Szaloncukor

Utolsó nap a munkahelyemen az ünnepek előtt, gondoltam, hogy meglepem a munkatársaimat egy kis hazaival, vagyis szaloncukorral. Még novemberben hoztam otthonról, mindenféle vegyes ízekben, persze a klasszikus zselés sem maradt ki. A belga praliné konkurencia is felvetette a fejét a hét elején, ezért erősen végiggondoltam a magyar szaloncukor marketing stratégiáját. Végül a következő mailt küldtem szét a csapatnak: "Igazi, hagyományos magyar szaloncukor. A recept még a kommunista időkből származik. Többféle ízben, de a minőségért nem vállalok garanciát." Na, ez mágnesként vonzotta a munkatársaimat, simán beelőztünk a belga praliné elé. Sorra járultak utána hozzám, élén az olaszokkal, hogy nagyon jó íze van, főleg a marcipánosnak. Utána már szájról szájra terjedt, hogy milyen színűt kell venni (zöld papírban volt a marcipános).

Munka után Azosanban tartottam a szokásos hazautazás előtti pánikbevásárlásomat (nincs elég ajándék, még kellene egy-két apróság. Persze egyelőre úgy néz ki, hogy több táska lesz ajándékkal teli, mint amennyi a ruháinkkal). A csokoládéosztályon találtam szaloncukrot, persze nem ez a neve, hanem "papillon" vagyis lepke, gondolom a csomagolásról nevezték el. Eléggé elnyomott helyre pakolták, látszik, hogy itt még nem tört be a köztudatban. Persze praliné minőségű és árú, meg sem közelíti az igazi, hamisítatlan, magyar szaloncukrot.

Mit együnk a karácsonyi vásáron?

Eddig a kolbász-forralt bor kombinációra esküdtünk, ma viszont Metzben jártunk, a francia oldalon és valami teljesen újat láttunk. Ugye sétál az ember a karácsonyi piacon, nézeget és szagolgat, forralt bor, gofri, sült kolbász... a klasszikus választék. A francia ember azonban a karácsonyi vásáron is francia marad. Azaz sétál a piacon, megéhezik és... eszik egy kis osztrigát Az osztrigás talponálló körül tengeri dizájn, az asztaloknál önfeledt franciák szürcsölik az osztrigát. Vajon forralt bort is isznak hozzá? Természetesen a tavalyi csigás talponálló is működik, onnan kellemes foghagyma illat árad szét a többi bódé felé.

A karácsonyi koncert

Robi iskolája a luxemburgi karácsonyi vásárban adott koncertet péntek este. Már hetek óta készültek rá, Robi naponta jött haza újabb és újabb karácsonyi énekkel. Az első két sor mindig flottul ment, utána voltak némi kihagyások, de a kórusban elég, ha az első sor tudja a szöveget.

Péntek estére piros sipkás gyerekekkel telt meg a piac és természetesen a fun clubbal, vagyis a szülőkkel.

A világhírű kórus

Klasszikusokkal kezdték, mint Jingle Bells:

ide majd feltöltöm a hangfájlt, becsszó

és klasszikusokkal is folytatták, amit a közönség kitörő ovációval és bravozással fogadott. A megfáradt énekes a műsor után lehörpintett egy puncsot (alkoholmentest, a hangszálaira és a korára való tekintettel) és elfogyasztott egy óriási epres-tejszínes gofrit.

És ilyen szép a vásár teliholdban:

Telihold a luxemburgi karácsonyi vásárban

A helyi sajtó is beszámolt az eseményről itt, fényképekkel illusztrálva (sajnos Robit nem látni rajta, csak minket a közönség sorai között).

Újabb malac

Ez a vagány marcipán malac a karácsonyi vásáron szegődött hozzánk:

Üzenet a Télapónak

Vasárnap Bernkastel-Kuesben voltunk, ahol már javában áll a karácsonyi vásár. Hogy karácsonykor mi lesz azt nem tudom, mert már most 120%-os turista telítettséggel működik a városka. Csak a japán turisták hiányoznak (már akinek...). A gyerekeknek kiraktak egy hatalmas könyvet, amibe beírhatják a kívánságaikat. Hát, mi is beírtuk:

"Télapó, szevasz, kérek egy..."

A forralt bor továbbra is isteni és van alkoholmentes gyerekváltozat is. És persze a kolbászos zsömléből még mindig kilóg a kolbász.

Egy lépcsőházi beszélgetés

Most hoztam fel a mosókonyhából a ruhákat és a liftnél összefutottam a porshés lakóval, akivel a következő beszélgetést folytattuk:
- Jó estét. Hogy vagy?
- Köszönöm jól, most viszem fel a ruhákat. És te?
- Én is jól, köszönöm.
Idáig a világ bármelyik részében elhangozhatott volna a párbeszéd. Most jön a luxemburgi fordulat:
- Nagyon szép az új ferrarid, hová tűnt?
- Egy másik garázsban tartom.
- És mondd, melyik jobb autó?
- Erre nehéz válaszolni, nagyon más mind a kettő. A porshét hétköznap használom, a ferrari inkább hétvégi autó.

Osztrák autópályamatrica - 2. rész

Ma egy igazi, vérbeli osztrákkal ebédeltem. Illetve lehet, hogy mégsem, mert eléggé szidta a honfitársait. Gondoltam, hogy előhozakodom a Nagy kérdéssel az autópályamatrica kapcsán. De a válaszban kijött a labanc vére, ő mindig fel szokta ragasztani a matricát és aztán késsel kapargatja le. Megkönyörültem a labancon és kurucos hévvel dobtam elé a Laci-ragasztás technikáját (ötlet copyrightolva, részletek egy másik bejegyzésben). Nagyon el volt ragadtatva az ötlettől és ki fogja próbálni!

Egy unalmas négyszög

Az eddigi szép ősz hirtelen ködös izévé változott. Múlt héten is két teljes nap, egész nap volt köd, nem is akármilyen. És most megint. Emlékezetünkre hagyatkozva találunk el az iskolába és a munkahelyre.

Robiék most éppen geometriát tanulnak, méghozzá zenésen:

Egy értelmes vidámpark

Mi nem vagyunk oda a hagyományos vidámparkokért (mai elnevezéssel attraction parks), egy sima dumbós körhintától hányingerünk lesz, a többiről meg ne is beszéljünk. Persze, a gyerekek bírnák a dolgot, dehát nincs aki felüljön velük. Ennek ellenére bevállaltuk a Playmobil Fun Park-ot, ami Nürnberg mellett található.

Igazából ez egy hatalmas játszótér, playmobil köntösben, de kifejezetten ízléssel, mértékkel és gusztusosan. Még a fiúknak is feltűnt, hogy alig látható a playmobil logó, nem az eladásról van itt szó, hanem a játékról (a kijáratnál van csak bolt). A playmobil játékok meg vannak annyira jók, hogy elbír egy ilyen parkot, ahol végre a gyerekek játszanak (szaladnak, másznak, homokoznak, kincset keresnek stb.) és nem velük játszanak. A másik óriási pozitívum, hogy rengeteg vizes játék van, a fiúknak a kedvence a tutajozás volt:

Tutajozás

Persze, mindenki nyakig vizes, a kedvencem egy német kislány volt, aki télikabátját könyékig feltolva úsztatta a bálnát a hideg vízben. A parkban vannak azonban szárítógépek (1 euro egy menet), itt törölközőben didergő gyerekek várják, hogy megszáradjon a ruhájuk:

Akik nem voltak elég jók tutajozásból itt szárítkozhatnak

Egy hatalmas épületben témánkénti csoportosításban aztán a playmobil minden játékát ki lehet próbálni. Itt biztos nem dolgoznék, esténként elpakolni azt a több ezer mütyürt és egyebet, összerakni a szétesett részeket... hát nem...Az étterem közvetlen a játszóház mellett van és csak egy kiírás kéri a szülőket, hogy ne vigyék ki az éttermi részbe a játékokat. Senki sem ellenőrzi, mégis betartják. Vajon működne ez otthon is? Maradnának játékok estére vagy hazavinnék őket?

L mint Lengyelország

Már Pesten megálltunk egy közértnél néhány dolgot beszerezni. A fiúknak nem volt kedvük velem jönni ezért csak egyedül szaladtam be, Gy. később segitett, amikor a pénztárhoz értem. Ezalatt Bence és Robi békésen várakozott az autóban (sárga rendszám, nagy L-betű jelzi Luxemburgot). Egy idősebb férfi ment el a kocsi mellett és a következőket mondta benézve az autóba: "Milyen helyesek ezek a lengyel gyerekek!" Ezt a bókot ők kuncogva fogadták és hát éljen a lengyel-magyar barátság!

Ma a következő párbeszédre lettem figyelmes Robi és kedves szomszédasszonyunk között:
- Szünet van a suliban?
- Igen.
- Szereted a sulit?
- Igen.
- És hogy megy a suli?
- Azt nem tudom.
De tényleg nem tudja, a dolgozatokból nem kell mindent megirnia, mivel nem érti a kérdéseket. Viszont már elég nagy ahhoz, hogy felfogja, hogy emiatt micsoda aranyélete van!

Szintén szomszédasszonyi kérdésre azt is elárulta, hogy bár ő nem szerelmes, de van egy kislány, aki belé szerelmes. Annyit tudunk róla, hogy orosz és Szófiának hivják. Gy. reményei szerint a vezetékneve Lukoilova és édesapjának olajmezői vannak. Ebben az esetben, természetesen támogatjuk a fiatalok szerelmét.

A gipsz lekerült

Ma levették Bencéről a gipszet. Nagy öröm, hogy újra rendesen tud kezetmosni. Nagy lendülettel mentünk az orvoshoz, hogy most aztán megtartjuk a gipszet emlékbe (már, amit levágtak róla), de aztán mikor rákérdeztek, Bencének mégsem kellett (csúnya volt belül). A röntgennél negyedórát vártunk, mert elfelejtették mondani a nővérkék, hogy oda újra be kell jelentkeznünk. Aztán nem tudták elolvasni a kódot, amit a doki ráírt a lapra (úgy látszik az orvosoknál alapkövetelmény az olvashatatlan írás), ezért a lábát akarták röntgenezni. Szerencsére sikerült a félreértést még időben kiszűrni. Még két hétig fel van mentve tornából, de én mondtam Bencének, hogy szerintem nyugodtan vívhat, ott nem kell a bal kezét használnia.

