A program

Igyekeztünk minél többet belesűríteni a hétbe:

Hétfő:

Towernél kezdtünk, nyitásra már ott toporogtunk. Tower Bridge-ben megtudtuk, hogy a 78-as járat egyszer átugratott a nyíló hídon, utána végig 76-sal akartunk menni. 

Sajnos, nem láttuk, de rengeteget buszoztunk, nagyon élveztük az emeletet. Egyszer folyamatosan csilingelt a busz, csodálkozva néztünk körül, de hamar rájöttünk, hogy Robi nyomogatja a leszállás jelzőt.

A HMS Belfast hadihajót a fiúk szúrták ki még a hídról és nagyon lelkesen el is robogtunk odáig. Isteni volt a szűk réseken, torpedó tárolókon keresztül és a vékony lépcsőkön le-föl préselődni.

Kedd:

Természetesen, Natural History Museum, ahová egyszerűen elsétáltunk. A kinti iskolai szünetre tekintettel, nyitásra. Így nem kellett sorban állnunk a dinókhoz. A múzeum egyébként ingyenes, még nagy kedvencünk, Tony Blair tette ingyenessé az összes jelentős múzeumot. A múzeumban vágni lehetett a tömeget, dicséretes, hogy az angolok okosodni viszik a gyerekeiket a szünetbe, de most jobban örültünk volna, ha inkább a mekdoniban tömték volna őket.

Szerda:

Újabb kedvenc, a Science  Museum következett, ez a Csodák Palotájának felel meg, csak sokkal nagyobb és rengeteg tárgyi emlék is van benne. És 4D-s mozi: a Holdra szállást néztük meg, nem elég, hogy le föl mozgott a szék, a végén, amikor a visszatérő egység becsapódott az óceánba, még ránk is fröccsent a víz! Gy. az Energia fejezetnél szabad kezet kapott és interaktívan telenyomta Nagy Britanniát szél-, apály- és atomerőművekkel. Délután még beugrottunk Sherlockot is meglátogatni a 221b Baker Street-be. Bence lelkesedett "a pipája, a sapkája!" Hiába mondogattam, hogy Sherlock Holmes kitalált személy. A kegyelemdöfést a Sherlockhoz címzett levelek adták meg, köztük egy a brit Adóhivataltól.

Csütörtök:

A British Museumban kezdtünk és egyből felrohantunk a múmiákhoz. De ami bejött mint Scooby Doo legújabb kalandjai, az élőben már nem tetszett Robinak. Pedig nemcsak a kiállított anyag, hanem maga a múzeum épülete is varázslatos. Legtöbbet a görög vázáknál időztünk, ahol végigizgultuk Herkules 12 próbáját. Természetesen vettünk mini skarabeusz bogarat és megcsodáltuk óriás kőmását is. Elszaladtunk a St. Paul Székesegyházhoz, amiről nekem rossz emlékeim voltak (csilingelő kassza, tömeg), de úgy látszik mindenki a Britishben maradt, mert a templom lényegében üres volt és könnyedén felcaplattunk a kupolába is. 

Péntek: 

A lazulás jegyében telt, séta ide-oda és persze a Churchill múzeum, ami a II. világháború alatt használt védett bunkerek egyikében található. A Westminstert csak kivülről néztük meg, olyan istentelen sor állt oda már fél 11-kor, hogy nem győztük kivárni. Imádtuk a rengeteg barátságos mókust a parkokban.

Az út

Tegnap szerencsésen megérkeztünk Londonból, Robi a 6 órás vonatutat végigjátszotta, majd a 16-os buszon, már itt Luxemburgban, pont a leszállás előtt aludt el. Bence pöttyei jól viselkedtek, ahogyan a Doktornőnk megmondta, még hétfőn volt rajta egy kicsi, de aztán mintha elfújták volna őket. Odafelé még jócskán volt rajta és kezdett a kézfején is előjönni, amit már nem tudtunk takarni, mégsem ülhet kesztyűben a vonaton. Próbáltuk rávenni a fiúkat, hogy kevesebbet verekedjenek, mert a mozgás még élénkebbé tette a kiütéseket.

Így összefoglalóan csak annyit (lesznek még részletek és képek is), hogy már a február is úgy látszik főszezon, nagyon sokan voltak minden látványosságnál és az Oxford streeten bármilyen napszakban hullámzott a tömeg.

