A labanc és a ragasztó

Vígan gurultunk hazafelé, az osztrák autópálya matricát még Németországban megvettük. A magyar határnál kisebb sor fogadott minket, az osztrák egyenruhások mélyen benéztek az autókba, majd némelyiket félre állították. Persze, minket is. A labanc benyúlt az autóba és kivette a matricát a tartóból (nem szoktuk felragasztani, csak berakni az erre való kis tartókába). "Tudnak németül? Mi van ide írva? Aufkleben, rá kell ragasztani". Gy. próbálta elmagyarázni, ha mindent ráragasztanánk, akkor nem látnánk ki a szélvédőn. "Ha nem ragasztja rá, akkor 120 eurót kell fizetnie". És ezzel szét is választotta a matricát, Gy. pedig a lehető legkisebb érintkező felülettel bebiggyesztette a szélvédőre. De ez nem volt elég. A labanc újra benyúlt az autóba és teljesen végigsimította a matricát.

Laci mesélte,  hogy ő pont ugyanígy járt. De elárult egy trükköt. A matricát ugyanis elég nehéz leküzdeni utána. Mielőtt felragasztanánk, előtte egy szövet darabra kell rányomni egy kicsit (pl. nadrág) és utána már nem tud örök és elválaszthatatlan barátságot kötni a szélvédővel.

És hogy miért csinálják ezt az osztrákot? A matrica arra az autóra vonatkozik, amelyikben található. Ha nem ragasztom fel, akkor el lehet adni...Azt hiszem a környező országokban nekik a legfejletlenebb a rendszerük.

A papír

Elérkezettnek láttuk az időt, hogy Gy-t is bejelentsük a helyi önhatalomnál. A döntésünket elősegítette az, hogy otthon elvileg megbüntetik a magyar állampolgárokat, akik külföldi rendszámú autóval közlekednek. Mi meg pont ilyen állampolgárok leszünk nyáron.

Múlt héten voltunk először a központi ügyintéző irodában. Akkor nem jártunk sikerrel, mert Gy. munkaszerződését is bekérték, ami nem volt nálunk. Az ügyfélszolgálat tágas, számhúzásos, az ügyintézők pedig mind nagyon fiatalok, farmerben, lezseren. Másodszorra már rutinosként minden fellelhető papírt magunkkal vittünk. Kellett is, mert a mostani ügyintézőnk alaposan megnézte őket. Majd luxemburgiul átkiabált a szembeülőnek "Ez egy vicc, ezeknek magyarországi munkaszerződésük van.". Persze értettük, mert a luxemburgi tulajdonképpen egy német akcentus.A vicc pedig magyarul is vicc. Na, minden adatot bediktáltatott, de tényleg mindent. Többnyire leírtuk neki, mintha analfabéta lenne, de hát nem várható el, hogy a magyar utcanevekben járatos legyen. Lazán vette a nyelvi bökkenőket és minden egyes bediktált rész után felénk fordította a képernyőjét: "Ez igy jó?". Jó volt. Max. 10 percig tartott az egész adatbevitel. Utána következett Gy. luxemburgi okmányának nyomtatása. Az A4-es papírból kitépett egy kisebb, színes darabkát. Félbehajtotta, így kb. gyufáskatulya méretű lett. "Tessék, kész". Na, most ezt fogjuk a magyar rendőröknek mutogatni, biztos megalapozzuk vele a jókedvűket.

Munkácsy, a luxemburgi festő

A városi ingyenes képes magazinban (amit a postaládákban találtunk) egy nagy cikkben emlékeznek meg Munkácsy Mihályról. Képekkel illusztrált, nagyon szépen megírt anyag. Kiderült belőle, hogy az egyik luxemburgi városrészben (Hamm) még utcát is neveztek el róla. És miért olyan fontos a luxemburgiaknak Munkácsy? Közel húsz nyarat töltött el feleségével Colpach városkában. Itt vettek ugyanis egy kastélyt, a nyári időszakra, télre pedig visszahúzodtak Párizsba. Colpach Luxembourg nyugati részén található, közel a belga határhoz. A kastélyban még egyszer maga Liszt Ferenc is meglátogatta őket (ez Ferihegy kapcsán jutott eszembe). A luxemburgi Szépművészeti Múzeumnak több Munkácsy festmény is a birtokában van.

