Az itteni Ósan önmagában egy intézmény és a város gasztronómiai és kulturális központja. Össze nem hasonliható a hasonló nevű otthoni élelmiszerlánccal. Ugye, minden közönségnek a neki megfelelő minőséget.
Szombaton szeretek rögtön nyitás után érkezni, ez reggel 8 órát jelent, mert ilyenkor még elviselhető a tömeg és gyönyörűen fel van minden töltve. Éppen a vasárnapi csirkéhet emeltem be az áldozatot a kosaramba, amikor mellém pattant egy hölgy és mondta, hogy helyes, hogy ezt a szép elszászi csirkét választottam, ezt bizony ő nevelte. Majd fényképekkel illusztrált beszámolót tartott a csirkéiről. Ebben az áruházban gyakran lehet látni a termelőket, tenyésztőket is, tavaly például almatermelőkkel lehetett besélgetni. Kiderült, hogy 4500 állatot nevel, nagyon szigorú minőségellenőrzés mellett. A csirkék a "label rouge" alá tartoznak, szabadföldön erősödtek, kvázi minta biocsirke lenne. A néni elmesélte, hogy havonta ellenőrzik, hogy a csirkék jól érzik-e magukat, van-e elég fa a mezőn, ahol tartják őket és persze homokfürdőnek is kell lennie. Az ellenőröket nem engedik egyedül a csirkék közé, mert a kakasok elég aggresszivak szoktak lenni, de őket, gondozóikat persze nem bántják. Aztán mutatott még néhány fényképet ahol vagy csirkék voltak pitypanggal vagy a néni és több száz csirke körülötte. Hálából, hogy meghallgattam kaptam tőle eredeti elszázi csirkereceptet:
Elszázi csirke fenyővel
Hozzávalók:
4 db elszázi csirkecomb
40 gr méz
40 gr fenyőlevél
100 gr vaj
1 l erőleves
1 hagyma, só, bors
Elkészités:
A csirkét a méz felével bedörzsöljük és betakarjuk a fenyőlevéllel. Ezután 12 órára a hűtőbe rakjuk. A fele vajon és a hagymán megfuttatjuk a csirkét és hozzáadjuk a maradék mézet. Felöntjük az erőlevessel. Kb. 10 percig főzzük. Ha megfőtt a csirkecombokat kivesszük és félretesszük. A főzőlét lelszűrjük és besűritjük, hozzáadjuk a maradék vajat, a szószt sózzuk és borsozzuk. Rizzsel tálaljuk.
A néni megnyugtatott, hogy a fenyőlevelet el lehet hagyni a receptből, ez amolyan elszászi hozzávaló.
