Keddenként rövidke értekezlettel szoktunk kezdeni, a legutóbbi másfél órát tartott. Az értekezletek hangulatát az olasz kollégáim adják meg, akik nemtetszésüket elég hangosan nyilvánítják ki. Az eheti viszont minden normálisnak mondható decibelt felülmúlt. Volt egy kb. 2-3 perces szakasz, amikor MIDENKI egyszerre kiabált. A nyelveket tekintve először angolul, de aztán ha elkapja őket a hév, akkor olaszul. Én csöndben hallgattam, még új vagyok, nem tudom pontosan milyen hangszínt szánnak a kórusban. Délután a főnököm behívott, hogy biztos nagyon meglepődtem a reggeli összecsapáson. Én minden tiszteletemet fejeztem ki neki és megkérdeztem, hogy gondolkodik-e egy bírói síp beszerzésén.
Hétfőn éppen tréningeltek, amikor kedvenc leghangosabb olasz kolléganőm azzal a gyönyörű, klasszikus olasz akcentusával átkiabált: "A fiadat el kell hoznod az iskolából. Hivd fel őket.". Na, az egész osztály felfigyelt a hírre. Mint kiderült másnap egy nagyfőnök leszidta, hogy ez azért nem így kellett volna... Engem csak a közlemény hiányossága zavart igazán, hogy melyik fiúról van szó. Hamar kiderült, hogy Robi esett el nagyon csúnyán. Aznap volt a Nagy séta a közeli erdőben, amit minden évben megtartanak. Persze a fiúk inkább szaladtak és Robi úgy esett el egy lebetonozott leejtőn, hogy tele lett horzsolásokkal a tenyerén, fején... Gy.-t riasztottam, mivel az autó nála van, rekord időt futott. A látvány nem volt szép amikor hazaértem, de Robi nagyon büszkén mutatta a sebeit. Első este azért gumikesztyűben fürödtünk, mert a horzsolások nagyon csípnek ha víz éri őket. Másnap persze matekdolgozat. Mondtam Robinak, hogy ne aggódjon, ha nem tudja leírni, akkor csak diktálja le.
2010. szeptember 30., csütörtök
2010. szeptember 26., vasárnap
Luxemburgi nyelvtanulás
Aki kedvet kapott a luxemburgi nyelv elsajátításához, ezen a linken érhet el online nyelvtanfolyamot, természetesen teljesen ingyen: http://www.quattropole.org/fr/e-learning.
2010. szeptember 24., péntek
Szülői értekezlet 2.
Tegnap este Bence szülői értekezlete volt a programon. Rögtön kettő egymás után, hogy véletlenül se unatkozzam. Este héttől a SWALS-oknál kezdtem. Nagyon menő kis rövidítés, olyan mintha a gyerekek valami új nyomozós szijájés sorozatban vennének rész. De csak annyit jelent, hogy students without language section... vagyis olyan gyerekek akik nem az anyanyelvükön tanulnak. Ami persze nem teljesen igaz, mert Bence is tanul magyarul. Sőt, jobban is jár, mint otthon, mert hárman vannak az osztályban, gyorsabban és hatékonyabban tudnak haladni. Egyébként pont most gondolkodnak, hogy átcserélik egy másik akronimra, úgyhogy várják a javaslatokat...
A szülői értekezlet kétnyelvűnek indult, de hamar megbeszéltük, hogy mindenki tud angolul, ezért nem kell ugyanazt franciául is elmondani. Mindenféle adminisztrativ közlemény után bemutatkoztak az anyanyelvi tanárok. Nagyon jópofa volt, ahogy a 9 tanár egymás után felállt és a saját nyelvén jó estét kivánt. Nem volt gondom a magyar tanárnő beazonositásával. Még zajlott a szokásos értelmetlen kérdés-felelek a vége felé, amikor mi ketten elhagytuk a termet, hogy a lényegről is tudjunk beszélni. Nagyon kedves és szerencsére elég szigorúnak is tűnik.
Nyolc órától következett Bence osztályfőnökével a szülői. Nagydarab, nagyhangú angol férfi, a szokásos angol humorral. Erősítéssel jött, elhozta a human science tanárt (ez kábé történelem tanárnak felel meg). Méretre negyede volt az angolnak és talán az én magasságomat sem érte el. Mondta, hogy állandó hátfájjással küszködik, mert a mai gyerekek sokkal magasabbak nála. A hangsúly itt a sokkal-on van! Velős betekintést adott a tananyag kulcseleméről ("Egyiptomról fogunk tanulni"), elnyomott néhány nagyon angol poént, majd távozott. A matektanár Wales-ben nőtt fel és hát nagyon örültem, hog matekot tanít és nem pl. irodalmat. Igen erős ugyanis az akcentusa. Kinézetre nem saccoltam volna többnek 18-nál, főleg, hogy az érettségi öltényét elfelejtette levenni. Mikor elővett egy számológépet, hogy akkor ezt a típust kérjük beszerezni, kedves szülők, na akkor rögtön lőttem: 12 éves gyerekekkel talán inkább a fejszámolást kellene erősíteni... A válasz csak annyi volt, hogy majd igyekszenek visszafogottan használni. Na, de akkor meg minek. De ezt már nem mondtam hangosan. A tananyag részleteit ő sem kötötte az orrunkra, lesz algebra és geometria. Ki gondolta volna??
A szülői hátralevő részében az osztályfőnök magánszáma következett, finom angol humorral fűszerezve. Ő egyébként kémiát/biológiát fog tanítani (science). Egy aggódó anyuka megkérdezte, hogy kell-e valamilyen védőfelszerelés a kísérletekhez pl. köpeny. Megnyugtatott bennünket, hogy nem. De aztán rögtön hozzátette, hogy azért ne a legjobb ruhájukban jöjjenek a gyerekek amikor vele van órájuk. Az osztályról csak annyit, hogy 14-en vannak, 4 lány. A legtöbben a csehek vannak, de van még lett, bolgár, szlovák is. Bence legjobb barátja szlovén. Az angol mesélt a gimnázium nehézségeiről (secondary), és csodálatát fejezti ki azoknak, akik szombaton érkeztek Luxemburgba és kedden már jöttek is iskolába. Na, ez nekünk szólt. Bencének nagyon örült, mint egyetlen magyar az osztályban. Már volt magyar tanítványa régebben, az a fiú Cambridge-ben tanult tovább...
Este fél tízkor ért véget a szülői.
A szülői értekezlet kétnyelvűnek indult, de hamar megbeszéltük, hogy mindenki tud angolul, ezért nem kell ugyanazt franciául is elmondani. Mindenféle adminisztrativ közlemény után bemutatkoztak az anyanyelvi tanárok. Nagyon jópofa volt, ahogy a 9 tanár egymás után felállt és a saját nyelvén jó estét kivánt. Nem volt gondom a magyar tanárnő beazonositásával. Még zajlott a szokásos értelmetlen kérdés-felelek a vége felé, amikor mi ketten elhagytuk a termet, hogy a lényegről is tudjunk beszélni. Nagyon kedves és szerencsére elég szigorúnak is tűnik.
Nyolc órától következett Bence osztályfőnökével a szülői. Nagydarab, nagyhangú angol férfi, a szokásos angol humorral. Erősítéssel jött, elhozta a human science tanárt (ez kábé történelem tanárnak felel meg). Méretre negyede volt az angolnak és talán az én magasságomat sem érte el. Mondta, hogy állandó hátfájjással küszködik, mert a mai gyerekek sokkal magasabbak nála. A hangsúly itt a sokkal-on van! Velős betekintést adott a tananyag kulcseleméről ("Egyiptomról fogunk tanulni"), elnyomott néhány nagyon angol poént, majd távozott. A matektanár Wales-ben nőtt fel és hát nagyon örültem, hog matekot tanít és nem pl. irodalmat. Igen erős ugyanis az akcentusa. Kinézetre nem saccoltam volna többnek 18-nál, főleg, hogy az érettségi öltényét elfelejtette levenni. Mikor elővett egy számológépet, hogy akkor ezt a típust kérjük beszerezni, kedves szülők, na akkor rögtön lőttem: 12 éves gyerekekkel talán inkább a fejszámolást kellene erősíteni... A válasz csak annyi volt, hogy majd igyekszenek visszafogottan használni. Na, de akkor meg minek. De ezt már nem mondtam hangosan. A tananyag részleteit ő sem kötötte az orrunkra, lesz algebra és geometria. Ki gondolta volna??