A szálloda remek helyen volt, az Earl's Court állomástól egy sarokra. A szobáról csak annyit, hogy a kanapé alkatrészeivel a fiúk remekül elverekedtek. Gy. véletlenül megtalálta a vasút egyet fizet kettőt kap akcióját: a legfőbb látványosságoknál az utazási bérlet felmutatásával csak egy jegyet kellett fizetnünk 2 helyett. Aki ismeri a kinti árviszonyokat, az tudhatja, ez igazán előnyös akció (amit semmilyen hivatalos helyen -a vasutat kivéve - nem reklámoznak). Április 30-ig tart, ha esetleg még valaki Londonba tartana...

Kórház a város szélén

Csendes javulásba kezdtek a fiúk. Bencén tovább  mozdultak a pöttyök, ahol először kijöttek, ott már nincsenek, de vannak máshol. A vírus neve minden bizonnyal hungaricus vandoricus. Robinál csütörtökön pánikoltunk be, amikor már harmadik napja volt lázas és délutánra a hangja is elment. Elrobogtunk hát az ügyeletre, ahol lényegében kiröhögtek minket: csak 38 fokos láza van?. A doktornő végigkuncogta a vizsgálatot, de rendesen megnézte ahol kell, és strepto gyorstesztet is csinált. Mára vendégeket vártunk, de mondtam, nekik ha kedves az egészségük akkor gondolják meg, persze mi szívesen látjuk őket, de nem garantáljuk a pötty és lázmentességet, ha távoznak tőlünk.

És mindezek után holnap délelőtt utazunk Londonba. Szerencsére a szálloda gyalogló távolságra van a két legfontosabb múzeumtól, amikre már évek óta gyúrunk (Natural History Museum, Science Museum) szóval oda mindenképpen el fogunk menni...

A teledoktor

Csak kevéssé enyhültek a pöttyök Bencén, ezért elhasználtuk a telefonos segítségünket, azaz felhívtam legkedvesebb orvosunkat. Olasz barátnőm már évekkel ezelőtt megmondta: "A férjemet bármikor lecserélném, de a gyerekorvosomat, soha" . A Doktornőnek telefonon vázoltam röviden a problémánkat a pöttyökkel kapcsolatban. A válasz így hangzott: "Kérek fényképet mailben és egy óra múlva skype-on vagyok". Az ígért időben érkeztek is a kérdések a skype-on:  van-e láza, tapogassam meg a nyirokcsomóit stb. stb. A "milyen a nyelve" kérdésnél csak betoltuk Bence szájába a webkamerát és máris megkaptuk a diagnózist. Vírus ez és nem allergia. Bence rögtön elszaladt enni, mert eddig ugye diétán tartottuk. Egy nagy csomó csokoládéval a kezében gyorsan elvonult internetezni. Most éppen küzdünk vele, mert a héten nem mehet iskolába, de valamilyen rejtélyes oknál fogva ragaszkodik ahhoz, hogy szétfertőzze az osztálytársait. Ki érti ezt???

A nyakkendő és a farsang

Ma hallottam német kollégáimtól, hogy farsangkor a német oldalon a csütörtök a hölgyeké. Ekkor az a szokás a munkahelyeken, hogy a hölgyek lenyisszantják a férfi munkatársuk nyakkendőjét. Ezt meg is erősítte egy fiatal német kollégám, aki hozzátette, hogy ő nem környékbeli és ezért igencsak elcsodálkozott, amikor megfeleződött a nyakkendője. Ravaszabb és tapasztaltabb kollégái persze a legvacakabb nyakkendőjükben jönnek ezen a napon. Nálunk nem tudom, hogy szokás-e, de elég kevés kollégám jár nyakkendőben, valószínűleg már elfogyott nekik.

Magyaróra - meglepetésekkel

Bence a pöttyök ellenére elment iskolába, ma feleltek volna magyarból (Toldi második ének). De nem volt magyar órájuk, helyettesítették. Bence szerint egy magyarul nagyon szépen beszélő belga tanár jött be az órára. Egy kis időre kiment a teremből és amikor visszajött, franciául kezdett beszélni az osztály (3 fő), egyetlen lány tagjával. Kis idő múlva, azért szóltak a fiúk (maradék 2 fő, egy angolos - Bence - és egy németes), hogy végülis magyaróra van és ők egy kukkot sem beszélnek franciául. A feketeleves még hátravan. Pénteken megírják a dolgozatot is a helyettesítővel...

