A kis Svájc

A kis Svájc nevével ellentétben nem Svájcban, hanem Luxemburgban található, az ország északi részén, a német határ mentén. Hogy miért Svájc? Mert hegyes, dombos és gyönyörű. És meglepően okosan építették ki a turistáknak. Mindenhol tökéletes betonút, amit időnként beállók és miniparkolók szegélyeznek. Minden nagyobb látványosság (vízesés, sziklaodú) könnyen megközelíthető a parkolóktól. A turistaközpont egy hatalmas rét közepén áll, egy régi vizimalomban. A malomkereket meghagyták és az üvegpadlón keresztül látható, már csak ezért is érdemes a turistaközpontba bemenni.

Az egész úton egy titokzatos állatka kísért minket végig. A fiúk szerint pocok vagy cickány. Szerintem pedig egyszerű mezei egér volt, ezen a képen látható (valahol)

A megtalálónak magas jutalom!

Egy patak mellett vitt végig az út, persze a fiúk rögtön ugrálósat és átkelőset játszottak. Természetesen az átkelős játék addig tartott, amíg:



Kinek a lába szárad?

 Tinédzserünk végig a belőtt sérója, a napszemüvege és a kullancsok miatt aggódott. Nagy megnyugvás volt (és végre csönd lett), amikor végre a fülébe tette a fejhallgatót.

Mindenki jól elfáradt, mert ilyen meredek helyekre is fel kellett másznunk:



Felfelé!



Vulkánföld

A Koblenz és Bonn közötti részt Vulkánföldnek hívják, gyönyörű dombos vidé és vulkanikus tavak mindenfelé. Andernachban kezdtük, ahol a világ legmagasabb hidegvizű gejzíre található. A földben található CO2 nyomja ki a vizet, ami mindenféle ásványi anyagokban is gazdag (kimossa a kőzetekből). Az andernachi gejzír kb. 2 óránként tör ki, egy-egy kitörés 6-8 perci tart és közel 60 méter magasra lövel fel. A gejzír maga egy tájvédelmi körzetben található ahová egy sétahajó viszi el a látogatókat. Andernachban pedig felhúztak egy gyönyörű múzeumot, ahol a környék vulkanikus részeiről és magáról a gejzírről lehet a legszükségesebbeket megtudni. Minden interaktív, tekerhető, nyomható és húzható.



1,2,3,... kitörés

A Vulkánföldöt arról lehet felismerni, hogy mindent Vulkánnak hívnak, tehát van Vulkán söröző, Vulkán pékség és Vulkán pizzéria...Ez nagyban megnehezíti a tájékozódást, mert mindig azt hittük, hogy valami látványosság. Azért csak eljutottunk a legszebbnek tartott vulkánikus tóhoz, a Laacher See-hez. Persze, más is hasonló terveket szőtt, a parkolók dugig tömve, még a szántóföldön is álltak. A tónál vicibicikliztünk egyet. Jó, hogy ilyen sok fiú van a családban, nem volt gond eldönteni, hogy ki fog pedálozni...


A viking hajó

Ma hazaúszott Robi viking hajója:



Ahoj, ahoj!



Jelbeszéd

A héten jelbeszédről szóló előadáson voltam. A munkahelyemen az egyik munkatársunk süketnéma, ő tartotta. Ahány beszélt nyelv, annyi jelnyelv, tehát nem egységes. Megtanultuk a betűket, a magánhangzókat mind a balkézen mutatjuk (a-tól u-ig sorban vannak az ujjakon és jobbkéz  mutatóujjával mutatunk rá), a mássalhangzók pedig az írott formájukra hasonlítanak. A gyakoribb kifejezésekre pedig vannak általános jelek, sokat számít az arckifejezés is.  Persze, egyszerűsítenek, ahol tudnak, például a szia és a viszlát ugyanza. Az előadás végén kihívtak néhány embert és szavakat kellett jelbetűzni, mint például elefánt.

Újabb házi feladat

A jövő heti szünetre Robi megint azt kapta házi feladatnak, hogy vezessen naplót. Biztos bejött a tanárnőnek a múltkori műkakis bejegyzés.

A héten egy másik órán Robinak fel kellett sorolnia mozifilmeket: A Sólyom végveszélyben, A híd túl messze van volt a listáján. Csak egy gyerekfilmet nevezett meg. Szerencsére még nem jelentkezett nálunk az itteni gyerekvédelem.

Éjszakai marathon

Igen, igen az egyetlen esti marathont azt itt, Luxembourgban futják, vagyis futották most szombaton. Lényegében az egész várost lezárják ilyenkor, tőlünk nem messze van a rajt. Tavaly már megtanultuk, hogy ezen az estén nem szabad autóval közlekedni, egyrészt a lezárások miatt, másrészt a legtöbb futó autóval érkezik a helyszínre (bár rengeteg buszt biztosítanak) és hatalmas harc indul a parkolóhelyekért, aztán egy idő után már a járdán is állnak...

