Osztálykirándulás

 Az Európai Iskolában csak kétszer van osztálykirándulás a felsőtagozatban és a gimis részen. Robi most három napig volt Belgiumban egy kifejezetten erre szakosodott falucskában. Volt ott minden, kajakozás, nyilazás, barlangászás, akadálypálya az erdőben. Valamilyen rejtélyes oknál fogva ebben az iskolában tübbségben vannak a férfitanárok, igy nem volt gond ezeknek a tevékenységeknek a levezénylése és hát Robi matematika tanár osztályfőnökének is nagyobb lett a tekintélye miután a legnehezebb barlangrészekben kuszott át a gyerekekkel...

Bencének idén van a nagy osztálykirándulása. Hat európai célpontot jelölt ki az iskola, ahová rengeteg programot is szerveztek. A gyerekek nem választhatják meg, hogy hová szeretnének menni (mert akkor mindenki Mallorcára menne...), hanem csak az a barátot, akivel mindenképpen együtt szeretnének lenni. Bence a szlovén barátjával, Karllal együtt ment és Görögországba sorsolták őket. Egy görög tanárnő a főszervező, lesz ott városnézés (Thessalonoki, Xanthi), éjszakai csillagvizsgáló tábortűzzel, búvárkodás, vitorlázás, mountain bikeozás stb.

A legolcsóbb repülőjegy Isztanbulon keresztül adódott, ezért Turkish Airlines-zal mentek. Mind a két járaton terülj-terülj asztalkám volt, Bence ezeket a képeket küldte át elöször:

A csoportban pedig mindenféle nemzetiség megtalálható:

Még külön pulcsit is terveztek az alkalomra!

Nemzetközi huszárok

Latinóra

Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy továbbra is csupán ideiglenes órarend van. Ma például úgy mentek a fiúk suliba, hogy nem tudtuk, mikor végeznek.

A tanárok között viszont újabb egyéniségek tűntek fel. Robi idén, saját dönétse alapján, latint fog tanulni. A tanár úr az egyetlen a suliban, aki öltönyben és nyakkendőben tanit. Az első órán megbeszélték, hogyan néz ki egy római kori kert. Ezt meg is fogják épiteni, a növényeket a tanár úr fogja hozni, a tanulók csupán a munkaerőt adják. Ennek fényében az első óra után a házi feladat a következő órára az volt, hogy hozzanak lapátot. Bennünk megvolt a jó szándék és megnéztük az Auchanban, hogy mit árulnak. De szerintem a biztonságiak nem engedték volna be azzal a hatalmas lapáttal, amit ott árulnak. Reméljük, hogy a többieknél lesz majd kislapát és sikerül az ültetés.

Ime a tervrajz:

Iskolakezdés Luxemburgban - 2015

Itt Luxemburgban sem minden fenékig tejfel. Például az iskola ma bebizonyitotta, hogy elsődleges funkciója  a gyermekmegőrzés. Ma mind a két fiú azzal jött haza, hogy nincs órarend és egész délelőtt az osztályfőnökkel beszélgettek. Délután a hivatalos értesitést is megkaptuk a suliból: nincs még kész az órarend. A nem hivatalos pletykák szerint talán jövő hétre lesz. A gond az, hogy itt, a gimis részen már szaktanárok vannak, az iskola hatalmas, az órarend a jelzőlámpa és iránytű (a tanároknak is), hogy ki hová kell hogy menjen és mit tanitson. Izgatottan várjuk a holnapi napot, vajon hosszú vagy rövid nap lesz-e és vajon látnak-e más tanárt az osztályfőnökön kivül??

Luxemburgi vurstli juhokkal

Ma volt a hagyományos luxemburgi vurstli, vagyis Scheubefeuer megnyitója. Idén már a 675-ik alkalommal tartják meg, tehát van hagyománya ennek az ideiglenes vidámparknak. Az újságban olvastuk a kolléganőmmel, hogy a megnyitót hagyományosan a polgármester tartja, akik juhokat vezet körbe a vurstlin, majd megeszik egy hagyományos sonkás kenyeret és felül a szellemvasútra.

