A vasárnapi workshop

Vasárnap délután különleges workshopon vettem részt: flamencozni tanultam. A tanárnő német, de mintha spanyol lett volna, fekete haj, kreol bőr, nagy fenék. Az alapoknál kezdtük, úgy mint hogyan álljunk. Itt megtudtuk, hogy míg a balett légies, a flamenconál mindig van kapcsolatunk a talajjal. Aztán kb. félórát töltöttünk a helyes ujjtartással. A középső és a hüvelykujjnak kiemelt szerepe van, nem lehet ám csak úgy lóbálgatni őket, azokat is feszesen és csippentő mozdulatban kell tartani. Némi kar és csípőmozgás után jött a lábmunka, itt már csak ütemre próbálkoztunk toppantani vagy csak lépni. A toppantásból csak kettőt tanultunk, de biztos sokkal több létezik és a gyors ritmussal kombinálva szépen összeakadt a lábunk. Közben a tanárnőnk kedvesen, elnézően mosolygott ránk, "ne izguljunk, senkinek sem sikerül elsőre". Nekünk sem sikerült. A délután végére sikerült egy kb. 1 perces tánc, a rumbas, koerográfiáját elsajátítanunk, persze kecsességről szó sem volt. Ezen a linken látható a tanárnőnk, a zenét is megpróbálom feltölteni.

Hogyan fárasszunk kisiskolást?

A legfontosabb, hogy az úszás napjára tegyük a futóversenyt is. Reggel meg is beszéltük Robival, hogy a mai napon lényegében Vasember lesz, vagyis Ironman, annyiféle sportot fog csinálni. Csütörtökön van a rendes úszó napjuk, ma ráadásul valami teszt is volt. Nem teljesen világos, hogy a technikát nézték vagy a leúszott távot, de Robi rettenetesen büszke volt, hogy több mint 1 km-t úszott. A futóverseny délután jótékonysági futás volt. Hétfőre kellett egy szponzorlapot tervezni és kivitelezni: minden lefutott körért a szponzorok fizetnek egy meghatározott összeget. Robi kérdezte is tőlem, hogy mennyit fogok fizetni, mondtam óvatosan, hogy 1 euró/kör, ki tudja milyen jó kondiban van a gyerek, nehogy aztán elfussa a havi fizetésem. A versenyben persze az tetszett neki legjobban, hogy a végén egy flakonból vizet önthettek a fejükre. Nekem meg ebben az tetszett, hogy nemcsak az úszócucca volt teljesen vizes, hanem a tornaruhája is. Terítem ki délután a tornapólót, hát van rajta egy hatalmas "Mum"  (Anya) felirat. Hát ez meg miért van ráragasztva kérdeztem. "Fel kellett rakni a szponzorokat!". Nincs mese le kell perkálnom a 19 eurot (19 kör x 1 euro)

A szépségkirálynő foglalkozása: osztályfőnök

Bence nagyon lelkesen jött ma haza az iskolából, kezében a helyi ingyenes újság lobogott. "Az osztályfőnököm nyerte a szépségversenyt, benne van az újságban!" És tényleg benne volt. Az osztályfőnök egyébként földrajzot és történelmet tanít, amikor éppen nem énekel a szépségversenyen. Ki is vágjuk majd a cikket, de van róla video riport is itt.

A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ez nem egy hagyományos értelemben vett szépségverseny, hanem a Rose of Tralee nevű rendezvény volt. Ennek keretében itt élő ír lányok versenyeztek (de még ez is túlzás, mert nagyon jó hangulatú, kedves és barátságos összejövetelnek tűnt és nem versenynek), hogy ki képviselje a luxemburgi íreket a Traleeben megtartandó éves rendezvényen, ahol ír lányok és asszonyok gyűlnek össze a világ minden tájáról.

A tanárnőnek remek énekhangja van. Azt nem értem, hogy miért nem ő tanítja az éneket?

A szájharmónikás

Bence újabb őrületet hozott haza az iskolából pénteken: "Anya, vegyél nekem harmónikát, csak 3 euro, meg lehet rendelni az Amazonról". Jól érezte, hogy rendkívül költésgérzékeny vagyok ezekkel a múló fellángolásokkal kapcsolatban. Tegnap aztán Trierben voltunk és a héten hozott jegyek 9-es átlagára való tekintettel (itt 1-10-ig osztályoznak) gondoltam meghívom a harmónikára. Elmentünk hát a hangszerboltba, ahol az eladó rögtön mutatta, hogy melyik sarokban vannak a harmónikák. Kb. úgy őrizték őket, mintha aranyból lettek volna és az áruk is ehhez igazodott. Visszamentünk hát a bácsikához, hogy mi még kezdők vagyunk és különben sem befektetési céllal vásárolunk. Erre elővett egy kezdőcsomagot, amit szintén csillagászati áron volt. Még jó, hogy nem tubázni akar a gyerek...Aztán rákérdeztem, hogy a kirakatban látható darab, azon a szimpatikus áron vajon van-e még. Erre megadta magát, hogy van, de azért hozzátette egy fejcsóválás kíséretében, hogy "hát azon is lehet játszani" vagyis es ist auch spielbar. És tényleg lehet, azóta Bence nyomatja a harmónikát, szomszédok még nem jelentkeztek, ebből arra gondolok, hogy a ház szigetelése megfelelő. Egyébként meglepően jól megy neki, néhány óra után dallamokat játszott.