A szülői hátralevő részében az osztályfőnök magánszáma következett, finom angol humorral fűszerezve. Ő egyébként kémiát/biológiát fog tanítani (science). Egy aggódó anyuka megkérdezte, hogy kell-e valamilyen védőfelszerelés a kísérletekhez pl. köpeny. Megnyugtatott bennünket, hogy nem. De aztán rögtön hozzátette, hogy azért ne a legjobb ruhájukban jöjjenek a gyerekek amikor vele van órájuk. Az osztályról csak annyit, hogy 14-en vannak, 4 lány. A legtöbben a csehek vannak, de van még lett, bolgár, szlovák is. Bence legjobb barátja szlovén. Az angol mesélt a gimnázium nehézségeiről (secondary), és csodálatát fejezti ki azoknak, akik szombaton érkeztek Luxemburgba és kedden már jöttek is iskolába. Na, ez nekünk szólt. Bencének nagyon örült, mint egyetlen magyar az osztályban. Már volt magyar tanítványa régebben, az a fiú Cambridge-ben tanult tovább...
Este fél tízkor ért véget a szülői.
Fogd be és vezess
Miután eleget dolgozott az állkapocs, DrK kivett két gyökeret, majd váratlanul megállt és befogta az orromat. ’Próbáljon nyomást csinálni az orrában’ – szólt nekem, majd feleségéhez és az asszisztenshez fordult németül: ’Nézzétek, buborékozik, azonnal hívjátok DrS-t’. Én kábultan bámultam, mire elmagyarázta, hogy ’a harmadik gyökér még nincs kinn, de már átszelel az arcüregbe, még ma be kell ezt zárni. Most összevarrom és azonnal elmegy Luxembourgba DrS-hez, akivel megbeszélem a részleteket’. Eközben az asszisztens is visszaért: ’DrS-nek egy 3 órás transzplantációja van délután, csak előtte tudja megcsinálni, fél egyre oda kellene érni.’ Ekkor fél 12 volt.
Scheisse. És mi lesz R-val, akiért ma 12.50-re kell menni a suliba? Már a foghúzás alatt is aggódtam, hogy végzünk-e időben. Elő a mobillal, hogy hívjam Malacomvant, de nem veszi be ez az átkozott a pinkódot. Scheisse, nem tudom a pin-t erre az új kártyára, amit B üzemelt be nagy segítőkészen. Ok, a feladat hogyan tudjuk felhívni Malacomvant? ’Van itt internet?’ kérdeztem DrK-t - gondoltam megnézem Malacomvan bankjának a központi számát - de nem volt. Végül DrK feleségéé volt a 3 pont: ’A felesége nem ott dolgozik, ahol B úr? Az ő kartonján biztos rajt van a mobilja is’. De, csörgés, B úr felesége veszi fel és fogalma sincs a bank számáról. Eközben a német asszisztens egy telefonszámra lesz figyelmes B úr egyik számlája alján: ’Ez most a biztosító vagy a bank száma?’. ’A banké’ – kiálltok fel, ’ott van a cím alatta’. Végül mindenféle kapcsolások után elérjük Malacomvant, aki azonnal érti a helyzetet és indul R-ért. Ma lett volna a bemutatkozó ebédje területe legnagyobb főnökével. Scheisse.
’Nos, uram, 45 perce van, hogy odaérjen, de ne Dél felé menjen a lezárások miatt, hanem az autópálya felé. Aztán meg nyomja, ha megállítja a rendőr nyugodtan hívjon fel, majd én kimagyarázom’ - riasztott fel bámulásomból DrK. Autópálya? Az meg merre van innen? Ráadásul nincs is készen csak félig? És így vezessek 150-el ismeretlen utakon (reggel odafele 65 perc volt az út) telelőve fájdalom-csillapítókkal vérző pofával? Aztán beültem a hobbiautómban és eszembe jutott híres fogorvos nagybátyám, aki egyébként úgy vezet mint egy Fittipaldi. Jól megmarkoltam a kormányt és megszólalt a fejemben Rihanna dala: fogd be és vezess!
Scheisse. És mi lesz R-val, akiért ma 12.50-re kell menni a suliba? Már a foghúzás alatt is aggódtam, hogy végzünk-e időben. Elő a mobillal, hogy hívjam Malacomvant, de nem veszi be ez az átkozott a pinkódot. Scheisse, nem tudom a pin-t erre az új kártyára, amit B üzemelt be nagy segítőkészen. Ok, a feladat hogyan tudjuk felhívni Malacomvant? ’Van itt internet?’ kérdeztem DrK-t - gondoltam megnézem Malacomvan bankjának a központi számát - de nem volt. Végül DrK feleségéé volt a 3 pont: ’A felesége nem ott dolgozik, ahol B úr? Az ő kartonján biztos rajt van a mobilja is’. De, csörgés, B úr felesége veszi fel és fogalma sincs a bank számáról. Eközben a német asszisztens egy telefonszámra lesz figyelmes B úr egyik számlája alján: ’Ez most a biztosító vagy a bank száma?’. ’A banké’ – kiálltok fel, ’ott van a cím alatta’. Végül mindenféle kapcsolások után elérjük Malacomvant, aki azonnal érti a helyzetet és indul R-ért. Ma lett volna a bemutatkozó ebédje területe legnagyobb főnökével. Scheisse.
’Nos, uram, 45 perce van, hogy odaérjen, de ne Dél felé menjen a lezárások miatt, hanem az autópálya felé. Aztán meg nyomja, ha megállítja a rendőr nyugodtan hívjon fel, majd én kimagyarázom’ - riasztott fel bámulásomból DrK. Autópálya? Az meg merre van innen? Ráadásul nincs is készen csak félig? És így vezessek 150-el ismeretlen utakon (reggel odafele 65 perc volt az út) telelőve fájdalom-csillapítókkal vérző pofával? Aztán beültem a hobbiautómban és eszembe jutott híres fogorvos nagybátyám, aki egyébként úgy vezet mint egy Fittipaldi. Jól megmarkoltam a kormányt és megszólalt a fejemben Rihanna dala: fogd be és vezess!
2010. szeptember 23., csütörtök
Maraton életre-halálra
Nem küldtetek elég szerencsét és a szerencsétlen 13.-a hétfő után, 16.-án, csütörtökön (pedig ez egy négyzetszám) be is ütött a krach. Délelőtt 10.15-re voltam hivatalos DrK-hoz, a magyar fogorvoshoz, aki az ország északi részén lakik. Keddi első látogatásom után csütörtökre beszéltük meg a folytatást. Kedden felfúrta a gyökérkezelt fogamat, jól bele is talált egy idegbe. Ekkor azonnal beugrott Dustin Hoffman a híres jelenetben:
Vagyis otthon DrH, akihez hülye módon nagybátyám helyett mentem el, hát finoman szólva nem végzett hibátlan munkát. Persze próbáltam nem ordítani - mivel kint ültek a fiúk - és szerintem sikerült is, dehát telitalálat volt, szóval sikerült megszabadulni ettől az idegtől is.
