Hózuhany

A héten csütörtökre jeleztek nagy hóesést, 20 cm-t, Luxemburg azonban felkészült. Először is kitiltották a kamionokat az országból. Ne csúszkálgassanak itt össze-vissza az autópályákon, a határon a rendőrök szépen beterelték őket a parkolókba. Bár, ha megcsúszik egy kamion itt Luxemburgban, az tuti, hogy egy másik országban fog megállni...

Csütörtök délután még hófelhők sem voltak az égen, de már gőzerővel sózták az utakat. Na, a sózás az egy külön fejezetet érdemelne. Először is, csak sót használnak és nem spórolnak vele. Rettenetesen környezetszennyező. A járdákon és az utakon több centiméter vastagon áll a só. Valahogy így szólhat a luxemburgi sikosításmentesítés receptje: 20cm hóhoz szórj ki 20 cmnyi sót. Ha ez így folytatódik, akkor jövő héten mire beérek a munkahelyemre nem lesz csizma a lábamon, a só szétmarja. Lapátolásról azonban szó sincs. Helyes kis bobcat-ek takarítják a járdákat is. Kivéve néhány kevésbé használt helyen, úgy mint a zebráknál és a buszmegállókban. Tehát elindul az ember otthonról, nincs is semmi gond, míg nem kell a másik oldalra átmenni. Na, akkor zutty bele a 20cm-be (esetleg 40, mert a járda 20 cm-t is idetolják). A járdán simán (értsd sós) lábbal eljut a megállóig. A megállónál gazella szökdeléssel, sorstársaink lábnyomában ugrál el a buszig. Viszont le a kalappal, mert csütörtökön nem is volt semmilyen gond a tömegközlekedéssel, vagy az utakkal. Persze, pénteken nem nyitott ki az iskola. Ezt a fiúk nagy örömujjongással fogadták. Két héten belül ez már a második nap, hitetetlen mázlisták!

Út az iskolába

Babadiah Professzor

Mindig vannak érdekességek a postaládánkban (a számlákon kivül). Például kaptunk egyszer egy szórólapot, amin ez állt:

Babadiah Professzor, a Nagy Látó

Nincs probléma megoldás nélkül

Szerelem - Szeretett barát visszatérése - Érzelmek megerősítése (nagy távolságra is) - Szerencse a játékban - Családi problémák - Szerencse a vizsgáknál - Szerencse az ügyfeleknél - Átoktól való megszabadítás - Ellenségtől való megvédés - Ismeretlen betegségek stb. stb.

Diszkréció. 100%-os garancia! 

Nekem különösen a 100% garancia tetszik...Kérésre küldöm a telefonszámát...

Dampfnudel, Trier, Echternacht és kolbász

Kolbászban gazdag hétvégénk volt megint. Szombat kora reggel Trierben kezdtünk, a hajnali időpontnak köszönhetően most már láttunk is valamit a standokból és a diszítésekből.

A Dóm előtti tér

Most sikerült összeszednünk minden bátorságunkat és megkóstoltuk a dampfnudeln-t, vagyis gőzgombócot. Ez Németország déli részén divatos édesség, vanilíiaszósszal és kompóttal tálalják. Meglepően finom volt, néztem hozzá recepteket, de az az igazság, hogy nagyon munkásnak tűnik ez a gőzölés, jobban jár az ember, ha kiugrik egy közeli német karácsonyi piacra.

Kisgömböc

Utána azért bedobtunk egy kolbászt is. A zsemle mennyisége elenyésző volt a kolbász méretéhez képest (kb. 40 cm hosszú kolbász). Viszont rögtön összehajtották a zsemlében, így viszont alig lehetett megfogni... A hírek közé tartoznak még, hogy árad a Mosel:

Mi lesz itt tavasszal?