Pötty és egyebek

Tegnap este Bence megint bepöttyösödött, most allergiás. Az előbbi mustra alapján már megy vissza... talán... Mi ételre tippelünk, szegénynek elég nehéz megállni a "kenyér és víz" diétát. Robi pedig belázasodott, csakhogy teljes legyen a nap. A legjobb az étkezés, az egyik ehetne, de nem eszik, a másik enne, de nem ehet és reklamál. Gy.vel tiki-takiként ugrálunk köztük: "Egyél egy kis ilyen-olyan finomat, Robi. Bence, te még ne egyél ilyen-olyan finomat, mert visszajönnek a pöttyök".

Földrengés

Ma földrengés is volt nálunk. Szorgalmasan dolgozgattam a számítógép előtt 2 óra tájban, amikor megremegett a kanapé alattam. Gondoltam ez biztosan egy nagyon nagy repülőgép volt, vagy a szomszéd házon valami nagyobb géppel dolgoznak, vagy esetleg a liften szállítottak valamit...hiszen pont a lifthez legközelebbi falnál ülök. Vagy 5 másodpercig éreztem, aztán fel is álltam, de a liftet nem hallottam, viszont a kulcstartó mozgott a zárban.

Este futás közben hallottam kedvenc rádiómban, hogy 4,5-ös rengés volt Koblenz közelében 10 kilométeres mélységben és Luxemburgban, a kirchbergi fennsík magasabb épületeiben is lehetett érezni. Egyébként a szakértők megállapították, hogy ez csak az afrikai és európai lemezek szokásos tolakodása és a Rajnavidéken elég sok rengés van, pl. 1992-ben volt egy 5,9-es is a holland-német határon is.

Orval

Hát igen, ezen a hétvégén Belgium felé vettük az irányt, csak hogy ne érje szó a ház elejét, hogy a németek felé húzunk. Orval egy órányi autóútnyira sincs Luxemburgtól és egy gyönyorű apátságnak ad helyet az erdő közepén. Azért tudták ezek a szerzetesek, hol kell kolostort építeni. Vagyis nem is szerzetesek döntötték el. A legenda szerint az olasz származású Matilda úrnő az erdőben csordogáló pataknál üldögélt, amikor is hogy, hogy nem belepottyantotta az eljegyzési gyűrűjét a forrásba. Na, meg is ijedt eléggé, és rögvest Szent Máriához kezdett imádkozni. És persze lett csoda, hadd nyugtassak meg mindenkit. Egy pisztráng a szájában hozta fel a gyűrűt Matildának. Aki persze felkiáltott, imigyen: "Legyen ez hely az Arany Völgye (Val d'Or).  Na, innen torzul a helység neve Orvalnak. Vagy már akkor sem tudtak a belgák franciául.

Az apátság amelyet 1000 körül alapítottak az erdő közepén található és jelenleg bencések lakják, háborítatlan nyugodalomban. A turistákat azért beengedik persze, hiszen a romokat szépen restaurálták és látogathatók. Az imádság mellett két fő tevékenységet látnak el, sajtot gyártanak és sört. Mindezt persze csupán 1931 óta, mert az apátság a viharos évszázadok során többször leégett és elpusztult és csak a múlt században építették újjá. 

Egészen a középkor végéig kétféle szerzetes élt itt: az egyik csak imádkozott, a másik imádkozott és dolgozott. Azért nem engedték, hogy vegyüljenek. Például külön imádkoztak, aludtak. A középkorban csupán egyszer vettek magukhoz ételt a nap folyamán, a többi időben dolgoztak vagy imádkoztak. Ez a rend napjainkra sokat lazult és ma már a következő napirendben élnek a szerzetesek (alábbi kép a bizonyíték):

Így röviden összefoglalva, hát négykor kelnek, aztán a Bibliával csöndben meditálnak, majd utána reggeli. 7-kor újabb imádság következik és egy kis tanulás. 9-kor kezdődik a nap (pont mi manapság a munkahelyeken) és 12-ig tart, amikor is megint egy rövidebb imádság jön. 12.15-kor ebéd, amúgy franciásan 2 óra hosszat. 14.15-kor indul a délutáni műszak, ami 17.40-kor ér véget imádsággal és vacsorával. 8-kor újabb imádsággal köszönnek el a naptól.