Na, a mi fantáziánk erre rögtön beindult. Mennyi lesz a juh? Milyen szalag lesz rajtuk? Kérdeztük a luxemburgi kollégákat, de ők aztán semmit sem hallottak erről a hagyományról. Az egyikük még azt is állitotta, hogy nem juhokról van szó, hanem kecskékről. De az igazság az, hogy tényleg juh. Méghozzá 6 db. És nemzeti szinű szalaggal vannak felpántlikázva. Mondjuk nem a polgármesternő hajtotta végig őket a tömegen, hanem gondolásnak öltözött luxemburgi juhászok (napszemüvegben). Azt nem láttuk, hogy mit evett a polgármesternő, mert persze a hagyományok azt is előirják. de a szellemvasútra, amire felszállt, azt már láttuk!

17

Tegnap vettem gyertyákat a szülinapi tortára és nem volt számos, csak hagyományos. Nem az a megdöbbentő, hogy két csomag gyertya kellett, (2x10), hanem, hogy ebből a két csomagból már csak három gyertya felesleges!

Bence fesztiválozik

Bence a hétvégén fesztiválra indult. Amolyan Sziget féle itt Luxemburgban, persze nem egy szigeten, hanem két falu között a bozótosban. Illetve bozót sem volt, szóval a pusztában. Először nagy lendülettel kempingezni is szeretett volna. Később meggondolta magát, de akkorra már mi szerettük volna ha kempingezik, mert akkor nem kell három éjjel fent maradnunk, hogy mikor jön meg... Végül rábeszéltük a kempingre és hosszú bevásárlólistával állt elő, néhány érdekesebb elem a listáról: füldugó, hogy ne hallja a a részegeket, szemletakaró, hogy tudjon aludni. A sátrat ügyesen megoldotta, mivel mondtuk, hogy azt azért nem veszünk, kéredzkedjen be egy barátjáhhoz, szinte az egész iskola ment. Végül egy dán lánybarátjával társult, akit pénteken el is hozott hozzánk ebédelni. Én persze dolgozom, szóval még munkába indulás előtt előkészitettem az ebédet és a sous chet-et, Robit kértem meg, hogy fejezze be. Bence végül már másnap visszacuccolt, a háromnapos kempingből igy egy éjszakat lett. Szombat délután egy finn lánnyal (!) érkezett haza. A lány zuhanyozni jött hozzánk. A finnekről annyit érdemes tudni, hogy nagyon keveset beszélnek. Hát, ez a lány igazi finn. Én már megszoktam, mert a munkahelyemen szoktam finnekkel dolgozni, ha már két tőmondatnál több van egy levélben, akkor az már szószátyár finn...Na, de hogy folytassam, szombaton Bence már vissza sem ment a koncertre, nem voltak jó együttesek felkiáltással otthon maradt. Ja, és mondta, hogy nagyon fáradt is. LOL Vasárnap (szigorúan ebéd után!) ment vissza a koncertre és hajnalban Gy. szedte össze, ugyanis itt nincs semmiilyen tömegközlekedés éjjel.

A viharlámpa

Ma a pincék teljes tartalma a lakásban tartózkodott, legalább egy fél napig. Az egész dolog egy viharlámpával kezdődött. A kedves osztrák házaspár, akikkel gyakran össze szoktunk futni a lépcsőházban, hamarosan elköltöznek. Úgy gondolták pakolás közben, hogy néhány felesleges dolgot elajándékoznak. Egyik este csöngetett a hölgy és egy szép nagy sárga viharlámpa volt nála. Teljesen új, mondta, még biztos hasznát tudjuk venni. Egyelőre még bekapcsolni sem tudtuk... Aztán másnap már a férj és a nagyfiúk jött, hogy a pincéjük polcrendszerét szivesen átadnák nekünk, ha érdekel minket. Ma délután aztán újraépitették a szerkezetet a mi pincerészünkben. Kétszintes, galériás polcrendszer, amit csupán illesztéssel és passzitással rögzitettek a falhoz. Egyben a fiúknak mászóka is, nagy versengés volt, hogy ki menjen a legmagasabb szintre segiteni pakolni. Nekem esélyem sincs felmászni, amig nincs létránk és utána is csak maximum a K2-esre vannak kilátásaim, a Csomolungmára mára már nem.