Vasárnap Echternachtban jártunk. Hihetetlen, hogy ebben az országban nincsenek távolságok, kb. 30 perc alatt ott voltunk. A város a kis Svájcnak nevezett részen található, gyönyörű erdők között, ide mindenképpen vissza kell jönnünk! Az Apátságban éppen mise volt, a két fő múzeum (a templomé és a prehisztorikus) pedig zárva). Nagyon komoly karácsonyi piac várt viszont minket, önkéntesek árulták a saját készítményeiket, kolbászt, bort és különböző alapítványok számára gyűjtöttek. Örömmel láttuk, hogy itt végre egyensúlyba kerül a kolbász és a zsemle: egyforma hosszúak, hurrá! Vettünk még tombolát, amit vattabajszos helyi bácsik árultak. Robi rögtön nyert egy folyékony szappant és még meg is kínálták cukorkával, engem pedig házi barackos sütivel. Ezek voltak a tombolajegyeinken:

So'n Pech - Los gleich nochmal

Das naachste Mal klappt's sicher

Das naachste Los gewinnt bestimmt!

Na, ezek közül egyik sem nyert, pedig direkt megkérdeztük, hátha rosszul értettük (a nyerőn szám volt). Egy másik standnál mézpálinkát láttam meg, meg is kóstoltatták velem, sőt utána még egy kis sütit is belém erőszakoltak. Gy. szerint a mézpálinka méznek olcsó volt, pálinkának viszont nem pálinka, nem elég erős. Azért reméljük, hogy nem szárad ránk...

Havas hétköznapok

Reggelre szépen eltakarították az utakat, itt a környékünkön csak vizes az aszfalt, ugyanis közben olvad is. Úgyhogy reggel nagy lendülettel elindultunk iskolába. Persze zárva volt. A fiúk nagy mázlisták! Az összes luxemburgi iskola, az egyetem sem fogadott ma  tanulókat. A munkahelyemen is félház volt, és sokan a gyerekeket is behozták (mivel nem volt suli/ovi/bölcsi). A városban viszont remekül lehet közlekedni. Most nagy izgalomban vagyunk, hogy vajon holnap lesz-e tanítás.

Este az én feladatom volt a fiúk sétáltatása. Itt a környékünkön van egy vinotéka, nagyker, de kiszolgálnak bárkit. Egy ismerős ajánlotta, hogy milyen remek borok vannak, még magyar is. Hát, magyar borból csak kunsági kékfrankosuk volt (8 euroért). Az eladó, egy formás mikulásszakállas, hosszan szabadkozott, hogy éppen kifogytak a tokajiból és hát hogy ő igazán nem ismeri a magyar borokat. De persze a tokaji név körüli vitáról tudott. Én vigasztaltam, hogy hát Magyarország igencsak kicsi, nemigazán ismerik. Erre ő nagyot nevetett, hogy Luxemburgnál nem lehet kisebb. Ez igaz. Végül vettem egy luxemburgi pinot gris-t a Mosel völgyéből, Schengen borvidékről.

Az ítéletidő

Ebédnél a kedvenc lengyel kollégám panaszkodott: micsoda időjárás ez, semmi tél hangulat, ömlik az eső és szürke minden. Estefelé a csapat olaszai - náluk landolnak elsőként a legfontosabb hírek - élénk beszélgetésbe kezdtek. (Az élénk itt azt jelenti, hogy meghaladta az 80decibelt, azaz az egészségre káros határt). A beszélgetés tárgya az volt, hogy hatalmas sor van a mélygarázsunkból kifelé, nem érdemes elindulni. Rögtön ezután visszaérkezett két kollégánőm, akik csak a buszmegállóig jutottak. Busz nem járt, ezért visszajöttek a melegre. A rutinosabbak felhivták az éttermet, hogy kinyotottak-e. Régebben hasonló körülmények között ilyenkor ingyen járt a bor és a csipsz. (Hogy miért pont ezek azt nem tudom. A bort még meg lehet magyarázni, francia szokás, még a fogmosáshoz is legszívesebben bort használnának).

