Húsvét 2013

Robinak már mondtuk, hogy idén a hóban kell megkeresnie a tojásokat, de adunk majd neki kesztyűt. Már több locsolóverset kinézett a neten és lelkesen tanulja őket, de azt hiszem idén ez lesz az aktuális:

Kiskertemben jártam,
Hólavinát láttam,
El akart sodorni,
Szabad-e locsolni?

Salzburg

Azt hiszem már lebuktunk, igen itthon vagyunk már. A tavaszi szünet a kinti iskolákban két hetes... hurrá. Idefelé megint a megállós verziót választottuk és Salzburgot néztük ki. Nekem vannak fenntartásaim az osztrákokkal szemben, de az az igazság, hogy mivel arra a kérdésre, hogy honnan jött, mi azzal válaszolunk, hogy Luxemburgból. Erre mindig nagyon kedvesek lesznek és megértően mosolyognak (Aha, már értjük, miért beszélnek olyan furcsán németül. Ez a trükk a franciáknál is működik,a  francia nyelv kapcsán). Találtunk egy remek kis szállodát, aminek volt egy kis úttörőtábor fílingje, de tiszta és rendes volt, és főleg nagyon jó árban (www.oekotel.com). A reggeli is tisztességes volt, amolyan németesen rengeteg zsemlével és jó kis szalámikkal, teljes svédasztal. A reggelinél jött egy német család két nagyobb fiúval, akik lenyűgöztek szervezettségükkel. Bejöttek és rögtön négyfelé váltak, mindenkinek meg volt a reszortja. Az anyuka a teákat és a narancsléket készítette el, az apuka számos kistányéron lényegében újrarakta a választékot, a nagyobbik fiú kenyeret és zsemlét szeletelt, a kisebbik az evőeszközöket rakta ki. És mindent meg is ettek! Mi amúgy magyarosan le-föl szaladgálunk, a szervezettség teljes hiányában.

 Luxemburg után Salzburg nem tűnt sem gazdagnak, sem tisztának. Azt hiszem kezdünk egy kicsit hozzászokni a luxemburgi patyolattisztasághoz és a 2 percenként feltűnő porschék látványához. Salzburgban rengeteg a bevándorló, egymást érik a kebabosok a külvárosban és az olcsó diszkontok. Az utcákon folyamatosan hallani magyar szót és néhány üzletben az eladók is magyarok. Gy. szerint ezen nincs mit csodálkozni, az a több százezer magyar, akik elhagyták az országot, hát azok vannak valahol, főleg a szomszédos országokban. A belváros persze gyönyörű és persze tömve van turistákkal. A kolbászkultúra itt talán a csúcsára ér, számtalan kisbódéban árulnak többféle kolbászt (az egyik helyen 12 félét számoltunk össze) és virslit zsemlével. Persze, azért szó sincs a németek praktikusságáról és nem a zsemlébe rakják a kolbászt, hanem mellé. Egy kis átjáróban hatalmas sor állt a Bosna nevű kolbászért, ez egy erősen fűszeres fajta, hagymás zsömlébe rakják. A harangjáték is gyönyörű a főtéren, hiába, évszázadokkal ezelőtt még tudtak harangot önteni. Persze az egész város Mozartról szól és minden második üzletben Mozart golyót árulnak. Salzburg fénypontja azonban a Természet Háza (Hause der Natur), ez három múzeum egyben lényegében, egy múzeum áráért. Egyszerre akvárium, terrárium és csodák palotája. Sajnos csak késő délután értünk oda és másfél óra után már zártak, ezért csak végigrohantuk és sok mindent meg sem tudtunk nézni, ki sem tudtunk próbálni. Szóval ide mindenképpen visszajövünk! Ami nagyon meglepett minket, hogy nemcsak családosak voltak gyerekekkel hanem rengeteg fiatal, tizen és húszonéves is. Ők főleg a csodák palotája részen tobzódtak.

A főnök búcsúztatója

Munkahelyemen múlt héten a főnököt búcsúztattuk, mert kinevezték egy sokkal magasabb szintre, egy teljesen más területre. Saját lakására hívott meg minket, és a csapat beosztotta, hogy ki mit hoz. Én a Magdi féle csúnya, de finom sütivel startoltam, az mindig nagy sikert hoz. Főételnek rendeltünk pizzát. Az este fő tanulsága számomra az olasz férfiak meglepő háziassága volt. Először is ők intézték a pizzarendelést, összegyűjtötték ki mit szeretne majd el is mentek a rendelésért. A vacsora végeztével leszedték az asztalt és utána hatalmas tülekedést rendeztek a mosogatógép körül. A legoptimálisabban igyekeztek bepakolni és ezt egymás közt meg is tárgyalták A csapat hölgytagjai eközben az asztalnál beszélgettek. Itthon ez fordítva lett volna, a nők foglalatoskodtak volna a konyhában, miközben a férfiak az asztalnál beszélgetnek. A vacsora után igazi férfi tevékenység következett, vagyis kapcsolgatás. Ezt csak hapsik csinálják általában, a nőket idegesíti. Éppen valami focimeccs volt, ezért a férfiak fejükbe vették, hogy megnézik a második félidőt. A főnökünknek kb. 900 csatornája, ezt kezdték el egyesével pásztázni. Na, kellett vagy félóra mire feladták...

Előadás

Kedden lesz az ősbemutató, vagyis a Hamupipőke előadás Robi iskolájában. Természetesen, csak jeggyel lehet bemenni. Mi még nem kaptuk meg, mert az osztályfőnök rosszat küldött. Valahogy egy kicsit feledékeny. A héten Robinak nincs olvasás házija, mert a tanárnő nem emlékszik, hová rakta Robi felszerelését. Pedig Robi mondta is, hogy utoljára a tanárnő kezében látta a füzetét még szerdán, de azóta bottal ütik a nyomát. Hogy miért nem lehet másik füzetet használni, az rejtély...

A darabban egyébként 1 mondata lesz Robinak, illetve a királyfi testőre lesz másodmagával és zordan kell állnia és néznie. Ezeket mindennap gyakoroljuk. Ma gyorsan elszaladtunk inget és nyakkendőt venni, mert a színészeknek elegánsnak kell lennie.

Hírek Luxemburgból

Luxemburg néha olyan, mintha nem ezen a bolygón lenne, valahogy a hírek sem jutnak el ide. Vagyis más hírek jutnak el.  Múlt hét vasárnap reggel hallgatjuk a rádiót, mi az első hír? A rendőrök elvették egy taxis engedélyét, mert aludt a taxijában. Hát, szegényke fáradt volt. Egy taxis droszton állt és mélyen aludt. Kiderült, hogy nemcsak a fáradtság miatt, hanem erősen alkoholos állapotban volt. De állt és nem ment... A második hír az volt, hogy egy kocsmában egy férfi megütött egy nőt, mert a nő nem akarta kifizetni a férfi sörét. Az ingyenes újságban pedig a második oldalon féloldalnyi cikk arról, hogy egy ázsiai városban kutyáknak is van csónakázós városnézés...