DrK kedden azt mondta, hogy adjunk még egy esélyt (megnyitás és antibiotikum). Csütörtökön alaposan megvizsgálta és azt mondta, hogy: ’Ez nem jött be, ki kellene venni. Egyébként is őrlőfogat gyökér-kezelni? Neki hármat akartak és erre azt mondta, hogy 5 perc alatt itt akarom látni őket a vödörben.’ Nos ekkor átvillant az agyamon, hogy most kellene hazamenni a hobbiautómon, ha már az ember nagybátyja az ország egyik legjobb szájsebész-fogorvosa. Kicsit belegondolva, világossá vált, hogy ez még őneki sem lenne egy egyszeri menet, így valószínűleg hetekig kellene otthon kezelésekre járnom, akkor pedig hogyan tudja Malacomvan (nekem miért nincs?) a munkáját és a gyerekeket itt egyedül megoldani? Szóval maradtam és mondtam, hogy OK, menjen.
Amíg a fájdalomcsillapító injekciók hatni kezdtek, DrK elmagyarázta a folyamatot: fel fogja darabolni a fogat és úgy veszi ki gyökerenként én meg próbáltam nem a fent idézet filmre gondolni. DrK nem is hasonlít Laurence Olivier-re, vigasztaltam magam. Megemlítette, hogy ez a hatos fog elég kritikus tud lenni, mert csak ebbe vezet két ideg és ha elég alacsony van az arcüregem, akkor legrosszabb esetben a gyökér abba is beleérhet. Nemigen örültem ennek a hírnek és erősen kapaszkodtam az alacsony valószínűségek nyújtotta vigaszba.
Szóval szétvágta-fúrta darabokra és nagyon óvatosan és figyelmesen kivette. Időnként megállt és várt: ’Dolgozik az állkapocs’ – mondta és nyugodtan ült mellettem percekig, majd kikerekedő szemeim láttán hozzátette ’érdekes, de az állkapocs ilyenkor valamiért segít kitolni a fogat’. Hát ilyet még sohasem hallottam, eddig azt hittem, hogy az állkapocs igencsak ragaszkodik a saját fogaihoz … (folyt.köv.)
Vagyis otthon DrH, akihez hülye módon nagybátyám helyett mentem el, hát finoman szólva nem végzett hibátlan munkát. Persze próbáltam nem ordítani - mivel kint ültek a fiúk - és szerintem sikerült is, dehát telitalálat volt, szóval sikerült megszabadulni ettől az idegtől is.
DrK kedden azt mondta, hogy adjunk még egy esélyt (megnyitás és antibiotikum). Csütörtökön alaposan megvizsgálta és azt mondta, hogy: ’Ez nem jött be, ki kellene venni. Egyébként is őrlőfogat gyökér-kezelni? Neki hármat akartak és erre azt mondta, hogy 5 perc alatt itt akarom látni őket a vödörben.’ Nos ekkor átvillant az agyamon, hogy most kellene hazamenni a hobbiautómon, ha már az ember nagybátyja az ország egyik legjobb szájsebész-fogorvosa. Kicsit belegondolva, világossá vált, hogy ez még őneki sem lenne egy egyszeri menet, így valószínűleg hetekig kellene otthon kezelésekre járnom, akkor pedig hogyan tudja Malacomvan (nekem miért nincs?) a munkáját és a gyerekeket itt egyedül megoldani? Szóval maradtam és mondtam, hogy OK, menjen.
Amíg a fájdalomcsillapító injekciók hatni kezdtek, DrK elmagyarázta a folyamatot: fel fogja darabolni a fogat és úgy veszi ki gyökerenként én meg próbáltam nem a fent idézet filmre gondolni. DrK nem is hasonlít Laurence Olivier-re, vigasztaltam magam. Megemlítette, hogy ez a hatos fog elég kritikus tud lenni, mert csak ebbe vezet két ideg és ha elég alacsony van az arcüregem, akkor legrosszabb esetben a gyökér abba is beleérhet. Nemigen örültem ennek a hírnek és erősen kapaszkodtam az alacsony valószínűségek nyújtotta vigaszba.
Szóval szétvágta-fúrta darabokra és nagyon óvatosan és figyelmesen kivette. Időnként megállt és várt: ’Dolgozik az állkapocs’ – mondta és nyugodtan ült mellettem percekig, majd kikerekedő szemeim láttán hozzátette ’érdekes, de az állkapocs ilyenkor valamiért segít kitolni a fogat’. Hát ilyet még sohasem hallottam, eddig azt hittem, hogy az állkapocs igencsak ragaszkodik a saját fogaihoz … (folyt.köv.)
2010. szeptember 22., szerda
Magángyűjtemény - Private Art Kirchberg
Ha esetleg valaki érdekes kulturális élményre vágyik most a hétvégén, hát ruccanjon csak át ide hozzánk. Vasárnap délután néhány nagyobb cég és bank megnyitja kapuit és bemutatja magángyűjteményét (festmények, szobrok). Be lehet menni például a Deutsche Bankba és megnézni egy képkiállitást. Ahogy hallottam ezek a gyűjtemények egyrészt vásárlással jönnek létre. Mivel elég szigorúak a compliance/korrupciós szabályok, a másik forrás az, hogy aki munkája során ajándékba kapott művészeti értéket, az felajánlja a munkáltatójának (ennek alternativája az lenne, hogy leüli az értékét). Mindenesetre nagyon érdekes kezdeményezés.
Internet
Ma végre beszerelték az internetünket. Eddig a városi hálózatra csatlakoztunk. Hotcity.lu, ha valakit esetleg érdekelne. A rendszer úgy működik, hogy használat alapján fizet az ember vagy megad előre egy időtartamot, ami alatt korlátlanul bejelentkezhet. A dolog szépséghiábája csak az volt, hogy csak a városközpont van lefedve. És a gyerekszobánk, de csak az ablaknál. És persze, ha kicsit jobban fújt a szél, akkor elfújta az adást is. És ha leengedtük a rolót, akkor sem működött. Na, ennek vége. Ha esik, ha fúj, nálunk lesz internet.
2010. szeptember 21., kedd
Hajrá magyarok!
Nem értettem, hogy múltkor a szülőin miért mondta olyan jelentőség teljesen a tanárnő, hogy idén is a görögökkel fognak úszni tanulni az alsósok. Na, tegnap egy magyar szülő felvilágosított. Az öltözőben hatalmas bunyók zajlanak a mi fiaink és a görögök között. Az úszómester kb. az örület határán áll, mert mind a két csapat iszonyat fegyelmezetlen és nem ért sem angolul sem franciául. Ezért miután elmondja az instrukciókat, a két tanárnő lefordítja azt magyarra illetve görögre. Egyébként az egész úszásóra 30 percből áll. Szóval lényegében csak fordításra illetve öltözői bunyóra marad idejük. Hát, múltkor láttam a tanárnőnket úszás után. Eléggé meg volt viselődve...
Fogügyek
Hát, erről a témáról bővebbet majd Gy. fog írni. Most így összefoglalóan csak annyit, hogy javul, és napról napra kevésbé néz ki aszimmetrikus kishörcsögnek.
2010. szeptember 15., szerda
Jardin des Papillons - Kirándulás Grevenmacherben
A szombat délelőtti vásárlás után még volt annyi erőnk délután, hogy kiránduljunk egyet. Még sok helyen nem jártunk, ezért nehéz volt a választás. A közeli Grevenmacher-re esett a választásunk, mert ehhez nem kellett keresztül szelni a várost, az A1-es, Trier felé vezető autópálya mellett fekszik. A legfőbb látványossága pedig a Lepkeház, vagyis Jardin des Papillons. Németül Schmetterlingsgarten. Ennek később jelentősége lesz.
Na, hát a várost hamar megtaláltuk, de semmi jelzés nem vezetett a lepkékhez, a gps megint az autópályán jelezte, hogy körforgalom. A város központjában megkérdeztünk egy idősebb házaspárt:
-Ou est le jardin des papillons?
A válasz egyszerűen hangzott:
- Kein franzözisch.