A spagetti szörny

A spagetti szörny nem egy étel elnevezése, hanem egy gúnynév, a luxemburgi busztérképet nevezték el igy. Szinte tudománynak számit a jó közlekedési térkép elkészitése. Ebben is mint olyan sok mindenben az angolok jártak elől, a londoni metrótérkép volt az első, amit nem valósághűen, hanem praktikus, könnyen feldolgozható formában készitettek el. Itt Luxemburgban azonban még nem tartunk ilyen magas szinten, itt csak különböző szinek szaladgálnak a papiron, vékony csikban és kiismerhetetlenségben.

Ráadásul a káosz két hét múlva tovább fokozódik. A központi buszpályaudvart, a Hamiliust, ahol minden busz áthalad, felszámolják. Gondoltak egyet a helyiek, inkább parkot szeretnének a pályaudvar helyett, és legyen. Az átépités jegyében teljesen rászabadultak a buszhálózatra és tetőtől talpig átszervezik azt. Például megszűnik a 7-es járat, teljesen. Mennek szépen fölfele a járatszámok 1, 2, 3, 4, 5, 6, hopsz egy szünet, 8, 9, stb. A többi pedig átalakul, újra kell tanulnom a járatokat. A mi kedvencünk, a 12-es csak félig tartja meg az útvonalát és átnevezik 20-asnak. A 18-ast például, amivel a tömegek az Auchant szokták megostromozni, eltéritették egy kissé és nem áll meg a bevásárlóközpont közvetlen közelében. Lesz majd itt nagy csodálkozás és ökölrázás!

Hol a 7-es?

Hosszú hétvége

A hosszú hétvégén a belga tengerpartra kirándultunk. Végülis az a legközelebbi tenger, kb. 3 óra alatt ott is lehet lenni. Persze, azért ez közelsem olyan mint az olasz tengerpart, fürdésről itt szó sincs, csak  kabátos sétában a part mentén.

Odafelé dugó volt az egyik főúton, ezért letértünk a falvak közé. Hollandiában. Még szerettünk volna bevásárolni, ezért megörültünk, amikor egy nagyon kicsi kis holland faluban találtunk egy nyitva tartó közértet. Gondoltam, hogy valami diszkont vagy éjjel nappali, limitált választékkal. Ehhez képest maga a kánaán fogadott minket és hihetetlen kincsek:

1. A szórócukor
A szórócukorka a holland étkezés elengedhetetlen része. Mi magyarok csupán a tortára szoktunk ilyesmiket szórni, többnyire tortadarának hivjuk őket. De a hollandoknak lényegében ez népi eledel: szórják kenyérre, péksüteményre, rendes süteményre, fánkra stb.. Van kilós és mini csomagolásban is. Én az alábbi vegyes kiszerelést választottam a változatosság miatt:

 

2. Csokilap

Aki úgy érzi, hogy nincs elég kalória a reggeli croissanthoz, az Hollandiában nem fog csalódni, hiszen kapható szupervékony csokilap, amit a szépen félbevágott croissantba lehet helyezni:

Robi dobogós

Minden évben rendeznek az iskolában fotóversenyt. Kiadnak egy témát, például tavaly az Én Európám volt a cim és a tanárok és a diákok is küldhetnek be fényképeket. A legjobbakat dijazzák és a következő évben felhasználják a képeket az iskolai naptárhoz. Bence mindig is jól szerepelt ezeken a versenyeken, kétszer is bekerült a képe az iskolai naptárba.

Idén Bence nem talált olyan fényképet, amit szivesen beküldött volna és csinálni sem volt semmi ihlete. A téma nem volt kedvére való, "Az én Luxemburgom" . Robi viszont még tavaly nagyon sok fényképet készitett a városban. Kiválasztottunk kettőt és beküldtük őket. Robinak a hét elején egy osztálytársa gratulált az óra közben. Először nem is értette miért. Aztán a szünetben kiderült, hogy a versenyen harmadik lett. Az iskolai üzenőfalon (egy tévén a folyosón), ugyanis kirakták a neveket.

