A gipsz lekerült

Ma levették Bencéről a gipszet. Nagy öröm, hogy újra rendesen tud kezetmosni. Nagy lendülettel mentünk az orvoshoz, hogy most aztán megtartjuk a gipszet emlékbe (már, amit levágtak róla), de aztán mikor rákérdeztek, Bencének mégsem kellett (csúnya volt belül). A röntgennél negyedórát vártunk, mert elfelejtették mondani a nővérkék, hogy oda újra be kell jelentkeznünk. Aztán nem tudták elolvasni a kódot, amit a doki ráírt a lapra (úgy látszik az orvosoknál alapkövetelmény az olvashatatlan írás), ezért a lábát akarták röntgenezni. Szerencsére sikerült a félreértést még időben kiszűrni. Még két hétig fel van mentve tornából, de én mondtam Bencének, hogy szerintem nyugodtan vívhat, ott nem kell a bal kezét használnia.

Körny.ism. hf

A környezetismeret órát Robiéknál Science-nek, vagyis Tudományoknak nevezik. Az első nagy lecke a súrlódásról (friction) szólt. A feladat pedig két különböző formájú papírrepülő hajtogatása volt. Neki is álltunk kettecskén, Robi sokkal előbb kész lett, hiába az origamis órákon szerzett tapasztalata miatt verhetetlen. Miután meghajtogattuk a repcsiket, következett a kísérlet (amit dokumentálni is kellett). Melyik repül messzebbre. A távolságot óriás lépésben kellett mérni. Természetesen az áramvonalasabb repült messzebbre, 9 óriás lépésnyire.

A menza

Amióta Robi az új iskolába jár közös témánk lett a főzés és az evés. A sulinak ugyanis saját konyhája van és valami hihetetlen jól főznek. Azóta nem is kell kérdeznem, hogy mi volt az ebéd. Eleinte nagyon bosszankodott, ha mégsem kedvére valót adtak, ilyenkor mérgesen szállt le az iskolabuszról, de ez nagyon ritkán fordul elő. .Az osztályfőnök is mesélte, hogy a tanárok közül többen is feldobtak magukra néhány kilót.

Két hónapra előre kell megrendelni az ebédet, háromféle menü közül: Húsos menü, Tészta, Vegetáriánus. Az iskola internetes oldalán fent is van a választék napra lebontva, lehet választani és kombinálni. Robi ma meghozta a nyomtatványt a következő rendeléshez, majd szépen leült mellém, hogy akkor együtt válasszuk ki, mit is fog enni.  Nyáron kellett először rendelnem, akkor nem volt sok időm átnézni, ezért a húsos menüt írtam mindenhová. Ezt most kifogásolta, mondván, hogy tésztát is szívesen enne (bár a húsosban is van tészta és péntekenként hal) . A nyomtatvány hátoldalán, ahol a kitöltési útmutató van, a következő szöveg olvasható: "Kérjük a szülőket, hogy ne fizessék be az étkezéseket előre, a tanév végén számlázunk a tényleges fogyasztás alapján."

Párizsi kirándulás

A hétvégén Párizsba ruccantunk ki. Még augusztusban vettem a vonatjegyeket (TGV 1 óra Metzből, odáig autóval  40 perc). A fiúk vasárnap este nagy lendülettel mesélték el a legérdekesebb dolgokat, amit láttak, tapasztaltak Párizsban:
- 6 limuzint láttunk
- láttunk egy Lamborghinit, ami lefulladt a piros lámpánál
- már tudjuk, hogy miért árulnak arany színű Eiffel tornyot: ilyen amikor este ki van világítva

A kivilágított Párizs nagyon tetszett nekik, percekig néztük a forgalmat a Diadalív híres körforgalmában (egy városi legenda szerint ha autót bérlünk a biztosítás erre a részre nem érvényes)

Nagyon jót vacsoráztunk a Kléber nevű bistroban, az Avenue Kléberben. Ennek a résznek a történelmi nevezetessége, hogy mi annak idején itt laktunk. A bistro gyerekmenüje, amit kérésünkre állítottak össze:

Hamburger és sült krumpli... másként

Őszi hangulat

Alig találtuk a parkolóban meg az iskolabuszt

Nagyon szép őszünk van az idén. Két fénykép ebben a témában:

Nálunk ilyen szép, ehető gesztenyék hullottak a cukrászdából

A téli gumi

Szerintem ezek az autós dolgok abszolút férfiaknak való. Most itt van például a téli gumi problematikája. Gy. szépen haladt az ügy feldomborításában, milyen gumit vegyünk (az Űrbázist persze nyári gumival adták) és hol rakassuk fel. Megszületett a döntés hamar és természetesen a kivitelezést is vállalta. Csak a piszkos részletek lebeszélését hagyta rám: gumik megrendelése és bejelentkezés a gumishoz. Na, két napig csak a bűvős számkódot memorizáltam, ami valószínűleg a gumi mérete, ezt még Gy. hagyta rám. Az egyetlen dolog ami ismerősnek csengett az a goodyear neve, mert régen néztem forma 1-t. Na, összeszedtem minden bátorságomat és összes szőkeségemet a rendeléshez és bejelentkezéshez, majd elvonultam egy relatív félreeső zugba az irodába, hogy a férfi kollégáim ne hallják a párbeszédet.

Egy kellemes bariton vette fel a telefont és gondoltam először csak annyit mondok, hogy téli gumit szeretnék felrakatni. Mondta, hogy rendben és rákérdezett, hogy van-e már téli gumink. Ebből rögtön tudtam hogy az én emberem, már sok nő akart itt téli gumit felszereltetni. Közöltem vele az örömhírt, hogy nincs téli gumink és náluk szeretném megvenni az Űrbázis típusú autónkra. Ekkor jött a keresztkérdés, milyen méretű a gumi. Előszedtem a papírgalacsinomat és a következőket mondtam: Uram, most egy számsort fogok felolvasni, amit a férjem hagyott rám. Nekem ezek a számok nem mondanak semmit, de remélem, hogy Önnek igen. Ebben a pillanatban egy hatalmas csapat férfikolléga haladt el az asztalomnál és megértő, de egyben megsemmisítő pillantást vetettek rám. Szerencsére a tit,kos kód működött és Szezám ajtaja kinyílt, holnap mehet a nagy csere.

A gipsz

Tegnap voltunk kontrolon, ahol végre levették Bencéről a gipszet. Már nagyon büdös volt, az iskolában egy másik sorstárssal büdösségi versenyt is rendeztek egymásnak. Sajnos nem tudom, hogy melyiküké volt szagosabb, de a dobogós hely az biztos. A doki megnézte a kezét, jól megszorongatta és mivel még Bence fájlalta, ezért rakott rá egy másik gipszet. Most már erősen próbálták a piros színűre rábeszélni, szerintem unták, hogy folyton kéket raknak fel és szerettek volna egy kis változatosságot. Sajnos így sportolni sem lehet, bár próbáltuk a vívást becsempészni a lehetőségek közé, mondván, hogy oda nem kell a bal kezét használni. Az orvos azonban csak annyit mondott: "a vívás is sport".

Robi viszont egyre ügyesebb vívásban, ma már be is öltöztették a csapatot igazi szerelésbe, rendes kijelzőkkel, ruha, kesztyű stb. Robinak a kesztyű is óriási volt, a fejvédőt pedig a bal kezével tartotta vívás közben. De így is simán megverte a nála két fejjel magasabb kislányt. Mondjuk Robin nem sok felület van, szerintem a lány egyszerűen nem tudott hová szúrni.

Osztálykirándulás II

Bence szerencsésen megérkezett az osztálykirándulásról péntek délután. Meg is néztük a kb. 300 fényképet, amit csinált. A fenyvesek és a vitorlázáson kivül a fényképek fő témája a saját cipője volt: "akkor éppen unatkoztam". De összefoglalva jól érezte magát.

Robi örömmel újságolta, hogy a Luis nevű osztálytársa mesélte neki, hogy az egyik lány szerelmes belé. Arra a kérdésre, hogy ezt milyen nyelven és hogyan magyarázta el Luis, csak annyi választ kaptunk, hogy: "értettem és kész".

Ma reggel végre eljutottunk a sportorvoshoz is, bár még Bencén gipsz van (a klub viszont sürgeti a sportorvosit, mert szinte minden szombaton meccseznek). Az otthoni sportorvosihoz képest lényegesen hamarabb végeztünk, kb. 1 óra volt. A sportorvos nagyon megörült, hogy magyarok vagyunk. A herendi porcelán nagy szerelmese, mondta, régebben gyűjtötte is, de most már nagyon drága, nem engedheti meg magának. Mindezek egy luxemburgi orvos szájából hangzottak el.

Osztálykirándulás I.

Bence megérkezett az osztállyal a kirándulás helyszínére és már egy nagyobb erdei túrán részt is vett. Állítólag a kaja "szar", hogy egy tipikus tini kifejezéssel éljek, viszont a haverjaival van egy szobában. Holnap lesz a vitorlázás, amit ő a tanárokkal együtt egy motorcsónakból fog nézni.