Na, ekkor átváltottunk németre, semmi gond.
-Wo ist das Garten der... hogy a k. b.xxxx-ot mondják a lepkét németül.
Gyors tempóban fellapoztuk a német nyelvű útikönyvet a hiányzó láncszemért. Eközben a férfi Gy.felé fordulva várta a mondta befejezését, mig a hölgy hozzám hajolt be ugyanezért. Aztán jött a válasz, Gy. hevesen bólogatott, én megkönnyebbültem, de jó, hogy ő érti. Na, elindultunk. Gy. hozzámfordult, merre kell menni? Aztán a férfi ösztön elvezette a célhoz.
A Lepkeházban hihetetlen bátorságunkról tettünk tanúbizonyságot, amikor is bementünk a szabadon repkedő vérszomjas lepkék közé. A következő sorokat csak azok olvassák tovább, akik bírják a hátborzongató leírásokat. Már kétszáz éve élnek itt lepkék, a helyiek egy 600m2-es melegházban különítették el őket, természetesen a városközponttól távol. Ki tudja mi történne, ha egy-egy elszabadulna innen. Az alábbi kép bizonyíték, hogy milyen vakmerően bementünk a lepkék sűrűjében:
Bortermelő vidék lévén, a városban szüreti ünnep is kezdődött szombaton és folytatódik még ezen a hétvégén is. Számos utcai együttes zenélt a központ különböző zugaiban. Jókedv, sör és bor volt rogyásig. Tömeg nem volt, csak sör, bor és kolbászszag:
Mivel mindenki németül beszélt, vagy luxemburgiul, ki tudja, nekem csak a később esett le, hogy nem Németországban voltunk.
Na, hát a várost hamar megtaláltuk, de semmi jelzés nem vezetett a lepkékhez, a gps megint az autópályán jelezte, hogy körforgalom. A város központjában megkérdeztünk egy idősebb házaspárt:
-Ou est le jardin des papillons?
A válasz egyszerűen hangzott:
- Kein franzözisch.
Na, ekkor átváltottunk németre, semmi gond.
-Wo ist das Garten der... hogy a k. b.xxxx-ot mondják a lepkét németül.
Gyors tempóban fellapoztuk a német nyelvű útikönyvet a hiányzó láncszemért. Eközben a férfi Gy.felé fordulva várta a mondta befejezését, mig a hölgy hozzám hajolt be ugyanezért. Aztán jött a válasz, Gy. hevesen bólogatott, én megkönnyebbültem, de jó, hogy ő érti. Na, elindultunk. Gy. hozzámfordult, merre kell menni? Aztán a férfi ösztön elvezette a célhoz.
A Lepkeházban hihetetlen bátorságunkról tettünk tanúbizonyságot, amikor is bementünk a szabadon repkedő vérszomjas lepkék közé. A következő sorokat csak azok olvassák tovább, akik bírják a hátborzongató leírásokat. Már kétszáz éve élnek itt lepkék, a helyiek egy 600m2-es melegházban különítették el őket, természetesen a városközponttól távol. Ki tudja mi történne, ha egy-egy elszabadulna innen. Az alábbi kép bizonyíték, hogy milyen vakmerően bementünk a lepkék sűrűjében:
 |
| Lepkék szőlő marcangolása közben |
Bortermelő vidék lévén, a városban szüreti ünnep is kezdődött szombaton és folytatódik még ezen a hétvégén is. Számos utcai együttes zenélt a központ különböző zugaiban. Jókedv, sör és bor volt rogyásig. Tömeg nem volt, csak sör, bor és kolbászszag:
 |
| Helyiek vigadnak |
Mivel mindenki németül beszélt, vagy luxemburgiul, ki tudja, nekem csak a később esett le, hogy nem Németországban voltunk.
Tizenharmadika, hétfő (vagy péntek?)
Eddig jól álltunk a 13-as számmal, talán mert Nagyapám június 13.-án született. Viszont 2010. szeptember 13 emlékezetes marad.
1. Előző este sikerült a jobb nagyujjam felső percét elég rendesen szétvágni, ami ugyebár az összes jobbkezes mozdulatnál bevérzett, bárhogy is kötöztem. Próbáljátok ki, jobbkezesek: bármit megfogtok, használni fogjátok a jobb hüvelykujjatokat! És én még értetlenkedtem, hogy a pandának szembefordulós a 'hüvelykujja'. Nos, minden érintésre újra felszakadt a seb. Egész hétfőn próbáltam vigyázni, hogy ne vérezzem össze a laptopot, a falat, a ruhámat stb, de meg is szenvedtem vele.
2. Ráadásul aznap arra ébredtem, hogy fáj a fogam, méghozzá pont az, amit gyökérkezeltek, letört és betömtek otthon a nyáron. 6 hétig jártam otthon kezelésekre és reméltem el is felejthetem ezt a fogat. De nem. Egész nap nyaggatott a dolog és aztán hétfőn este már aludni sem bírtam tőle.
3. Na, estefelé, amikor Malacomvan megjött a munkából, gondoltam, hogy itt az idő egy kis búfelejtésre, bekötöttem a kezem, megmostam a fogam és felpattantam a bringámra. Irány a hétvégén, a közelben felfedezett gyönyörű erdei bringút. Amikor a legnagyobb emelkedőn nyomtam éppen felfelé már elég kis hátsó fokozaton de elöl középtányéron, gondoltam kipróbálom az első váltó kiskerekét is és váltottam. És a Földön találtam magam. Nem értem mi történt, persze a jobb hüvelykujjamból ömlött a vér, mert kézre landoltam. Körülnéztem és megdöbbenve láttam, hogy a hátsó váltom (Tiagra) teljesen kettétört. Egyszerűen nem is értem, hiszen az elsővel váltottam! Nos sötét lett, mire hazatoltam a gépet.
Szóval küldhetnétek egy kis szerencsét.
1. Előző este sikerült a jobb nagyujjam felső percét elég rendesen szétvágni, ami ugyebár az összes jobbkezes mozdulatnál bevérzett, bárhogy is kötöztem. Próbáljátok ki, jobbkezesek: bármit megfogtok, használni fogjátok a jobb hüvelykujjatokat! És én még értetlenkedtem, hogy a pandának szembefordulós a 'hüvelykujja'. Nos, minden érintésre újra felszakadt a seb. Egész hétfőn próbáltam vigyázni, hogy ne vérezzem össze a laptopot, a falat, a ruhámat stb, de meg is szenvedtem vele.
2. Ráadásul aznap arra ébredtem, hogy fáj a fogam, méghozzá pont az, amit gyökérkezeltek, letört és betömtek otthon a nyáron. 6 hétig jártam otthon kezelésekre és reméltem el is felejthetem ezt a fogat. De nem. Egész nap nyaggatott a dolog és aztán hétfőn este már aludni sem bírtam tőle.
3. Na, estefelé, amikor Malacomvan megjött a munkából, gondoltam, hogy itt az idő egy kis búfelejtésre, bekötöttem a kezem, megmostam a fogam és felpattantam a bringámra. Irány a hétvégén, a közelben felfedezett gyönyörű erdei bringút. Amikor a legnagyobb emelkedőn nyomtam éppen felfelé már elég kis hátsó fokozaton de elöl középtányéron, gondoltam kipróbálom az első váltó kiskerekét is és váltottam. És a Földön találtam magam. Nem értem mi történt, persze a jobb hüvelykujjamból ömlött a vér, mert kézre landoltam. Körülnéztem és megdöbbenve láttam, hogy a hátsó váltom (Tiagra) teljesen kettétört. Egyszerűen nem is értem, hiszen az elsővel váltottam! Nos sötét lett, mire hazatoltam a gépet.
Szóval küldhetnétek egy kis szerencsét.
2010. szeptember 12., vasárnap
Foci vébé 2.