A dijátadás most szombaton volt. Kapott oklevelet, belépőt egy fotókiállitásra, egy utalványt, amit felhasználhat egy fotós tanfolyamra és pénzjutalmat. Ez utóbbin egy kicsit meglepődtünk, mert a kiirásban az szerepelt, hogy vásárlási utalványt kap egy fotóboltba. Már el is kezdtünk gondolkodni, hogy vajon ennyi pénzért találunk-e valami értelmeset azért annyira nem volt nagy az összeg, hogy akár fényképezőgépet vegyünk belőle. Aztán legnagyobb megleptésünkre a boritékban készépnz volt. A dijátadó másik érdekessége, hogy Robi volt messsze a legkisebb, a másik két helyzett végzős gimnazisták.

És ime a dobogós kép, ami egy európai intézmény két jellegzetes tornyát ábrázolja:

Kamaszfiú randizni indul

És mindig elkésik.....Már reggel megkérdezi, hogy hánykor kell elindulnia, hogy ne késsen el. Mi, szülők mindig elmondjuk, hogy hétvégén ritkábban járnak a buszok, csak 20 percenként, több időt kell rászánni. Aztán eljön a készülődés ideje... Persze nem készülődik, hanem az ágyában feküdve youtube-t néz. Időnként kiszalad hozzánk és nekünk is megmutatja. Már rég el kellett volna indulnia, amikor felöltözik. Persze, ekkor már csak a későbbi buszt éri el és biztosan elkésik. Most 15 percet sikerült a lányt megváratni. De megvárták...

Készülünk a francia dolgozatra

A francia házi feladatokkal időnként meggyűlik a bajom. Na, nem a tananyag nehézsége miatt, hanem azért mert Robi irását nem tudom kisilabizálni. Még a tábláról másolt szövegben is bőven akadnak helyesirási hibák vagy szimplán elirások. És arról ne is beszéljünk, amikor új szavakat tanulnak. A tanárnő igyekszik szinesiteni az órát (és megkeseriteni az én életemet...) ezért különleges szavakat is tanulnak. A latin eredetű szavak még nem annyira gond, de az arab eredetűekkel nem tudok mit kezdeni...

Na, a múltkori szavaknál egyszerűen nem jöttem rá, hogy mi lehet. Először is nem minden betűt tudtunk reprodukálni  az új szóból. A jelentése  sem volt teljesen világos, a definicióban is voltak elirások. Na, megkérdeztem egy barátnőmet, aki tényleg nagyon jól tud franciául. Neki voltak tippjei, hogy milyen szó lehet a macskakaparás helyén. De nem volt teljesen biztos, ezért megkérdeztünk egy párizsi kollégánkat is. Ő már felismerte a szót, de azt mondta, hogy utoljára a nagymamájától hallottta, még kislánykorában....

Ime a kérdéses szó, a legalsó:

Egy kicsit mérges voltam néhány óra találgatás után, ezért van darabokban a papir....

Edzés meglepetéssel

A mai edzés meglepetése az volt, hogy elmaradt. Mi ezt persze nem tudtuk. A fiúkat elvittük reggel, tigrisbukfenccel kiugrottak az autóból, majd eltűntek az épületben. Azt már nem láttuk, hogy a tornateremben nincs senki és a villanyok sem égnek. Mi itthon a szokásos szombati feladatainkat végeztük, főzés, takaritás stb. Egyszer csak csöngetnek. Vajon ki lehet az. Hát a fiúk. Mivel nem volt náluk telefon, nem tudtak hivni, ezért aztán busszal hazajöttek. Persze edzőruhában voltak, se pénz, se telefon, se semmi nem volt náluk. Vagyis a túlélőkészleltükben egy nagyon fontos dolog azért volt. Viz.  Jó mókának fogták fel.

