Szellemvasút gorillával

Tegnap este kedvenc angol munkatársnőm hívott meg magához vacsorára minket. Mivel a férje olasz, így remek olasz ételekkel várt és hozzá barackpálinkát és egri bikavért ittunk (ez utóbbi meglepően jó volt). Vacsi után elugrottunk a nyári vidámparkba, közkedvelt nevén Schueberfouer (itt a link a részletekkel). Éjfél felé járt (hajnali kettőig tart nyitva), de még hömpölygött a tömeg, fiatalok, családosok (kisbabákkal is!) és idősek egyaránt. Rábeszéltek a szellemvasútra, mondván, hogy nagyon  cuki.. Egy libegőhöz hasonló alkotmányban rémisztőnek szánt termeken haladtunk keresztül, majd az egyik teremben egy gorillának öltözött alkalmazott próbálta elkapni a bokám. Na, akkor már Gy. nyakában ültem. A végén még egy kiló habot szórtak a nyakunkban. Persze vannak a szokásos hányatós eszközök is, ezeket alulról néztük. A céllövöldében pedig jó sok pénzért sikerült egy szál műanyag rózsát lőnünk. A közlekedést remekül oldották meg, ingyenes buszok viszik az embereket a parkolókhoz a város szélén. Szerencsére mi az egyik ilyen parkolóhoz nagyon közel lakunk, így nem volt gond a hazajutás. A ma reggeli ébredés annál inkább...

Biciklizés a Mosel partján

Ma van az idei év legmelegebb napja, akár 39 fok is lehet. Mi ezért reggel ugrottunk el a Moselhoz, mert régi vágyam volt, hogy a partján biciklizzem. Teljesen kiépített bicikliút van mind a két parton, a mederhez közel. Sőt. A gyorsforgalmi út egy kis részen egysávos és lámpákkal irányítják az autókat, mert a bicikliutat csinálják a parton! Erre az időre is teljesen védett és kitáblázott pót-bicikliutat rittyentettek a németek.

A úton rengetegen tekertek, 4-5 km-erenként falukon is keresztül mentünk, mindenhol kisebb vendéglők a parton, hogy a szomjas és éhes biciklisek meg tudjanak pihenni. Az átlagéletkor nyugdíjas, de Gy. megnyugtatott, hogy a többségük elektromos bicajjal teker. Egy csendesebb részen pedig egy idősebb pár félrehagyta a bicikliket és beugrott a Moselbe fürödni! Hiába tudnak élni ezek a német nyugdíjasok.



Wasserbillig a bicikliútról



Az ártatlan paprika

Most majd egy hónapig nincs főnökünk a szabadságolások miatt és ilyenkor szeretjük egy kissé lazábbra venni a dolgokat... Például a szokásos értekezletet reggelivel egybekötve tartottuk. Mindenki hozta, amit tudott, a németek kolbászt, bagettet és croissant, én pedig csináltam máglyrakást és bevittem az utolsó erőspaprikánkat (klasszikus, zöld hegyes), amit még Lappantyúék kertjéből kaptunk. Én szóltam mindenkinek, hogy erős. Na, a német munkatársam ennek ellenére azzal kezdte, hogy lényegében elfelezte: "Olyan ártatlannak tűnt" - mondta később. A kolbászhoz jó nagyot harapott a fél paprikába. A második harapásra azonban nem került sor... Azonban ezt nem látta a szintén német titkárnőnk, így ő is bátran harapott a kicsi, magyar és zöldbe. Utána ezt hallottuk: "Uj, uj, uj...", majd mivel nem volt a keze ügyében víz, kávéval próbálta csillapítani a belső égést. Én eközben kajánul vigyorogtam, a többiek pedig ezek után már csak miliméternyi csíkokat vágtak. Igy maradt is még egy kevés paprika és rengeteg egyéb étel, amit felvittünk az osztályra és ott a többieknek szabad prédává tettük. Mondanom sem kell, hogy a paprika volt a sztár és másodpercek alatt eltűnt, utána többen jöttek hozzám gratulálni.

Kolbász németesen

Nemrégiben az Őrangyalunk ebédelt nálunk kedves német férjével, ami a mustárhasználatunkat teljesen megreformálta. A helyesen ugyanis így kell a mustárt elhelyezni a kolbászevésnél:



Teszünk rá egy kevés mustárt...