A cikk azzal fejeződik be, hogy
"Hangsúlyoznunk kell, hogy a művész Colpach-ot tartotta az egyetlen helynek, ahol visszakapta az életkedvét a legborúsabb életszakaszaiban is. Éppen ezért joggal állíthatjuk, hogy a művész luxemburgi kötődése miatt ő a mi festőnk is."

Malbrouck, Schengen

Igazi bolondos tavaszi időjárásunk van, hol napsütés, hol zápor... Reggel hosszasan néztük az esőfüggönyt, de a fiúk indiános-lövöldözős játéka hamar meggyőzőtt minket, hogy mennünk kell. Összeült a kupaktanács, sajnos a legtöbb látnivaló vasárnap csak 14-tól van nyitva (pl. Maginot-vonal múzeumai), ezért aztán egy várra esett a választásunk. És nagy szerencsénk volt, mert pont egy 1 órás esőszünetben látogattuk meg. Malbrouck vára Franciaországban van, de Németországon keresztül közelítettük meg.

Így ma három országban is jártunk. Az autót kicsit előbb eldobtuk, mint kellett volna, ezért aztán a szerpentineken gyalogoltunk egy keveset. A vár alatt közvetlen egyébként hatalmas kiépített parkoló van. De így legalább a napi mozgás is letudva. A várat 1419-34 között építették. 1930-tól műemlék és 1990-98 között teljesen restaurálták, az eredeti építményből minél többet meghagytak.Gyönyörű a kilátás a várból, de történelmi emlékek nincsenek benne, egy fotóművész kiállítását lehetett most éppen megnézni.


Schengen innen már csak egy ugrás. Ide is sikerült az esőszünetben érkeznünk. 1914-ig Európában nem kellett útlevél az országok közötti utazás során, csak az I. Világháború után vált kötelezővé. A Schengeni egyezményt egy hajón írták alá 1995-ben, a Princess Marie-Astridon, a folyó közepén (hivatalosan tehát három országban voltak az aláírók egyszerre).  Először csak három csillagot láttunk az emlékműből és nagyon csodálkoztunk, de aztán a többit is észrevettük. Mégsem kommunista emlékmű.

Schengeni oszlopember

Luxemburgi BNV

Igen, igen, itt Luxemburgban is van igazi BNV  (Tavaszi vásárnak hívják), igazi virslis-sörös hangulattal. Mi tegnap szaladtunk ki megnézni,  mert esett, mert közel van és mert kaptunk ingyen belépőket a munkatársamtól. Lényegében végigröhögtük az egészet, olyan déja-vu érzésünk volt ahogy haladtunk a sorok között. Rögtön a bejáratnál egy hatalmas teleshop csarnok volt, mindennel, amit otthon is lehet találni a hasonló rendezvényeken. Lenyűgöző volt az ablakpucolók széles és magas választéka. Elektromos autókat is kiállítottak, mind fehér, biztos összebeszéltek a kereskedők. Ezenkívül még rengeteg borstandot láttunk, kóstoltatással. A legnagyobb különbség az otthoni BNV-vel az, volt, hogy itt nem volt tömeg.

