A nürnbergi dió

Megint megálltunk hazafelé Nürnbergben, nekünk nagyon tetszik ez a város, sőt nagyváros, több metróvonala is van. De erről majd később.

Most a Dokumentationszentrumot néztük meg, a szállodától gyalogló távolságra volt. Onnan pedig a városba mentünk. A múzeum előtt van a 36-os busz végállomása, a sofőrtől kérdeztük, hogy megy-e a központba. Mondta, hogy igen és üljünk csak fel bátran. Ez azonban nem ment olyan könnyen, mert már az ajtóban el kezdett beszélgetni velünk. Amikor pedig kiderült, hogy Luxemburgból jövünk (ergó ezért beszélünk németül, de mégsem olyan jól...), akkor pedig különösen barátságos lett. Gy.-t lehivta a busz elé és miközben elszivott egy cigit lenyomott egy komplett idegenvezetést, sőt még éttermet is ajánlott.

Tőle tudtuk meg, hogy a város főterén álló kúthoz legenda is fűződik. A kút keritésén van egy arany karika, aki azt megdörzsöli háromszor, az gazdag lesz, de sok irigye lesz. A kút másik oldalán pedig egy fekete karika lóg, aki azt megdörzsöli, jó ember lesz. Persze a kút nagyon diszes, nehéz megtalálni a fekete karikát. És magasan is van. Végül Robi mind a kettőt megdörzsölte.

Aztán lejárt a buszvezető pihenője és elindultunk. A második megállónál hátraszaladt hozzánk és mindannyiunknak adott egy-egy szem diót. Nagyon meghatódtunk. Mikor leszálltunk a központban, már régen tele volt a busz, mi azért jó hangosan köszöntünk neki. Aztán elrohantunk kolbászozni.

Estefelé gondoltuk, hogy visszaindulunk a hotelhez. Ki is néztük a térképen, hogy két hév is jár a mi megállónknál, az S2 és az S3 is. Ez utóbbi indult előbb, gyorsan felugrottunk rá. Kicsit bizonytalanok voltunk, hogy jó irányba megy, de teljesen rendben volt az irány. Egy kisebb probléma akadt csak. Nem állt meg a megállókban. Egyikben sem. Abban sem, ahol mi le szerettünk volna szállni. Csak szomorúan néztük az elsuhanó állomásunkat. Végül az egyik elővárosban állt meg, ott gyorsan leszálltunk és visszamentünk a főpályaudvarra. Ekkor már másodszor láttuk az állomásunkat. Szóval az történt, hogy ez a fránya S3 valami express járat lehetett. Végül a másik vonallal sikerült a szállodába visszajutni.

Vadászat a vörös rózsára

Bence már két hete közölte, hogy ma nálunk alszik a szlovén barátja, Karl. Karlról annyit kell tudnunk, hogy nem egy izgulós fajta, amolyan nyugodt gyerek. A bizonyitványa sem szokta izgalomba hozni, a szüleit annál inkább... De kifejezetten kedves gyerek és nagyon szereti a túrógombócot.

Na, azért van ez a pizsama parti ma, mert holnap Valentin nap. Én eddig azt gondoltam, hogy ez amolyan kereskedők ünnepe, adjunk már el valamit februárban is. Be kell látnom, hogy tévedtem. A Valentin nap a tinik ünnepe. Mind a két fiúnak van barátnője, ezért elhatározták, hogy holnap reggel rózsákkal felszerelkezve együtt mennek majd suliba.

Ma suli után be is mentek az Auchanba, amiről hamarosan tudomást szereztem, mert kétségbeesve hivtak. Nincs vörös rózsa. Van fehér, rózsaszin és sárga (de azt tilos venni, mondta Bence, mert az csak barátságot jelent). Szóval jött a kérdés, hogy lehet máshol virágot venni. Luxemburg nem Budapest, itt csak néhány nagyobb bolt van nyitva 8-ig, a többség hatkor bezért és már majdnem hét óra volt. Végül logikai alapon arra jutottam, hogy a raktáron még biztos van nekik rózsájuk, lehet, hogy csak elfogyott és már nem raktak ki. Átirányitottam a fiúkat az információhoz és nemsokára jött az örömteli telefon. Van vörös rózsa, egy elkülönitett, akciós részre rakták és nem a virágokhoz. Vettek mind a ketten egy-egy szép hosszú vörös rózsát iloveyou felirattal. Helyes kis vizes kapszulában van, mint az orchideák. A fiúk kérdezték, hogyan szállitsák, kivegyék-e a csomagolásból. Rögtön szóltam, hogy ha szeretnék, ha túlélné a rózsa a holnapot, akkor ne piszkálják ki a virágbarát csomagból.