És, igen jöttek a franciák, illetve a francia luxemburgiak. Vagyis, hogy nem jöttek. Úgy volt megbeszélve, hogy 11-kor jönnek. Nos én otthon voltam, erősen dolgoztam egyik új nagy pályázatunkon, de hát nem jöttek. Írtam sms-t a tulajnak, meg hívtam is, semmi. Végül délután 3 óra körül hívott a Madame, hogy jöhetnek-e az urak. Jó, jöjjenek.
Hát jöttek is kb. fél óra múlva. Egyikük, Ribéry, csípőficamosnak tűnt és egy kb 30 kg-os szerelődobozt cipelt, a másik, Zidane kb. kétszer akkora volt és néhány csavarral sétált. Ugrottam is, hogy segítsek Ribérynek, de nem válaszolt csak továbbment. Kérdeztem miért nem használ guruló szerszámos-dobozt, így még jobban tönkre megy a csípője és a lába, mosolyogva mondta, hogy mert van ahol lépcső van. ’De legalább a lépcsőig el lehetne gurítani’. Semmi válasz. Próbáltam szerény franciámmal jelezni, hogy Zidane, aki jóval nagyobb darab is cipelhetné ezt akár a fején is (lásd Marco Materazzit), erre mondták, hogy annak is van doboza, de az sokkal kisebb. Na, itt feladtam. Tudtam, hogy megérkezett a francia csapat…
Ribéry kezdett, gyorsan egy baloldali akcióval, hamar lőtt is, gól. Hoppá, a konyhaszekrény lámpái beszerelve, ezután belebonyolódott kicsit a középpályán a sütő elektronikájába, de onnan is jól lőtt. Eközben a Zidane teljesen szétszedte a német (itt minden Siemens) védelmet, mármint a mosogató fémlapot, mert, hogy azt famunkalapra szántál, nem erre a vastag gránitra. Vagy fél óra alatt tisztára játszotta magát és a sorfal felett be is lőtte a helyére némi xilo-valamivel. Ezek után kezdtek csomagolni. érdeklődtem, hogy a mosogatógépbe kell-e só, mert 3-as kapszulákkal használnánk, mondták á dehogy és elmentek.
3:0 - teljesen le voltam nyűgözve, egészen másnap reggelig. akkor ugyanis a FIFA elnöke (vagyis Malacomvan) a következőket nyugtázta: 1. a munkaasztal feletti lámpák mégsem működnek, 2. a konyhaszekrény alsó takarólapja kiesik minden fiók- és mosogatógép-nyitásnál, 3. a mosogatógép nem működik só nélkül 4. a csap olyan közel van a falhoz, hogy nem lehet mosogatni tapétaáztatás nélkül.
Vagyis 3:4, a franciák kiestek.
Hát jöttek is kb. fél óra múlva. Egyikük, Ribéry, csípőficamosnak tűnt és egy kb 30 kg-os szerelődobozt cipelt, a másik, Zidane kb. kétszer akkora volt és néhány csavarral sétált. Ugrottam is, hogy segítsek Ribérynek, de nem válaszolt csak továbbment. Kérdeztem miért nem használ guruló szerszámos-dobozt, így még jobban tönkre megy a csípője és a lába, mosolyogva mondta, hogy mert van ahol lépcső van. ’De legalább a lépcsőig el lehetne gurítani’. Semmi válasz. Próbáltam szerény franciámmal jelezni, hogy Zidane, aki jóval nagyobb darab is cipelhetné ezt akár a fején is (lásd Marco Materazzit), erre mondták, hogy annak is van doboza, de az sokkal kisebb. Na, itt feladtam. Tudtam, hogy megérkezett a francia csapat…
Ribéry kezdett, gyorsan egy baloldali akcióval, hamar lőtt is, gól. Hoppá, a konyhaszekrény lámpái beszerelve, ezután belebonyolódott kicsit a középpályán a sütő elektronikájába, de onnan is jól lőtt. Eközben a Zidane teljesen szétszedte a német (itt minden Siemens) védelmet, mármint a mosogató fémlapot, mert, hogy azt famunkalapra szántál, nem erre a vastag gránitra. Vagy fél óra alatt tisztára játszotta magát és a sorfal felett be is lőtte a helyére némi xilo-valamivel. Ezek után kezdtek csomagolni. érdeklődtem, hogy a mosogatógépbe kell-e só, mert 3-as kapszulákkal használnánk, mondták á dehogy és elmentek.
3:0 - teljesen le voltam nyűgözve, egészen másnap reggelig. akkor ugyanis a FIFA elnöke (vagyis Malacomvan) a következőket nyugtázta: 1. a munkaasztal feletti lámpák mégsem működnek, 2. a konyhaszekrény alsó takarólapja kiesik minden fiók- és mosogatógép-nyitásnál, 3. a mosogatógép nem működik só nélkül 4. a csap olyan közel van a falhoz, hogy nem lehet mosogatni tapétaáztatás nélkül.
Vagyis 3:4, a franciák kiestek.
2010. szeptember 10., péntek
Aukció
Nézegettem a belső híreket és rábukkantam egy apróhirdetésre miszerint egy testvérintézményünk kiárusítja az autóparkját. A linkre kattintva az aukciós tételeket böngésztem, szép nagy autók, jó sok kilométerrel, rendben befényképezve, minden lényeges adattal. Az egyik tételnek a neve az volt, hogy Scannia. Egy szemrevaló fehér kamiont takart. Ez elgondolkodtatott. Vajon ki lesz az a tisztviselő, alkalmazott, aki alkudni fog egy kamionra? Hol fog vele parkolni? Felvetettem a problémát a kollégáimnak, akik nagyon segítőkésznek bizonyultak. Ha megkapnám, mondjuk, 10 euroért, akkor az egyik rögtön mondta, hogy átveszi 20-ért, de már érkezett is a következő ajánlat 100-ért. Kedvenc olasz kollégám viszont fanyalgott. Neki nem kellene, nem elég nagy a csomagtartója.
2010. szeptember 9., csütörtök
Virág
Békésen üldögéltem a helyemen délután, amikor a telefonom megszólalt. Kivételesen nem a főnökömet keresték (az ő számát kaptam meg), hanem engem. Menjek le a recepcióra, csomagom jött. Csodálkoztam, mert nem vártam semmit. Lementem és a recepciós hölgyek közölték, hogy várjak, mert virágot kaptam. Na, erre baromire elgondolkodtam, hogy már a saját születés, névnapom és egyéb évfordulóimat is elfelejtettem volna? Gyorsan pörgettem magamban a hónapokat és a számokat, végül kinyögtem: j'ai rien ajourd'hui. Erre a hölgy megkönyörült rajtam és közölte, hogy a költöztető cégtől kapom. Meg is a jött gyönyörű csokor. A szépen díszített cédulán a nevem előtt egy kis szócska: Mr.
Szülői értekezlet
Az eddigi legjobb szülői értekezletem Rómában volt, a Southlands iskolában. Kb. 10 percig tartott (semmi nem változott 1. osztályhoz képest. Van kérdés? kérdezte az osztályfőnök és utána feloszlattuk magunkat), aztán irány a fiúkkal a tengerpart. Otthon aztán a szülőik mindent figyelembe vesznek, kivéve azt, hogy a gyermek szülői dolgoznak, vagyis nem érnek oda délután 4-re. Itt az Európai Iskolában este 6-7 között kezdődnek a szülőik, tehát tudják, hogy a szülők dolgoznak.