A facebookozás valahogy már nem fér bele a napirendbe. Nem is tudom, hogyan bírják ki internet nélkül.

A középkorban a mosakodás arc és kézmosásból állt, illetve vacsora előtt fésülködtek is. Nagyon remélem, hogy azért néha fürödtek a patakban.

Az apátság nagyobbik része, amit most is használnak, le van zárva a turisták kíváncsi szeme elől. Kár...

A kijáratnál vad sajtkóstolásba kezdtünk. Háromféle trapista volt kirakva. De egyiknek sem volt semmi köze a tescos, sőt még a tolles trapistához sem. Ha majd egyszer lesz 3D-s blog, akkor rakok ki egy kis ízelítőt.  Végül megállapodtunk az Öreg Trapistánál. És persze vettünk sört is. Trapista sört az egész világon csak 7 helyen készítenek, mind a hét szerzetesrend., természetesen mind Belgiumban. Csupán egyféle csomagolása létezik és kb. 8 hét a gyártási idő, amiből 4 hetet a sör a saját üvegében tölt (miután a folyékony cukorra és az élesztőre ráöntötték a félkész sört):

Nem teszkós trapista

Pont, pont vesszőcske

Szeretném leszögezni, hogy nálunk sem konfliktusmentes a családi élet. Az egyik legállandóbb veszekedési forrás pedig pont az utazás, eljutni valahová autóval. Én ugyanis abban a tévhitben élek, hogy Gy. az célpont kijelölése után megtanulja az odavezető utat, szögmérővel kiméri, előtte álmában levezeti stb. Lényeg, a lényeg, hogy tudja pontosan, merre kell menni. Ezért amikor beülök az autóba mindig elcsodálkozom, hogy rámrepül a térkép a kereszteződés előtt 1 másodperccel, hogy "merre kell menni, mondd  már". Még rosszabb, amikor a hegymászó gps-t dobja, amin csak pont, pont vesszőcske látszik. Nyáron ezért vettem olyan mobiltelefont, amin van gps. Ez általában beválik, kivéve, amikor az autópályán közli, hogy "a körforgalomban az első kanyarnál menjen ki". Azért arra jó, hogy megállapítsuk vele, hogy hol vagyunk egyáltalán, mert ez néha alapkérdés... főleg ennyi ország között. Én mondjuk leginkább a táblák után szeretek menni, de ott az a baj, hogy tudni a kell a következő nagyváros nevét, az meg nem megy mindig....

@

Robi füzetei között raktam éppen rendet, amikor egy  új szerzeményre lettem figyelmes. Egy angol nyelvű munkafüzet az internetes világ jegyében mindenféle jópofa feladattal. Az egyikben az volt a feladat, hogy össze kelllett kötni országneveket és az ott használatos elnevezést a @ jelre. Persze a jelet mindenhol valamilyen állat, esetleg annak testrésze jelenti. A kicsiknek volt segítség, csak a szaggatott vonalat kellett kiegészíteniük.

Feladvány  - további virtuális ajándékokért -, amit egy másodikos könnyedén megoldott:

Az @ jel elnevezése:
kacsa, csiga, malacfarok, majomfarok, elefántormány

És ezekkel az országokkal kell összepárosítani:
Dánia, Norvégia, Görögország, Korea és Hollandia

Jó mulatást!

És a megoldások:


Kiskacsa: Görögország
Elefántormány: Dánia
Majomfarok: Hollandia
Csiga: Korea
Malacfarok: Norvégia

Népszámlálás

Az előző bejegyzéshez kapcsolódó, mindennapjainkat is érintő hír, hogy most zajlik a népszámlálás. És mindenkit megszámlálnak ám, aki itt lakik. Kaptunk is egy szép rózsaszín nyomtatványt, kb. 10 oldal, apróbetűvel. Én egy oldalt bírtam elolvasni belőle, ami a lakásra vonatkozott. Azóta próbálom Gy-t rávenni, hogy töltse ki, mert mégis ő számol jobban pl. hány tévénk van és hány mp3 lejátszónk stb. A kérdőív hátulján van némi kis színes statisztika a 2001-es népszámlálásról. Gondolom, hogy amolyan kedvcsinálónak, hogy "húzzatak bele, luxemburgban lakók! 2001-ben még csak 126 négyzetméter volt az átlagos lakás" Egyébként ki lehet tölteni az interneten is és természetesen kétnyelvű, francia-német a nyomtatvány. Sajnos, Gy. azt sem vette be, hogy azért neki kellene kitölteni, mert milyen jó nyelvgyakorlás...