Körny.ism. hf

A környezetismeret órát Robiéknál Science-nek, vagyis Tudományoknak nevezik. Az első nagy lecke a súrlódásról (friction) szólt. A feladat pedig két különböző formájú papírrepülő hajtogatása volt. Neki is álltunk kettecskén, Robi sokkal előbb kész lett, hiába az origamis órákon szerzett tapasztalata miatt verhetetlen. Miután meghajtogattuk a repcsiket, következett a kísérlet (amit dokumentálni is kellett). Melyik repül messzebbre. A távolságot óriás lépésben kellett mérni. Természetesen az áramvonalasabb repült messzebbre, 9 óriás lépésnyire.

A menza

Amióta Robi az új iskolába jár közös témánk lett a főzés és az evés. A sulinak ugyanis saját konyhája van és valami hihetetlen jól főznek. Azóta nem is kell kérdeznem, hogy mi volt az ebéd. Eleinte nagyon bosszankodott, ha mégsem kedvére valót adtak, ilyenkor mérgesen szállt le az iskolabuszról, de ez nagyon ritkán fordul elő. .Az osztályfőnök is mesélte, hogy a tanárok közül többen is feldobtak magukra néhány kilót.

Két hónapra előre kell megrendelni az ebédet, háromféle menü közül: Húsos menü, Tészta, Vegetáriánus. Az iskola internetes oldalán fent is van a választék napra lebontva, lehet választani és kombinálni. Robi ma meghozta a nyomtatványt a következő rendeléshez, majd szépen leült mellém, hogy akkor együtt válasszuk ki, mit is fog enni.  Nyáron kellett először rendelnem, akkor nem volt sok időm átnézni, ezért a húsos menüt írtam mindenhová. Ezt most kifogásolta, mondván, hogy tésztát is szívesen enne (bár a húsosban is van tészta és péntekenként hal) . A nyomtatvány hátoldalán, ahol a kitöltési útmutató van, a következő szöveg olvasható: "Kérjük a szülőket, hogy ne fizessék be az étkezéseket előre, a tanév végén számlázunk a tényleges fogyasztás alapján."

Párizsi kirándulás

A hétvégén Párizsba ruccantunk ki. Még augusztusban vettem a vonatjegyeket (TGV 1 óra Metzből, odáig autóval  40 perc). A fiúk vasárnap este nagy lendülettel mesélték el a legérdekesebb dolgokat, amit láttak, tapasztaltak Párizsban:
- 6 limuzint láttunk
- láttunk egy Lamborghinit, ami lefulladt a piros lámpánál
- már tudjuk, hogy miért árulnak arany színű Eiffel tornyot: ilyen amikor este ki van világítva

A kivilágított Párizs nagyon tetszett nekik, percekig néztük a forgalmat a Diadalív híres körforgalmában (egy városi legenda szerint ha autót bérlünk a biztosítás erre a részre nem érvényes)

Nagyon jót vacsoráztunk a Kléber nevű bistroban, az Avenue Kléberben. Ennek a résznek a történelmi nevezetessége, hogy mi annak idején itt laktunk. A bistro gyerekmenüje, amit kérésünkre állítottak össze:

Hamburger és sült krumpli... másként

Őszi hangulat

Alig találtuk a parkolóban meg az iskolabuszt

Nagyon szép őszünk van az idén. Két fénykép ebben a témában:

Nálunk ilyen szép, ehető gesztenyék hullottak a cukrászdából

A téli gumi

Szerintem ezek az autós dolgok abszolút férfiaknak való. Most itt van például a téli gumi problematikája. Gy. szépen haladt az ügy feldomborításában, milyen gumit vegyünk (az Űrbázist persze nyári gumival adták) és hol rakassuk fel. Megszületett a döntés hamar és természetesen a kivitelezést is vállalta. Csak a piszkos részletek lebeszélését hagyta rám: gumik megrendelése és bejelentkezés a gumishoz. Na, két napig csak a bűvős számkódot memorizáltam, ami valószínűleg a gumi mérete, ezt még Gy. hagyta rám. Az egyetlen dolog ami ismerősnek csengett az a goodyear neve, mert régen néztem forma 1-t. Na, összeszedtem minden bátorságomat és összes szőkeségemet a rendeléshez és bejelentkezéshez, majd elvonultam egy relatív félreeső zugba az irodába, hogy a férfi kollégáim ne hallják a párbeszédet.

Egy kellemes bariton vette fel a telefont és gondoltam először csak annyit mondok, hogy téli gumit szeretnék felrakatni. Mondta, hogy rendben és rákérdezett, hogy van-e már téli gumink. Ebből rögtön tudtam hogy az én emberem, már sok nő akart itt téli gumit felszereltetni. Közöltem vele az örömhírt, hogy nincs téli gumink és náluk szeretném megvenni az Űrbázis típusú autónkra. Ekkor jött a keresztkérdés, milyen méretű a gumi. Előszedtem a papírgalacsinomat és a következőket mondtam: Uram, most egy számsort fogok felolvasni, amit a férjem hagyott rám. Nekem ezek a számok nem mondanak semmit, de remélem, hogy Önnek igen. Ebben a pillanatban egy hatalmas csapat férfikolléga haladt el az asztalomnál és megértő, de egyben megsemmisítő pillantást vetettek rám. Szerencsére a tit,kos kód működött és Szezám ajtaja kinyílt, holnap mehet a nagy csere.

A gipsz

Tegnap voltunk kontrolon, ahol végre levették Bencéről a gipszet. Már nagyon büdös volt, az iskolában egy másik sorstárssal büdösségi versenyt is rendeztek egymásnak. Sajnos nem tudom, hogy melyiküké volt szagosabb, de a dobogós hely az biztos. A doki megnézte a kezét, jól megszorongatta és mivel még Bence fájlalta, ezért rakott rá egy másik gipszet. Most már erősen próbálták a piros színűre rábeszélni, szerintem unták, hogy folyton kéket raknak fel és szerettek volna egy kis változatosságot. Sajnos így sportolni sem lehet, bár próbáltuk a vívást becsempészni a lehetőségek közé, mondván, hogy oda nem kell a bal kezét használni. Az orvos azonban csak annyit mondott: "a vívás is sport".

Robi viszont egyre ügyesebb vívásban, ma már be is öltöztették a csapatot igazi szerelésbe, rendes kijelzőkkel, ruha, kesztyű stb. Robinak a kesztyű is óriási volt, a fejvédőt pedig a bal kezével tartotta vívás közben. De így is simán megverte a nála két fejjel magasabb kislányt. Mondjuk Robin nem sok felület van, szerintem a lány egyszerűen nem tudott hová szúrni.

Osztálykirándulás II

Bence szerencsésen megérkezett az osztálykirándulásról péntek délután. Meg is néztük a kb. 300 fényképet, amit csinált. A fenyvesek és a vitorlázáson kivül a fényképek fő témája a saját cipője volt: "akkor éppen unatkoztam". De összefoglalva jól érezte magát.

Robi örömmel újságolta, hogy a Luis nevű osztálytársa mesélte neki, hogy az egyik lány szerelmes belé. Arra a kérdésre, hogy ezt milyen nyelven és hogyan magyarázta el Luis, csak annyi választ kaptunk, hogy: "értettem és kész".

Ma reggel végre eljutottunk a sportorvoshoz is, bár még Bencén gipsz van (a klub viszont sürgeti a sportorvosit, mert szinte minden szombaton meccseznek). Az otthoni sportorvosihoz képest lényegesen hamarabb végeztünk, kb. 1 óra volt. A sportorvos nagyon megörült, hogy magyarok vagyunk. A herendi porcelán nagy szerelmese, mondta, régebben gyűjtötte is, de most már nagyon drága, nem engedheti meg magának. Mindezek egy luxemburgi orvos szájából hangzottak el.

Osztálykirándulás I.

Bence megérkezett az osztállyal a kirándulás helyszínére és már egy nagyobb erdei túrán részt is vett. Állítólag a kaja "szar", hogy egy tipikus tini kifejezéssel éljek, viszont a haverjaival van egy szobában. Holnap lesz a vitorlázás, amit ő a tanárokkal együtt egy motorcsónakból fog nézni.

A bulldog

Sejtettem, hogy a rögbiedzés nem anyai szemnek való. Ma Robiéknál a "bulldog" nevű játékkal kezdtek. Gyengébb idegzetűek és olyan anyukák, akik rögbizni akarják adni a fiúkat, ne olvassák tovább. Szóval a "bulldog" lényege, hogy a csapatban először két önkéntes bulldogot állítanak középre, a csapatnak pedig el kell mellettük futni. Eddig sima fogócskának tűnhet. Most jön a "bulldog" része. Nem egyszerű megérintelek, kiestélről van szó, hanem le kell teperni a menekülőket a földre. Frankón beledögönyözni, beledöngölni, a grabancánál elkapva lehúzni (ezért nem lehet sima pamutpólót hordani). A belegöngyölt utána szintén bulldoggá válik. A játék utolsó részében már a csapat minden tagja bulldog, egy kivételével, aki megpróbál átjutni a bulldogok tömegén. Nagyon durván hangzik, de van néhány fiú a csapatban, aki annyira gyors, hogy simán kikerüli az üldözőket. Ma azt is tanulták, hogyha leteperték őket a labdával, akkor szépen oldalra kell kigömbölyödni és kipasszolni a labdát.

Holnap vívás.

A gipsz kék színű

és jövő héten hétfőn le is veszik. Már szépen telefirkálták az osztálytársak. Holnaptól osztálykirándulás, amire azt mondta az osztályfőnök, hogy menjen csak nyugodtan... Még jó, hogy múlt héten megcsináltuk a vizijártasságit, most nem fog kelleni.

A fiúk ma voltak először egyedül vívásedzésen. Bence ment Robi elé az iskolabuszhoz (felsőtagozatig csak nagyobb testvérnek vagy felnőttnek adják ki a tanulókat), aztán itthonról mentek edzésre. Egy busszal kell menni néhány megállót és utána gyalog. A víváson most a főedző lánya volt Robiékkal. Viki már itt született és hat nyelven beszél. Próbálkozott is Robikával mindenféle nyelven  - mondjuk magyarral nem -, de nem igazán kapott választ. Eközben a főedző a terem másik végén kuncogott a dolgon. Közben Robi nem értette, hogy vele miért nem beszél magyarul, ha az edzővel magyarul beszél (persze szólni nem szólt, hogy ő is magyar). Végül a főedző nem bírta és átszólt: "Magyarul ért a legjobban, azzal próbálkozz!". Utána már nem volt gond. Mikor én odaértem, már csak az tűnt fel, hogy milyen érdekes a lány franciául adja az utasításokat, de mintha néha magyarul is beszélne a csoport felé... aztán rájöttem, hogy Robinak mondja el a teendőket magyarul.