Robi osztályának tegnap tartották a megbeszélést. Mivel az osztályában csak 12-en vannak, ezért egy gyors bemutatkozással kezdtek az újak. Szinte családias légkörben zajlott és az osztályfőnök biztatott bennünket, hogy bátran jelentkezzünk, ha órát akarunk tartani pl. jóga. Én még gondolkodom rajta. Kaptunk jótanácsokat is, pl. mindenbe irjuk bele a gyerek nevét. És a nemzetiségét is, pl HU, hogy tudják hová kell vinni, ha elveszti. 7-től az angol tanárnőnél voltam már. Ott 20 lesznek egy osztályban, mind különböző nemzetiségű, egy olasz kollégám kislánya is a csoportban van. Indiai módra össze is boronáltuk a gyerekeket. Egy kis idő múlva kialudt a villany és a tanárnő közölte, hogy a biztosíték ment ki és nem is lehet már visszakapcsolni, mert egy másik szobában van az elektromos szekrény, és onnan már hazamentek. Ezek után sötétben folytattuk, a tanárnő időnként felvihogott, hogy milyen abszurd helyzet: egy teli osztály felnőttekkel teljes sötétségben. Én csak felirtam a jegyzeteim közé: gyertyát hozni a szülőire.
Robi osztályának tegnap tartották a megbeszélést. Mivel az osztályában csak 12-en vannak, ezért egy gyors bemutatkozással kezdtek az újak. Szinte családias légkörben zajlott és az osztályfőnök biztatott bennünket, hogy bátran jelentkezzünk, ha órát akarunk tartani pl. jóga. Én még gondolkodom rajta. Kaptunk jótanácsokat is, pl. mindenbe irjuk bele a gyerek nevét. És a nemzetiségét is, pl HU, hogy tudják hová kell vinni, ha elveszti. 7-től az angol tanárnőnél voltam már. Ott 20 lesznek egy osztályban, mind különböző nemzetiségű, egy olasz kollégám kislánya is a csoportban van. Indiai módra össze is boronáltuk a gyerekeket. Egy kis idő múlva kialudt a villany és a tanárnő közölte, hogy a biztosíték ment ki és nem is lehet már visszakapcsolni, mert egy másik szobában van az elektromos szekrény, és onnan már hazamentek. Ezek után sötétben folytattuk, a tanárnő időnként felvihogott, hogy milyen abszurd helyzet: egy teli osztály felnőttekkel teljes sötétségben. Én csak felirtam a jegyzeteim közé: gyertyát hozni a szülőire.
2010. szeptember 8., szerda
Foci vébé
Igen, jöttek a Portugálok tegnap. Reméltem, hogy egyből kapura mennek, vagyis a konyhára (a munkalapot beszerelni). Jött velük egy nagy darab láthatóan helyi Fehérember (a szövetségi kapitány ?), aki megtekintette a pályát és 5 perc alatt eligazította franciálul a 3 portugál hátvédet (valami második sor lehetett, mert nem ismertem fel közülök senkit, talán az egyik a Nuno Gomezre hasonlított 20 évvel ezelőtt). Velem is egyeztetett közben, először franciául, majd teljesen váratlanul németre váltott, vagy luxemburgira, ez nem volt világos, szóval megvoltunk.
A portugálok maradtak és hihetetlenül ölték a játékot az első félidőben. Annyira lassan és elképzelés nélkül játszottak, hogy reggel 9 és 12 között alig haladtak. Jó, a márvány-vagy-gránit-vagy-'mi ez itt' vágása nem éppen a legkönnyebb feladat, de azért haladhattak volna. 12-kor jeleztem a franciálul egyedül beszélő 'Chef'-nek (Ronaldo?), hogy 12.30-kor egy kis 'arret'-t javasolnék, mert el kellene mennem az iskolába a gyerekekért. Igértem 13.30-ra itt vagyok. Nagyon örültek a javaslatnak 12.15-kor elmentek és 14.45-ig vissza sem jöttek. A második félidőben kénytelen voltam becserélni magam, mert már egy órája álltak és nem értették, hogy miért nem megy be a méretre vágott márvány az elszívó alá (egyáltalán minek odarakni aztat). Nos jeleztem nekik, azért mert nem párhuzamos a felső kapufa. Lemérték. Nem volt párhuzamos. Csiszoltak és csiszoltak és kb este 6-ra végre belőtték az egyetlen mai góljukat. Hát ez kevés a továbbjutáshoz.
Ma a németek jöttek, hozták a mosógépet. Semmi cécó, jókedv, lendület. Egy órával előtte telefonáltak, hogy kb 1 óra múlva itt lesznek. 60 perc múlva lenn voltam, pont akkor érkezett a D-jelzésű autó. Kipattant Schweinsteiger és egy másik óriás, kedvesen elviccelődtünk 3 perc 40 másodpercig, majd 5 perc 16 mp alatt beszállították a helyére a labdát (vagyis a mosógépet) és nagyon jó kedvvel elmentek, mondva, hogy 'Viel Spass mit!'. Mondtam, hogy nekem nem nagyon lesz Spass, mondtáok, hogy sebaj otthon ők is mosnak néha. De focizni azt nagyon tudtak.
Holnap jönnek a franciák, vagyis a luxemburgi-francia villanyszerelő, a vébé alapján nem várok éppen gyors és hatékony játékot tőlük.
A portugálok maradtak és hihetetlenül ölték a játékot az első félidőben. Annyira lassan és elképzelés nélkül játszottak, hogy reggel 9 és 12 között alig haladtak. Jó, a márvány-vagy-gránit-vagy-'mi ez itt' vágása nem éppen a legkönnyebb feladat, de azért haladhattak volna. 12-kor jeleztem a franciálul egyedül beszélő 'Chef'-nek (Ronaldo?), hogy 12.30-kor egy kis 'arret'-t javasolnék, mert el kellene mennem az iskolába a gyerekekért. Igértem 13.30-ra itt vagyok. Nagyon örültek a javaslatnak 12.15-kor elmentek és 14.45-ig vissza sem jöttek. A második félidőben kénytelen voltam becserélni magam, mert már egy órája álltak és nem értették, hogy miért nem megy be a méretre vágott márvány az elszívó alá (egyáltalán minek odarakni aztat). Nos jeleztem nekik, azért mert nem párhuzamos a felső kapufa. Lemérték. Nem volt párhuzamos. Csiszoltak és csiszoltak és kb este 6-ra végre belőtték az egyetlen mai góljukat. Hát ez kevés a továbbjutáshoz.
Ma a németek jöttek, hozták a mosógépet. Semmi cécó, jókedv, lendület. Egy órával előtte telefonáltak, hogy kb 1 óra múlva itt lesznek. 60 perc múlva lenn voltam, pont akkor érkezett a D-jelzésű autó. Kipattant Schweinsteiger és egy másik óriás, kedvesen elviccelődtünk 3 perc 40 másodpercig, majd 5 perc 16 mp alatt beszállították a helyére a labdát (vagyis a mosógépet) és nagyon jó kedvvel elmentek, mondva, hogy 'Viel Spass mit!'. Mondtam, hogy nekem nem nagyon lesz Spass, mondtáok, hogy sebaj otthon ők is mosnak néha. De focizni azt nagyon tudtak.
Holnap jönnek a franciák, vagyis a luxemburgi-francia villanyszerelő, a vébé alapján nem várok éppen gyors és hatékony játékot tőlük.
Elso nap az iskolaban
Na, erre nem is gondoltam, hogy itt bent nincsenek ekezetek. Otthon viszont nem ferek hozza a gephez. Sajnos az internet csak a lakas egy bizonyos pontjan mukodik (varosi wifire kapcsoldunk mig nem lesz adsl). Na, de az iskola...
