Üzenet a Télapónak

Vasárnap Bernkastel-Kuesben voltunk, ahol már javában áll a karácsonyi vásár. Hogy karácsonykor mi lesz azt nem tudom, mert már most 120%-os turista telítettséggel működik a városka. Csak a japán turisták hiányoznak (már akinek...). A gyerekeknek kiraktak egy hatalmas könyvet, amibe beírhatják a kívánságaikat. Hát, mi is beírtuk:

"Télapó, szevasz, kérek egy..."

A forralt bor továbbra is isteni és van alkoholmentes gyerekváltozat is. És persze a kolbászos zsömléből még mindig kilóg a kolbász.

Egy lépcsőházi beszélgetés

Most hoztam fel a mosókonyhából a ruhákat és a liftnél összefutottam a porshés lakóval, akivel a következő beszélgetést folytattuk:
- Jó estét. Hogy vagy?
- Köszönöm jól, most viszem fel a ruhákat. És te?
- Én is jól, köszönöm.
Idáig a világ bármelyik részében elhangozhatott volna a párbeszéd. Most jön a luxemburgi fordulat:
- Nagyon szép az új ferrarid, hová tűnt?
- Egy másik garázsban tartom.
- És mondd, melyik jobb autó?
- Erre nehéz válaszolni, nagyon más mind a kettő. A porshét hétköznap használom, a ferrari inkább hétvégi autó.

Osztrák autópályamatrica - 2. rész

Ma egy igazi, vérbeli osztrákkal ebédeltem. Illetve lehet, hogy mégsem, mert eléggé szidta a honfitársait. Gondoltam, hogy előhozakodom a Nagy kérdéssel az autópályamatrica kapcsán. De a válaszban kijött a labanc vére, ő mindig fel szokta ragasztani a matricát és aztán késsel kapargatja le. Megkönyörültem a labancon és kurucos hévvel dobtam elé a Laci-ragasztás technikáját (ötlet copyrightolva, részletek egy másik bejegyzésben). Nagyon el volt ragadtatva az ötlettől és ki fogja próbálni!

Egy unalmas négyszög

Az eddigi szép ősz hirtelen ködös izévé változott. Múlt héten is két teljes nap, egész nap volt köd, nem is akármilyen. És most megint. Emlékezetünkre hagyatkozva találunk el az iskolába és a munkahelyre.

Robiék most éppen geometriát tanulnak, méghozzá zenésen:

Egy értelmes vidámpark

Mi nem vagyunk oda a hagyományos vidámparkokért (mai elnevezéssel attraction parks), egy sima dumbós körhintától hányingerünk lesz, a többiről meg ne is beszéljünk. Persze, a gyerekek bírnák a dolgot, dehát nincs aki felüljön velük. Ennek ellenére bevállaltuk a Playmobil Fun Park-ot, ami Nürnberg mellett található.

Igazából ez egy hatalmas játszótér, playmobil köntösben, de kifejezetten ízléssel, mértékkel és gusztusosan. Még a fiúknak is feltűnt, hogy alig látható a playmobil logó, nem az eladásról van itt szó, hanem a játékról (a kijáratnál van csak bolt). A playmobil játékok meg vannak annyira jók, hogy elbír egy ilyen parkot, ahol végre a gyerekek játszanak (szaladnak, másznak, homokoznak, kincset keresnek stb.) és nem velük játszanak. A másik óriási pozitívum, hogy rengeteg vizes játék van, a fiúknak a kedvence a tutajozás volt:

Tutajozás

Persze, mindenki nyakig vizes, a kedvencem egy német kislány volt, aki télikabátját könyékig feltolva úsztatta a bálnát a hideg vízben. A parkban vannak azonban szárítógépek (1 euro egy menet), itt törölközőben didergő gyerekek várják, hogy megszáradjon a ruhájuk:

Akik nem voltak elég jók tutajozásból itt szárítkozhatnak

Egy hatalmas épületben témánkénti csoportosításban aztán a playmobil minden játékát ki lehet próbálni. Itt biztos nem dolgoznék, esténként elpakolni azt a több ezer mütyürt és egyebet, összerakni a szétesett részeket... hát nem...Az étterem közvetlen a játszóház mellett van és csak egy kiírás kéri a szülőket, hogy ne vigyék ki az éttermi részbe a játékokat. Senki sem ellenőrzi, mégis betartják. Vajon működne ez otthon is? Maradnának játékok estére vagy hazavinnék őket?

L mint Lengyelország

Már Pesten megálltunk egy közértnél néhány dolgot beszerezni. A fiúknak nem volt kedvük velem jönni ezért csak egyedül szaladtam be, Gy. később segitett, amikor a pénztárhoz értem. Ezalatt Bence és Robi békésen várakozott az autóban (sárga rendszám, nagy L-betű jelzi Luxemburgot). Egy idősebb férfi ment el a kocsi mellett és a következőket mondta benézve az autóba: "Milyen helyesek ezek a lengyel gyerekek!" Ezt a bókot ők kuncogva fogadták és hát éljen a lengyel-magyar barátság!

Ma a következő párbeszédre lettem figyelmes Robi és kedves szomszédasszonyunk között:
- Szünet van a suliban?
- Igen.
- Szereted a sulit?
- Igen.
- És hogy megy a suli?
- Azt nem tudom.
De tényleg nem tudja, a dolgozatokból nem kell mindent megirnia, mivel nem érti a kérdéseket. Viszont már elég nagy ahhoz, hogy felfogja, hogy emiatt micsoda aranyélete van!

Szintén szomszédasszonyi kérdésre azt is elárulta, hogy bár ő nem szerelmes, de van egy kislány, aki belé szerelmes. Annyit tudunk róla, hogy orosz és Szófiának hivják. Gy. reményei szerint a vezetékneve Lukoilova és édesapjának olajmezői vannak. Ebben az esetben, természetesen támogatjuk a fiatalok szerelmét.