Most értékeljük csak igazán az Ikeát. Praktikus, nem túl drága bútorok, könnyen szállíthatóak, szerelhetőek. Luxemburgban nincs Ikea, ezt már többeknek meséltem, a luxemburgi bútorlobbi nem engedte, ezért a luxemburgi-belga határra (pontosan a határra és nem egy határ melletti falucskába) épitettek fel egyet. Nincs is szebb látvány az autópályáról kinézve a nagy semmi pusztában egy gyönyörű Ikea, amelynek zsúfolásig tele a parkolója.
Az Örs vezér téri Ikeában már kinéztük, hogy mit szeretnék, igy itt csak lekapkodtuk a dolgokat a polcokról. Gy. otthon kiszámolta, hogy ez bizony befér a hobbi autójába. Ahogy nőtt és szélesedett a kupac azonban nyilvánvaló lett – még nekem is - , hogy nem fér be. Kértünk házhozszállítást, mi úgy értettük, hogy kb. 1 óra múlva már nálunk lesz a cucc úgyhogy rohantunk vissza. Na, jól eltévedtünk, mert a szokásos kijárat lezárva és a gps meg mindig ott akart minket visszavinni az autópályára. Végül a mindenki által szidott howaldi alagúton keresztül jöttünk. Itt felújítások vannak és 4 sávból csak egy használható. Óvtak is minket a helyiek, hogy erre aztán nem menjünk, ha kedves az életünk, olyan iszonyatos a dugó. Róma után nálunk kicsit módosult a dugó fogalma. Pl. az nem dugó, ahol 50-nel lehet menni pl. howaldi alagút. Másnap már direkt erre mentünk.
Az Ikea parkolójában láttunk egy házaspárt, akiknél még a férfinak sem volt abszolút térlátása. Jöttek ki nagy lendülettel egy nagy halom bútorral megrakodva + egy kingsize matrac és mindezt egy kis opelbe próbálták betuszkolni. A matracot félbehajtották és benyomkodták, de a többi bútornak persze már nem jutott hely… remélem, hogy azért hazajutottak valahogy…
Még aznap Németországban is jártunk. Őrangyalunk azt tanácsolta, hogy a mosógépet ott vegyünk. El is robogtunk a Média Marktba. Nagyon meglepődtem, hogy mennyire kedvesek és szolgálatkészek. De nemcsak ebben a boltban, hanem bármelyikbe mentünk. A Rheinland-pfalziak úgy tartják, hogy az ő ereikben római vér is van, ezért mások mint Németország északibb tartományaiban.
Egyébként Gy.t mindenhol helyinek nézik, folyton megállitják, merre van ez vagy az, segítsen leemelni, lepakolni stb. stb. A német közértben egy néni a halkonzerveknél szólította le, hogy nem látja-e a chilis tonhalat. Gy. mondta, hogy van curry-s, az jó lesz-e. Mire a néni közölte, hogy az nem elég erős! Ezek a német öregek tudnak valamit. A bácsi, akit leszólítottunk, hogy megvennénk a bevásárlókosarát, pedig közölte, hogy az övében rubel van és jót nevetett.
A bebútorozással egyébként olyan jól állunk, hogy tegnap már növényeket vettünk. Mondjuk ennek praktikus okai vannak, ugyanis nincs függöny és minden üveg. Még az erkély és a kilépők is üvegből vannak (akinek tériszonya van, azért nem kellemes lenézni). Most fikuszokkal takarunk. Remélem, hogy sikerül őket életben tartanunk és nekik nincs tériszonyuk. Sötétítésre reluxa. De nem ám belülről vagy a két ablak között, hanem kivülről. Teljesen logikus hiszen itt alig esik és fúj a szél…
