Vonaton Metzbe

A mai vonatozás Metzbe egyben kulináris élmény is volt. Miután kényelmesen elhelyezkedtünk a kocsiban, vidám hangokra lettünk figyelmesek. Idősebb német férficsapat szállt fel.  Éppen csak elhagytuk Luxemburg városát, amikor koccintás hangokat hallottunk. Hátranéztem, fehérbort ittak, tisztességes fehérboros üvegpoharakból. Kisvártatva előkerült egy fa vágódeszka, ahová  aprólékos gondossággal sajtot szeltek kockákba. Thionville-nél egy kisebb pukkanás hallatszott, igen kibontották a második üveg bort is. Metznél mi leszálltunk, igy nem tudjuk, hogy hány üveg bor fogyott, de az biztos, hogy jókedvűen szálltak le. Kalauzt egyébként háromszor láttunk, de egyszer sem kérte a jegyeket. Egy utastárs megpróbálta megmutatni, de csak kedvesen intett, hogy most nem ezért jött. Viszont később egyáltalán nem jött. A vonat egyébként a svájci volt, akadálymentesitett mosdóval!

Metzben természetesen a Saint Malo palacsintázóban ebédeltünk, ezen a linken megnézhetitek az éttermet és a menüt is. Mindenkinek szivből ajánlom!

Alaaf!

Javában tart az iskolai szünet és a farsang. Gondoltuk, hogy elruccanunk Kölnbe, úgysem voltunk még.  A német munkatársam felkészitett a kölni nyelvjárásból (pl. az Alaaf egyfajta köszönés és életérzés is) és hozzátette, hogy milyen jókor megyünk, most lesz Rosenmontag. A Rosenmontagnak nincs saját magyar neve, farsang hétfőjét jelenti. Németországban, különösen a déli tartományokban viszont jelentős hagyományokkal rendelkező ünnep. Az egyik központi helye pedig éppen Köln. Az események csúcspontja, pedig a nagy karneváli felvonulás. Körülbelül ennit tudtunk mielőtt elindultunk volna, de a megmozdulás méreteire nem készültünk fel lelkileg.

Luxemburgban felültünk a vonatra, velünk átellenben két idős néni, nagy piros karneváli sállal. Milyen cukik, gondoltuk, ők is mennek Kölnbe. Cochemnél felszállt egy nyugdijas házaspár, szolid farsangi jelmezben. Ekkor még semmit nem gyanitottunk. Koblenz után szabadult el a pokol, illetve a farsang. A két idős hölgy megkezdte az átöltözést, először egy vastag fehér szőrmenadrágot húztak magukra. Jé, jegesmedvék lesznek. De nem nyert. A fehért szőrmekabáton nagy, piros gombok voltak. Aztán helyére került a piros orr és a sapka is. Bohócok lettek. Ekkor néztem a hátam mögé, ahol már a fél vagon beöltözve ült. Bonnba érkezve a peronon csupa szőrös medve, gomba, söröshordó és számtalan szuperhős várakozott. Kicsik és nagyok, nemre, korra és semmire sem tekintettel. Ekkor már tudtuk, hogy az általunk hozott két darab piros orr és Robi kisértet álarca kispálya, ezzel nem rúgunk labdába. Bár a kalauz Robi álarcát látva még megjegyezte, hogy ma kisértési tilalom van.

Kölnben hömpölygött a beöltözött tömeg, ehhez foghatót még nem láttam. Próbáltunk eljutni a szállodába, de ezt különösen nehezitett feladatnak tekintettem: ismeretlen város, ahol lépni sem lehet, ráadásul szinte minden le van zárva. Azt tudtuk, hogy lesz felvonulás, de hogy ekkora: dél felé kezdődött és este hatig tartott, a városközpontot teljesen lezárták.


Ezen nem csúszunk el!

 Persze mi is beálltunk nézni a felvonuló kocsikat. Azt is láttuk, hogy folyamatosan dobálják a tömeget virággal és csokoládéval. A rutinosabb farsangozók meritőhálóval szedték az égi mannát. A helyi tudósitásokból kiderült, hogy kb. 3 tonnányi édességet szórnak ki ilyenkor. Természetesen áldozatok is voltak: egy bohócnak öltözött nénit eltalált egy félkilós csokitábla és felrepedt a szája (becsszó, láttam a tévében). A leleményesebbek ilyenkor akár egész nagy zacskónyi édességet szednek össze. Persze, nekünk is sikült elkapni néhányat, főleg Robi volt szemfüles.