Ekkor a csapat két részre oszlott. Az egyik fele hosszabb bentlétre rendezkedett be, a másik (mint én is), gyorsan elindult, mielőtt még rosszabbra fordul a helyzet.

Az épület takarásából kilépve arcba kapott a havas szél. Az antarktiszi felfedezők érezhettek hasonlóan, mindenemben landolt a hó. Bemenkültem gyorsan egy megállóba és büszkén néztem vissza az eddig megtett kb. 50 méterre. A leejtőn lefelé tömött autósor, fölfelé semmi, illetve két autóbusz vészvillogóval. Hurrá, van busz! Aztán rájöttem, hogy nem robbantak le a buszok, csak egyszerűen nem tudnak a csúszós emelkedőn megmozdulni sem. Na, ez egy hasznos felismerés volt, elindultam gyalog. Sajnos jó levegőről nem tudok beszámolni, mert az autósorok (lefelé only) folyamatosan eresztették a kipufogógázt. Az uszoda felé kanayarodtam, bátor az aki ilyen időben is sportol. Az épület előtt virgonc minihókotró takarította a járdát. De csak ott. A főúton már hömpölygött a gyalogló tömeg. Kb. 40 perc alatt  találtam meg a hótól borított házunkat, iránytű és szánhúzó kutyák nélkül, teljesen egyedül. Belépve a lakásba kitűztem egy magyar zászlót és kiolvadtam.

Harc az elemekkel

Glühwein - Forralt bor

Az eszem-iszom mostanában éri el a csúcspontját az adventi vásárokban. Péntek este a Luxemburg belvárosában lévő piacra ugrottunk el. Magyar árus is volt, kürtőskalácsot árultak, nem túl nagy érdeklődés mellett (4.50 euro/darab). Az evős-ivós részeknél nagy tömeg volt, de az árusoknál szinte senki. Ittunk egy kis forraltbort (csizmás bögréből) és ettünk igazi luxemburgi kolbászt. Isteni volt. És jó hideg (-7C)

Ma délelőtt elugrottunk Trierbe, ezt tartják a legszebb vásárnak a környéken. Ez biztos így van, de sajnos annyira sokan voltak mire odaértünk, hogy egymást taposták az emberek. Amit láttunk, az tényleg szép volt, gyönyörű standok, mozgó állatkákkal, hatalmas fa animációval stb. Még forralt borozni sem volt kedvünk, féltünk, hogy a tömeg a lökdösődés közben kilöki a kezünkből. Az itteni vásár népszerűségével kapcsolatban csak annyit, hogy a helyi rádió bemondta, a városban az összes parkolóhely elfogyott és tényleg, hosszú sorok álltak a mélygarázsok bejárátanál. Mi egy közért előtt szoktunk parkolni és onnan besétálni a Karl Marx utcán (kb. 10 perc). Aztán visszafelé behúzodtunk a Raab cukrászdába, hátul igazi polgári (jó, inkább legyen úri) berendezés (rendes fa fogas a kabátoknak, falécre húzott újságok, zöldbársony ülések), kedves kiszolgálás (a dédi és az üki is itt dolgozik családi vállalkozásban), finom sütik és tea, a nyugalom szigete...

Az adventi piacon egyetlen kiábrándító dolgot láttunk, az egyik standhoz hatalmas tetrapakos dobozokban vitték a forralt bor. Tehát nem a helyszínen főzik, hanem csak melegítik. Na, gondoltam nekem is kell otthon ilyen dobozos forralt bor, elvégre én a fogyasztói társadalom gyermeke vagyok. A közértben találtam erre a gyöngyszemre:

Nagymama főztje

Vettünk hát egy doboz forralt bort (80cent/1l) és otthon szépen megmelegítettük.Pont olyan íze volt, mint amit a vásárban vettünk volna.