Este persze mind a két fiú elvonult a szobába. Gondoltam, hogy valami filmet néznek, mert arról is szó volt. De nem. Bence egyszer csak kirohant. "Olvasd el, anya, szerinted ez jó? Mind a ketten ezt irtuk." Egy üdvözlőlap volt nála és benne saját kezűleg irt vers (amit a netről szedtek le). Karl három versecskét irt a lapra, de ők már másfél éve járnak. És itt még nincs vége. Megyek be a szobájukba, hát két hatalmas doboz (természetesen piros) csoki volt még félretéve a lányoknak.

Holnap tanitás van, ezért kérdeztem tőlük, hogyan fogják átadni ezt a sok mindent. A terv az, hogy a szekrényeknél várják a lányokat és az első óra előtt odaadják az ajándékokat.

Van remény, lányok, még van romantika!

Luxemburgi nyevlóra 2.

A luxemburgi nyelvórák mindig önbizalommal töltenek el... mármint a német tudásom felől. Azt kell, hogy mondjam, hogy a németek sem tudnak rendesen németül. Most már rendszeressé vált a vita a németek között a német szavak neméről... Szóval ezúton üzenem a németül tanulóknak, akiket otthon a német nyelvtanárok csúnyán félrevezetnek, hogy teljesen mindegy, hogy milyen nemű egy szó.

A luxemburgi nyelv pedig cseles. Már egy hónapja a kiejtést vesszük, ami a magánhangzók és azok kombinációját jelentik. A tanárunk azt mondta, hogy a nyelvtan ugyanaz mint a németben, szóval arra kevesebb idő is elég... Szóval a kiejtésre visszatérve, a kulcs magánhangzó az e.  De van belőle umlautos e is, ami ö kiejtve. Viszont egy szóban az e ha nem hangsúlyos, és többnyire nem az, akkor azt is ö-nek kell ejteni. A másik ok, hogy az umlaut túl sok pontozást jelentene, ezért az nem rakják ki, ugyis tudja mindenki (kivéve, aki nem született luxemburgi), hogy az is ö csak e-nek irjuk.

Példa:  e bëssen

Ejtve: ö bössön vagyis haha minden magánhangzó ö, de csak a hangsúlyoson van jelölés

Németül: ein bisschen

Azért hasonlit a németre...

Nemcsak testőr

Eddig azt hittem, hogy csak body guardok, vagyis testőrök léteznek ebben a szóösszetételben angolul. De nem. Robi ma mesélte, hogy ő egy reading body, vagyis "olvasó őr" az iskolában. A héten ugyanis könyvhetük van, minden az olvasásról szól. Nagyon ügyesen csinálja a suli, ilyenkor rengeteg előadás van és meghivnak neves gyerekirókat is Angliából.

A nagyobbak a kisebbeknek felolvasnak órán. Robi mesélte, hogy milyen picik a másodikosak (már régen elfelejtette, hogy ő is volt másodikos) és, hogy nagyon kell mosolyogni, hogy odacsalogassák őket az olvasáshoz. Miután felolvasta a kiválasztott könyvet, utána el is szokta magyarázni, hogy miről szólt. Sőt, ha méretek vannak benne, pl. hogy a dinó foga egy méter, azt meg is mutatja.

A könyvhét másik fénypontja, amikor vásárolni lehet. Már hétfőn elkért tőlem 10 eurót. Ma még kért ötöt, hogy még ugyan nem vehettek semmit, de igen nagy a választék és több pénzből többet tud venni. Ez kétségtelenül igaz, tehát adtam még neki egy kis pénzt. Mivel Bence minden héten minimum egyszer jelentkezik egy tizesért, ez az évi egy könyvvásár simán belefér.

Anya, nézd mit csináltam neked...

Ezzel fogadott tegnap Robi, amikor hazaértem. Már az ajtóban állt úgy várta, hogy végre elforditsam a kulcsot és belépjek. Egy fényképet nyomott a kezembe, ő volt rajta és egy  2014-es naptár, az Auchanban csinálta. Kedvenc időtöltésünk ugyanis, hogy a fotógéppel animált fényképeket csinálunk róla,  valamilyen aktuális mesefilmmel a háttérben, a fotógépben kész sablonok közül kell csak választani, bedobni a pénzt és kész.

Na, mindezt ő most egyedül csinálta, ugyanis a héten kiséret nélkül jár haza. Szóval nagyon meglepett a fényképpel, nem is tudom, hogy mióta készül rá és hogy milyen bátor, hogy egyedül nekivágott a dolognak.

Szamár vagy kakas?

A fenti dilemma Diekirch nevű luxemburgi városkában merült fel. A város egyébként a söréről hires országszerte. Néhány hónapja azt történt, hogy a városvezetők gondoltak egyet és a város jelképének, a szamárnak kerestek egy látványos helyet. Az egyik templom szélkakasát cserélték le a szamárra. Mondjuk látni, hogy itt nem a szociális gondok szerepelnek az első helyen az önkormányzat tennivalói között.

