Úszóverseny

A hétvégén nemzetközi úszóversenyt tartottak nálunk, abban a bizonyos medencében, ahol két cm-rel kevesebbet kell úszni (mert rosszul építették meg, ezért sincsenek hivatalos versenyek). Ki akartunk menni szurkolni a magyar lányoknak, de aztán kiderült, hogy a neten közvetítik, és akkor inkább onnan néztük. Hiába, a lustaság mindenek felett.

Bence csak időnként jött belenézni a közvetítésbe, egyszer megjegyezte, hogy szerinte az egyik barátnője, Sofia is fog úszni, mintha azt mondta volna. Majd megjegyezte, hogy az a rózsaszín úszódresszes milyen lassan úszik és kivonult a szobából. Nemsokára felrakták az eredményeket, az egyik lánynak pont Sofia volt a vezetékneve. "Bence, a lánynak nem Bertolini a vezetékneve?" - kiabáltam utána. "De. Honnan tudod?" Szóval éppen akkor úszott és pont az a "lassú" úszó volt, akit látott. Ma az iskolában gratulált a lánynak!

Hamupipőke... másként

Robi már napok óta énekli a Hamupipőkét, eléggé csodálkoztam is rajta, bár a szövegre nem figyeltem. Hát, igen haladni kell a korral, nem éppen egy klasszikus feldolgozást vesznek a suliban, hanem Roald Dahl félét. Ebben a történetben a gonosz nővérek fejét levágja a herceg, ezért aztán Hamupipőke úgy dönt, hogy egy egyszerű és normális emberhez megy inkább feleségül. A többi Dahl átiratú klasszikust is ajánlom az angolul tudoknak (magyar fordítást nem találtam a neten), rímelnek és meghökkentőek, itt az egyik.

A szökevény

A mai újságok címlapján egy szökevény férfi volt. Egy müncheni kórházban ápolták éppen, de úgy gondolta, hogy kiugrik egy kicsit, méghozzá sörözni egyet. A születésnapját akarta megünnepelni. Ja, a bácsi egyébként 94.-ket töltötte be. Hiába, van aki tortával, a németek sörrel.

A magyar módszer

Kedvenc lengyel kollégámmal a szokásos újévi köszöntések után a családra tértünk. Néhány hónapos a kislányuk és állandóan csupa aggódalom mind a két szülő. Most éppen azért, mert megfázott a kicsi. Aztán köhögni kezdett. Aztán annyira köhögött, hogy hányt. Na, erre bepánikoltak és elrohantak vele az éjszaka közepén az ügyeletre. Az ügyeletes persze mondta, hogy semmi gond, a kislány csak náthás. Kérdeztem is a kollégámat, hogy használnak-e orrszívó porszívót, ami otthon azért mindennapos kellék a kisgyerekeseknél. Nem is hallott róla, sőt elborzadva hallgatott engem, hogy mi, magyarok micsoda barbár dolgokat találunk ki. Azért egy mailben elküldtem neki egy linket a termékről, nehogy azt higgye, hogy én csak ugratom. Aztán kiderült, hogy a kézi változatról már hallottak, de mondtam nekik, hogy az nem elég erős és különben is először próbálják ki magukon, ha nem hiszik, hogy működik a dolog. Na, nem tudom, hogy mi győzte meg őket, de egyszer csak már azt kérdezték, hogy tudnék-e szerezni. Persze, tudtam, igaz csak kölcsönbe, de azóta tudnak aludni este és több lengyel barátjuknak is rendeltek belőle.

A só

Csak részben szeretném feleleveníteni az ismert népmesét a sóról. Egy, a helyi újságban megjelent hírnek is a só állt a középpontjában. Történt ugyanis, hogy hétfőn az egyik bevásárlóközpont parkolójába hatalmas sebességgel érkezett egy autó. Annyira gyorsan és szabálytalanul hajtott, hogy a gyalagosok nem győztek félreugrálni. Az autóból egy férfi pattant ki és berohant a közértbe. Mivel nagyobb egységről van szó, az ilyenekben itt elég jelentős a halas pult. Nem volt ez másképpen itt sem. A férfi egyenesen a halakhoz rohant, ahol az egyik akváriumban néhány homár szöszmötölt és várta, hogy vacsora legyen belőle. A férfi ehhez az akváriumhoz tartott és MEGSÓZTA, mert szerinte a homárokat nem nekik való és nem eléggé sós vízben tartották. Természetesen a rendőrök hamar elvezették, azóta egy csendes és zárt szobában sóz. Aki nem hiszi, itt járhat utána.