Bolo rei

Avagy a Király süteménye, hagyományos portugál karácsonyi édesség. Portugál kollégám mesélte ma, hogy ezt  eszik karácsony másnapján, a sózott szárított hal után az első napon. De van ahol a polip a karácsonyi menü. Na, de visszatérve az édességre, ezt a sütit, ami a mi olvasatunkban a mediterrán beiglinek felel meg, ritkán készítik otthon, mert nagyon munkaigényes. A tradiciók szerint a családfő ballag el érte a legjobb cukrászdába és áll sorba órákig érte. És persze amikor hazér megfogadja, hogy jövőre ő bizony a kisujját sem fogja mozdítani a sütiért, nemhogy sorban állni. De persze a következő évben is elmegy és várakozik. Mert nemcsak a sütiről van szó, a sorban ott áll Portugália összes családfője és beszélget, szóval ez egyfajta társadalmi esemény is.

Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek, otthon találkozunk!

Bolo rei

U.i. Természetesen a szupermarketekben is lehet kapni, de az nem az igazi.

Az olasz barát

A fiúk hétvégén egymástól függetlenül olasz barátokat hoztak haza. Bence kezdte pénteken. Giacomo már nagyban nyomatta a számítógépet Bencével, amikor a munkából hazaértem. Bementem a szobájukba köszönni, a fiú láthatóan nagyon megörült nekem. Aztán kiderült, hogy azért, mert rettenetesen éhes. Mire a többiek asztalhoz ültek, addigra ő lényegében már benyomta a vacsorát. Utána még beszélgetett is velem és hirtelen megéreztem, hogy milyen lehet olasz mammának lenni. Jó.

Szombaton Robi kis olasz barátja érkezett, ráadásul ittalvásra. Emanuele nem tipikus olasz, keveset eszik és még kevesebbet beszél. Azért remélhetőleg ő sem érezte rosszul magát, bár láthatóan a mi családi dinamikánk kicsit gyors volt neki (egyke gyerekről van szó, megfontolt szülőkkel). Kíváncsi vagyok, hogy elmesélte-e a szüleinek, hogy hová rakatná a piercingjét, ugyanis az egyik társasjátékban pont azt húzta, hogy piercingje lesz, de eldöntheti, hová szeretné.

Nem bűnös

Bence tanul az iskolában erkölcsöt, itteni szóhasználattal Moralt. Meglepően hasznos és érdekes dolgokat tanítanak. Tavaly például a drogokról és a droghasználatról beszélgettek, legalább egy féléven keresztül. Az egyik házi feladat például az volt, hogy össze kellett gyűjteni a legveszélyesebb kábítószereket és le kellett írni a hatásukat. Na, Bence meg is írta a házi feladatot és aztán átküldte a munkahelyi címemre, hogy nyomtasssam ki, mert itthon nincs nyomtatónk. Mondanom sem kell, hogy nem mertem kinyomtatni, nem biztos, hogyha illetéktelen kezekbe kerül, akkor rögtön tudták volna, hogy ez csak egy házi feladat és nem leltár.

Idén a társadalomról és az emberi jogokról tanulnak. Persze, modern eszközökkel, vagyis például filmeket néznek. Emlékeztek még a Tizenkét dühös emberre Henry Fondával? Ezt a filmet és mondandóját dolgozták fel órákon keresztül. Most mi is megnéztük hétvégén és hihetetlen jó film, zseniális karakterek, színészek és történet.  Bencéék már továbbhaladtak azóta, most a Legyek urát nézik.

A kisfiú, aki mindig olvas

Ez a kisfiú Rob és az igazgatónő hívja így az iskolában. Délutánonként, amikor várni kell az iskolabuszra, mindig olvasgatni szoktak Robi és a baráti köre, Emmanuele és Pram, most a Harry Potter a legmenőbb.

Most pénteken megint elugrottunk az itteni karácsonyi vásárra. Idén ketté választották és a főtér mellett az Gaelle Fra szobor körül is van egy kisebb kirakodó rész, aminek igazi, klasszikus karácsonyi hangulata van. Eleve a környzet mesebeli, a házikók után már rögtön a völgy kezdődik és este a felszálló párától sejtelmes fénybe burkolja a teret. A tér legfőbb látványossága a hatalmas óriáskerék, ami szintén karácsonyi fényben díszeleg. Megettük a szokásos kolbászos zsemlénket utána pedig kürtöskalácsot is vettünk!

Meseváros karácsonyi fényben

A finnek és a tél

Reggelente, amikor az iskolabuszra várunk, mindig csodálkozva nézünk egy finn családot. A lányokon még a leghidegebb napokon sincs sapka. Múlt héten, amikor már mínusz fokok voltak, megint ott állunk és várunk, amikor begurulnak az autóval. Kiszállt az anyuka, rendes téli kabátban és.... strandpapucsban!

A nemzetközi bazár

Idén is volt, számtalan országg állítja ki a portékáit, nevezetes ételeit és italait. A magyar standon például ilyenkor lehet kapni túró rudit és gulyásskrémet, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Jótékonysági céllal szinte minden standnál tombola is van. A belgáknál akadt meg először a szemünk a nyereményeken. Helyes kis csokoládék és egyéb nyalánkságok sorakoztak a polcokon. Robit nem volt nehéz rábeszélni, hogy vegyünk egy jegyet. Persze ő választott, a 404-est húzta. Aztán figyültek a néniket, ahogy a nyereményünket keresik. Szépen haladtak el a csokik előtt, mikor is megálltak egy hatalmas pezsgő előtt. Hát, elvittük a főnyeremény, egy kétliteres pezsgőt. A dolognak csak az a szépséghibája, hogy a pezsgő luxemburgi gyártású, sebaj, el fog fogyni! És Robi is büszke volt rá, hogy ilyen szép nagyot nyert.

A kanadai pultnál vattacukrot ettünk, az amerikaiknál pedig kidülledő szemű szörnyet, azóta is ezzel ijesztgetjük vendégeinket. Persze, az olasz standnál is vettünk tombolát, főleg, hogy kiírták, minden szám nyert. Ott egy hatalmas ajándékcsomagot kaptunk, mindenféle földi jóval, csokikkal, tésztával. Alig bírtuk hazavinni a nyereményeinket.

Persze a legtöbben ebédelni jönnek ki a bazárba. Minden nemzeti standnál lehet valami jellegzeteset enni vagy inni. Például az oroszoknál kaviáros szendvicset, az argentínoknál steaket, a spanyoloknál füstölt sonkát és persze az amerikaiknál hotdogot. Az osztrákok azonban készülhetnek valamira, az ő standjuknál a császármorzsa mellett gulyást lehetett venni!