És ezen a linken egy kedves kis kölni dal, természetesen a német fordítással együtt.

A lépcsőn rövidebb

A kép ma készült, a helyi ingyenes újságban találtam. Egy 90 éves hölgy igyekezett éppen valahová és úgy gondolta, hogy lerövidíti az utat (igazából nem vette észre, hogy nem úttest). A lépcsőn fennakadt, ezért egy közeli postára szaladt be segítséget kérni. A rendőrök is kijöttek hozzá, de mivel senkinek nem lett bántódása, ezért el is mentek. A néni kisebb segítséggel letornázta az autóját a lépcsőről és elhajtott.

Én mindig mondtam, hogy vigyázni kell a nyugdíjasokkal, de még ilyen vagányat nem láttam.

Félúton a postához

Iró leszek!

Robi legutóbb ezzel állitott haza. Ezen a héten az iskolában "könyvhét" van, ami itt nemcsak azt jelenti, hogy lehet szép könyveket vásárolni, hanem rengeteg a könyvekhez, olvasáshoz kapcsolódó programot szerveznek. Például a tanitás kezdete előtt félórával a szülők olvasnak fel meséket. Erre előzetesen lehetett jelentkezni és nem volt feltétel az angol nyelv. Jót nevettünk Robival, hogy mi lenne, ha bemennék magyarul mesét olvasni, mit szólnának a többiek.

Iró-olvasó találkozóra is sor került, Jane Clarke nevű hölgy látogatott el hozzájuk. Kiderült róla, hogy nem szeretett mindig irni, sőt kifejezetten utált irni kiskorában. Aztán mindenféle érdekeseket mesélt és adott elő (mint egy szinész). Például volt méhecske és elmesélte, hogy könyvet úgy kell irni, hogy meg kell tervezni előtte a szereplőket, helyszineket stb. Robinak ez rettenetesen tetszett. A könyvvásárra 10 eurot adhattam, ezért örömmel láttam este, hogy Robi három könyvet is vett. Hű, milyen jól beosztotta a pénzt ez a kisfiú. De nem erről volt szó, hanem arról, hogy a saját, hónapok óta gyűjtött pénzét is vitte magával és mindet elköltötte. Az egyik könyvet, a Szuper Pelenkás sorozatból, azóta már el is olvasta.

Paljon onnea van...

A finn főnöknőnknek születésnapja volt a héten és mindenképpen valami jópofasággal szerettük volna felköszönteni. A helyzetet nehezitette, hogy üzleti úton távol volt, ezért két fronton támadtunk.

Kitaláltam, hogy énekeljük fel a Happy Birthday to You-t, finnül. Először is hosszasan nyomoztam le a szöveget (lásd a cimben). Majd felhivtam az irodánkat Helsinkiben és ellenőriztettem a kiejtést és a tartalmat is. Utána jött a neheze, az énekesek toborzása. A lányokkal nem volt gond, szinte mindenki benne volt a buliban, a férfi kollégákkal nehezebb dolgunk volt. Végül két baritont sikerült leszerződtetnünk és elvonultunk egy általunk hangszigeteltnek vélt helyre. Az első feléneklés után kaptunk egy kisebb tapsot, huppá, kihallatszott. Végül a negyedik változat jutott el olyan szintre, amit publikálásra is érdemesnek véltünk. Ezt elküldtük emailben. Egy félóra múlva már jött is a válasz: "Köszönöm. Nem is olyan rossz jó a kiejtésetek." Hát, lehet, hogy mégsem rakja fel csengőhangnak...

Második lépésben pedig küldettünk egy gyönyörű csokrot a lakására, aznapra amikor hazaérkezett. Na, ez okozott kisebb bonyodamat. A csokor ugyanis megelőzte a főnöknőnket és a családja vette át. Ezután vad találgatásba kezdtek, hogy ki lehet a titkos hódoló. Aztán persze megnyugodtak, amikor kiderült, hogy a munkatársak akciójáról van szó.

