Szaloncukor

Utolsó nap a munkahelyemen az ünnepek előtt, gondoltam, hogy meglepem a munkatársaimat egy kis hazaival, vagyis szaloncukorral. Még novemberben hoztam otthonról, mindenféle vegyes ízekben, persze a klasszikus zselés sem maradt ki. A belga praliné konkurencia is felvetette a fejét a hét elején, ezért erősen végiggondoltam a magyar szaloncukor marketing stratégiáját. Végül a következő mailt küldtem szét a csapatnak: "Igazi, hagyományos magyar szaloncukor. A recept még a kommunista időkből származik. Többféle ízben, de a minőségért nem vállalok garanciát." Na, ez mágnesként vonzotta a munkatársaimat, simán beelőztünk a belga praliné elé. Sorra járultak utána hozzám, élén az olaszokkal, hogy nagyon jó íze van, főleg a marcipánosnak. Utána már szájról szájra terjedt, hogy milyen színűt kell venni (zöld papírban volt a marcipános).

Munka után Azosanban tartottam a szokásos hazautazás előtti pánikbevásárlásomat (nincs elég ajándék, még kellene egy-két apróság. Persze egyelőre úgy néz ki, hogy több táska lesz ajándékkal teli, mint amennyi a ruháinkkal). A csokoládéosztályon találtam szaloncukrot, persze nem ez a neve, hanem "papillon" vagyis lepke, gondolom a csomagolásról nevezték el. Eléggé elnyomott helyre pakolták, látszik, hogy itt még nem tört be a köztudatban. Persze praliné minőségű és árú, meg sem közelíti az igazi, hamisítatlan, magyar szaloncukrot.

Mit együnk a karácsonyi vásáron?

Eddig a kolbász-forralt bor kombinációra esküdtünk, ma viszont Metzben jártunk, a francia oldalon és valami teljesen újat láttunk. Ugye sétál az ember a karácsonyi piacon, nézeget és szagolgat, forralt bor, gofri, sült kolbász... a klasszikus választék. A francia ember azonban a karácsonyi vásáron is francia marad. Azaz sétál a piacon, megéhezik és... eszik egy kis osztrigát Az osztrigás talponálló körül tengeri dizájn, az asztaloknál önfeledt franciák szürcsölik az osztrigát. Vajon forralt bort is isznak hozzá? Természetesen a tavalyi csigás talponálló is működik, onnan kellemes foghagyma illat árad szét a többi bódé felé.

A karácsonyi koncert

Robi iskolája a luxemburgi karácsonyi vásárban adott koncertet péntek este. Már hetek óta készültek rá, Robi naponta jött haza újabb és újabb karácsonyi énekkel. Az első két sor mindig flottul ment, utána voltak némi kihagyások, de a kórusban elég, ha az első sor tudja a szöveget.

Péntek estére piros sipkás gyerekekkel telt meg a piac és természetesen a fun clubbal, vagyis a szülőkkel.

A világhírű kórus

Klasszikusokkal kezdték, mint Jingle Bells:

ide majd feltöltöm a hangfájlt, becsszó

és klasszikusokkal is folytatták, amit a közönség kitörő ovációval és bravozással fogadott. A megfáradt énekes a műsor után lehörpintett egy puncsot (alkoholmentest, a hangszálaira és a korára való tekintettel) és elfogyasztott egy óriási epres-tejszínes gofrit.

És ilyen szép a vásár teliholdban:

Telihold a luxemburgi karácsonyi vásárban

A helyi sajtó is beszámolt az eseményről itt, fényképekkel illusztrálva (sajnos Robit nem látni rajta, csak minket a közönség sorai között).

Újabb malac

Ez a vagány marcipán malac a karácsonyi vásáron szegődött hozzánk: