Nancy

A Luxemburg körüli kört tovább tágítottuk, vasárnap Nancy-ban jártunk. Mivel valamilyen sejtelmes okból észak Franciaországban is tartanak sziesztát (bezárnak 12-kor és csak délután 2-kor nyitnak ki), ezért Gy. már korán reggel kigurult az ezüst nyíllal. Ragyogó napsütés és mínusz 3 fokban érkeztünk. Mikor ismeretlen városba érkezünk, akkor a legfőbb fejfájásunk a parkolás, bár vasárnap egyszerűbb. Amikor már úgy éreztük, hogy eléggé sokszor láttuk a "centre" táblát, úgy gondoltuk, hogy megérkeztünk és gyorsan leraktuk az autót. És nagy szerencsénk volt, vagy csak jó megérzésünk, mert a belvárosi park oldalában álltunk meg.

A parkban kopasz fák, rengeteg hobbifutó és károgó zöld papagájok fogadtak. Az egyik kis mellékutcában pedig vasárnapi piac. A reggeli még nem múlt el nyomtalanul, ezért a "veillez-deguster" kínálásra sem mozdultunk rá a kolbászokra. Továbbsiettünk az Akváriumba. Itt Gy.-t belgának nézték, aminek nagyon örült. A jegyekért összesen 4 eurót fizettünk, nem is értettük. Gyönyörű akváriumok, gyerekbarát berendezés fogadott minket. És megint volt egy halféle, amit máshol még nem láttunk: a négyszemű hal. Igazából persze nincs négy szeme, csak normálisan kettő mint bármely közönséges halnak. A vizes és szárazföldi részek határán él (mint a lábas hal) és a víz felszínén közlekedő rovarokat eszik. Ezért aztán ő maga is lebeg a felszínen. A szeme lényegében gömb, a felső része a víz felett, az alsó pedig a víz alatt. Nagyon érdekes még nézni is. Sajnos nem sikerült lefényképezni. Aztán persze ott volt a másik nagy kedvenc a kőhal. Itt mindig  percekig állunk, hogy most hal-e vagy kő és hát megint volt egy kő vagy hal ami határesetnek bizonyult. Az emeleten kitömött állatok, de táblán kiírták, hogy ezek természetes úton haláloztak el és csak utána tömtek. Robinak nagyon tetszett, mert rengeteg hal is volt köztük.

A csikóhalak nagy kedvenceink

Nancy főtere, a Place Stanislas,  Unesco örökség és tényleg nem csúnya. Kicsit Leningrádra emlékeztet (oh, pardon), főleg a nagy tér és az aranyozott kovácsolt vas kerítések miatt. Az viszont biztos, hogy erre a hidegre nem készültek fel. A szökőkutakban zubogott a víz. Már azon a részén, ahol sütött a nap, a többin befagyva, a szobrokról is hatalmas jégcsapok lógtak, a fiúk legnagyobb örömére: 1 percen belül átázott a kesztyűjük, Bencének a csizmája is vízbe kóstolt...

Szökőkút extra designnal

Egy kicsit kóboroltunk a téren, megnéztünk egy bezárt kristályboltot. Nancy ugyanis két dologról híres, egyrészt a kristály használati tárgyakról, másrész a bergamott cukorkáról. Mivel minden zárva volt, cukorkát nem találtunk, úgyhogy erre még tavasszal vagy nyáron visszatérünk. Egy idő után próbáltunk éttermet keresni, de csak zárt üzleteket találtunk, de láttuk a helyi villamost (sajnos, a halakra előttük az összes akkunkat). Kénytelenek voltunk hát visszatérni a főtérhez, innen nyílt egy utca, ahol Nancy valamennyi vasárnap is nyitvatartó étterme áll. Választhattunk volna olasz és indiai közül, végül egy palacsintázót láttunk meg. Franciaországban a palacsinta nemcsak édesség, hanem főétel is. Ha sósan készítik, akkor galette a neve. Menüt választottunk, nem volt valami nagy szám és mivel egy szakács volt kb. 15 emberre, nem is nevezhetjük gyorsnak a kiszolgálást. Viszont egy érdekes megfigyelésre tettünk szert. A Nancy-beli lányok erősen körteformájúak. Azaz a pult mögül csak az arcát láttuk a cukrászlánynak, helyes vékonykának tűnt. Na, de amikor előjött, hát elkerekedett a szemünk, hogy mekkora puttonyt hord.