Villámlátogatás

Múlt héten furcsa telefonhívásom volt a munkahelyemen. Egy számomra ismeretlen munkaügyis hívott fel és azzal kezdte, hogy jól érzem-e magam itt. Mondtam, hogy igen. Aztán kibökte, hogy ezen a héten van egy nagyobb toborzás Budapesten, ahová szeretné, ha elmennék vele. Jól jöhet egy magyar példa a jelentkezőknek. Így aztán csütörtök délután elrepültem - 4 óra az út az átszállás miatt - majd egész pénteken az érdeklődőket világosítottam fel, aztán repülés vissza. Ferihegy 2-n (valami más neve van már, de mindegy) az új csarnokba érkeztünk be a tapizás után (továbbra is kritikán aluli az otthoni biztonságiak hozzáállása. Kedvetlenek, udvariatlanok és fölösleges dolgokat kérnek. Pl. le kellett venni a szandálomat, mert nagy a sarka. Érdekes, Bécsben nem okozott ez problémát). Szóval az új csarnok csodálatos. Beléptem és elámultam. Óriási tér minden irányban, felfelé is és rettentesen világos. Kifejezetten jó benyomást kelt, az áruválasztékot is bővítették. Szinte minden hungarikum megtalálható, elfogadható áron. A választásban hoszteszek segítenek, magyaráznak és persze folyamatosan van kóstoltatás is. Szóval tényleg gyönyörű lett a bővítmény, kiváncsi vagyok milyen díjakat fog nyerni....

Esch-sur-Sure

Most név magyarázattal kezdenék. Esch nevű helységből ugyanis kettő van Luxemburgban. A sur szócska után a folyónév következik, mi most a Saar/Sure folyó melletti falucskába kirándultunk egy másik magyar családdal. A találkozót a Grenglay kilátónál beszéltük meg, innen pont rálátni Bourscheid várára (Itt már voltak a fiúk, de persze nincs róla bejegyzés.) A kilátó egyben siklóernyős indulópont is. Egy térképen jelölték, hogy hová kell érkezniük (a szemközti mezőre a tehenek közé). A kilátás tényleg szép (Michelin két csillagos):

Sure/Saar folyó és a dombon a vár

Luxemburg ezen részét egyébként a 7 Vár Völgyének is nevezik, vagyis minden valamire való dombocskán áll egy hasonló vár. Innen már Esch-be autóztunk tovább, ahol szintén van várrom. Maga a falucska 300 fős és az a tippem, hogy turizmusból élnek, de most még nagyon kevesen voltak. A folyó mellett gyönyörű játszótér és piknikezési lehetőség. Nálunk volt a zsebpeca és sikerült szereznünk gilisztát is. Na, neki is álltunk horgászni. A víz annyira tiszta volt, hogy jól láttuk a kukacunkat, hogyan himbálódzik kb. 30 cm-re a víz alatt. Azt is jól láttuk, hogy hal sincs. A gyerekek azért elég türelmesen dobálták majd húzták ki a horgot. Azért  egy kis romnézésre is sor került:

Várrom, folyócska, falucska

Az ebédhez sikerült kiválasztanunk Luxemburg leglassúbb éttermét. Szegény tinidzserünk már délben jelezte, hogy éhes, egykor be is ültünk az étterembe és majd 1 órába telt míg kihozták a rendelésünket. Az étlap pedig minimalista volt, a helyi pizzából rendeltünk, amit valamilyen rejtélyes oknál fogva mini-bárddal szolgáltak fel:

Vajon mire kell a bárd?

A Nobel-díjas

Nemrégiben érdekes cikkre lettem figyelmes a munkahelyi hálózaton: fizikai témájú előadásra invitálták a munkatársakat. Ráadásul az egyik tavalyi Nobel díjas, Novoszelovot hirdették előadónak. Hát, először is rögtön megbántam, hogy megint szőke melirom van, de azért gyorsan bejelentkeztem az eseményre. A csapatunkból még a másik szőke lány jött velem. Még sohasem láttunk élő Nobel-díjast, ezt nem lehetett kihagyni.

Ma reggel volt az előadás. Reggel hosszasan töprengtem, vajon mit vesz fel az ember, ha Nobel-díjas prezentációjára megy? A dolgot nehezítette, hogy pénteken nálunk dress-down van, vagyis farmeros nap. Végül a kényelmem győzött és farmerben mentem. Na, rögtön megbántam, mert az előadásra gyülekező munkatársak többsége igencsak ki volt rittyentve. Ezért aztán gyorsan leültünk (második sorban, lássa, hogy értelmes szőkék is vannak). Nemsokára megjelent Novoszelov. Harmincas, kicsit kövérkés, de végtelenül kedves ember. És farmerben volt! Rögtön a szívemben zártam.