Luxembourg város lakóinak két harmada külföldi

2010-ben tovább növekedett Luxembourg város lakossága és tovább csökkent a luxemburgiak aránya, ma már csak 34,78%. A 94 ezres várost összesen 153 ország polgárai lakják. A város kb. 20 kerületéből mindössze háromban vannak többségben a hazaiak, Cents-ban, Hamm-ban és Cessange-ban, viszont van olyan kerület is (Gare – a vasútállomás környéke), ahol 82%-os a külföldiek aránya.

A város nagy többsége 25 és 45 év közötti, vagyis lassan mind a négyen ki fogunk lógni a tömegből :(

A luxemburgiak és az internet

A luxemburgi háztartások 90%-a rendelkezik számítógéppel. A hordozható gépek lassan beérik az asztali gépeket: ma már a háztartások 69%-a rendelkezik legalább egy hordozható számítógéppel, addig 73%-a legalább egy asztali géppel.

A luxemburgi lakosok 82%-a minden nap az interneten lóg. 2005 és 2010 között az internet-kapcsolattal rendelkező háztartások aránya 69%-ról 90%-ra növekedett. Ezzel az aránnyal Luxemburg már a 2. helyen van Európában, csak Hollandia előzi meg, Magyarországon ez az arány 62% körüli. Egyébként Luxemburgban a háztartások négy-ötöde nagysebességű kapcsolattal rendelkezik.

A luxemburgi háztartások 99.4%-a rendelkezik legalább egy mobil-telefonnal. A lakosság 48%-a már drót nélküli internet kapcsolattal is rendelkezik.

Mr. Lowe legújabb kísérlete

A kísérlethez, amit Bence kémia óráján mutatott be a következők szükségesek: folyékony nitrogén, szög, egy darab fa és egy banán.

Nagyon hálásak vagyunk Mr. Lowe-nak, hogy ilyen testhezálló kísérletekkel nyugtatja le az ifjak kedélyét. A banánt egyszerűen belemártotta a nitrogénbe. Majd fogott egy szöget és ugyanezzel a banánnal  (természetesen azzal a felével, amely előzőleg a folyékony nitrogénnel ismerkedett) beverte azt egy darab fába.

Szerintem ezek után az osztály megjegyezte a folyékony nitrogén tulajdonságait.

Franciák és a szandvís

Nem luxemburgi a hír, de nekünk nagyon tetszett. A franciákról és a ’sandwich’-ről van szó, igen így angolul írva, ugyanis a franciák, akik hajlamosak mindent franciásítani, ezt most nem tették. Mondjuk a kiejtésről ne beszéljünk, lásd hogyan ejtik ki a franciák a nagy német zeneszerzők, Mozart vagy Beethoven nevét.

Szóval, Franciaországban évente 2 milliárd darab sandwich-et adnak el. Ez 65 milliós lakossággal számolva 31 darab fejenként évente ha a sandwichet még és már megenni nem tudókat is számoljuk.

Egy átlagos sandwich ára 3,18 Euró, így ’sandwich’-üzletág 6,4 milliárd Eurót ér Franciaorszában. A ’sandwich’-ek 63%-a ’baguette’-ből készül.

Ezek közül a sonkás-vajas (’jambon-beurre’) a legnépszerűbb, ami átlagosan 1.93 Euróba kerül a nagy áruházakban, 2,86 Euróba a ’sandwicherie’-kben, 2,86 Euróba a ’boulangerie’-kben (kb. pékség), 3 Euróba a bárokban és 3,16 Euróba az állomásokon. Nem meglepő, hogy a legdrágább Párizsban (3,06 Euró), viszont meglepő, hogy a legolcsóbb Metz-ben. Megnyugtató, hogy az átlagár immár évek óta csökken. Jó étvágyat!