Nagygyűlés

Robiéknál volt nagygyűlés ma délelőtt, ebben a negyedévben a vízzel foglalkoznak, ennek lezárásaként tartott az osztályuk egy előadást. Kb. 100 gyerek jelent meg a tornateremben, 3. és 6. osztály között. Csendben bejöttek, leültek padra vagy szivacsra. Az osztályfőnökök ezután elmentek és 1, azaz egy darab tanárnő, a miénk maradt csak bent. Ez biztos hihetetlenül hangzik, de nem kellett fegyelmeznie, a gyerekek csendben, rendben, érdeklődve figyelték az előadást. Robit is kérdeztük, hogy lehet, hogy ilyen csöndben volt mindenki, azt mondta, mert kíváncsiak voltak a gyerekek az előadásra.





Fellépésre várva


Az előadásban természetesen mindenki szerepelt az osztályból, többnyire párokban adtak elő jeleneteket, verset vagy csak felolvastak. Mindent saját maguk készítettek, próbáltak el, az osztályfőnök csak terelte, de nem irányította őket. Robi és osztálytársa nyitotta a sort, egy képzeletbeli olajfolt terjedéséről készítettek interjút, Robi volt a riporter és a másik kisfiú pedig először egy strandoló, aki olajos lett, utána pedig egy halász, aki olajfoltos halat fogott ki.

Az előadás után következett az oklevelek kiosztása. Minden pénteken más és más osztály készül előadással és utána pedig megjutalmazzák az azon a héten legjobban teljesítő diákokat. A teljesítmény önmagukhoz mérik: "Sarahnak, mert ügyesen koncentrált az olvasás órán" vagy "Pamnak, mert szépen haladt a héten matematikából". Minden osztályból 2-3 gyerek kap csak oklevelet. Robinak is van jó pár oklevele, főleg matekkal kapcsolatosak.

Az egész program nem tartott tovább 30 percnél, a gyerekek és a szülők is végig ültek (és nem kellett ájult gyereket támogatni, de még fegyelmezni sem). Az osztályfőnökünk az ajtóra mutatott és az osztályok maguktól, csendben távoztak a saját osztályukba.

Vivóverseny

Ma volt a nagyszabású házi és egyben nemzetközi vivóverseny. Robi hamar jelezte, hogy ő már az edzéseken sem szokott csőrtét nyerni, ezért inkább kihagyná a versenyt. Bence viszont szivesen ment. Mi rutinos szülők lévén tudtuk, hogy nem fogjuk csendes üldögéléssel és tülekedéssel tölteni a napot és miután kifizettem a nevezési dijat, kisurrantam. Bence korosztálya délben kezdett és este hatkor még nem végeztek, bár őt akkor azért már hazahoztuk. A hosszúra nyúlt szünetekben a svéd barátaival beszélgetett és játszott az ipodjukon. Bence végül derekasan helytállt, a többség már több éve viv, igy is sikerült több csőrtét nyernie. A legutolsó meccsen jól megkergette az ellenfelét, aki állandóan lelépett a palástról. Persze, hiába fújoltuk a birót, végül négy pontot sem adott meg. Sajnos, a felszerelésünk sem volt tökéletes, pl. nem sikerült térdig érő fehér zoknit venni, ezért egy kisebb csik kilátszott, amit az egyik biró szóvá is tett.

Rengeteg fotós volt a rendezvényen, remélem, hogy hétfőn a helyi lapban is lesz majd cikk...

Osztálykirándulás II.

Múlt héten volt Robi osztálykirándulása, ugyanott voltak, ahol tavaly a másik iskolával, vagyis egy osztálykirándulásra szakosodott kis francia falucskában. Robi első mondata, amikor hazaérkezett az volt, hogy "végre beszélhetek magyarul". A szállásról csak annyit mesélt, hogy nyolcágyas szobában voltak négyen fiúk. Négy ágyon aludtak, a másik négyet viszont ugrálásra használták. Most is küldött képeslapot nekünk, amin két dolog volt változatlan: 1. A szálláshelyük volt a képen, majdnem teljesen ugyanabból a szögből fényképezve mint tavaly 2. Most is egy t-vel írta, hogy szeretettel.

Viszont sokkal több sor fért rá a képeslapra mint tavaly (Lásd Örkény István levele fiához, Antalhoz.)