Készülünk a francia dolgozatra

A francia házi feladatokkal időnként meggyűlik a bajom. Na, nem a tananyag nehézsége miatt, hanem azért mert Robi irását nem tudom kisilabizálni. Még a tábláról másolt szövegben is bőven akadnak helyesirási hibák vagy szimplán elirások. És arról ne is beszéljünk, amikor új szavakat tanulnak. A tanárnő igyekszik szinesiteni az órát (és megkeseriteni az én életemet...) ezért különleges szavakat is tanulnak. A latin eredetű szavak még nem annyira gond, de az arab eredetűekkel nem tudok mit kezdeni...

Na, a múltkori szavaknál egyszerűen nem jöttem rá, hogy mi lehet. Először is nem minden betűt tudtunk reprodukálni  az új szóból. A jelentése  sem volt teljesen világos, a definicióban is voltak elirások. Na, megkérdeztem egy barátnőmet, aki tényleg nagyon jól tud franciául. Neki voltak tippjei, hogy milyen szó lehet a macskakaparás helyén. De nem volt teljesen biztos, ezért megkérdeztünk egy párizsi kollégánkat is. Ő már felismerte a szót, de azt mondta, hogy utoljára a nagymamájától hallottta, még kislánykorában....

Ime a kérdéses szó, a legalsó:

Egy kicsit mérges voltam néhány óra találgatás után, ezért van darabokban a papir....

Edzés meglepetéssel

A mai edzés meglepetése az volt, hogy elmaradt. Mi ezt persze nem tudtuk. A fiúkat elvittük reggel, tigrisbukfenccel kiugrottak az autóból, majd eltűntek az épületben. Azt már nem láttuk, hogy a tornateremben nincs senki és a villanyok sem égnek. Mi itthon a szokásos szombati feladatainkat végeztük, főzés, takaritás stb. Egyszer csak csöngetnek. Vajon ki lehet az. Hát a fiúk. Mivel nem volt náluk telefon, nem tudtak hivni, ezért aztán busszal hazajöttek. Persze edzőruhában voltak, se pénz, se telefon, se semmi nem volt náluk. Vagyis a túlélőkészleltükben egy nagyon fontos dolog azért volt. Viz.  Jó mókának fogták fel.

Fischer kilencszer

Itt járt Luxemburgban Fischer Iván és talán a Guiness rekordokat akarta megdönteni, ki tudja, de mind a kilenc Beethoven szimfóniát elvezényelte. Mindössze négy nap alatt. Karácsonyra koncertbérletet kaptam ajándékba, ami most nagy szerencse volt, mert ezekre az előadásokra perceken belül elfogytak a jegyek.

Hétfőn az 1. és a 2. szimfóniát hallgattuk meg Gy-val. És annyira kedvet kaptunk, hogy elhatároztuk, hogy megpróbálunk mégis jegyet szerezni a szerdai előadásra, amikor a 6. és a 7. szimfóniát vezényli. A munkatársaim nagyon biztattak, mondván, hogy érdemes előadás előtt az esti kasszához elnézni, mert mindig adnak vissza jegyeket és be lehet kerülni, sőt sokkal olcsóbban... Eljött a szerda este és én hétkor még porszivóztam, az előadás nyolckor kezdődött.... Sajnos, Gy. nem ért rá végül, de Robi szivesen jött velem. Nincs messze tőlünk a Philharmonie épülete, nagyjából 5 perc busszal. Gondoltuk, hogy elnézünk, ha nincs jegy, akkor pedig sétálunk egyet.

Az esti pénztárnál nem álltak sokan sorban. A többség jegyet hozott vissza, de csak egyet. Fekete keresekedelem is zajlott, nekem próbáltak jegyet eladni. Persze megint csak egyet. Végül a pénztárban last minute jegyet kaptunk. A jegy egyébként nem volt annyira olcsó, a legalacsonyabb kategória jegyára volt, persze Robinak ifjúsági jegyet adtak, ami az itteni mozijegy árának felel meg. Szóval fiatalon nagyon is megéri koncertre járni. A last minute jegy azt jelenti, hogy az üres helyre leülhetünk. Hétfőn az emeleten ültünk és ott nagyon jól lehetett látni és voltak üres helyek, gondoltam, hogy talán most is szerencsénk lesz.

Meg kellett várni, hogy mindenki leüljön és nagyon reménykedtünk, hogy a két hely egymás mellett lesz. Szerencsénk volt, és nagyon jó helyet kaptunk. Ezúton is köszönjük az eredeti jegytulajdonosoknak, hogy nem jöttek el.

Robi nagyon élvezte az előadást, de pulcsiját nem merte levenni. Elfelejtett átöltözni és a kedvenc tini nindzsás  pólójában volt, ami uv zöld alapon ábrázolja ezen klasszikus hősöket. Gondolta, nem veszi le, mert még leáll a zenekar, ha meglátják. Legjobban a tételek közötti szüneteken mulattunk, alig birtunk a kuncogásunkkal. Ekkor ugyanis a közönség krákogó kórussá alakult. Minden tétel után. A végén hatalmas óváció, bravozás és a közönség állva tapsolt. Mi is.