A hétvégi reggeleinkben minőségi javulás következett be. Kiderült, hogy a fiúk is tudnak sokáig aludni! Mikor Bence kisebb volt, állandóan hatkor keltünk és kb. 7-re már minden reggeli tevékenységen túl voltunk: tisztálkodás, reggeli, játék. És még előttünk állt a nap. Mindez már a múlt, Bence tinédzser lett, aminek első jele, hogy simán alszik fél kilencig. Robinak mindig is jó volt az alvókája, ha fel is ébred korábban, csendben elszöszmötöl az ágyban.
Ma rövid programot szerveztünk és fedettet, mert esik. Hallottuk, hogy Wasserbilligben van egy kisebb Akvárium, gondoltuk megnézzük gyorsan a bevásárlás előtt. Wasserbilliget szerintem minden kamionos ismeri, ez az első falu Németországból Luxemburba jövet. És persze itt tankolnak meg. De a benzinkutak mellett a másik látványosság az Akvárium, amelynek épület a Sure és a Mosel összefolyásánál van, csodaszép környezetben. Az Akváriumnak két terme van összesen, alig néhány akváriummal, mégis egy órát voltunk bent. A pénztárostól szokásos módon németül kértünk jegyet (3euro a felnőtt, fele a gyerek), majd meglepő módon a férfi kipattant a pénztár mögül és bejött velünk az első terembe és mutatta, hogy hol kezdjünk. De aztán belemelegedett és elkezdett magyarázni is. A virágállatokkal kezdtük, ami halat eszik és se nem állat (nem mozog), se nem virág (ragadozó). Aztán közben átváltottunk angolra és kiderült, hogy a vezetőnk londoni. Egy teljes órát töltött velünk és csupa kulisszatitkot mesélt el. Például, hogy etetés közben egyszer majdnem megették az óraszíját a halak (doktorhal, sebészhal stb .). Mennyire fontos a megfelelő környezet, egy bizonyos fajta afrikai tavi hal csak kövek között él, hogy a bohóchal területvédő és ezért az akvárium csak egy bizonyos részére merészkedik, mert a másik végén már ott a másik bohóchal, azt a részét az akváriumnak nem is ismeri. Hogy a bambuszcápa nem úszkál, ezért tartják ilyen kis helyen. Aztán lekapta a másik akvárium alját és megmutatta a szűrőrendszert, ahol szintén éltek halak, még kis korukban csúsztak bele véletlenül, pont mint a Némós filmben. Azóta is ott élnek, nagyon jól megvannak, etetni is szokták őket. Minden vasárnap délután fél négykor van etetés, jövő hétre el is ígérkezdtünk, hogy megnézzük. Szóval ha erre jártok, akkor ne hagyjátok ki Wasserbilliget és az akváriumát:
ezen a linken elérhető.
Szóval már nagyon utáljuk a szombat reggeli bevásárlásokat, de sajnos kéthetente rákényszerülünk. Ma reggel már odajutottunk, hogy nem volt itthon csak három szelet kenyér. Ezen testvériesen megosztoztunk, vagyis Robika megette az összeset. Ilyen jó étvágya még sohasem volt. A Kauflandba szoktunk átjárni Trierbe, mert egyrészt sokkal olcsóbb mint itt a luxemburgi Auchan, másrész nagyon jó a kolbászválasztékuk. És még besétáltunk a városba is, hogy újabb kabátot vegyünk, mert valaki mindig kinövi. Most Gy.-n volt a sor, Bence már kapott Wolfskin kabátot. Ez itt olyan mint egy klubtagsági, a boltban vásárlók is wolfskin kabátban, pulcsiban voltak, alig lehetett megmozdulni (
Farkasbőr). Beugrottunk egy kávézóba is, ahol a szezonnak megfelelően marcipános gesztenyét ettünk csokikrémmel belül, de kivül kiköpött mása volt egy igazi gesztenyének, persze, még burokkal együtt. Robi egy sündisznónak vetett véget. Itt lehet nyálat csurgatni:
Konditorei Raab, Trier. Van beülős részük is, úgyhogy már sejtem, hogy legközelebb hol fogunk hurkákat növeszteni. Az eladókon egyébként már elég sok van...
Aztán nagy rohanás vissza Luxi-ba (ahogy a helyiek mondják, persze leírva Luxe), mert bejelentkeztem fodrászhoz. Az IQ-m további csökkentést igényelt, ezért gondoltam, újraszíneztetem a hajam. Reggel bejelentkeztem a T-hairbe, most nyyíltz és napok óta szemeztem vele, tök üresen állt az egész, a madár sem tévedt be. Azért lett mégis szimpatikus, mert minden este kitakarítottak - ezt láttam, amikor jöttem haza. Reggel egy vékony férfi fogadott és vette fel az időpontot, mint később kiderült, Jeremy-nek hívják. Nos, a férfi fodrászok vagy A vagy B típusúak, Jeremy határozottan B típus. Szerintem ők vannak többségben ebben a szakmában. Viszont nagyon jó humora volt, megkérdezte, hogy szeretnék-e zöld pöttyöket is a hajamba. Mondtam, hogy csak akkor ha pirossal keveri őket. Családom is hamarosan megjelent a bolt előtt (az esernyőt hozták utánam) és nagy vigyorgással és grimaszokkal néztek befelé. Jeremy csak ennyit mondott: "Itt a három gyereke." és rámkacsintott. A végeredményről csak annyit, hogy Robika nem nevetett ki, mint a legutóbbi fodrászos kiruccanásom után.