Egyébként, amit megfigyeltünk a német vendéglátással kapcsolatban, vagyis amikor mi vagyunk a vendégek, az az, hogy előszeretettel használnak mirelitet. Pénteken a másik német kollégám hívott meg magához. Megkérdezte, hogy éhesek leszünk-e. Mondtam, hogy ne izguljon, nem vagyunk nagy evők és különben is vacsorázunk mielőtt átugrunk hozzájuk. Na, ezután kb. egy óráig a feleségével a menüt vitatta meg, először közölte, hogy pizza lesz, majd utána, hogy sokkal jobb lesz mint a pizza, de meglepetés. Na, a meglepetés fagyasztóból kivett tavaszi tekercs volt, amihez 4, azaz négy féle szószból lehetettt választani. Ennyi. Még jó, hogy vacsoráztunk előtte.

Iskola a ... kukoricásban

Hétvégén elugrottunk megnézni Bence új iskolaépületét. Az Európai Iskola felét (nemzetiség szerint) ugyanis átrakták egy másik épületbe. Ez alapjában véve nem lenne gond, új épület, még nagyobb saját uszodával, szebb és jobb mint a mostani. De. Az új épület a város másik végében van. És csak egyik gond a távolság, hiszen Bence már nagy, a tömegközlekedést, főleg az ittenit, bátran használja. Igen ám, de az iskola a semmi közepén van, konkréten egy kukorica és egy búzamező között, kb, 1 km-re van a legközelebbi település. Mondtuk is Bencének, hogy erősítse magát a nyáron, mert ősztől sokat fog gyalogolni, talán ezen az úton is...

Út a kukoricamezőn

Kettecskén... Párizsban

Most, hogy a fiúk nagyszülőkkel nyaralnak nagy szabadság szakadt ránk. Először is bármikor mehetünk moziba. Voltunk is csütörtökön, munka után megnéztük W. Allen legújabb filmjét, a Rómának szeretettel címűt. A filmben angolul és olaszul beszélnek, közben meg alul a francia felirat ment! De nagyon ügyesen megcsinált film, legjobban Roberto Benigni tetszett benne, ő örök kedvencünk!

Szombaton átruccantunk Párizsba, megint akciósak a tgv jegyek augusztusra. Most meg is értettük, hogy miért. A város teljesen üres, a franciák sehol, a boltok többsége zárva, csak a turista látványosságok körül van iszonyatos tömeg, főleg japán és egyéb ázsiai turistákkal tömve. Egy nagy kört írtunk le a városban (néhány barátunk és rokonunk ismeri a Gy. féle párizsi kiskört), Opera, Louvre, Szajna-part, Latin-negyed. A Szajna part egy részét strandnak alakították át, napernyőkkel és homokkal,de nem volt elég meleg a napozáshoz, csak nyugdíjas turisták fényképezkedtek. A város nagy része pisiszagban úszott, csak a főbb látványosságok körül lehetett levegőt venni, de még főutak mentén is iszonyat szag volt. Pedig takarítanak, mossák a járdákat és a szemetesek is üresek voltak. Gy.szerint a francia forradalom óta gyűlhet a szag...

Párizs halad a korral, számtalan elektromos autótöltőt láttunk:

Ezek az Autolib szolgáltatás részei, a bicikli kölcsönzés mintájára hozták létre a kölcsönzést, egy napra kb. 10 euróért lehet bérleni őket és max. 250 km-et tud megtenni, de úgy árazták be mint a biciklit, vagyis rövid távokra érdemes használni.

Közlekedési bírság á la Svájc

Olasz kolléganőm mesélte a következőket. Általában autóval jár haza Olaszországba és persze Svájcon keresztül. Egy ilyen látogatása után kapott egy levelet, németül. Nem tudta mire vélni, ezért félrerakta és volt hát más gondja is. De a levelek csak jöttek és jöttek, mindig németül. Nem igazán értette, hogy mit akarnak tőle. Elrakta őket egy dobozba. Aztán új, luxemburgi partnerre tett szert, aki folyékonyan beszél németül ezért aztán az utolsó levelet megmutatta neki. Kiderült, hogy közlekedési bírságról van szó, természetesen gyorshajtás miatt. Az utolsó levél már arról szólt, hogy nem vezethet Svájcban, mert a közben többszörösére nőtt bírságot nem fizette ki. Aztán persze gyorsan rendezte a számlát, most megint mehet Svájcon keresztül! A tarifa itt Luxemburgban - szintén gyorshajtó kolléganőmtől tudom - 50 helyett 70-nel ment, ez 140 eurojába került (kb.40e Ft).