Hány a rózsa?

Itt a tavasz, itt a szerelem. És Bence tényleg igyekszik kitenni magáért. Most egy nagyon szép hollan barátnője van (hosszú szőke haj, kék szem stb. stb.). A tegnapi találkozóra rózsát szeretett volna vinni. Igen ám, de az ósanban csak 10-vel lehet venni. Egész nap tanakodtunk, hogy akkor hányat vigyen: 1-t, 3-at, 5-öt vagy mind a tizet. Az utolsó pillanatban végül egy darab mellett döntött (a többi az enyém lett). Viszont iszonyat tüskés volt, úgyhogy megfarikcsáltam a rózsát, nehogy szúrjon. Mi mindenre kell gondolnia egy fiús anyának...

Út Berlinbe

Múlt hétvégén megcsináltam a kis európai körútamat, ami állt:
- Luxemburgból Berlinbe vonattal
- Berlinből Budapestre repülővel
- Budapestről Luxemburgba repülővel.

Ebből kétségtelenül a vonatút volt a legizgalmasabb. Ráadásul első osztályon mentem, mert alig volt különbség az első és másodosztály ára között, szóval gondoltam, hogy kipróbálom. És megérte. A kalauz jött és kezelte a jegyemet, majd megkérdezte, hogy mit hozhat a büféből!! Kölnben szálltam át az ICE-re, az különösen nagy élmény volt. Széles bőrülések, hoztak ingyen újságot és csokoládét és persze megint lehetett rendelni a büfékocsiból.

A berlini főpályaudvaron egy kicsit elfogott a kétségbeesés, hogyan fogok itt kitalálni, többszintes épület, minden irányból vonatok, metrók és S-bahnok... Ilyen komplex pályaudvart még nem láttam. Egy munkatársam mondta, hogy ez semmi, állitólag a lipcsei pályaudvar a legnagyobb...Azért megtaláltam amit kellett és eljutottam a szállodáig. A berliniek roppant kedvesek és segitőkészek és az egész városnak nagyon különleges, jó hangulata van. Persze, rengeteg a külföldi, sok az amerikai is.

A szállodából elloholtam megnézni az Ai WeiWei kiállitást, pont előző nap nyilt. Nem bántam meg, a hires épületeket meg tudom nézni máskor is...

A matekverseny

A matekversenyről magáról nem sokat tudtam meg, csupán annyit, hogy milyen jókat focizott Robi a szünetekben. De ne szaladjunk a dolgok elébe...

Csütörtök reggel utaztak el, két lány és két fiú az iskola képviseletében. Nemzetiségi megoszlásban, két indiai, egy francia és egy magyar. Amszterdamban szálltak át és a reptéren a szervező iskola buszai várták őket. Innen a szállásadó családokhoz kerültek. Robi az indiai kisfiúval (akit egyébként nem nagyon szeret, mert kicsit stréber tipus) egy belga családhoz került, akiknek szintén fiaik voltak, ráadásul Robival egyidősek. Első nap, pénteken a Technikai Múzeumban kellett csapatfeladatokat megoldaniuk. Mikor Robi faggattam az eredményekről, igy válaszolt "Kicsit szétesett a csapatunk, a lányok miatt". Többet nem tudtam meg. Délután városnézésre mentek Berlinben. Ez nagyon tetszett neki, még a Reichstag épülete is, természetesen ott is végigvitték őket. Szombaton egész nap verseny volt, este pedig nagy pizzaparti. Állitólag a pizza ehetetlen volt, mert telerakták zöldséggel. Vasárnap délelőtt játékos csapatverseny következett, a Brandenburgi Kaput kellett kartonból és szivószálból megalkotni.

Én vasárnap az eredményhirdetésre értem az iskolába. A szállásadó család engem is  a szárnyai alá vett és felszedtek a metrónál, elvittek először magukhoz, majd a suliba. Ezért nagyon hálás voltam, mert a vendéglátó suli egy erdő közepén volt, nem hiszem, hogy megtaláltam volna ha egyedül megyek.

Az eredményhirdetéskor csak az első három csapatot és a legjobb egyéni versenyzőt dijazták, igy nem tudjuk, hogy a mi iskolánk hányadik lett. Összesen harmincs csapat volt, nagyon sok iskolából két csapatot is küldtek. És szinte mindegyik csapatban volt egy indiai... még Kaliforniából is jöttek.