Fischer kilencszer

Itt járt Luxemburgban Fischer Iván és talán a Guiness rekordokat akarta megdönteni, ki tudja, de mind a kilenc Beethoven szimfóniát elvezényelte. Mindössze négy nap alatt. Karácsonyra koncertbérletet kaptam ajándékba, ami most nagy szerencse volt, mert ezekre az előadásokra perceken belül elfogytak a jegyek.

Hétfőn az 1. és a 2. szimfóniát hallgattuk meg Gy-val. És annyira kedvet kaptunk, hogy elhatároztuk, hogy megpróbálunk mégis jegyet szerezni a szerdai előadásra, amikor a 6. és a 7. szimfóniát vezényli. A munkatársaim nagyon biztattak, mondván, hogy érdemes előadás előtt az esti kasszához elnézni, mert mindig adnak vissza jegyeket és be lehet kerülni, sőt sokkal olcsóbban... Eljött a szerda este és én hétkor még porszivóztam, az előadás nyolckor kezdődött.... Sajnos, Gy. nem ért rá végül, de Robi szivesen jött velem. Nincs messze tőlünk a Philharmonie épülete, nagyjából 5 perc busszal. Gondoltuk, hogy elnézünk, ha nincs jegy, akkor pedig sétálunk egyet.

Az esti pénztárnál nem álltak sokan sorban. A többség jegyet hozott vissza, de csak egyet. Fekete keresekedelem is zajlott, nekem próbáltak jegyet eladni. Persze megint csak egyet. Végül a pénztárban last minute jegyet kaptunk. A jegy egyébként nem volt annyira olcsó, a legalacsonyabb kategória jegyára volt, persze Robinak ifjúsági jegyet adtak, ami az itteni mozijegy árának felel meg. Szóval fiatalon nagyon is megéri koncertre járni. A last minute jegy azt jelenti, hogy az üres helyre leülhetünk. Hétfőn az emeleten ültünk és ott nagyon jól lehetett látni és voltak üres helyek, gondoltam, hogy talán most is szerencsénk lesz.

Meg kellett várni, hogy mindenki leüljön és nagyon reménykedtünk, hogy a két hely egymás mellett lesz. Szerencsénk volt, és nagyon jó helyet kaptunk. Ezúton is köszönjük az eredeti jegytulajdonosoknak, hogy nem jöttek el.

Robi nagyon élvezte az előadást, de pulcsiját nem merte levenni. Elfelejtett átöltözni és a kedvenc tini nindzsás  pólójában volt, ami uv zöld alapon ábrázolja ezen klasszikus hősöket. Gondolta, nem veszi le, mert még leáll a zenekar, ha meglátják. Legjobban a tételek közötti szüneteken mulattunk, alig birtunk a kuncogásunkkal. Ekkor ugyanis a közönség krákogó kórussá alakult. Minden tétel után. A végén hatalmas óváció, bravozás és a közönség állva tapsolt. Mi is.

Perecárus 100 méterre

Holnap van a hagyományos luxemburgi Perecvasárnap, Bretzelsondeg. A fiúk a kedvesünknek perecet ajándékoznak. A lányok viszonzásul pedig piros tojást ajándékoznak húsvétkor, de csak annak, akit szeretnek. Holnap van egyben a farsang utolsó napja is, akkor tartják az utolsó jelmezes felvonulásokat.

Az ünnepet is komolyan veszik, úton-útfélen perecet árulnak, a gyorsforgalmi úton fabódéból. Az út mellett táblák jelzik, hogy hány méterre van a legközelebbi pereces. Sorra állnak is meg az autók, amikből többnyire idősebb férfiak szállnak ki. Kicsit olyan érzésem volt, mint amikor az átkosban a férfiak nőnapkor a virágárushoz járultak. Én ezt kaptam:

Ez a perec édes és olyan mintha kalács lenne. A hagyománoys perec natúr, bár édes. A mandulával szórt a legnépszerűbb. És van töltött is, ez már az újabb korok perece. Méretileg van kicsi, közepes és óriás. A képen az óriás méret látható.

Fánk

Ez a trieri boltból, dunkin donuts:

Van luxemburgi is, nemzeti zászlóval....