Saarburg

Szeretnék ezúton is mindenkit megnyugtatni, hogy ezen a hétvégén is mentünk külföldre. Most Németország volt soron. Nehéz jó kis úticélokat találni, mert téli szezon van, szinte minden zárva, általában április elsején nyitnak a várak és más látványosságok. Véletlenül bukkantam Saarburg városának oldalára a neten (www.saarburg.eu). Ejha, milyen takaros kis város, vízeséssel, rommal a Saar folyó partján... Próbáltunk utánaolvasni, de semmit nem találtunk róla, olyanannyira, hogy Gy. el is bizonytalanodott, hogy lehet, hogy nincs is érdemleges látnivalójuk. Hát pedig érdemes idelátogatni, igazi tüchtig német városka, ahol a vízesés a városközpontban van! Rengeteg kávézó, fagyizó és éttermek, láthatóan a németek azért tudnak erről a helyről. Útban Saarburg felé áthaladtunk a Riesling országán, nagyon szép vidék, mindehol dombok és a dombokon, még a legmeredekebben is szőlő. Az útszélén szőlőprés, ha valakinek netán sürgős préselhetnékje támadna, hát nosza.

Vízesés a városközpontban

Saarburg egyik nevezetessége - az ügyeletes várrom és a vízesés mellett - a Harangmúzeum. Az 1700-as évek végétől egészen 2003-ig itt készítették a környék harangjait. A harangkészítés nagy tudást és tapasztalatot igénylő szakma. Például a hangolás részét nem lehet technikával helyettesíteni, azt vagy tudja a mester, vagy nem. A legfontosabb a harang arányossága, magassága, vastagsága és alakja. Például nálunk, otthon, a szembenlévő templom harangját valami kontár készítette, az mint a repedt fazék szól. A múzeum nem más, mint a harangöntő mester műhelye, mintha csak kilépett volna ebédelni. Nem is igazi múzeum a szó hagyományos értelmében, mindent meg lehet fogdozni. A szerszámok szépen a helyükön, sörösüveg az asztal alatt. Minden harang gyönyörűen szól, a fiúk jól el is játszottak velük.

Mik ezek?

A fenti kép rejtvény, mik ezek? A helyes megfejtők között virtuális jutalmat sorsolok ki.

Ebédre beültünk egy rétesevő helynek tűnő kávézóba, de aztán rétest nem láttunk az étlapon. A Petit Café a vérbeli német giccs megtestesítője. Jimmy von Zhambo illetve az ő egyik német rokona szólt a zenegépből, a berendezés barokkosan sok porcelánbaba és plüssállat. Még babakocsi is volt, így nem volt a gond a fiúk fegyelmezése: "Tologasd egy kicsit, ha nem bírsz magaddal!" szólt az atyai szigor hangja. De ennyire keményen mégsem kellett őket büntetni. Kaptunk teát, két filtert egy kancsóhoz, ilyet még sehol sem láttam.  És nagyon kedves kiszolgálást is. A hölgy felsorolta, hogy mi a napi ajánlat (jó sok volt), miután elárultuk, hogy hát bizony nem néztük meg, mi van krétával kiírva a kávézó előtt. Az étlap olyan semmilyen sem volt, ezért Gy-vel egymást kérdezgettük, hogy miket is mondott még, mit lehet enni. Többet kellene németül szóláncot játszanunk. Végül Gy. kipattant a kávézó elé, hogy elolvassa a választékot. Persze, azért sikerült rendelnünk, és megint minden friss és jóízű. Robinak 100 fokosan hozták a levest és valami spéci csészében lehetett, mert negyedóra múlva még mindig csak 99 fokra hűlt le. Fizetéskor a srácok kaptak nyalókát, én meg egy szép képeslapot a kávézóról.

Közért

Szombaton nem robogtunk át Németországba bevásárolni, mert nem kellett annyira sok mindennel feltöltenünk a konyhát. Ez persze azt jelenti, hogy pl. nem 50 centért vesszük a tejet, hanem 1.15 euróért. Viszont most a kedvenc közértembe mentünk, ami a szombati sulihoz közel van, Delhaize-nek hívják (www.delhaize.lu). Szerintem ez egy szingliknek szánt közért, mert rengeteg kész és félkész ételt árulnak, hihetetlen gyöngyörű csomagolásban és tálalásban. A húsválasztékuk pedig szemet gyönyörködtető, még olasz-magyar barátainktól tanultam anno, hogy húsból mindig a legdrágábbat kell megvenni. Szóval itt van bio-marha, de ír marha is, tankönyvbe illő hentesmunkával vágva. Panírozott békacombot is láttam btw. A mostani lenyűgöződésem viszont a kenyeres résznél volt. Minden kenyeres fiókban volt mintás papírzacskó. Először nem értettem, hogy miért. A pénztárnál derült ki: minden kenyérhez más vonalkóddal ellátott papírzacsit raknak. A pénztáros csak lehúzza azt, nem kell kukucskálni, nem kell tapogatni. A kenyérszeletelő, mert az is van, még Gy.t is tűzbe hozta, míg a szalámik között válogattam, sunyiban leszeletelte a kenyerünket. Mivel nem láttam, most nem tudom elmondani, hogyan működik, és hogyan lehet a szeletelés után zacskóba húzni.