Megnéztük még a helytörténeti kiállítást. Itt is kb. ugyanolyan hideg volt mint a nagy magyar múzeumokban, a teremőrök is kabátban járkáltak. Nem csoda, hogy nem volt ruhatár... A másik párhuzam a tulipános láda, gondolom funkciójában hasonló mint a magyarnak, de mintája más volt. A dísztányérokon pedig természetesen a gall kakas pompázott. 

Az egyetlen dolog, ami nagyon kiábrándító volt, az a hihetetlen mennyiségű kutyaszar, amit kerülgettünk az utcákon. Könnyű hozzászokni a jóhoz, itt Luxemburgban egy kezemen fel tudom sorolni, hol láttam szemetet a földön. Kutyaszart pedig tényleg csak a franciáknál láttunk, még a németeknél sem nagyon. Lehet, hogy a német és a luxemburgi kutyák is a Franciaországba járnak szarni? Ez költő kérdés volt.

Opera

Azért Luxemburg családi hely, az egyedülállóknak nem sok szórakozási lehetőséget nyújt. Múltkor egy csapat szinglivel beszélgettem, arról, hogy milyen programok vannak a környéken. Invitáltak, hogy menjek velük operába. Amióta egyszer 1 órányi autóútra levő moziba hívtak bolgár művészfilmet nézni, már óvatos vagyok. A filmhez nagy kedvem lett volna, de azért 2 órát nem autózok érte. Na, ma operába hívtak. Majdnem megint beugrottam, "nahát nem is tudtam, hogy Luxemburgban van operaház". Nincs, jött a válasz, Saarbrückenben játsszák. Hűha, mondom, az másfél óra egy irányban. De azért gondoltam adok neki még egy lehetőséget, ki tudja talán Kiri Te Kanawa lép fel személyesen mint Éj királynője. "Mit játszanak?" A Fideliot, jött a válasz. Na, azon otthon elaludtam. De a munkatársam nem adta fel: "Lehárt is szoktak játszani". "Mi?? Operettet??" Na, ekkor már gurguláztam a nevetéstől, nem hiszem, hogy  ezek után bárhová hívni fognak....

Mi fér a hobbiautónkba?

A szombati belgiumi kiruccanásunk természetesen megint az Ikeába vezetett. Végre sikerült kiválasztanunk egy kanapét (piros Klippan, 2 személyes). Még néztünk hozzá kisasztalt és egy íróasztalt is. Úgy teveztük, hogy kiszállítást kérünk, mert ez már tényleg nem fér be az autóba. De tévedtünk. Befért.Sőt, még a liftbe is be tudtuk tuszkolni a kanapénkat, így nem kellett végigtolni-vonni a négy emeleten. Szóval le a kalappal a hobbiautó előtt, eddig az ágyak kivételével mindent el tudtunk hozni! Sajnos, mi már Robival nem fértünk be az autóba, ezért teázással és sütizéssel töltöttük az időt, amíg a fiúk megfordultak a cuccal. Az Ikea az autópálya mellett van, nincs alternativ közlekdési eszköz, maximum az autóstop.

Míg Robi angolórán volt, addig átruccantunk a szokásos német diszkontunkban bevásárolni. A Reálban nem voltak sokan, ez a dioxin botrány nem tett túl jót a forgalomnak. Nekünk is nehezebb úgy vásárolni, hogy ugye a tojás és a húsfélék kiestek. Pedig igazán occsó volt a csirke!


Na, most ugyanez luxemburgi magyar sznob verzióban következik:
"Hétvégén megint külföldön jártunk. Gy. délelőtt kétszer is volt Belgiumban. Megint lakberendezési beruházásokat eszközöltünk. Természetesen az öblös kanapénk is befért az autóba. És segítség nélkül raktuk össze. Az idei divatszín, a piros mellett döntöttünk Ez a legideálisabb a csakránknak, már ha sokat ülünk rajta. Természetesen nem elégedtünk meg azzal, hogy csak egy országba menjünk hétvégén, ezért még szombat délután megint külföldre mentünk. Németország a stabilan jó minőség országa, ott vásároltunk be egy tágas és szellős nagyáruházban. Van egy kis dioxin botrányuk, ezért most nem vettünk szafaládét."

La chance de ma vie

A francia filmek jók. Jók a színészek, jó a sztori, tudnak filmeket csinálni. Péntek este csajszis filmet néztünk néhányan, szigorúan csak lányok. La chance de ma vie a címe, néhány év múlva majd amerikai feldolgozásban is meg fog jelenni, gondolom. Persze lebutítva és szupersztárokkal. Ez most egy kedvesen aranyosan bumfordi film. Kár, hogy otthon csak az amerikai pocsék özönli el a mozikat...

A film előzetesét itt lehet megnézni.