Kicsi a rakás...mi maradt alatta?

A mai rögbi edzés több horzsolással és egy csuklófájással ért véget Bence részéről. Gy. kétségbeesetten telefonált az edzés végén: Bencének eltört a csuklója. Hamarosan megérkeztek,  Bence a horzsolás és sárfoltokból alig látszott ki. A csuklója nem volt bedagadva, de nagyon fájlalta. Szerencsére a kórház itt van két utcányira, csak átsétáltunk. Jókedvű nővérkék fogadtak, szokás szerint mindegyik négy nyelven beszélt. Rövid vizsgálat után elküldtek minket röntgenre, szóltak is előre, hogy várni kell mert nincs még bent a röntgenesük. Hát vártunk jócskán, majd jött a telefon, hogy mehetünk. Végigmentünk több kihalt folyosón, se beteg, sem orvos, csak szürkeség. A röntgenszobában Bence kapott egy hatalmas ólomkabátot, amiben úgy nézett ki mint egy marslakó. Én még ilyet nem láttam, hogy nyitott ajtónál röntgeneznek, de hát reménykedjünk, hogy irányított sugár volt. Közben hoztak egy néni a semmiből, aki nagyon jajveszékelt. Mikor ráköszöntem, annyira csodálkozott, hogy abbahagyta. Kihajtogattuk a fonalunkat a vizsgálat végén, hogy visszataláljunk a nővérkékhez. Kis idő múlva megérkezett a fotó a számítógépes rendszeren és fogadott minket az ügyeletes orvos. Hosszasan nagyította a képet, megfogdozta Bence csuklóját és közölte, hogy nincs eltörve. Majd hozzáért a nagyujjához és Bence közölte, hogy az bizony ott nagyon fáj. Na, vissza a röntgenre, a nagyujjról közeli kell. Adriáné fonalát kitekertük megint, aztán rohanás a röntgenre. Törés nem látszott a nagyujjon sem, de a doktor azt mondta, hogy lehet a fájdalom egy kisebb repedéstől, amit a röntgenen nem lát: puha gipsz egy hétig. Ekkor előpattant a nővérke és megkérdezte Bencét, hogy milyen színűt szeretne kéket vagy pirosat. Majd a dokiról és a nővérkéről kiderült, hogy tulajdonképpen képzőművészek és a szobrászat a hobbijuk. Meg is dicsértem őket, milyen szépen kötést rittyentettek Bencére (Sehr hübsch). Holnap vissza kell mennünk, még egyszer megnézi. Bencének jövő héten osztálykirándulás, háromnapos, ahol vitorlázás, hegymászás várt volna rá...

A betörők

Pénteken betörők jártak a házunkban. Ezt Robitól tudtam meg délután. Levitte a mosást a mosókonyhába, ahová az itt vendégeskedő Pite is elkísérte. Majd körbenéztek a teremgarázsban és a kertben, néhányat fényképeztek is. Ekkor futottak össze Skrizofén Nénivel a szomszéd lépcsőházból, aki szimplán betörőknek nézte őket. Több nyelven próbált velük szóba elegyedni, kevés sikerrel. Kétségbeesetten lifteztek fel hozzám. Lementem hát a teremgarázsban, megnézni, mi a helyzet. Ott találtam Skrizofén Nénit, éppen a Matektanárt kérdezte, hogy látta-e a két gyanús alakot. Gyorsan odapattantam, hogy tisztázzam a félreértést. Skrizofén Néni hosszan ecsetelte, mennyire veszélyes hely Luxemburg, tele van besurranó tolvajokkal. A Matektanár is besegített a győzködésbe, végül sikerült leszerelnünk. Akkor aztán vissza a liftbe és a lakásban már a betörőket vigasztaltam tovább, akikre igencsak ráijesztett a Skrizofén Néni.

Vívás 2

A fiúk járnak továbbra is edzésre, rögbi és vívás felváltva. Tökéletesen kiegészítik egymást, mind a kettőnél ütnek, csak az egyiknél eszköz is van hozzá. A mai víváson Robi megkapta ellenfélként azt a kisfiút, akit valószínűleg terápiás céllal hoznak vívni. A kis olasz ugyanis iszonyatosan hiperaktív és nem vív, hanem a kardot bunkóként használva tarolja le a vele egykorúakat. Ma volt egy rövidebb csörtéje Robival, azóta már nem hiperaktív.

Közben kiderült, hogy mégsem számtech órán van az origami. A félreértést az okozta, hogy a számtech tanár az osztályfőnökhelyettes és délutánonként ő van Robiék osztályával. Hétfőn volt szülői értekezlet és hát nagy mázlink van, az egyetlen angolul beszélő tanárt kaptuk meg. A többiek valami dialektust beszélnek (skót? észak-angol?) és lényegében érthetetlen. A szülőit a negyedik évfolyamnak összevonva tartották, egy helyes is prezentáció keretében, szépen bulletpoint-okban összeszedve, ami megmelengette az amerikai corporate kultúrán felnőtt szülők szívét. A szülői csúcspontját azonban mint mindig, most is a főszereplők, vagyis a szülők adták. Csak két kérdést emelnék ki az elhangzottakból:

1.Kötelező-e megcsinálni a házi feladatot?
Szülő: A fiamnak nagyon sok a dolga, rengeteg foglalkozásra jár tanítás után, nem mindig ér rá házit írni.
Tanár: Igen, kötelező.
Szülő: Miért ilyen sok a házi feladat?
Tanár: Mindig hétfőn adok matek házit és szerdára kell behozni. Az olvasást kedden adom és csütörtökre kell, hogy kész legyen.

Csak elképzeltem, hogy az otthoni sulinkban milyen néma csend fogadta volna ezeket a kérdéseket. A házi mennyiségéről csak annyit, hogy kb. harmadannyi mint otthon.

2. Hogyan segítsük gyerekünket a tanulásban?
A vikingek a téma ebben a félévben. Az egyik szülő kért egy internet link listát a tanároktól, mondván, hogy ő nem tud semmit sem a vikingekről és nem is tudja, honnan lehetne ennek utánanézni....

Vívás

Ma újabb sportot próbáltunk... Az történt ugyanis, hogy a madaras teszkóban itt nálunk sportválasztó napokat tartottak még múlt héten. Robi mindig is a kardok embere volt, így hát remek alkalom nyílott, hogy ki is próbálja régi szenvedélyét (Az én kardgyűjteményemet a hűtő tetején tartom, elkobzott kardokból áll). A vívóklub vezetője ráadásul magyar, 20 éve él már itt, ő volt a luxemburgi vívócsapat szövetségi kapitánya. Amíg volt Luxemburgnak saját vívócsapata. Aztán megalapította a saját klubját, ami jelenleg a legnagyobb.

Meglepett, hogy itt aztán már első órán vívás van. Rendes meneteket játszottak, a fiúk ugyanúgy beöltözve és bedrótozva, találatok kijelzővel mutatva mint bármelyik nagyobb versenyen. A kicsik nagy szenvedéllyel estek egymásnak. Robi egy hosszabb csörte közben még a palástról is lement és mint D'Artagnan küzdött egy oszlop mögé bújva. Aztán jött az edző és elmagyarázta, hogy nem kalandfilmet forgatnak. Pedig tényleg nagyon látványos volt. Bence egyelőre nem a saját korcsoportjában van, mert akkor nem járhatna egyszerre Robival. Az edző szerint egy néhány hónapig nem lesz gond, de hamar ki fogja őket nőni.

Most mutasd meg!

Régebben ez egy vetélkedő volt a tévében, de ma is létezik ez a játék. Robi játssza a tanítónénivel az angol iskolában. A mai feladvány a "tornaterem" szó volt, lévén tornaóra. Mi erről nem tudtunk itthon, mert órarendet még nem láttunk. Ms. Hancock, a tanítónéni, először próbálkozott angol szinonimákkal, mutogatással vegyítve, de sajnos nem tudott vele pontszámot elérni. Ekkor egy teljesen újszerű ötlettel állt elő, mondjuk határeset, de a pontot megkapta: a google fordítóba beírta a gym szót és magyarul máris kiköpte, hogy "tornaterem". Robi elolvasta és ment. A történethez még hozzátartozik, hogy sok osztott óra van és Robi egy kislánnyal felzárkoztató angolra is jár.

A kedvenc tanárja egyébként a számtech tanár. Robi elmondása alapján két dolgot tanultak eddig a számtech órán:
1. Illedelmesen köszönni luxemburgiul.
2. Origamizni
Ez egy elég távolból induló megközelítése a számtechnek, de Robinak bejön. És egyébként a tanár "nagyon vicces", pantomimezni is szokott velük.

A mai rejtvény

A vasárnapi rejtvényem képpel illusztált, a kérdés, hogy mi ez? Segítségül csak annyit, hogy a fiuk kapták ajándékba.

Mi ez?

A nyertesnek szerzek egy hasonlót!

Koerich

Egyik kolléganőm, Mirella, hétfőn hozott be két hatalmas szilvás lepényt és rengeteg szórólapot. A falujában ezen a hétvégén középkori napokat tartanak. Nosza, vasárnap reggel fel is kerekedtünk, hogy megnézzük. Koerich a belga határhoz esik közel, a falucska központjában egy várrom. Annyira rom, hogy látogatni sem lehet, le van zárva. A vásárt ennek a romnak a tövében tartották. Ami különlegessé teszi, az az hogy mindenki beöltözött, az összes árus, de még néhány szemlélődő is korhű ruhában volt. Megnéztünk egy harci bemutatót és egy kovácsolást, a fiúk nagy szemeket meresztettek a gyönyörű pajzsokra, kardokra és sisakokra.