Öreglányok a moziban

Tegnap lányos outingon voltam. Nemrég jött ki az új film Georges-dzsal (Utódok - The Descendants) és hát ezt nem lehet kihagyni. A teremben sok nő volt és három férfi, amint arra számitani lehetett. Elkezdőtt a vetités, de nem tudtuk sokáig élvezni a remek luxemburgi reklámokat - kb. a cipőt a cipőboltból szintjén vannak -, mert egyszerre a kép elhomályosodott. Jé, gondoltam, 3D-ben van a reklám. A csapatból volt, aki a szemüvegét kereste, de a többiek időben szóltak, hogy nekik is homályos. Aztán elkezdődött a film és folytatódott a homály. Nagy nehezen a kevés férfi közül az egyik rászánta magát, hogy intézkedjen. Kiderült, hogy véletlenül tényleg 3D-re kapcsolt át a vetitő.

Nem láttam a film előzetesét és azt hittem, hogy a szokásos holivúdi vigjátékra számithatok, ezért zsebkendőt sem készitettem ki. A film története hétköznapi, egy családi tragédia bemutatása, de nagyon szépen van fényképezve és rettenetes jók a párbeszédek. A film végére az egész nézőtér egyszerre szipogott, nem győztünk egymásnak adogatni a zsebkendőket.

Természetesen a mozi után a vacsora sem maradhatott el. Olasz étterembe mentünk, a csapat fele vagy olasz vagy beszél olaszul és amúgy is az olasz konyha a legjobb. Az étteremben nagyon megörültek nekünk, a zömében férfiakból álló asztaltárságok csillogó szemmel nézte a bevonulásunkat. A pincér adott ugyan étlapot, de utána elmondta, hogy mit ajánln, ami viszont nincs az étlapon. Ezt olyan szenvedéllyel tette, hogy még éhesebbek lettünk. Én a vegetáriánus canellonit választottam és három óriási, rózsaszin (!) tésztatekercset kaptam. Sajnos a pincér nem árulta el, hogy miért rózsaszin, a tippünk az, hogy nem tudta. Valószinűleg céklával szintezték meg. Édességek közül a házi tortát választottuk (felesben), ami aznap fekete erdő torta volt. A pincérfiú meg is jelent egy sárga/rózsaszin tortával, gondoltuk ez a mediterrán változat. De izben sem hasonlitott a feketeerdőre. Kisvártatva megjelent újból és közölte, hogy "oh, pardon, ez nem feketeerdő torta. De majdnem és együk meg nyugodtan, ugyanolyan finom". A kávénál próbálták kiköszörülni ezt a csorbát és egy külön kis tálkán pralinékat hoztak mindenkinek. Utána nem sokkal egy nagy tányér teasütit. Ez utóbbit már alig birtuk lenyomni, mindegyik marcipános volt, ráadásul magokkal megrakva. A vacsora végeztével hazagurultunk - átvitt és a szó szoros értelemben is.

4 cm

Ide is elért a szibériai tél és nem várt meglepetéseket hozott. Az egyik például az, hogy a dizelautókba befagy az üzemanyag. Most már értjük, hogy itt miért olcsóbb... biztos kispóroltak valamilyen adalékanyagot. A héten több száz autóshoz kellett segitséget hivni a befagyás miatt. Ezért aztán nem kis izgalommal indultunk el a vasárnapi sportprogramunkra. Sikerült Gy.-t meggyőzni, hogy néhány óra alatt csak nem fagy be az Űrbázisban a lé. Azért a napra álltunk, az a néhány fok is számit.

A közelünkben van egy hatalmas úszó és sport komplexum, nemzetközi versenyekre szánták. Igen, a terv az volt, hogy Luxemburg bekapcsolódik az európai úszósport élvonalába. Ebből aztán semmi sem lett, 4 cm miatt. Ennyivel rövidebb ugyanis az uszoda a kivánt 50 méter helyett. Túl későn vették észre ezt a kis malőrt (biztos nem németek épitették) és már nem volt visszaút. Viszont a város gazdagabb lett egy gyönyörű, tiszta és tágas uszodával. A belépő, felnőtteknek 3 liter tej ára, otthon sem olcsóbb. A gyerekmedencében számtalan eszköz várja a gyerekeket (karúszó, rúd, kiskarika stb.), a legkisebbeknek pedig a látványos élménymedencét készitettek csúzdával, csobogóval és miegymással.