Tegnap volt az elso nap es akkora dugo volt a varosban tole, hogy majdnem atert Belgiumba. Es raadasul szakadt az eso. De erre az itteni iskolak remekul fel vannak keszulve, nagy fedett terek vannak az udvaron, sot fedett jatszoteret is lattunk egy tornateremben. Robinak volt egyszerubb dolga, a magyar tanito neni hamar a szarnyai ala vette. Mindosszesen csak 13-an vannak az osztalyban, abbol 3 elsos, a tobbi masodikos. Itt a lanyok vannak tobbsegben, nem art! Robi este orommel ujsagolta, hogy vannak olaszok is az iskolaban (ezt en is tanusithatom, az olasz szulok a leghangosabbak) es valamit kerdeztek tole, amire azt valaszolta, hogy "si". Ma mar egy nagyobb bionicle-lel ment be, mert tegnap latta, hogy a tobbiek is jatekkal tomik meg inkabb a taskat. Es siman eltunt a tobb szaz gyerek aradataban. En nem mertem elmenni a bejarattol amig nem lattam, hogy a tanitoneni beviszi oket a terembe (addig a szekciokra osztott, fedett reszu udvaron kell varniuk). Ja es 8.45kor kezdodik a tanitas, a tanitoneni 8.40kor viszi be oket az udvarrol.
Bence nehezebb helyzetben van, o lenyegeben egy labirintusba jar, ahol minden ora utan 5 perce van megtalalni a kovetkezo ki es bejaratot. Az orarendet a KGB keszitette, nekunk meg nem sikerult dekodolni, de Bence erti. Meg szerencse, hogy az angollal nincs gondja...Bar rohogve meselte, hogy megkerdezett valakit, hogy merre van az egyik terem es a fiu akkora francia akcentussal valaszolt, hogy nem ertette. Szerencsere a kovetkezo mar brit volt. Kaptak egy papirt, aminek az a neve, hogy "survival guide", vagyis tulelesi utmutato. Hasznos kifejezesek gyujtemenye 3 nyelven + kinek kell szolni, ha baja van. Ezen nagyon jot nevettunk. Aztan meg kellett adnunk alairasmintat nekunk szuloknek, hogy ne tudjon csalni az a franya gyerek....
Tegnap volt az elso nap es akkora dugo volt a varosban tole, hogy majdnem atert Belgiumba. Es raadasul szakadt az eso. De erre az itteni iskolak remekul fel vannak keszulve, nagy fedett terek vannak az udvaron, sot fedett jatszoteret is lattunk egy tornateremben. Robinak volt egyszerubb dolga, a magyar tanito neni hamar a szarnyai ala vette. Mindosszesen csak 13-an vannak az osztalyban, abbol 3 elsos, a tobbi masodikos. Itt a lanyok vannak tobbsegben, nem art! Robi este orommel ujsagolta, hogy vannak olaszok is az iskolaban (ezt en is tanusithatom, az olasz szulok a leghangosabbak) es valamit kerdeztek tole, amire azt valaszolta, hogy "si". Ma mar egy nagyobb bionicle-lel ment be, mert tegnap latta, hogy a tobbiek is jatekkal tomik meg inkabb a taskat. Es siman eltunt a tobb szaz gyerek aradataban. En nem mertem elmenni a bejarattol amig nem lattam, hogy a tanitoneni beviszi oket a terembe (addig a szekciokra osztott, fedett reszu udvaron kell varniuk). Ja es 8.45kor kezdodik a tanitas, a tanitoneni 8.40kor viszi be oket az udvarrol.
Bence nehezebb helyzetben van, o lenyegeben egy labirintusba jar, ahol minden ora utan 5 perce van megtalalni a kovetkezo ki es bejaratot. Az orarendet a KGB keszitette, nekunk meg nem sikerult dekodolni, de Bence erti. Meg szerencse, hogy az angollal nincs gondja...Bar rohogve meselte, hogy megkerdezett valakit, hogy merre van az egyik terem es a fiu akkora francia akcentussal valaszolt, hogy nem ertette. Szerencsere a kovetkezo mar brit volt. Kaptak egy papirt, aminek az a neve, hogy "survival guide", vagyis tulelesi utmutato. Hasznos kifejezesek gyujtemenye 3 nyelven + kinek kell szolni, ha baja van. Ezen nagyon jot nevettunk. Aztan meg kellett adnunk alairasmintat nekunk szuloknek, hogy ne tudjon csalni az a franya gyerek....
2010. szeptember 5., vasárnap
Római játszótér
És itt még mindig gyönyörű szép idő van! Reggel elszaladtunk Trierbe, mert ott igazán nagyon sok mindent lehet csinálni. A rómia játszótéren kezdtünk:
Aztán még sétáltunk mindenfelé, megnéztük a Porta Nigrát, a múzeumot és meghallgattuk a helyi nyugdíjas kórus előadását. Szépen és pontosan énekeltek, pedig néhányuknak igen erősen remegett a kezében a kotta.
És mivel ez Németország, ahol rend a lelke mindennek, íme egy bizonyíték:
Még az úthengert is szépen, pontosan beparkolják.
 |
| Római katonával is lehet forgózni |
És mivel ez Németország, ahol rend a lelke mindennek, íme egy bizonyíték:
Megérkeztek!
Tegnap kora délután megtörtént a családegyesítés. Azért volt egy kis izgalom, mert Ferihegyen a csekkolásnál nagyon nagy volt a tömeg és voltak olyan pillanatok, amikor úgy tűnt, hogy nem érik el a frankfurti gépet. Ráadásul volt egy kisebb túlsúlyuk is, amit keményen kifizettetek (1kg kb. 12 euro). A luxemburgi reptéren (igen, van Luxemburgnak reptere, bármilyen kicsi ország is. Findelnek hívják.) dinamikusan gyakoltam a parkolást a "kiss and fly" részben. A jobb reptereken ugyanis vannak "egy csók és más semmi" részek, amit arra találtak ki, hogy csak éppen kidobják az utasokat, rövidebb megállásokra szánják őket. Félórát lehet parkolni ingyen, utána viszont kemény büntető pénzeket kell fizetni (minden óra 10 euro). Korán kimentem és mivel ez a kiss and fly rész a legegyszerűbb, ide álltam be. Előtte nem láttam a büntető pénzeket a félórán túli parkolásért. Szóval mielőtt az első 30 perc letelt volna, akkor szépen kigurultam a zónából és egy kisebb kör leírása után meg visszamentem az új jeggyel.
A fiúk hamar birtokba vették a lakást, bár szerintük üres. Ez gyermeki túlzás, hiszen vannak ágyak, székek és asztalok... jó, jó, még majd kell néhány dolgot venni, de az időbe tellik. Fel is avatták a lakást egyből. Robi a fürdőszobai órát szedte szét, a kagylóban találtam meg darabokban, "bocsi, anya, át akartam rakni máshová". Bence pedig egy legyet akart leütni, ami nagyon nemes szándék volt. Sajnos, azonban az ütés ívébe nem kalkulálta bele a ketchupos pizzát, amit éppen evett. Szóval így történt, hogy a ketchup a fehér falon landolt. Hát megállt bennünk az ütő egy percre. Mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy le tudtam nyom nélkül mosni és az órát is vissza tudtuk szerelni. Hétfőn feladom a lakásbiztosításunkat, remélem az apróbetűs részben van ketchup védelem is.
A fiúk hamar birtokba vették a lakást, bár szerintük üres. Ez gyermeki túlzás, hiszen vannak ágyak, székek és asztalok... jó, jó, még majd kell néhány dolgot venni, de az időbe tellik. Fel is avatták a lakást egyből. Robi a fürdőszobai órát szedte szét, a kagylóban találtam meg darabokban, "bocsi, anya, át akartam rakni máshová". Bence pedig egy legyet akart leütni, ami nagyon nemes szándék volt. Sajnos, azonban az ütés ívébe nem kalkulálta bele a ketchupos pizzát, amit éppen evett. Szóval így történt, hogy a ketchup a fehér falon landolt. Hát megállt bennünk az ütő egy percre. Mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy le tudtam nyom nélkül mosni és az órát is vissza tudtuk szerelni. Hétfőn feladom a lakásbiztosításunkat, remélem az apróbetűs részben van ketchup védelem is.