Várrom pultokkal

Legjobban a középkori légycsapó tetszett, természetesen bőrből:

Akkoriban még nem volt műanyag

Ez a táblasor elgondolkodtatott minket. A park bejáratánál láttuk, szintén Koerichben:

A tilalmak faluja

Az első közös rugby edzés

Bencének szombaton volt az első edzése, de nagy szerencsénkre szerdánként Robi korosztályával együtt edzenek. Persze külön csoportban. Most egy másik helyre kellett mennünk, a Henri Funck stadionba. Ez tőlünk légvonalban nincs messze, de sajnos van egy domb és egy erdő is közben. A fiúkat Gy. autóval vitte, én gyalogosan indultam, munka után. Először átverekedtem magam egy építkezés miatt lezárt részen, majd felgyalogoltam az erdőben egy szerpentinen. A szerpentin tetején egy hatalmas tisztás fogadott, balra szántóföld, jobbra a pálya. Kicsit nomádra sikerültek a körülmények, de a fű zöld!

Robi csoportjából csak kevesen jöttek el, ezért összevonták őket az eggyel nagyobbakkal. Már a saját csapatában is ő a legfiatalabb, így most kétszer akkorákkal szaladgált. Meccset játszottak éppen, ami abban merült ki, hogy nagy csomókban ide-oda szaladtak, amit az edzők sípolása szakított meg. Robi derekasan szaladt a nagy csomóval. Az edzés egyébként kétnyelvű, angolul és franciául is elmondják, hogy mit kell csinálniuk, aztán ki mit ért, az már az ő dolguk. És szólt Robinak, hogy rugby pólóban (értsd nájlon) jöjjön legközelebb (sima pamut póló volt rajta), mert normál pólók könnyen "eltépődhetnek".

Bence edzése elmélettel kezdődött. Az edző felállította őket egy sorba és mindenkitől kérdezett valami nagyon nehéz, a rugbi szabályaihoz kapcsolódó kérdést. Aki nem tudott válaszolni, az lenyomott tíz fekvőtámaszt. Kisvártatva az egész sor fekvőtámaszozott. Az egyik szülőtől megtudtuk, hogy Bence csapata tavaly második lett. A francia bajnokságban! Most nagyon szurkolunk, hogy bekerüljön a csapatba: magyarként luxemburgi színekben francia bajnokságban szerepelni, ez egy nagyon szép kombináció!

Itt a tumultus, hol a tumultus...

Első nap az iskolában... megint

Robi idén Guiness rekordot döntött:  volt már másodikos, harmadikos és negyedikes is. Ugye másodikosként végzett az Európai Iskolában most nyáron, aztán szeptember elején csatlakozott  néhány napra az otthoni, harmadikos osztályához (igen, mi ilyen kegyetlen szülők vagyunk, benyomtuk őket két napra). És mától pedig negyedikes az itteni új iskolájában, amit egyébként édesapjáról neveztek el, St. Georges-nak hívják.

A brit szervezés felülmúlhatatlan, nem véletlen, hogy egykor annyi gyarmatot tudtak adminisztrálni. Még nyáron kaptunk egy hatalmas borítékot rengeteg információval és kitöltendő papírokkal, minden téma más színű papírra nyomtatva. Na, most ugyanilyen színű dobozok várták a szülőket a bejáratnál és csak szét kellett szortírozni a papírokat.

Az osztályfőnökkel nagy szerencsénk van, legalábbis a kiejtését illetően. Oxford mellől származik és a királynő angolját beszéli (Queen's English), vagyis tökéletesen érthető, gyönyörű angolt. Ez számunkra nagy megnyugvás a nyári próbanapos tanárnő után, akit egyikünk sem értett. A tanárnő felkészült Robiból, tudta, hogy magyar, hol született stb.

A suliban minden tip-topra elkészítve, aminek a kihegyezett színes ceruzák  a csúcspontjai. A magyar iskolákkal szöges ellentétben a szülőknek semmilyen ellátmányt nem kell vinniük (szalvéta, szappan stb.) és se a könyvekre, se füzetre nincs gondunk. Robi mondta is, hogy akkor ő holnaptól nem vinne táskát.(De táskát is kaptunk: piros nejlonka, névvel ellátva)

Az első nap után legjobban a könyvtár tetszett neki. Állítólag egy teljes sor dinós könyvük van "ez itt az én helyem", mondta otthon.

Az osztályokat minden évben keverik, vagyis sem az osztályfőnök, sem az osztály nem állandó. De ez nem okoz gondot, mert a matekot és az olvasást évfolyamszinten bontott órákban oldják meg, a gyerekek jól ismerik egymást.

A szülőknek a tornateremben csaptak egy kisebb fogadást, raktak ki egy kis enni és innit, aztán indulhatott az ismerkedés. Mi egy indiai és egy el salvadori hölggyel beszélgettünk. Hát jó messziről jöttek....

Haka

Melyik sportággal hozható kapcsolatba a "haka"? Segítségül csak annyit, hogy most zajlik a világbajnokság...

Bence új sportot választott magának: rugby. Először kicsit meglepődtünk, de az iskolájában nagyon népszerű és egy ismerős anyuka (fia éve rugbizik) megnyugatott, hogy nem több a sérülés mint a focinál. Viszont sokkal sportszerűbbek a játékosok, és az egész hozzáállás, szurkolók és sportolók részéről is, teljesen más. Ma volt az első edzés, egy híres wales-i vendégedzővel. Ilyet még nem láttunk, a szülők és még rengeteg más edző is folyamatosan a pályán volt, lényegében ugyanannyian nézték, mint ahányan csinálták. Az edzőről csak annyit, hogy jó egy fejjel alacsonyabb nálam, de széltében kétszer akkora. El kell intéznünk a sportorvosit is a hetekben, mert a francia és a belga bajnokságban is játszanak, luxemburgi színekben. Kiderült, hogy a rugbihez nem kell állampolgárság, hogy a nemzeti csapatban játszhasson valaki, elég, ha állandó lakhelye az adott országban van. Szóval most aztán elkezdtünk gyúrni, hogy játszhasson a luxemburgi csapatban!

Tegnapelőtt új lakó költözött a házunkban, kicsit csevegtem is vele, mert láttam, hogy angol kamion szállította a cuccait. Erre tegnap megyünk Bencével a liftben, beszél a lakó, mire Bence: "Jó napot kívánok tanárúr!." Hát, az új matektanár költözött a házba!

Alaszka jelentkezik!

Már újra Luxemburgban (vagyis Alaszkában, itt hirtelen 10 fokkal kevesebb mint otthon) és elnézést szeretnék kérni mindenkitől, akivel nem tudtunk eleget vagy akár semmit sem találkozni otthon. Egyébként nagyon jól éreztük magunkat, főleg a Bakonyban, a kedvenc szállodánkban, a többi napokon meg vadul ügyintéztünk és nyúztuk a fiúkat (magántanulói vizsga).

Bence iskolája ma kezdődött, lelkesen ment, aztán délután a következő fontos információkat tudtam meg:
1. Az erkölcs tanárnő vezetékneve Bálna (Mrs. Whale).De annyira nem kövér.
2. Az egyik cseh fiú az osztályban baromira felzselézte a haját és a kakastaréját valami szinezővel sárgára is festette.Jól nézett ki.
3. Bence lett az osztály megbizott (diák képviselő?).

Robinak csak jövő hét közepén indul a suli. Már rengeteg kitöltendő papírt kaptunk, minden téma más színű lapra nyomtatva, nagyon praktikus megoldás.

Az éjszakai járat

Augusztus az utazások hónapja és persze én sem bírtam a fenekem csücsülni, főleg, hogy akciósak a vonatjegyek: nagysebességű vonattal (vagyis TGV-vel) Párizsba csupán 2 óra az út! Szerencsére nálam állomásozó turistáim voltak annyira vállalkozó kedvűek, hogy belevágtunk. Hétvégén itt hagytuk hát az tavaszi/őszi (értsd folyton esik és állandósult a 20 fok) Luxemburgot és elutaztunk a nyárba és a tündöklésbe.

Párizs továbbra is gyönyörű, viszont még több a turista, mint bármikor (ilyenkor augusztusban a párizsiak ki is költöznek a városból, helyett adva a japán, német, olasz stb érdeklődöknek). A Notre Dame-ba megint nem jutottunk be, kb. 50 méteres, tömött sor állt. Az Eiffel toronyról pedig ne is beszéljünk. Viszont sétahajóztunk a Szajnán. Na és aki még egyszer azt meri mondani, hogy a franciák nem kedvesek, azt büntető tanulmányútra küldöm. Vasárnap kevesebb a buszjárat és mikor álltunk egy megállóban, két helybeli is megállt és figyelmeztetett minket, hogy vigyázzunk, nem jár ám minden. És persze a buszsofőr itt is köszönt. Az éttermekben figyelmes, jó kiszolgálás fogadott. Aki szeretne igazi Párizs feelinget, annak ajánlom Woody Allen legújabb filmjét, a Midnight in Paris. Frenetikusan jó film és nagyon párizsi (és remekül mutatja be a hüjje ameriakat is). Carla Bruni (a jelenlegi francia köztársasági elnök volt modell felesége) is játszik benne két apróbb jelenet erejéig.

Vasárnap este az utolsó járattal jöttünk vissza, úgy terveztem, hogy még pont elérjük az utolsó buszt is. Sajnos, azonban egy órát késtünk már induláskor, baleset volt a Gare de L'Est-en. Nem is kezelték utána a jegyünket a kalauzok, csak végigjárták a kocsikat, hogy kinek tudnak segíteni, aki esetleg át akart egy másik vonatra még szállni. Így hát éjfél előtt  nem sokkal értünk Luxemburgba és már csak az éjszakai buszban reménykedtünk. Át is vágtáztunk a buszpályudvarra, kb. 2-3 km lehet, abban a reményben, hogy elkapjuk az éjfélkor induló éjszakai járatot. Szerencsére a pályaudvaron még találtunk két embert, aki az utolsó buszra várt a vonatállomás felé: nincs vasárnap éjszakai járat, közölték. Itt is csökkentett a buszvonalak száma vasárnap. Csak nem szólt senki előre.

