Párizs ősszel

 Hétvégén Párizsban jártunk, most először autóval. A vonatjegyek az egek szöktek, ezért döntöttünk, hogy kipróbáljuk a kocsit. Persze, nem a Concorde térig mentünk autóval, hanem a külvárosban megálltunk. A Disneylandnak két nagy előnye is van, egyrészt rengeteg szállod épült Párizs keleti peremkerületében, másrészt remek az összeköttetés az ottani hévvel, az RER-rel. Igy Bussy St. Georges-ra esett a választásunk. Az autópálya mellett egy nagyon egyszerű szállodában hagytk az autót és onnan gyalogoltunk be az RER-hez.

A mostani párizsi látogatásunk tematikája a Mona Lisa volt. Gondoltam itt az idő, hogy a gyerekek is lássák ezt a műalkotást, illetve, hogy a Louvre-ba is eljussanak. Már próbáltunk párszor bejutni, de mindig rengetegen állnak sorba. Most viszont előre megvettem a belépőjegyeket (csak felnőtteknek kell és nem is drága, kb. 12 euro). Igy nem kellett semmit sorbanállnunk, csak besétáltunk. Egy jó kis trükköt azért felszedtünk közben. A sor csupán a biztonsági ellenőrzés miatt van, bent az épületben már számtalan pénztár működik és ott alig vannak. Egy hölgy előttünk a jeggyel rendelkezők sorában úgy kéredzekedett be a pénztárakhoz, hogy neki mosdóba kell mennie. Simán beengedték.

Szóval rögvest a Mona Lisához rohantunk. Előtte persze az autóban már átbeszéltük a legfontosabbakat, amit tudni kell a festményről.  A két legérdekesebb tény a képről, hogy a hölgynek nincs festve szemöldök és szempilla. Akkoriban nem volt divat, a hölgyek borotválták ezeket. Igazából 1911 óta ilyen hihetetlen hires a kép, ekkor ugyanis a Louvre egy olasz alkalmazottja ellopta. A kabátja alatt vitte ki. A rendőrség a neves francia költőt, Appolinaire-t gyanúsitotta a lopással. Mit tesz ilyenkor egy igazi francia? Bevádolta barátját, Picassot, hogy biztos ő volt. Persze, aztán kiderült, hogy semmi közük a lopáshoz és elengedték őket. Két év múlva derült fény a tettesre, ugyanis igazi olaszként hazajában az Uffizi képtárnak akarta eladni a festményt. Olaszországban a tolvaj nemzeti hős lett, a festményt körbehordozták az országon és mindenhol kiállitották majd vissza adták Franciaországnak. A tettest végül hat hónapra zárták be.


Megnéztünk még egy korábbi Leonardo portrét is, ott még nem volt táj háttérként.  Még végigrohantuk a görög és az egyiptomi részt is, de nagyon lefáradtunk. Annyira sok az információ, nehéz feldolgozni egy ilyen hatalmas múzeumban.

A fiúk még azt kérték, hogy menjünk el az Eifel toronyhoz is. Imádják, sohasem tudjuk kihagyni és persze megint kértek kicsi tornyot ajándékba.

Gyönyörű őszi idő volt, ezért még a toronytől visszasétáltunk az Operáig. Útközben találtunk egy cukrászdát, ami habcsókokra specializálódott, amit merveilleux-nek, gyönyörűségnek neveztek.  Tényleg nagyon finom volt, de megkérték az árát, egy darab 1.5 euroba került. A boltban az eladók nem nyúltak a pénzhez, beütötték az árat és egy gépbe kellett berakni a pénzt és  az  adott is vissza.

Tűzriadó, amikor jól esik

Késő reggel jött egy levél Robi iskolájából. Nagyjából így hangzott:

"Kedves Szülők!

Számunkra gyermekeik biztonsága mindennél fontosabb, ezért is tartunk rendszeresen tűzriadót. Ez egyébként xx és yy előírás miatt kötelező minden luxemburgi iskolának.  A mai napon is sor került egy tűzriadóra, amelyen a gyerekek remekül szerepeltek, fegyelmezetten hagyták el a termeket és az udvaron gyűlekeztek. A tűzriadó előre tervezett volt és a csengő megszólalásakor az időjárás is kedvező volt. Sajnos, az előírások miatt a megkezdett tűzriadót nem lehet félbehagyni, ezért a gyerekeket érte némi eső az udvaron.

Bízunk benne, hogy a fenti magyarázat pontosan kiegészíti majd azt, amit otthon gyermeik mesélnek majd el.

Kellemes hétvégét kívánunk iskolánk valamennyi tanulójának és családjának."


Az angoloknál létezik egy kifejezés, "understatement", ami azt jelenti, hogy igyekeznek nem dicsekedve, nem feltűnösködve előadni eseményeket. Na, mármost a fenti levél azt jelenti, hogy a gyerekek piszkosul eláztak. Robi elmesélte, hogy tényleg nem esett, amikor megszólalt a tűzriadót jelző csengő, de az udvaron várakozva hirtelen rájuk szakadt az ég és lényegében bugyira áztak. Persze senki sem volt kabátban, mert a tűzriadókor csak gyors pulcsi felvétel fért bele.

Botrány a kantinban

Síró szemű német kollégákat találtunk tegnap ebéd utána az irodában. Október lévén a séf kedveskedni akart a németeknek, ezért felvették a bajor kolbászt a menübe. Ez egy fehér kolbászfajta, amit kényes pontossággal főznek, általában egy kis tál forró vízben szolgálják is fel. Sajnos a francia séf ezt nem tudta, ezért meggrillezte a kolbászt, és ezzel teljes letargiába kergette a németjeinket.