Idén az első ellenőrző pontnál vártuk be a tömeget, több tízezren futnak ilyenkor. Az élboly természetesen kenyaiak és etiópok volt. Hihetetlen micsoda gyönyörű stílusban és könnyedén vertek rá több száz métert a marokkóiakra és utána hosszú csend következett, majd néhány perc múlva megjelent a tömeg is, az amatőrök. A verseny tisztaságára ellenőrök vigyáznak, akik természetesen nem futnak, hanem bicikliznek:



Ellenőrök biciklin



Ha valaha rászánom magam egy kisebb futásra, csak a megfelelő öltözékben fogom tenni, valami hasonlóra gondoltam:



Csak stílusosan

 
A vízes blokknál ütemesen trappoltak a futók az eldobott műanyagpoharakon, másnapra viszont mindent kristálytisztára takarítottak:




Tapossa laposra!

A futás közepe felé volt egy kis természetes hűtés, a szokásos esti eső!

Újabb szivárvány

Lassan szivárványos képsorozatot tudok készíteni. Ez a belvárosban került lencsevégre:

A 19.50-es eső után...

Kellemes karácsonyt!

Ma ezzel köszöntött minket a reggeli rádióműsor német szpikere. Aztán felolvasta a hőmérsékleteket a környező falvakban, a szerencsésebb helyeken akár 5 fok is volt. A helyzet annyira nem kritikus, délutánra már majdnem 20 fokig is melegszik a levegő. Akik a reggeli zord hideget átvészelik, azokról délután garantáltan leolvad a télikabát. És persze rengeteget esik az eső, közben tart azért szüneteket és persze este 8 után hétágra süt a nap...

A hét további örömteli híre, hogy megérkezett a mélyhűtőajtó, el is raktuk gyorsan, hogyha majd a ragasztott újra eltörik, akkor és csakis akkor kicseréljük. Természetesen az ajtót házhoz hozták és nem kellett kifizetni a futárnak. A csomagban volt egy számla, majd egyszer utaljam át. Ez egy ilyen luxemburgi szokás, hogy csak utólag kell fizetni, még mindig nem szoktunk teljesen bele.

Hogyan rendeljünk mélyhűtőajtót?

A szokásos napi monszunonkat csupán Bence délutáni akciója szakította meg. Kedvenc tinédzserünk gyors növekedése kockásabb mozgással jár együtt. Kicsit mindig nagyobb a lendület, amikor üdítőt vagy vizet tölt ("Bocs, anya"), amikor csukja az ajót ("Bocs, anya") vagy amikor müzlit rak a reggelihez (több van mellette mint a tálkájában). Ma viszont még nekem is tátva maradt a szám. A "gyertek vacsorázni!" felszólításra nagy lendülettel jött elő a barlangjából (=szobája), ment is egyenesen a hűtőhöz és kirántotta a .... - most próbáljátok kitalálni, de nem fog menni -... szóval kirántotta a mélyhűtő ajtaját. Annyira, hogy eltörött a fogantyúja. Arra kérdésemre, hogy mit keresett ott, csak annyit válaszolt, hogy a fagyit. Én úgy gondolom, hogy mi túlságosan is liberális család vagyunk, de becsszó, hogy nem szoktunk fagyit vacsorázni. Értetlenül álltunk a hűtő és Bence előtt. A károk felméresekor kiderült, hogy a fogantyú nélkül nem lehet a mélyhűtőt becsukni, kvázi mindenkinek be kell áldoznia magát és legalább 10 db pálcás jégkrémet kell benyomnia még az olvadás előtt. A család legjobb barátja nálunk nem aszilvia, hanem a pillanatragasztó. Amíg kerítettünk egyet, egy celuxxal próbáltuk menteni a menthetőt. Mondjuk itt nincs az a rekkenő hőség mint otthon, ez most mindenképpen hasznos volt. Végül a pillanatragasztó fogott, most legalább csukva van a mélyhűtő és addig ki sem nyitjuk, míg új ajtót nem szerzünk...

Monszun

Irigykedve figyeljük az otthoni időjárás jelentést és még irigyebben látjuk a skype-on a szép barnára sült nagyszülőket... Itt is trópusira fordult az idő, de csak félig, és csupán az esős részt kaptuk meg. A kilátások sem rózsásak:

Ma reggel mandinerből is esett. Az esernyő megvédett felülről, de térdig eláztam alulról, ahogyan a víz visszavágódott a betonról.