Ezek pedig a sajátjaim, jól látszik a szalag is:

 

A fánksütés ötlete onnan jött, hogy éppen kedvenc szakácsom, Gordon Ramsay csatornáját böngésztem. Lám, lám, fánkot csinál a videón. Először is nem szaggatta, hanem vágta, ezért téglalap alakúak lettek a fánkjai. Szóval nem voltak valami csinosak.  A sütésnél meg egyszerűen odaégette őket. Gyorsan dislike-oltam a videót és nekiálltam én is fánkot sütni.

Bence fotói

Ez az egyik kedvencem, Párizsban készült:

Mézeskalács ház

Ez még karácsony előttről származik...


Igen, igen, hamarosan jön a karácsony. Szombaton megnyitott a karácsonyi vásár, forr a bor és sül a kolbász.  Itthon Robival mézeskalács házat készítettünk:

A pisis házi

Az Európai Iskoláról tudni kell, hogy nagyon jól felszerelt. A természettudománnyal kapcsolatos órákon nem csak elmélet zajlik, hanem komolyan kisérleteznek is. De nem úgy, mint a mi időnkben, hgoy a tanár a katedrán bemutatja a kisérletet, hanem kettesével, kiscsoportokban hozzáférnek minden lényeges kisérleti anyaghoz, van viz és gázcsap is.

Most legutóbb azonban a kisérlet hazajött, méghozzá házi feladat formájában. Biológiából a vese működését tanulják, a feladat pedig a pisi mérése volt. Ilyenkor - is - örül az ember, hogy fia van, mégiscsak könnyebb a házi feladat elvégzése. Mint minden házi feladatnál először megterveztük, hogy hogyan oldjuk meg. Én azon az állásponton voltam, hogy nézzük meg a neten, hogy mennyinek kell lennie és irjuk be. Bence azonban a becsületes fajtából való, ezért ő empirikusan tervezte a megoldást.  A közértben azon kaptam magunkat, hogy mérőedényeket nézegetnek  a fiúk. Ezt a vásárlási szándékot megtorpedóztam azzal, hogy nem fogunk ám külön műanyag mérőedényre költeni csak azért, hogy egyszer pisit mérjünk benne (bár a pisi steril). Hamar eloszlattam a fiúk kételyeit azzal kapcsolatban is, hogy majd az én konyhai felszerelésem közül fognak választani. Végül Gy. egy szörpös üveget alakitott át mérőedénnyé.  Bence azonban arra is gondolt, hogy bizonyitania is kell a méréseit, ezért minden mintát le is fényképezett. A nyomtatás persze rám várt. Még szerencse, hogy én érkezem legkorábban az irodába, igy elkerültem a kinos kérdéseket... Végül csillagos 10-est kapott a házi feladatra, a tanárnő külön kiemelte a fényképes dokumentációt.

Franco pisije

Egy kedves ismerősömtől nemrégiben ajándékot kaptam. Spanyol a férje, az anyósa pedig nemrég volt náluk, gondolta, hogy megosztja velem a turron nevű édességet, amit tőle kapott. Előtte szúrós szemmel rám nézett, "ismered a turront?" Persze, hogy ismerem, az olaszoknál is van, ott torrone a neve, mandulás, mézes  édesség. Átmentem a teszten, de be kell vallanom, hogy tévedtem, a spanyol turron tartogatott meglepetést.

Először is a dobozon belül egy nájlonban találtuk az édességet. Valami meghatározhatatlan lé csurdogált körülötte. Mi lehet ez? Talán Franco pisije? Kérdezte Gy. Ahogy továbbbontottuk, kiderült, hogy nem az... A sárgásbarna édesség nagy, amorf darabokban tört. Persze ragadt is a méztől. Miután kimosakodtunk a kicsomagolásból, megpróbáltuk vágni. Persze nem lehetett, csak törni. Sőt villával és kanállal sem lehet felszedni a tányérról, kizárólag kézzel. Ize egyébként jó és kifejezetten diétás édesség, kb. 1000 kalória egy körömnyi adat. 70% mandula és 15% méz...