét. Gondolom, hogy nem véletlen csak szökőévekben van erre lehetőség. Ez a jeles nap jó lehetőséget nyújtott férfi kollégáink ugrasztására. Többüket is megkérdeztük, hogy ma már kérték-e meg a kezüket. Erre többnyire csak jó erős arcvörösödés volt a válasz. Mi, lányok, pedig jót nevettünk.