A palacsintakirály

Szombaton palacsintabuliba voltunk hivatalosak. Egy francia kollégám tartotta és nagy merészen mindenkit pereputtyostól hívott. Már régebben is felvillantotta főzési és sütési képességeit, egyik reggel több kiló meleg palacsintával állított be, hozzá lekvár, nutella, ami csak kell. Ja, egyébként három tündéri kisgyerek apja, a legnagyobb 4 éves, a legkisebb 8 hónapos. A sonkás galette tükörtojással nagy sikernek bizonyult: a sós palacsintába még a serpenyőben rárakott egy sonkát, arra ráütött egy tojást és mikor az már szépen dermedt még reszelt sajtot is rakott rá, majd ráhajtotta a palacsinta szélét. Az édes pali közül a citromos emelkedett ki - mi ezt már ismertük Magdi révén - még meleg palira porcukrot szórunk, majd ráfacsarjuk a citromot, feltekerjük. Isteni. Persze, ahol ennyi ember van, ott törik a pohár és a szilánkok felszedésére nagyon érdekes technikát tanultunk. Mi általában felsöprünk, felporszívózunk és felmosunk gyors egymás utánban többször, hogy tuti ne legyen szilánk, majd még napokig vörösriasztásban kerüljük a törés helyét is, folyamatosan ordítottunk a gyerekekkel, hogy Papucs!. Na, a franciák másképp csinálják. A szilánkokat felszedte kézzel, majd előkapott egy elemlámpát és bevilágított az asztal alá: "rendben, nincs több". Mivel mindenki mezítláb volt, ezen egy kicsit csodálkoztunk. Persze, még találtunk később szilánkot és akkor felsöpört. Egyszer.

Ridegtartás

A kicsiknél az iskolában ridegtartás van. Az osztályba csak csöngetéskor lehet bemenni, egyébként kint az udvaron szaladgálnak. Persze, van egy nagyobb fedett, de nem zárt rész ahová az eső elől be tudnak húzodni... már ha akarnak. Múlt héten esett egy kicsit, mondtam Robinak, hogy maradjon a piros fedél alatt... Hát látom ám, hogy szépen elindul arrafelé, be is megy alája, majd ugyanazzal a lendülettel kisétál alóla az esőbe. Amikor nagyon extrém az időjárás, pl. zuhog az eső vagy a hó, akkor egy forgó sziréna jelzi a kapunál, hogy be kell menni az osztályokba és nem lehet az udvaron tartózkodni. Hétfőn egy kicsit hidegebb volt, de nem nagyon. Robi lelkesen indult a suliba, éppen azt tervezte, hogy milyen jókat fognak az udvaron játszani. Na, persze a sziréna villogot, be kellett mennie a terembe. Kedden nagyon hideg volt és elég korán az iskolához értünk. Gondoltam, sebaj, úgyis bent lesznek. De nem, kint érlelték őket.

Bence ének-zenei oktatása gyanúm szerint nem Kodály módszer szerint zajlik. Múlt héten a Beatlest vették, ezen a héten pedig Elvis Presleyt. Ma hozott is egy 10-t a Love Me Tender-ből. Még kémia dolgozat volt ma, részecskék és halmazállapotok. Mr. Lowe abszolút hiteles kémia tanár, minden anyagról meg tudta eddig mutatni - a saját testén -, hogy milyen károkat okoz, így a gyerekeknek már nem kell kipróbálni. Magyarból már a Toldinál tartunk, a héten az Előhangot kellett felmondani. Robi is szépen megtanulta (fringe benefit), így sokat spórol a 6-os anyagból. Neki egyébként A csókai csókát kellett volna, de a Toldi jobban tetszik neki.