2010. szeptember 4., szombat
Tutti parlano italiano
A munkával kapcsolatban csak annyit, hogy tegnap nyomtam le az első teljes napomat a csapatommal. Az első két napon általános tájékoztatást kapnak a kezdők, jó kis pörgős tempóban (szünet volt tervezve az előadások közé, de végül nem került rájuk sor). Ahány kezdő, kb. annyi ország és háromszor annyi nyelv és nagyon különböző munkatapasztalatok.
A közvetlen csapatomban nagy örömmel fogadták, hogy beszélek olaszul. Kiderült, hogy a csapat kb. fele olasz. A többiek szintén mindenféle országból jöttek és rengeteg nyelvet beszélnek. Szóval fel kell kötnöm a szoknyámat mert több nyelven érkeznek az ugratások, nagyon schlagfertignek kell lenni. És nagy mázlista vagyok, mert van egy magyar fiú is a csapatban, aki rengeteget segít. Az egyetlen komoly meglepetést a mailboxom okozta. Amikor kinyitottam, 349 olvasatlan üzenet fogadott. Ezt egy kicsit túlzásnak tartottam 1 napi felhozatalnak. Persze aztán kiderült, hogy nem egy nap alatt gyűlt ennyi össze.
A közvetlen csapatomban nagy örömmel fogadták, hogy beszélek olaszul. Kiderült, hogy a csapat kb. fele olasz. A többiek szintén mindenféle országból jöttek és rengeteg nyelvet beszélnek. Szóval fel kell kötnöm a szoknyámat mert több nyelven érkeznek az ugratások, nagyon schlagfertignek kell lenni. És nagy mázlista vagyok, mert van egy magyar fiú is a csapatban, aki rengeteget segít. Az egyetlen komoly meglepetést a mailboxom okozta. Amikor kinyitottam, 349 olvasatlan üzenet fogadott. Ezt egy kicsit túlzásnak tartottam 1 napi felhozatalnak. Persze aztán kiderült, hogy nem egy nap alatt gyűlt ennyi össze.
2010. szeptember 3., péntek
Megérkezett a feketekagyló
Csak azért írok róla, ha esetleg aggódnátok otthon, hogy idén elmarad a szezon. Les moules sont arrivées írták ki az éttermek sokfelé a városban és Őrangyalunk elmagyarázta, csak az R betűt tartalmazó hónapokban szabad ezt a finomságot fogyasztani. És végre itt a szeptembeR!
Persze a feketekagylót nem a színe miatt esszük, hanem mert egészséges. Bizony, sok B1, B2 és B12 vitamints valamint számos ásványi anyagot tartalmaz. Természetesen, ha sok feketekagylót eszünk, akkor okosabbak is leszünk, mert jódot és szeléniumot is tartalmaz. Azért oltassátok be magatokat hepB ellen, biztos ami biztos. Négy fő halászati területe van Európában, Hollandia, Norvégia, Spanyolország és Franciaország. Ti is könnyen meg tudjátok különböztetni őket az ízük alapján, a holland mogyorós, a spanyol enyhén jódos, a norvég lágy és ízletes, a francia pedig mandulás ízű egy kicsit.
Néhány praktikus tanács. Ha frissen veszitek, akkor 3 napig áll el, de le lehet fagyasztani. Csak azt a kagylót főzzétek meg, amelyiknek zárt a kagylója. Arról, hogy friss, úgy tudunk meggyőzödni, hogy megpiszkáljuk őket, ha beszól és vissza zárja a héját, akkor friss. Ha mellé még angolul is beszélt, akkor cia ügynök.
Egy kis egyszerű recept:
Olivaolajon futassunk meg egy kis fokhagymát, hagymát és petrezselymet. Öntsünk rá egy kis fehérbort. Aztán dobjuk meg kagylóval és főzzük, amig meg nem adják magukat, vagyis ki nem nyitják a héjukat. Aztán sózzuk és tálalhatjuk is. Például hasábburgonyával.
Persze a feketekagylót nem a színe miatt esszük, hanem mert egészséges. Bizony, sok B1, B2 és B12 vitamints valamint számos ásványi anyagot tartalmaz. Természetesen, ha sok feketekagylót eszünk, akkor okosabbak is leszünk, mert jódot és szeléniumot is tartalmaz. Azért oltassátok be magatokat hepB ellen, biztos ami biztos. Négy fő halászati területe van Európában, Hollandia, Norvégia, Spanyolország és Franciaország. Ti is könnyen meg tudjátok különböztetni őket az ízük alapján, a holland mogyorós, a spanyol enyhén jódos, a norvég lágy és ízletes, a francia pedig mandulás ízű egy kicsit.
Néhány praktikus tanács. Ha frissen veszitek, akkor 3 napig áll el, de le lehet fagyasztani. Csak azt a kagylót főzzétek meg, amelyiknek zárt a kagylója. Arról, hogy friss, úgy tudunk meggyőzödni, hogy megpiszkáljuk őket, ha beszól és vissza zárja a héját, akkor friss. Ha mellé még angolul is beszélt, akkor cia ügynök.
Egy kis egyszerű recept:
Olivaolajon futassunk meg egy kis fokhagymát, hagymát és petrezselymet. Öntsünk rá egy kis fehérbort. Aztán dobjuk meg kagylóval és főzzük, amig meg nem adják magukat, vagyis ki nem nyitják a héjukat. Aztán sózzuk és tálalhatjuk is. Például hasábburgonyával.
2010. szeptember 2., csütörtök
Biciklis témák
Ez Gy. rovata lesz, de most el van foglalva a csomagolással (a fiúk szombaton érkeznek), ezért most én indítom el.
Egy találós kérdéssel kezdem. Mit csinál az alábbi képen látható kövér biciklista? Tipp: segíthet a Ville de Luxembourg felirat a hátán:
Ez a megtermett biciklista bizony parkolóőr. Első nap nyugodtan üldögéltünk az autóban, természetesen parkolócédula nélkül (80 cent per óra, max. 5 órára) és láttunk egy filigrán hölgyet, aki tolta a szemközti oldalon a biciklit. Azon tanakodtunk, hogy vajon mit csinálhat. A táskája kicsit volt ahhoz, hogy postás legyen. Végül abban maradtunk, hogy biztos valami sportegyesület, mert egyenruhában van. Aztán átjött a másik oldalra és látjuk ám, hogy valami kis csomagot helyez el az egyik autón. Na, ekkor esett le a tantusz és már ki is lőttünk a helyünkről. Luxembourgban a magas életszínvonal nemcsak abban mutatkozik meg, hogy szinte minden második parkoló autó sportkocsi, hanem abban is, hogy még a porsche-ra is vesznek parkolócédulát.
Rengeteg bicikliút van, az iskolához például egy kisebb parkerdőn vezet keresztül. Ha az embernek nincs biciklije, akkor sincs gond, könnyen tud bérelni a lenti helyek egyikén:
A bérlés úgy működik, hogy 100 euró letét ellenében egész évben használhatjuk a rendszert és maga a bérlés csak 1 euró alkalmanként. A nagyobb kereszteződéseknél, intézményeknél mind vannak a fentihez hasonló tárolók, ahonnan el lehet vinni a biciklit illetve le lehet rakni. Egy kis elektromos táblán pedig folyamatosan mutatják, hogy a különböző helyeken mennyi biciklit van bent és mennyi szabad hely a lerakáshoz.
És még egy apróság, minden fotón gyönyörű napos idő van...!!
Egy találós kérdéssel kezdem. Mit csinál az alábbi képen látható kövér biciklista? Tipp: segíthet a Ville de Luxembourg felirat a hátán:
 |
| Parkolóőr |
Rengeteg bicikliút van, az iskolához például egy kisebb parkerdőn vezet keresztül. Ha az embernek nincs biciklije, akkor sincs gond, könnyen tud bérelni a lenti helyek egyikén:
És még egy apróság, minden fotón gyönyörű napos idő van...!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)