A viz frissen csavart almalét jelent németül és luxemburgiul is és hát most van a szezonja, az egész országban Vizfesteket tartanak. Ezeken a bulikon van a szokásos eszem-iszom (kolbász zsömlével és almapálinka) és almaszedés. Már három éve volt egy kísérletünk, hogy megtaláljuk Steinselben az almaültetvényeket, de akkor csak céltalanul keringtünk a kisvárosban, nem találtunk semmit. Idén biztosra mentünk és Robi olasz osztálytársának a családjához és azok barátaihoz csatalkoztunk. Róluk tudni kell, hogy annak ellenére, hogy olaszok lényegében német vér folyik az ereikben. Főleg a férjnek, Donatonak. 11.30-ra volt megbeszélve a randi a házuk előtt. Mi már 10 perccel a megbeszélt időpont előtt ott voltunk. 11.27-kor megjelent Donato és nagyon ideges volt, mert a család többi tagjai, főleg a feleség, sehol. Ennek ellenére 11.32-kor sikerült elindulnunk. Még felszedtünk egy olasz-spanyol családot, így hármas konvojban haladtunk az almaültetvények felé.
Sokáig eseménytelenül telt a kocsiút, csak néhány parkoló lamborghini és elsuhanó mustangra kaptuk fel a fejünket (a porshekra már nem). Aztán váratlan fordulatként bekanyarodtunk egy utcába, ahová egy figyelmeztető táblára az volt kiírva: 23%.Gy. rögtön mondta is, hogy ő még ilyet nem látott, mármint kiírva (lásd olasz nyaralásunk). Egy meredek emelkedő volt és mi szendvicsként a konvojban nem választhattunk mást, mint az előrét. Az emelkedő egyébként rendes utca volt, gyönyörű házakkal és parkoló autókkal, ennyiben nem hasonlított az olasz szállásunkhoz vezető útra. Az emelkedő végén mi más jöhetett volna, mint a kedvencünk, a 180 fokos forduló, amit nem lehet egyszerre bevenni. Szóval jövőre inkább Németországba megyünk almát szedni.
Most vasárnap ez lehetett a városban AZ esemény, én ugyanis rengeteg kollégámmal találkoztam. Az almaültetvényekkel csak egy gond volt, hogy nemigazán volt rajtuk alma. Azokat a sorokat, amiken pedig roskadozott az alma, azokat meg lezárták. Mi bevetettük még Bencét is, a család legmagasabbját, de a fácskák tetején sem volt sok minden. Persze ettünk is almát közben, de elég savanyú, nagyon valószínű, hogy sütiben fogják végezni. A fizetés a végén szinte becsületkasszaként működik, ha akarsz fizetsz alapon. Egy mérlegnél lemérik és fizethetünk is, de senki nem ellenőriz semmi,t a bejáratnál és máshol sem. A parkolóban meg a szokásos luxemburgi autócsodák, számtalan porshe és terepjárók.
2013. szeptember 29., vasárnap
2013. szeptember 22., vasárnap
Strasbourg
Próbálunk egy kis napsütéshez jutni, ezért a hétvégét most nem Luxemburgban töltöttük. Strasbourg csak 2 órányira van autóval, de azért foglaltam szállodát, hogy ne kelljen egy nap alatt megfordulni.
Kényelmesen is indultunk el, és útközben is lazára vettük, még egy út melletti adidas outletbe is beugrottunk, sportruházat mindig kell a fiúknak. Robit meg beírattam focira, amit elég zokon vett, de szombaton már lábszárvédőket válogatott magának.
Strasbourg már Elszászban van, minden ami jó a németekben és a franciákban, az itt egyesül. Gyönyörű kisvárosokon mentünk keresztül, fabetetés házacskák piros muskátlikkal és francia pékségekkel. A szállodánál hagytuk az autót, a külvárosban. Onnan villamossal mentünk be a központba. A villamos amolyan kígyószerűen hosszú volt, a sínek között pedig fű, nagyon jól nézett ki.