A történetnek ugyanis folytatása lett. Bár a városban mindenki örült, hogy a szamár ilyen remekül látható helyre került, a dolog nem maradt észrevétlen itt a fővárosban sem. A kulturális minisztériumnál a szamár megbukott. A miniszter azt kifogásolta, hogy a templom műemléképület és nem lehet csak úgy bármit a tetejére biggyeszteni. Tehát, szedjék csak le az a szamarat a tetejéről. A vita megindult, mert az önkormányzat ellenállt, véglülis az ő szamaruk és az ő templomuk.

És most jön az újabb csavar a történetben. Időközben választások voltak és új csapat került az ország élére és más lett a kultúrális miniszter is. Szemfüles újságirók rögtön meg is kérdezték, hogy mi lesz a szamárral. Mire a miniszter azt válaszolta, hogy neki ilyen hülyeségre nincs ideje és ő egyáltalán semmit sem hajlandó foglalkozni az üggyel. Nagyon szimpatikus. A szamár marad.

Konyhatechnológia óra

Food Technology. Természetesen ez az óra is Robiéknál van, például ma is volt egy. Kérdeztem is, hogy mit főztek vagy sütöttek. Mire Robi azt válaszolta, hogy gluténmentes süteményt. Azt hittem először rosszul hallottam és gyümölcsöst akart mondani, de nem. Gluténmentes citromtorta. Még hozzátette, hogy "bocs, anya, nagyon finom volt, megettem". Mert haza szokta hozni, hogy meg tudjam kóstolni. Megkérdeztem, hogy tudja-e, hogy mi az a glutén, persze tudta és azt is elmondta, hogy a tanárnő glutén érzékeny, elmagyarázta nekik a tüneteket és, hogy mit nem ehet.  Robi a csodálkozó tekintetemet látva még kegyelemdöfésként azt mondta: "Hát ezért hivják konyhatechnológia órának és nem csupán főzésnek."

Ezek után csak félve jegyzem meg, hogy ők nem éneket tanulnak, mint mi annak idején, hanem zene technológiát (music technology). És hogy mit csinálnak a nem ének órán? Hát például filmzeneszerzést tanulnak.

Liichtmëssdag

Február első vasárnapja a Lampionok napja Luxemburgban, kicsit olyan mint egy előfarsang. A gyerekek saját maguk készitette papir lampionnal járják a házakat és édességet kérnek. Az amerikai halloweenre is nagyon hasonlit ez a szokás, de itt nem öltöznek be. Az ünnepség eredete évszázodokkal ezelőttre tehető, a földművesek lámpásokkal járták a földeket és Szt. Brigidhez fohászkodtak, hogy áldja meg a földjeiket. Ebből a szokásból származik a Lámpások napja, a gyerekek régebben szallonát és borsót kértek, de ma már nagyon csodálkoznának, ha ezt kapnának. Az édességnek jobban örülnek.

Konferencia Londonban

A héten Londonban jártam. Igen, megint, de most céges keretekben. Ennek egyik nagy előnye, hogy gyönyörűséges szállodában kaptunk szobát, a City kellős közepén. A fürdőszoba akkora volt, mint egy rendes szállodában a szoba. A szálloda épülete régi és gondolom a felújtásnál a hangszigetelésre nem gondoltak, ugyanis, minden hang átjött a szomszéd szobákból és a folyosóról is. A reggeli nem önkiszolgáló volt, hanem étlapos. Az egyik kolléganőm francia piritóst kért (French toast). Azt hittük, hogy ez amolyan sonkás melegszendvics lesz, franciául croque monsiuer. A pincérnő meglepetésünkre azt mondta, hogy "megkérdezi a séfet, hogy ismeri-e a receptet". Na, ezen nagyon mosolyogtunk, ennyire nem lehet ez bonyolult. Kisvártatva visszajött a pincérnő, hogy jó hire van, fog menni a francia piritós. És nem sokára meg is kaptuk: lényegében bundáskenyérről volt szó, de édesen. A francia megfelelője a pain perdu, vagyis "elveszett kenyér". Hát, jobban jártunk volna, ha elvesztették volna...

Egy ügyvédi iroda konferenciatermében voltak az előadások a 10. emeleten. Csodálatos volt a kilátás, még az eső ellenére is. Alig vártuk, hogy a résztvevők megritkuljanak a kávéző részlegen, hogy fényképezni tudjunk. A másik nagy felfedezésünk a női mosdó volt, több luxus szálloda mosdója is elbújhatott volna mellette. Pamuthatású törlőkendők, lxuus folyékony szappan és szuper illatú kézkrém.

Flash, a sárkány

Robi újabb versenyt nyert az iskolában. Az iskola névadó sárkányának kellett nevet adni, ő a Flash nevet választotta, minden betű egy tulajdonságnak felel meg:

F=friendly
L= loves learning
A= adaptible
S= sporty
H=happy

A jutalma pedig egy nagy pülss sárkány volt, amit az alsós osztályok előtt adtak át neki.