Látogatás a Nagyhercegnél

Kizárólag nyáron látogatható a nagyhercegi palota Luxemburgban. Idegenvezetéssel, előre bejelentkezve lehet megtekinteni (7 euro, 45 perc). A Nagyherceg azonban nem itt, hanem Colmar-Bergben lakik, kb. 20 km-re északra a fővárostól.  A palota a munkahelye, itt dolgozik és ad fogadásokat. Még a spanyol hódítások alatt épült az első változata, akkor városházának használták. A második világháború alatt, a német megszálláskor egyik részét koncertteremmé, egy másik részét pedig kocsmává alakították, a freskók egy részét bemeszelték. Az idegenvezetés egyben történelem lecke is volt, de hamar elvesztünk a holland, belga, spanyol és francia királyok és viszonyok között. Emlékezetes momentumként az maradt meg az idegenvezető elbeszéléséből, hogy azok a királyok (belga, holland), akik el sem látogattak Luxemburgba, azok kaptak szobrot és szerették őket, akik pedig aktív jelenlétükkel akartak még több adót kicsikarni a népből, azokat persze nem szívlelték. Az egyik teremben gyönyörű selyemtapéták láthatók, amit Napóleon ajándékozott Luxemburgnak egyik tábornokának neveletlenségének kompenzálásául. Történt ugyanis, hogy a palotában adott vacsora közben a tábornak magáévá tette az ezüst étkészletet és szétosztotta a katonái között. A tapétát az idők során, ide-oda rakosgatták és valahogy az egyik rövidebbnek bizonyult, mint a többi. Sebaj, a hiányzó kb. 80 cmt praktikusan kipótolták: a falra festették a folytatást.

15 év

Aller-retour nach Trier

Pontosan így kell kérni a jegyet a Trierbe tartó buszon. Vagyis keverjük a franciát és a németet és máris kész a mondat luxemburgiul. A menettérti jegy ára pedig 7 euro, ami igencsak jutányos, hiszen külföldre megyünk vele.  A nagyszülőknek igazuk volt, Trierben már nincs kiírva a 118-as busz megállója (ez megy Luxemburgból át Trierbe). Így csak annyi útmutatást tudok adni, hogy pont a szemben lévő oldalon áll meg a busz, ahhoz képest, ahol leszálltunk. A megállóhely másik ismertető jele, hogy ott áll egy cuki malacos szobor.

Trier tegnap sem okozott csalódást, nagy hömpölygő tömeg, rózsaszín és vörös muskátlik a sétálóutca házainak ablakaiban, fagylaltozók és kávézók mindenfelé. Egy német munkatársnőmmel volt randevúm és elvitt a kedvenc boltjaiba, közben ingyen német nyelvleckét is vettem tőle, mert időnként elfelejtett németről visszaállni angolra.

Mi a különbség?

Tegnap kulináris kvízt adtunk elő a csapatban. Én szállítottam a kérdéseket: a Bosnyák téri piacról vittem bogyiszlóit és sima paprikát. Aztán jött kérdés: mi a különbség köztük? Az angol kollégám értetlenül nézett, van egyáltalán különbség?!! Hiába, mindig tudtuk, hogy az angolok nem értenek a főzéshez, Jamie ide vagy oda. A francia, a spanyol és az olasz kollégáim viszont rögtön tudták miről van szó: a hegyesebb az erős. De elég nagy feltűnést keltett ez a két szem paprika, a színe és a formája is szokatlan nem magyar szemnek. A spanyol kollégám teljesen ki volt akadva: miért sárga? Elmesélte, hogy Spanyolországban a kedvelt paprika szín a zöld és a piros. Termesztenek ugyan sárgát is, de azt igazi spanyol nem vesz, az megy exportra.

Vittem még házi rétest is, túrósat és tökös mákosat. Kicsit izgultam a mákos miatt, hogy vajon a biztonsági szolgálatnál kiszúrják-e. Ennyi mákot akár kábítószernek is vélhettek volna. A lényeg, hogy a rétesek is nagy sikert arattak. Persze, a tökös-mákosnál nem találták ki, hogy mi lágyítja a mákot. Mondtak mindent, méz, datolya stb. A nap végére már csak egyetlen vézna túrós szelet maradt, ezt angolul "guilty piece"-nek, vagyis bűnös szeletnek nevezik. Gondoltam, akkor az az enyém. De mire visszamentem a tányérhoz, az is eltűnt.

Hajrá, Andy!

Elindult a Tour de France és Luxemburg egy emberként szurkol Andy-nek, aki esélyes a verseny megnyerésére. Kedvenc cukrászdám is készült az eseményre és természetesen Andy-nek szurkol. Ennek örömére az alábbi tortát árulják:

Hajrá, Andy!

Éppen egy hegyi etapot örökítettek meg a tortán, a fekete biciklisek étcsokiból készültek. Táblacsoki is kapható, ugyanezzel a felirattal.

P.S, Ezt a bejegyzést Antinak ajánlom (most ért a domb tetejére).

Próbanap az új suliban

Robit ma vittük a kétnapos próbanapra az új iskolájába. Mindig is imádtuk az angol rendszert és most sem csalódtunk. Felkísértük Robit az osztályterembe, ahol egy kellemesen gömbölyded tanító néni fogadott. Addig nem volt gond, míg nem szólalt meg. Iszonyatos akcentusa van, én csak szavakat vettem ki abból, amit mondott és abból próbáltam összerakni a puzzlet. Gy.vel egyeztettünk a mondatközi szünetekben, mindegyikünk felmutatott egy puzzle darabot. Szegény Robi, aki eddig csak BBC Englisht hallott, de azt sem érti, csak nagy szemekkel ránk nézett "Mit mondott?". Az osztályban voltak vagy tizen és egy helyes kisfiú rögtön integett, hogy oda üljön mellé. Jó érzés volt, hogy ilyen kedvesen fogadják (ez tavaly a magyar osztályban nem így volt, ott a tanító nénin kivül senki sem vett róla tudomást), az iskolatitkár elmondta, hogy nagyon szeretik a új gyerekeket az osztályokban és szinte versenyeznek, hogy ki segítsen nekik. Az osztályfőnököt még felvilágosítottuk, hogy Robi angolja nem erős ("very basic"), de könnyedén vette az akadályt, szokva vannak a nem anyanyelvűekhez. Egyébként nem ő lesz az osztállyal szeptembertől. Ezt mi megkönnyebülve vettük tudomásul, reméljük a másik tanárnak érthetőbb akcentusa lesz.

Bence anno nagyon hamar beilleszkedett a római angol suliba, pedig ő aztán tényleg semmit nem tudott angolul (=very basic). Akkortájt hagyta abba a körömrágást is, amit az oviban üzemszerűen végzett. Mikor rákérdeztem, hogy mi történt, csak annyit válaszolt: "nem érek rá lerágni".

Családi nap

Szombaton tartották nálunk a céges családi napot. Ez otthon is szokás, kibérelnek egy nagyobb teret és mindenféle programokkal és eszem-iszommal traktálják a munkatársakat és azok pereputtyát. Itt csak annyi volt a különbség, hogy nem több száz, hanem több ezer emberről volt szó. De le a kalappal remek szervezés volt, rengeteg értelmes játékkal. Mert ugye elsősorban a gyerekekről szólt a nap.

A környezetvédelem volt a keret téma, számtalan kísérletet állítottak fel a kisebbeknek: szódabikarbóna és petri-cső segítségével vulkánt szimuláltunk, tapasztott homokkal a földcsuszamlást utánoztuk, reciklált palackból szélforgót lehetett készíteni stb. Persze voltak hagyományos ugrálóvárak és társasjátékok is. A legjobban egy hullámvasút szimulátor tetszett, ide kétszer is visszamentünk. Tulajdonképpen nekem a hullámvasútból bőven elég a szimulátor változat, az igazira nem is vágyom. A lányok pillangó alakú papírsárkányt is csináltak, utána a lányos apukákat arról lehetett megismerni, hogy pillangó alakú papírsárkánnyal járkáltak. Robinak már az otthoni családi napokon is bejött az "odamegyek a pulthoz kérek enni, inni és nem kell fizetni", itt is otthonosan kért és evett, ivott. Az egyik olasz kollégám arra a kérdésre, hogy mit érdemes megnézni azt válaszolta, hogy együnk minihamburgert, mert nagyon finom. Ezen nem csodálkoztam, ők mindent a hasukon keresztül szemlélnek. Osszefutottam a spanyol kollégámmal, aki szintén a minihamburgereket emelte ki. Ezek után elmentem megkóstolni, több olasz toporgott folyamatosan a pult körül,de igazuk volt, Robi is kétszer vett. Aztán a spanyol kollégám elkéredzkedett tőlem a mosdóba, a fiaink éppen együtt csocsóztak: "Ha még itt vagy néhány percig, nem bánod, ha elszaladok a mosdóba. Ugye nem gond." Persze, hogy nem gond. Erre a kezembe nyomott egy hatalmas lepke alakú papírsárkányt. Lánya is van.

Az ausztrál

Péntek este kollektív borkóstolásra mentünk a munkatársaimmal. Csak a francia kollégám nem jött, teljesen meg van fázva és szomorúan mondta, hogy nem érez ízeket, minek menne. A közelünkben lévő bolt tartotta a kóstolást, természetesen teljesen ingyen. Egy kisebb kert helységet rittyentettek a parkoló egy részében, asztalokkal, székekkel. A felszolgálók először is megkérdezték, hogy akkor milyen nyelven segítsenek: angol, német, francia vagy luxemburgi. Egy listát raktak elénk, amin két oldalon keresztül sorolták, hogy milyen borokat lehet kóstolni. Miközben válogattunk, megérkezett a nasi is (kenyér, kolbász és sajt), ahogy az dukál. Szerencsére a kolléganőm remekül ért a borokhoz, egyszer meg is nyert egy ízlelő versenyt (bekötött szemmel!). Csak ráböktünk, mit szeretnénk és hozták is. Utána egy kisebb beszélgetés következett, hogy miért nem tetszett, majd a felszolgálók újabb ajánlatokkal álltak elő. Hatféle bort kóstoltunk meg, vöröset és fehéret vegyesen. A mi nyertesünk egy luxemburgi rizling lett. Egy kis idő múlva egy idősebb luxemburgi házaspár telepedett mellénk és beszédbe is elegyedett velünk. Addig keverve beszéltünk angolt és olaszt. Mondták, hogy ők már bizony meg tudják mondani, nemcsak azt, hogy melyik országból jöttünk, hanem még a várost is. Az olasz kollégám nem jelentett kihívást számukra. Az angol kolléganőmnél kicsit haboztak, hogy Észak-Anglia melyik része, de aztán jöttem én. Hogy emeljem a tétet rögtön mondtam, hogy engem úgysem fognak kitalálni. Egy kicsit még beszéltettek, hogy hallják az akcentusomat, majd jöttek a tippek: ausztrál, új-zélandi, finn, majd Európa többi országa. Ekkor megszántuk őket, hogy Kelet-Európa. Na akkor szinte minden országot felsoroltak a régióban, nem mondom földrajzból jók lehettek. Persze végen Magyarországot is mondták.