Strasbourgban pezseg az élet, rengeteg turista is volt. A katedrális gyönyörű. Majdnem 250 évig építették, de csak egy tornya van. A francia forradalom alatt a forradalmárok le akarták rombolni,de a helyiek úgy akadályozták meg, hogy egy hatalmas forradalmi sapkát tűztek ki a tornyára. A város jelképe a gólya. Rengeteg ajándék volt gólyával díszítve, a gólyás plüssökről nem is beszélve. Gondoltam is, hogy megtréfálom a barátnőimet (a még gyerekteleneket) és hozok nekik valami gólyásat. Strasbourgot folyók és csatornák övezik, részt is vettünk egy hajótúrán. Nagy szerencsénk volt, mert pont akkor indult a hajó, amikor a pénztárhoz értünk és már csak arra volt jegy, egész napra már az összes többi tele volt. A hajón nagyon tetszett, hogy az kommentárok közül lehetett gyerekverziót is választani. Robi így a gyerekangol mellett döntött. Először nagyon lelkesen hallgatta, de aztán túl sok szünet volt a látnivalók között és nem mondtak semmit, úgyhogy elunta. Pedig kétszer zsilipeltek is minket, az nagyon érdekes volt. De összességében elég sok volt az a majdnem másfél óra, amit a hajón üldögéltünk.
Az út végén mindenki letámadta a mellékhelységet, Robi is. Csak arra lettem figyelmes, hogy már milyen régen elment és még mindig bent van. Akkor odamentem az ajtóhoz és kiderült, hogy a zárral gond van és nem tud kijönni. Na, erre és a növekvő sorra már az egész hajó felfigyelt és minket nézett. Végül sikerült magát kiszabadítania, aminek főleg a sorbanállók nagyon örültek.
Kényelmesen is indultunk el, és útközben is lazára vettük, még egy út melletti adidas outletbe is beugrottunk, sportruházat mindig kell a fiúknak. Robit meg beírattam focira, amit elég zokon vett, de szombaton már lábszárvédőket válogatott magának.
Strasbourg már Elszászban van, minden ami jó a németekben és a franciákban, az itt egyesül. Gyönyörű kisvárosokon mentünk keresztül, fabetetés házacskák piros muskátlikkal és francia pékségekkel. A szállodánál hagytuk az autót, a külvárosban. Onnan villamossal mentünk be a központba. A villamos amolyan kígyószerűen hosszú volt, a sínek között pedig fű, nagyon jól nézett ki.
Strasbourgban pezseg az élet, rengeteg turista is volt. A katedrális gyönyörű. Majdnem 250 évig építették, de csak egy tornya van. A francia forradalom alatt a forradalmárok le akarták rombolni,de a helyiek úgy akadályozták meg, hogy egy hatalmas forradalmi sapkát tűztek ki a tornyára. A város jelképe a gólya. Rengeteg ajándék volt gólyával díszítve, a gólyás plüssökről nem is beszélve. Gondoltam is, hogy megtréfálom a barátnőimet (a még gyerekteleneket) és hozok nekik valami gólyásat. Strasbourgot folyók és csatornák övezik, részt is vettünk egy hajótúrán. Nagy szerencsénk volt, mert pont akkor indult a hajó, amikor a pénztárhoz értünk és már csak arra volt jegy, egész napra már az összes többi tele volt. A hajón nagyon tetszett, hogy az kommentárok közül lehetett gyerekverziót is választani. Robi így a gyerekangol mellett döntött. Először nagyon lelkesen hallgatta, de aztán túl sok szünet volt a látnivalók között és nem mondtak semmit, úgyhogy elunta. Pedig kétszer zsilipeltek is minket, az nagyon érdekes volt. De összességében elég sok volt az a majdnem másfél óra, amit a hajón üldögéltünk.
Az út végén mindenki letámadta a mellékhelységet, Robi is. Csak arra lettem figyelmes, hogy már milyen régen elment és még mindig bent van. Akkor odamentem az ajtóhoz és kiderült, hogy a zárral gond van és nem tud kijönni. Na, erre és a növekvő sorra már az egész hajó felfigyelt és minket nézett. Végül sikerült magát kiszabadítania, aminek főleg a sorbanállók nagyon örültek.
Gá-Gá-Gáspár
Otthon aztán nem tétlenkedtünk, buli, buli hátán és persze lottóztunk is. A troliszámokkal lett egy kettesem. Erre jók a trolibuszok.
A városban több helyen is tartottak fesztiválokat, mi a Libamáj fesztivált választottuk, mert azt hittük, hogy lehet majd libákat terelni és ez nagyon tetszett Robinak. Végül kiderült, hogy igazi libák nincsenek,de lesz majd Libaolimpia és Robi ragaszkodott hozzá, hogy benevezzünk. A névadásban marketing-pr-osunk, vagyis Kriszta sietett segítségünkre és a Gá-gá-gáspár nevet adta nekünk a Vuk című klasszikus mesefilm után szabadon.
A versenyig kóstolással ütöttük el az időt,de nagyon meleg volt, ezért egy idő után átálltunk szagolásra, mármint a pálinkáknál, ugyanis rendes kupicákat töltöttek és 30 fokban az egy kicsit ütős. Ettünk is, persze libamájas dolgokat mint például libamájas csoki és libamájas fagyi. A csoki kifejezetten kellemes volt, a fagyi kevésbé.
Aztán elindult a nagy verseny. A csapat kapitánya Robi volt, Tibi papa és jómagam alkottuk a csapatot még. Az esélytelenek nyugalmával indultunk, Papa mondta is, hogy úgyis kiesünk mindjárt. Én meg magassarkúban voltam. Mondjuk az első két versenyszámot úszótalpakkal kellett végigcsinálni, ez kívülről nagyon mókásnak tűnt, belülről meg ügyetlennek. Volt egy célbadobós versenyszám is, itt Papa rögtön mondta, hogy nem probléma, mert mindig is híresen jól dobott. Igy ők ketten Robival ellensúlyozták az én ügyetlenségemet, mert én viszont még mindig nem dobok jól. Végül másodikok lettünk, kaptunk emléklapot is.
A városban több helyen is tartottak fesztiválokat, mi a Libamáj fesztivált választottuk, mert azt hittük, hogy lehet majd libákat terelni és ez nagyon tetszett Robinak. Végül kiderült, hogy igazi libák nincsenek,de lesz majd Libaolimpia és Robi ragaszkodott hozzá, hogy benevezzünk. A névadásban marketing-pr-osunk, vagyis Kriszta sietett segítségünkre és a Gá-gá-gáspár nevet adta nekünk a Vuk című klasszikus mesefilm után szabadon.
A versenyig kóstolással ütöttük el az időt,de nagyon meleg volt, ezért egy idő után átálltunk szagolásra, mármint a pálinkáknál, ugyanis rendes kupicákat töltöttek és 30 fokban az egy kicsit ütős. Ettünk is, persze libamájas dolgokat mint például libamájas csoki és libamájas fagyi. A csoki kifejezetten kellemes volt, a fagyi kevésbé.
Aztán elindult a nagy verseny. A csapat kapitánya Robi volt, Tibi papa és jómagam alkottuk a csapatot még. Az esélytelenek nyugalmával indultunk, Papa mondta is, hogy úgyis kiesünk mindjárt. Én meg magassarkúban voltam. Mondjuk az első két versenyszámot úszótalpakkal kellett végigcsinálni, ez kívülről nagyon mókásnak tűnt, belülről meg ügyetlennek. Volt egy célbadobós versenyszám is, itt Papa rögtön mondta, hogy nem probléma, mert mindig is híresen jól dobott. Igy ők ketten Robival ellensúlyozták az én ügyetlenségemet, mert én viszont még mindig nem dobok jól. Végül másodikok lettünk, kaptunk emléklapot is.
 |
| Hajrá Gá-gá-gáspár!! |
A legrövidebb út
A legrövidebb út Budapestre Milánón keresztül vezet. Ez első hallásra meglepő lehet, de megcsináltam, tehát tény. Luxemburgból nincs közvetlen járat. Általában wizzairrel repülünk Brusselből vagy Hahnból, de odáig is el kell jutni, min. másfél óra autóval és sokkal több, ha busszal megyünk. Hagyományos légitársasággal, pl. Klm-mel Amszterdamon keresztül a legegyszerűbb menni, de ehhez nagyon előre kell jegyet foglalni, hogy az ára még elfogadható legyen.
A leleményes kombináció a következő: Luxemburgból Milánóba Easyjettel, onnan pedig wizzairrel Budapestre. Közben váltottam terminált, ez volt az utazás legveszélyesebb része, a buszsofőr ment mint a meszes, csak úgy repkedtek az utasok belül. A milánói reptér elég régi, de jó sok üzlet van bent, el lehet ütni a várokozás idejét.
A leleményes kombináció a következő: Luxemburgból Milánóba Easyjettel, onnan pedig wizzairrel Budapestre. Közben váltottam terminált, ez volt az utazás legveszélyesebb része, a buszsofőr ment mint a meszes, csak úgy repkedtek az utasok belül. A milánói reptér elég régi, de jó sok üzlet van bent, el lehet ütni a várokozás idejét.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)