Amneville

A vasárnapi portyánkat Franciaországban tettük meg. Amneville egy erősen iparosított városka, amit megpróbáltak rehabilitálni, azaz raktak a város egyik szélére egy hatalmas szórakoztató komplexumot, casinoval, állatkerttel, termálfürdővel, mozival és még ki tudja, hogy mivel. Sajnos, még nincs szezon, ezért csak délután volt, némelyik, nyitva. Viszont odafelé egy kicsit eltévedtünk és így a város azon részét is megnéztük, amely még rehabilitásra vár. Olyan ganzosan otthoni érzésünk lett egyszeriben.

A cél az akvárium volt, az egyetlen egység, amely egész évben nyitva. Mindig elcsodálkozom, hogy már annyi halat láttunk és még mindig van, amit még nem. Pl. itt az alábbi képen ez a csúnya hal, vagyis rondus kekus:

A kék színű a hal

És az egyik átjáróban pedig Robi kedvenc madara alatt sétáltunk el:

Az állatkertbe nem mentünkbe, az majd egésznapos program lesz. A pálmafákat és más hidegre érzékeny növényeket pattogtatós műanyagba csomagolták. Hogy miért csak a törzsét és a leveleit meg nem...Lehet, hogy bent az állatkertben a trópusi állatok is be vannak ilyesformán csomagolva...

Az idei pálma divat

Visszafelé megálltunk egy pékségnél, hogy vegyünk egy kis kenyeret. Bementem és megriadtam, szinte semmi kenyér nem volt a polcokon. Aztán megláttam a rengeteg bagettet, hát igen, ez Franciaország!

"Szent Szilvamag"

A fenti idézet egy kötelező olvasmányból való. Most hagyok mindenkinek egy nyúlfarknyi kis időt, hogy kitalálja melyikről is van szó. Na, jó, annyit elárulok, hogy Robinak kell elolvasnia, tehát másodikos anyag.

Bálint Ágnes örökbecsű darabjáról, Mazsoláról van szó. Természetesen olvasónapló is van hozzá. Az első fejezetet hétvégén olvastuk el (persze a történeteket már kivülről fújjuk, a bábfilmet már többször láttuk), aztán kitöltöttük hozzá a kérdéseket is pl. milyen illemszabályokat tanít Manó Mazsolának. Na, itt nem volt gond. Robi rögtön rávágta: "Ne csámcsogj!"

Lóg a, lóg a ... kolbász

A hét nagy feladata volt a kolbászunk megfelelő elhelyezése. A háttérről csak annyit, hogy odafelé sajtszagot húzott a bőröndünk, idefelé meg, természetesen, kolbászszagú volt. Gy. egyébként nem rajong az efféle csomagokért amióta egyszer a paprika miatt ellenőrizték a nagybőröndünket. Ezért aztán a töpörtyűről csak a szerencsés landolás után számoltam be...

Nos, a kolbászról csak annyit, hogy Petike csinálja és isteni finom. Már a füstölőből kijött, de még eléggé puha, szellős helyen illene továbbszáradnia. Itt a bérelt lakásban nincs ilyen, ezért egy kedves magyar kollégámat kértem meg, hogy vállalja be a bérlógatást. Képzelhetitek a párbeszédet:
- "Lenne egy kérésem. Elég furcsa lesz..."
- "Halljuk"
- "Szóval van egy kis kolbászunk, amit lógatni kellene. Nálatok sok hely van. Lógatnátok?"
Ma nyélbe is ütöttük a bizniszt, náluk szellőzik.

Újra Luxemburgban

Emlékeztek még a Drei Wetter Taft hajlakk reklámjára? Pont ez jutott eszembe, ahogy Hahnban kiléptünk a repülőből: 10 fok, ragyogó napsütés és szél. Az utazás fénypontja megint Ferihegy 1 volt. Idefele ugye, kb. félórát vártunk a csomagokra. Most pedig a biztonságiaknál kerekedett ki a szemünk. Bence magánál felejtette a telefonját -szórakozott tinidzserként - és hát a kapu bejelzett, meg is motozták rendesen. Aztán Gy-t is, pedig nála nem csöngött semmi. Utánunk is jött egy család, ott a két kisgyereket tapodták végig (kb. 3-4 évesek lehettek). Hahnban az összes gyerekest előrevették a felszállásnál, Budapesten szigorúan csak 2 éves korig. Hahnban kisétál az ember a gépből, Budapesten vár és vár a buszra és buszban, a távolság ugyanaz. Hahnban rögtön jött a csomag, Budapesten jócskán megvárattak minket. Kíváncsian várom, hogy visszakapja-e a minősítését Ferihegy...