Szintén a nyelvekhez kapcsolódó sztori és szintén pénteken. Egy boltban álltam sorban és néhány emberrel mögém beállt egy olasz kollégám. Gondoltam, megosztom vele a hírt, hogy itt egyesek tízesével viszik a szajrét. Persze az olaszt választottam, azt mégis kevesebben értik, mint az angolt. De tévedtem. Mire befejeztem a mondatot, már a fél sor felénk fordulva figyelt, majd néhányan bekapcsolódtak a beszélgetésünkbe...

Áció

A Vaka még várat magára, ugyanis, csak Bence iskolájában tört ki a szünet pénteken, Robiék még ráhúznak két hetet. Tegnap haza is reptettem őt és egy kölcsönkislányt. Mindig élmény a repülés, főleg fapadossal. Most Hahnból indultunk. A biztonságiak kiszúrtak valamit a kézipoggyászban. Lett nagy nyitogatás, végül meglett a főbűnös, egy olló a tolltartóban. Leszálláskor derült ki, hogy volt benne még egy. Azt nem vették észre.

A kézipoggyászokat viszont méretre is igencsak megnézik. Beszállás előtt a határeseteket bele kell tuszkolni a mintarésbe. Ez kb. 5 perces befele tömködést jelent, aztán kb. 10 perces kifelé cibálást.  Akinek meg nem megy bele, fizethet, 60 eurot ott a helyszínen.

Utaskísérő semmi pénzért nem lennék. Elmúlt a hőskorszak, amikor a tágas gépen, néhány jól nevelt utast szolgáltak ki. Ma már kétszer hármas sorban ülünk bezsúfolva, a gép tömve, a csomagok még a szigorú szabályok ellenére is alig férnek el. És folyamatosan árulnak, kiszolgálnak, bemutatnak, rendezgetnek... és persze sokkal többet repülnek... van vagy 10-20 percük, hogy rendbe szedjék a gépet, míg jön a következő adag turista.

A nagyherceg szülinapja

Szóval a nagyherceg szülinapja holnap van, vagyis június 23-án. Vagyis ennél bonyolultabb a dolog. A nagymamája ugyanis január 23-án született (Kinneksdag), és ezt a napot ünnepelte az egész hercegség. A luxemburgiak azonban praktikus népség és persze fázósak is, ezért 1962 óta már nem januárban, hanem júniusban tartják a szülinapi bulit. A 23-át megtartották, azzal nem volt bajuk. Az ünnepet pedig elnevezték nemzeti ünnepnek (Fete nationale).

Az ünnepség ma kezdődött őrségváltással a hercegi palotánál és éjfél előtt nem sokkal tűzijáték is lesz. A fiúkat biztattam, hogy menjünk el, nézzük meg (most éppen nem esik), de nem voltak túl lelkesek. Holnap még elsütnek 101 ágyút (pedig sokkal fiatalabbnak néz ki a fényképeken) és lesz katonai parádé is. A város középpontjában pedig nagy buli, koncertekkel, játékokkal.

Ma nem esett

...legalább 30 percen keresztül. Már hetek óta visszatértünk egyfajta bolondos tavaszi időjáráshoz: szinte egész nap esik. Ha nem esik, akkor zuhog. És ha nem zuhog, akkor ömlik az eső, pont mint a trópusokon, de nincs annyira meleg. A barátnőm mindig jókat derül a "nyári ballon" kifejezésen, de itt minden nő ilyesmit hord. A legmókásabb pedig az, amikor az otthoniakkal beszélünk skype-on és a videón látjuk, amint barnán, alig ruhákban szenvednek a melegben. Meg kellene felezni az otthoni meleget, ha ide is jutna mindenki jól járna!

Európai Űrkutatási Központ kiállítása, avagy vissza a múltba

Beköszöntött az esős időszak, a monszun, ezért zárt látnivaló után néztünk. A belga E411-es autópálya mellett már régóta szemeztünk a gusztusosan elterülő Európai Űrkutatási Központtal. Pont az autópálya mellett van és parkolójában gyönyörű, az űr témájára belőtt játszótér található. Összességében ez minden pozitívum, ami a kiállításról elmondható. Vezetett kiállítás, mindenki kap audioguide-t, azzal kell menni teremről teremre. A következő teremre csak akkor, ha a piros lámpa kigyullad. Interaktivitás nincs, a kiállított tárgyak makettek és fényképek. A leadott filmeket kb. 20 éve készítették, a mobiltelefonok még bőröndnagyságúak... Megismerkedhettünk a két belga  űrhajóssal is, az egyik bajuszos, a másik nem. Többre nem emlékszem róluk, de pontos személyleírást tudnék adni róluk. Az oroszokkal repültek, és annál a kisfilmnél, ahol az az alámondás, ment, hogy "fontos tudományos munkákban vettek részt és keményen kellett  tanulniuk". Na, ezalatt a képen egy éltes matróna jelent meg őszes konttyal, majd a belga űrhajós, amint felírja cirill betűkkel a táblára, hogy szivodnya. Ennél a résznél hangosan felnevettem, a velünk egy csoportban szenvedő szelídmotorosok, csak gyors léptekkel távoztak a piros lámpa alá és várakozóan nézték. Aztán hirtelen megint az előtérben találtuk magunkat, a kiállítás egy munkatársa ugrott elénk és "Kérem fáradjanak jobbra, a kiállítás ott folytatódik" mondta. Mi balra mentünk az "Exit" felirat után...

Quark Rudolf

Szombaton a szokásos bevásárlásunkkor (persze, megint külföldön) szembetalálkoztunk a német túró rudival:

Quark Rudolf

Pont olyan, mint a rajzon, testes és vékony csokiréteg borítja. Ízre csak kevésbé hasonlít a magyarra és népszerűsége sem lehet nagy, egy eldugott helyen találtuk a hűtőpulton.

Buga

Már régóta szemeztünk a Luxemburg szerte szembejövő Buga feliratokkal. Mi lehet ez? Aztán egy ismerősünk mondta, hogy ő a hétvégén megnézi a Bugát. A Buga nem más, mint a BUndesGartenschau rövidítése, vagyis amolyan kertészeti kiállítás, gondolná az ember. De ennél többről van szó. Minden évben más város virágoztatja fel magát és szervez mindenféle kulturális programokat is a növények köré. Idén egy közeli városban, Koblenzben tartják a Bugát (egészen október közepéig).

A koblenziek a Bugára felrittyentettek egy libegőt is a Rajna felé. Ezt úgy kell elképzelni, mintha a Belgrád rakpartról libegővel el lehetne jutni a Gellért-hegy tetejére. (Mintha az Indexen lett is volna egy ilyesmi tervről szóló rémhír. Most már tudjuk a forrását is).

Felvonóval a hegyre

A fiúk nagyon élvezték, rólam meg ne beszéljünk. Arról sem, amikor a fülke megállt a Rajna felett és libegtünk néhány percet. Fent a hegyen található a virágsó, de ott sokat nem keringtünk. Egyrészt nagyon meleg volt, másrészt hatalmas területen helyezkedett el, amelynek nagy része gyep volt (ez is a kiállítás tárgya vajon?). Megnéztünk egy szebb konyhakertet, egy pavilont belülről és még lődörögtünk egy kicsit. Itt Luxemburgban messze sokkal szebb kertek vannak, valahogy ez nem jött össze a koblenzieknek. Viszont a folyó A oldalán pezsgő kulturális élet zajlott, rengeteg ötletes játékkal, design elemmel, játszótérrel kicsiknek és nagyoknak. Megnéztük még a Német Sarkot is (Deutsches Eck): Koblenz ugyanis arról nevezetes, hogy itt egyesül a Rajna és a Mosel. A két folyó találkozásánál egy hatalmas lovasszobor áll:

I. Vilmos Császár szobra

A szobor 37 méter magas, abból 14 méter maga csak a ló és a lovasa. 1897-ben emelték az 1871-ben alapított Német Császárság emlékére. Hogy a folyókról a németeknek miért egy lovasszobor jut eszükbe, ki tudja...

Magyar & Walesi Matek Doga&Angol Humor

Magyar Doga

Csütörtökön magyar dogán a következő történt:leültünk,megírtunk a dogát.Kivittem a tanárhoz.Volt benne egy olyan kérdés,hogy ki írta "Lúdas Matyit"????Én erre balfék módon Vörösmarty Mihályt írtam.Vörösmartyt áthúzta tehát maradt a Mihály.Elkezdte nekem magyarázni,hogy főzésre használjuk a költő első nevét(értelemszerűen Fazekas),de annyira üres volt a fejem,ezért elkezdtem tippelni:

-Edényes Mihály

-Nem(nagy röhögés)

-Bence,miben főzitek a levest?

-Konténer??

-Nem,dehogy(nagy röhögés)

-Bence volt ilyen szakma is régen.

-Teflonos?

-Nem(nagy röhögés)

Szóval a végén lejárt az időm,mert a fejem a hexameter,daktilus és spondeusokon

járt.Érdekesség,hogy mindíg én írom a legtöbb rizsát amikor rövid leírást kér..Ebben a dogában például le kellett írni a Lúdas Matyinak a első 4 levonását röviden.Nem szórakoztam soka

t,írtam róla egy egész A4es oldalt.Jut eszembe,az Egri Csillagok olvasónaplónál is én írtam

a legtöbbet:25 A4-es oldal nagy alakú füzetben.Még ami érdekes,hogy kérdezte az epilógust egy feladatban és csak én jöttem rá a latin nevére(mindenki más csak ilyeneket írt:jövőre utal stb.).Szerencsére a Hexameter definícióját is tudtam:"hat verslábra tagoljuk,ötödik versláb mindig daktilus,hatodik mindig spondeus,első négy váltakozóan daktilus és spondeus."hála maminak akivel átbeszéltük mind ezeket doga előtt.Lényeg és szerencse,hogy egy laza 9essel megúsztam az utolsó nagy dogát az évben :)

><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><>

Walesi Matek Doga

Sokat készültem erre a dogára Wolffal,külön köszönet neki és persze a papa sem marad ki,mert vele is gyakoroltunk odahaza.Wolf megtalálta nekem a sorokat melyek a dolgozatban szerepeltek ,meg is csináltuk őket és pont egy olyan sor volt a dolgozatban melyet előző nap vettünk.Matekon 10 perc alatt befejeztem a dogát 10x átnéztem és beadtam.10-es lett,de a vicces része ez:

Mikor beadtam és befejeztem mindenki írt.A walesi tanáron kijavította és a következő módon

közölte velem,hogy 10-es kaptam:

-Bence,(nem beszélt,mert még írták ezért csak ezeket mutatta:

És,hogy 10 az ujjaival :) roppantul örültem neki.

><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><>

Angol humor kémián

Kémián a növények részeivel foglalkoztunk.Átvettünk mindent a növény részei közül mikor a gyökereihez értünk.Kérdezi a tanár:

-Mire jó a gyökér a víz és táplálék szállításán kívül?

-Hogy ne lehessen kihúzni és megtudja védeni magát.Mondja a gyerek.(nagy röhögés támad)

-Hát igen,azt elhiszem,hogy ti kitudnátok húzni egy ilyen kis növényt,de mi van egy 300000x vastagabb fával?mondja a tanár.Mindenki elképedve néz.

-Na jó tudom,nekem azzal sem lenne gondom :))(mérhetetlen nagy nevetés támad)

><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><

Szivárvány az ablakból

Ez egy tegnapi felvétel a kiadós eső után. Hát, igen a házunk előtt nem sietik el az építkezést....

A piros kis toi-toi fülkét a kép előterében a munkások nem igazán használják. Inkább természetesben nyomatják, a friss levegőn. Még jó, hogy a negyediken lakunk, azért a földszintről mindezet premier plan-ba kapni mondjuk reggeli közben....

Az Ön szakácsa, Jean-Luc

Ma a menzánkon "A legjobb szakácsaink" című kiadványt osztogatták. A Sodexo az itteni Juniornak felel meg, azzal a különbséggel, hogy bár szintén kvázi monopolhelyzetben van, azért még nem felejtettek el főzni. A kiadvány nagyon gusztosos, bemutatják néhány szóban a szakácsokat és azok kedvenc receptjeit. Kb így:

Jean-Luc:
A szakma mestere, 50 éves, a Sodexonál már 13 éve dolgozik, jelenleg egy bank munkatársaira főz. Hitvallása:"Főzni olyan mintha utazni és ismeretségeket kötni".

Aztán következnek a receptek, mint mondjuk a lazacos cannelloni kecskesajttal:
Hozzávalók:
320 g friss lazac (vékony szeletekre vágva)
240 g friss kecskesajt
60 g chantilly krém (vaniliával és cukorral felvert tejszín)
20 g színes bors
1 kis csokor bazsalikom
1 kis csokor kapor
1 kis csokor snidling
fél citrom level
zselatin
10 cl extra szűz olíva olaj
só és bors
Elkészítés:
A lazacot pácoljuk be a lazacot az olajban, citrom levében, a kaporral, sóval és borssal. Készítsük el a chantilly krémet. Keverjük habosra a kecskesajtot és dolgozzuk bele a színes borsot, az apróra vágott bazsalikomot, a snidlinget, egy kevés olajat, a chantilly krémet és a legvégén a kész zselatint. Az így elkészített krémet kenjük rá lazac szeletekre, tekerjük fel őket és hagyjuk a hűtőben dermedni legalább 2 órán keresztül.

Illusztráció a kiadványból

Ugyanez a Junior kiadásában a következőként nézne ki:

Erzsike Néni
49 éve dolgozik a Juniornál és idén végre jubilált, elérte a 100kg-os testsúlyt. Specialitása a napközis tea és a csomós tejbegríz. Jelenleg több általános iskolára, óvodára és a kerület tűzoltóira főz (rájuk csak erőset, mert rögtön tudnak oltani).

Napközis tea:
Forraljunk fel sok vizet. Mutassuk meg neki egy pillanatra a 2 grammos filteres teát. Öntsünk bele sok cukrot és számoljunk bele négyzetgyök 144 minusz 11 darab citrompótlót. És kész is.

Győztek a kurucok!

Ma megint a hajnali négyes kelést részesítettük előnyben, nem szerettünk volna Hegyeshalomnál órákat állni. A labancoknál ugyanis visszaállították az útlevélellenőrzést. Hát reggel 6 felé nem volt senki a határon, simán vettük az akadályt. Gy. már számolta a másodperceket, hogy mikor érünk végre Németországba, amikor a határnál lassított a sor. A matricákat nézték kifelé is! Nekünk már felragasztották egy héttel ezelőtt (lást alábbi bejegyzést), ezért csak intettek, hogy mehetünk tovább. Az útlevelünket nem is kellett elővenni.

Következő párbeszéd zajlott le, úgy a 7. óránál Robi és köztem:
- Mikor állunk már meg?
- Pisilned kell?
- Nem.
- Éhes vagy? Vagy szomjas?
- Nem.
- Akkor miért akarsz megállni?
- Nagyon nyomja a fenekemet az ülés.
- Nekünk is.

A labanc és a ragasztó

Vígan gurultunk hazafelé, az osztrák autópálya matricát még Németországban megvettük. A magyar határnál kisebb sor fogadott minket, az osztrák egyenruhások mélyen benéztek az autókba, majd némelyiket félre állították. Persze, minket is. A labanc benyúlt az autóba és kivette a matricát a tartóból (nem szoktuk felragasztani, csak berakni az erre való kis tartókába). "Tudnak németül? Mi van ide írva? Aufkleben, rá kell ragasztani". Gy. próbálta elmagyarázni, ha mindent ráragasztanánk, akkor nem látnánk ki a szélvédőn. "Ha nem ragasztja rá, akkor 120 eurót kell fizetnie". És ezzel szét is választotta a matricát, Gy. pedig a lehető legkisebb érintkező felülettel bebiggyesztette a szélvédőre. De ez nem volt elég. A labanc újra benyúlt az autóba és teljesen végigsimította a matricát.

Laci mesélte,  hogy ő pont ugyanígy járt. De elárult egy trükköt. A matricát ugyanis elég nehéz leküzdeni utána. Mielőtt felragasztanánk, előtte egy szövet darabra kell rányomni egy kicsit (pl. nadrág) és utána már nem tud örök és elválaszthatatlan barátságot kötni a szélvédővel.

És hogy miért csinálják ezt az osztrákot? A matrica arra az autóra vonatkozik, amelyikben található. Ha nem ragasztom fel, akkor el lehet adni...Azt hiszem a környező országokban nekik a legfejletlenebb a rendszerük.

A papír

Elérkezettnek láttuk az időt, hogy Gy-t is bejelentsük a helyi önhatalomnál. A döntésünket elősegítette az, hogy otthon elvileg megbüntetik a magyar állampolgárokat, akik külföldi rendszámú autóval közlekednek. Mi meg pont ilyen állampolgárok leszünk nyáron.

Múlt héten voltunk először a központi ügyintéző irodában. Akkor nem jártunk sikerrel, mert Gy. munkaszerződését is bekérték, ami nem volt nálunk. Az ügyfélszolgálat tágas, számhúzásos, az ügyintézők pedig mind nagyon fiatalok, farmerben, lezseren. Másodszorra már rutinosként minden fellelhető papírt magunkkal vittünk. Kellett is, mert a mostani ügyintézőnk alaposan megnézte őket. Majd luxemburgiul átkiabált a szembeülőnek "Ez egy vicc, ezeknek magyarországi munkaszerződésük van.". Persze értettük, mert a luxemburgi tulajdonképpen egy német akcentus.A vicc pedig magyarul is vicc. Na, minden adatot bediktáltatott, de tényleg mindent. Többnyire leírtuk neki, mintha analfabéta lenne, de hát nem várható el, hogy a magyar utcanevekben járatos legyen. Lazán vette a nyelvi bökkenőket és minden egyes bediktált rész után felénk fordította a képernyőjét: "Ez igy jó?". Jó volt. Max. 10 percig tartott az egész adatbevitel. Utána következett Gy. luxemburgi okmányának nyomtatása. Az A4-es papírból kitépett egy kisebb, színes darabkát. Félbehajtotta, így kb. gyufáskatulya méretű lett. "Tessék, kész". Na, most ezt fogjuk a magyar rendőröknek mutogatni, biztos megalapozzuk vele a jókedvűket.

Munkácsy, a luxemburgi festő

A városi ingyenes képes magazinban (amit a postaládákban találtunk) egy nagy cikkben emlékeznek meg Munkácsy Mihályról. Képekkel illusztrált, nagyon szépen megírt anyag. Kiderült belőle, hogy az egyik luxemburgi városrészben (Hamm) még utcát is neveztek el róla. És miért olyan fontos a luxemburgiaknak Munkácsy? Közel húsz nyarat töltött el feleségével Colpach városkában. Itt vettek ugyanis egy kastélyt, a nyári időszakra, télre pedig visszahúzodtak Párizsba. Colpach Luxembourg nyugati részén található, közel a belga határhoz. A kastélyban még egyszer maga Liszt Ferenc is meglátogatta őket (ez Ferihegy kapcsán jutott eszembe). A luxemburgi Szépművészeti Múzeumnak több Munkácsy festmény is a birtokában van.

A cikk azzal fejeződik be, hogy
"Hangsúlyoznunk kell, hogy a művész Colpach-ot tartotta az egyetlen helynek, ahol visszakapta az életkedvét a legborúsabb életszakaszaiban is. Éppen ezért joggal állíthatjuk, hogy a művész luxemburgi kötődése miatt ő a mi festőnk is."

Malbrouck, Schengen

Igazi bolondos tavaszi időjárásunk van, hol napsütés, hol zápor... Reggel hosszasan néztük az esőfüggönyt, de a fiúk indiános-lövöldözős játéka hamar meggyőzőtt minket, hogy mennünk kell. Összeült a kupaktanács, sajnos a legtöbb látnivaló vasárnap csak 14-tól van nyitva (pl. Maginot-vonal múzeumai), ezért aztán egy várra esett a választásunk. És nagy szerencsénk volt, mert pont egy 1 órás esőszünetben látogattuk meg. Malbrouck vára Franciaországban van, de Németországon keresztül közelítettük meg.

Így ma három országban is jártunk. Az autót kicsit előbb eldobtuk, mint kellett volna, ezért aztán a szerpentineken gyalogoltunk egy keveset. A vár alatt közvetlen egyébként hatalmas kiépített parkoló van. De így legalább a napi mozgás is letudva. A várat 1419-34 között építették. 1930-tól műemlék és 1990-98 között teljesen restaurálták, az eredeti építményből minél többet meghagytak.Gyönyörű a kilátás a várból, de történelmi emlékek nincsenek benne, egy fotóművész kiállítását lehetett most éppen megnézni.


Schengen innen már csak egy ugrás. Ide is sikerült az esőszünetben érkeznünk. 1914-ig Európában nem kellett útlevél az országok közötti utazás során, csak az I. Világháború után vált kötelezővé. A Schengeni egyezményt egy hajón írták alá 1995-ben, a Princess Marie-Astridon, a folyó közepén (hivatalosan tehát három országban voltak az aláírók egyszerre).  Először csak három csillagot láttunk az emlékműből és nagyon csodálkoztunk, de aztán a többit is észrevettük. Mégsem kommunista emlékmű.

Schengeni oszlopember

Luxemburgi BNV

Igen, igen, itt Luxemburgban is van igazi BNV  (Tavaszi vásárnak hívják), igazi virslis-sörös hangulattal. Mi tegnap szaladtunk ki megnézni,  mert esett, mert közel van és mert kaptunk ingyen belépőket a munkatársamtól. Lényegében végigröhögtük az egészet, olyan déja-vu érzésünk volt ahogy haladtunk a sorok között. Rögtön a bejáratnál egy hatalmas teleshop csarnok volt, mindennel, amit otthon is lehet találni a hasonló rendezvényeken. Lenyűgöző volt az ablakpucolók széles és magas választéka. Elektromos autókat is kiállítottak, mind fehér, biztos összebeszéltek a kereskedők. Ezenkívül még rengeteg borstandot láttunk, kóstoltatással. A legnagyobb különbség az otthoni BNV-vel az, volt, hogy itt nem volt tömeg.

Villámlátogatás

Múlt héten furcsa telefonhívásom volt a munkahelyemen. Egy számomra ismeretlen munkaügyis hívott fel és azzal kezdte, hogy jól érzem-e magam itt. Mondtam, hogy igen. Aztán kibökte, hogy ezen a héten van egy nagyobb toborzás Budapesten, ahová szeretné, ha elmennék vele. Jól jöhet egy magyar példa a jelentkezőknek. Így aztán csütörtök délután elrepültem - 4 óra az út az átszállás miatt - majd egész pénteken az érdeklődőket világosítottam fel, aztán repülés vissza. Ferihegy 2-n (valami más neve van már, de mindegy) az új csarnokba érkeztünk be a tapizás után (továbbra is kritikán aluli az otthoni biztonságiak hozzáállása. Kedvetlenek, udvariatlanok és fölösleges dolgokat kérnek. Pl. le kellett venni a szandálomat, mert nagy a sarka. Érdekes, Bécsben nem okozott ez problémát). Szóval az új csarnok csodálatos. Beléptem és elámultam. Óriási tér minden irányban, felfelé is és rettentesen világos. Kifejezetten jó benyomást kelt, az áruválasztékot is bővítették. Szinte minden hungarikum megtalálható, elfogadható áron. A választásban hoszteszek segítenek, magyaráznak és persze folyamatosan van kóstoltatás is. Szóval tényleg gyönyörű lett a bővítmény, kiváncsi vagyok milyen díjakat fog nyerni....

Esch-sur-Sure

Most név magyarázattal kezdenék. Esch nevű helységből ugyanis kettő van Luxemburgban. A sur szócska után a folyónév következik, mi most a Saar/Sure folyó melletti falucskába kirándultunk egy másik magyar családdal. A találkozót a Grenglay kilátónál beszéltük meg, innen pont rálátni Bourscheid várára (Itt már voltak a fiúk, de persze nincs róla bejegyzés.) A kilátó egyben siklóernyős indulópont is. Egy térképen jelölték, hogy hová kell érkezniük (a szemközti mezőre a tehenek közé). A kilátás tényleg szép (Michelin két csillagos):

Sure/Saar folyó és a dombon a vár

Luxemburg ezen részét egyébként a 7 Vár Völgyének is nevezik, vagyis minden valamire való dombocskán áll egy hasonló vár. Innen már Esch-be autóztunk tovább, ahol szintén van várrom. Maga a falucska 300 fős és az a tippem, hogy turizmusból élnek, de most még nagyon kevesen voltak. A folyó mellett gyönyörű játszótér és piknikezési lehetőség. Nálunk volt a zsebpeca és sikerült szereznünk gilisztát is. Na, neki is álltunk horgászni. A víz annyira tiszta volt, hogy jól láttuk a kukacunkat, hogyan himbálódzik kb. 30 cm-re a víz alatt. Azt is jól láttuk, hogy hal sincs. A gyerekek azért elég türelmesen dobálták majd húzták ki a horgot. Azért  egy kis romnézésre is sor került:

Várrom, folyócska, falucska

Az ebédhez sikerült kiválasztanunk Luxemburg leglassúbb éttermét. Szegény tinidzserünk már délben jelezte, hogy éhes, egykor be is ültünk az étterembe és majd 1 órába telt míg kihozták a rendelésünket. Az étlap pedig minimalista volt, a helyi pizzából rendeltünk, amit valamilyen rejtélyes oknál fogva mini-bárddal szolgáltak fel:

Vajon mire kell a bárd?

A Nobel-díjas

Nemrégiben érdekes cikkre lettem figyelmes a munkahelyi hálózaton: fizikai témájú előadásra invitálták a munkatársakat. Ráadásul az egyik tavalyi Nobel díjas, Novoszelovot hirdették előadónak. Hát, először is rögtön megbántam, hogy megint szőke melirom van, de azért gyorsan bejelentkeztem az eseményre. A csapatunkból még a másik szőke lány jött velem. Még sohasem láttunk élő Nobel-díjast, ezt nem lehetett kihagyni.

Ma reggel volt az előadás. Reggel hosszasan töprengtem, vajon mit vesz fel az ember, ha Nobel-díjas prezentációjára megy? A dolgot nehezítette, hogy pénteken nálunk dress-down van, vagyis farmeros nap. Végül a kényelmem győzött és farmerben mentem. Na, rögtön megbántam, mert az előadásra gyülekező munkatársak többsége igencsak ki volt rittyentve. Ezért aztán gyorsan leültünk (második sorban, lássa, hogy értelmes szőkék is vannak). Nemsokára megjelent Novoszelov. Harmincas, kicsit kövérkés, de végtelenül kedves ember. És farmerben volt! Rögtön a szívemben zártam.

Mindig is tudtam, hogy az igazán nagy koponyákat onnan lehet megismerni, hogy a lehető legbonyolultabb gondolatokat is képesek egyszerűen és érthetően elmondani. Most sem volt ez másképp. Csak annyit tennék hozzá, hogy Novoszelov előadása ezen kívül még végtelenül szellemes is volt, a kutatási területének felvázolása során szóba került az Avatar film, a Manchester United és a szovjet egypártrendszer is.

Na, de miért is kapott Nobel-díjat? Röviden összefoglalva azért, mert ügyesen húzkodta a ceruzát a papíron. Ő és csapata volt az első, aki kétdimenziós grafitot tudott előállítani, a grafént. A többi dimenziók már régen megvoltak, csak ez az egy hiányzott eddig. A jelentősége a dolognak sokrétű. Először is a grafén az egyetlen kétdimenizós kristály, mint megtudtam az előadáson a normális a 3D (lásd Avatar film). A másik, hogy ennek az anyagnak számtalan érdekes tulajdonsága van pl. hajlékony, de mégis kemény. A kiaknázási lehetősége korlátlan, mert ötvözhető bármivel. Azt jósolta, hogy a szilikont is fel fogja váltani és forradalmasítani fog számtalan iparágat. A Samsung és az IBM is több kísérletet folytat velük az anyag hasznosítására. A probléma egyébként a tömeges előállítás, de otthon bárki tud grafént csinálni. Csak húzni kell egy csíkot a ceruzával, a csíkban biztos lesz grafén. Bár nem sok.

A legjobb bagett

Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy idén is megrendezték a bagett versenyt Párizsban. A résztvevő pékeknek 50 és 70 cm közötti hosszúságú bagettet kellett bemutatniuk. A súlya 240g és 340 g között kellett, hogy legyen, a sótartalom pedig 18 g kilónként. A zsűrinek nehéz dolga volt, mert 174 bagettet ízlelt és szemlélt meg. A nyertes egy 52 éves pék Párizs egyik külső kerületéből. A jutalma 4000 euró (kb. 1 millió Ft) és egy évig lehet a francia köztársasági elnök beszállítója.

Fehér tigris, szabotőr fóka és édes popcorn

A fentiek az amnéville-i állatkertben jöttek össze (Igen, igen, megint voltunk külföldön. Most Franciaországban). "Európa egyik legszebb állatkertjének" mondja magát, tényleg gyönyörűen parkosított és szellemesen dizájnolt. Nagymacskákra specializálódott, még fehér tigrisük is van.

A középső fehér folt a tigris

A zoo csemege nem más mint édes popcorn, micsoda gusztusuk van ezeknek az állatoknak. Az igazság szerint azért itt is csak nagyon kevés állatot engednek etetni, a lámák, a kacsák és a kecskék a főbb fogyasztók. A többi állatnál nagy piros felirat tiltja az etetést. Szegény orángutánok kifutója egy éttermet ölel körbe, míg az emberek falatoznak, a majmok nézik őket. De nekik legalább van csemege automatájuk. Az áhított mogyoró és egyéb nyalánkságokat egy plexi mögé rakták, mini lyukakkal rajta. Az orángután fadarabkával piszkálta a müzlidarabot a lyukhoz, majd a nyelvére "ragasztva" szedte ki. Nem rossz.

A fóka-show legfőbb látványossága a szabotőr fóka volt. Már az előadás előtt megpróbálták leparancsolni a napozó szigetkéről. Sikertelenül. Az egész előadás alatt ott üldögélt, tüntetően nem nézve az idomárokra. Élvezte a szép napsütést, időnként vakart egyet magán. Ezalatt a társai keményen dolgoztak. Na, az előadás végén jött a jutalom, ekkor a szabotőrünk is kiúszott a partra a többihez és próbált helyezkedni a halakért. Persze, nem adtak neki.

Szabotőr a jobb oldalon pihenget

Visszafelé örömmel vettük tudomásul, hogy újra beléptünk Európába:

Franciaország már a hátunk mögött, újra Európában!