Mindig is tudtam, hogy az igazán nagy koponyákat onnan lehet megismerni, hogy a lehető legbonyolultabb gondolatokat is képesek egyszerűen és érthetően elmondani. Most sem volt ez másképp. Csak annyit tennék hozzá, hogy Novoszelov előadása ezen kívül még végtelenül szellemes is volt, a kutatási területének felvázolása során szóba került az Avatar film, a Manchester United és a szovjet egypártrendszer is.

Na, de miért is kapott Nobel-díjat? Röviden összefoglalva azért, mert ügyesen húzkodta a ceruzát a papíron. Ő és csapata volt az első, aki kétdimenziós grafitot tudott előállítani, a grafént. A többi dimenziók már régen megvoltak, csak ez az egy hiányzott eddig. A jelentősége a dolognak sokrétű. Először is a grafén az egyetlen kétdimenizós kristály, mint megtudtam az előadáson a normális a 3D (lásd Avatar film). A másik, hogy ennek az anyagnak számtalan érdekes tulajdonsága van pl. hajlékony, de mégis kemény. A kiaknázási lehetősége korlátlan, mert ötvözhető bármivel. Azt jósolta, hogy a szilikont is fel fogja váltani és forradalmasítani fog számtalan iparágat. A Samsung és az IBM is több kísérletet folytat velük az anyag hasznosítására. A probléma egyébként a tömeges előállítás, de otthon bárki tud grafént csinálni. Csak húzni kell egy csíkot a ceruzával, a csíkban biztos lesz grafén. Bár nem sok.

A legjobb bagett

Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy idén is megrendezték a bagett versenyt Párizsban. A résztvevő pékeknek 50 és 70 cm közötti hosszúságú bagettet kellett bemutatniuk. A súlya 240g és 340 g között kellett, hogy legyen, a sótartalom pedig 18 g kilónként. A zsűrinek nehéz dolga volt, mert 174 bagettet ízlelt és szemlélt meg. A nyertes egy 52 éves pék Párizs egyik külső kerületéből. A jutalma 4000 euró (kb. 1 millió Ft) és egy évig lehet a francia köztársasági elnök beszállítója.

Fehér tigris, szabotőr fóka és édes popcorn

A fentiek az amnéville-i állatkertben jöttek össze (Igen, igen, megint voltunk külföldön. Most Franciaországban). "Európa egyik legszebb állatkertjének" mondja magát, tényleg gyönyörűen parkosított és szellemesen dizájnolt. Nagymacskákra specializálódott, még fehér tigrisük is van.

A középső fehér folt a tigris

A zoo csemege nem más mint édes popcorn, micsoda gusztusuk van ezeknek az állatoknak. Az igazság szerint azért itt is csak nagyon kevés állatot engednek etetni, a lámák, a kacsák és a kecskék a főbb fogyasztók. A többi állatnál nagy piros felirat tiltja az etetést. Szegény orángutánok kifutója egy éttermet ölel körbe, míg az emberek falatoznak, a majmok nézik őket. De nekik legalább van csemege automatájuk. Az áhított mogyoró és egyéb nyalánkságokat egy plexi mögé rakták, mini lyukakkal rajta. Az orángután fadarabkával piszkálta a müzlidarabot a lyukhoz, majd a nyelvére "ragasztva" szedte ki. Nem rossz.

A fóka-show legfőbb látványossága a szabotőr fóka volt. Már az előadás előtt megpróbálták leparancsolni a napozó szigetkéről. Sikertelenül. Az egész előadás alatt ott üldögélt, tüntetően nem nézve az idomárokra. Élvezte a szép napsütést, időnként vakart egyet magán. Ezalatt a társai keményen dolgoztak. Na, az előadás végén jött a jutalom, ekkor a szabotőrünk is kiúszott a partra a többihez és próbált helyezkedni a halakért. Persze, nem adtak neki.

Szabotőr a jobb oldalon pihenget

Visszafelé örömmel vettük tudomásul, hogy újra beléptünk Európába:

Franciaország már a hátunk mögött, újra Európában!