A bulldog

Sejtettem, hogy a rögbiedzés nem anyai szemnek való. Ma Robiéknál a "bulldog" nevű játékkal kezdtek. Gyengébb idegzetűek és olyan anyukák, akik rögbizni akarják adni a fiúkat, ne olvassák tovább. Szóval a "bulldog" lényege, hogy a csapatban először két önkéntes bulldogot állítanak középre, a csapatnak pedig el kell mellettük futni. Eddig sima fogócskának tűnhet. Most jön a "bulldog" része. Nem egyszerű megérintelek, kiestélről van szó, hanem le kell teperni a menekülőket a földre. Frankón beledögönyözni, beledöngölni, a grabancánál elkapva lehúzni (ezért nem lehet sima pamutpólót hordani). A belegöngyölt utána szintén bulldoggá válik. A játék utolsó részében már a csapat minden tagja bulldog, egy kivételével, aki megpróbál átjutni a bulldogok tömegén. Nagyon durván hangzik, de van néhány fiú a csapatban, aki annyira gyors, hogy simán kikerüli az üldözőket. Ma azt is tanulták, hogyha leteperték őket a labdával, akkor szépen oldalra kell kigömbölyödni és kipasszolni a labdát.

Holnap vívás.

A gipsz kék színű

és jövő héten hétfőn le is veszik. Már szépen telefirkálták az osztálytársak. Holnaptól osztálykirándulás, amire azt mondta az osztályfőnök, hogy menjen csak nyugodtan... Még jó, hogy múlt héten megcsináltuk a vizijártasságit, most nem fog kelleni.

A fiúk ma voltak először egyedül vívásedzésen. Bence ment Robi elé az iskolabuszhoz (felsőtagozatig csak nagyobb testvérnek vagy felnőttnek adják ki a tanulókat), aztán itthonról mentek edzésre. Egy busszal kell menni néhány megállót és utána gyalog. A víváson most a főedző lánya volt Robiékkal. Viki már itt született és hat nyelven beszél. Próbálkozott is Robikával mindenféle nyelven  - mondjuk magyarral nem -, de nem igazán kapott választ. Eközben a főedző a terem másik végén kuncogott a dolgon. Közben Robi nem értette, hogy vele miért nem beszél magyarul, ha az edzővel magyarul beszél (persze szólni nem szólt, hogy ő is magyar). Végül a főedző nem bírta és átszólt: "Magyarul ért a legjobban, azzal próbálkozz!". Utána már nem volt gond. Mikor én odaértem, már csak az tűnt fel, hogy milyen érdekes a lány franciául adja az utasításokat, de mintha néha magyarul is beszélne a csoport felé... aztán rájöttem, hogy Robinak mondja el a teendőket magyarul.

Kicsi a rakás...mi maradt alatta?

A mai rögbi edzés több horzsolással és egy csuklófájással ért véget Bence részéről. Gy. kétségbeesetten telefonált az edzés végén: Bencének eltört a csuklója. Hamarosan megérkeztek,  Bence a horzsolás és sárfoltokból alig látszott ki. A csuklója nem volt bedagadva, de nagyon fájlalta. Szerencsére a kórház itt van két utcányira, csak átsétáltunk. Jókedvű nővérkék fogadtak, szokás szerint mindegyik négy nyelven beszélt. Rövid vizsgálat után elküldtek minket röntgenre, szóltak is előre, hogy várni kell mert nincs még bent a röntgenesük. Hát vártunk jócskán, majd jött a telefon, hogy mehetünk. Végigmentünk több kihalt folyosón, se beteg, sem orvos, csak szürkeség. A röntgenszobában Bence kapott egy hatalmas ólomkabátot, amiben úgy nézett ki mint egy marslakó. Én még ilyet nem láttam, hogy nyitott ajtónál röntgeneznek, de hát reménykedjünk, hogy irányított sugár volt. Közben hoztak egy néni a semmiből, aki nagyon jajveszékelt. Mikor ráköszöntem, annyira csodálkozott, hogy abbahagyta. Kihajtogattuk a fonalunkat a vizsgálat végén, hogy visszataláljunk a nővérkékhez. Kis idő múlva megérkezett a fotó a számítógépes rendszeren és fogadott minket az ügyeletes orvos. Hosszasan nagyította a képet, megfogdozta Bence csuklóját és közölte, hogy nincs eltörve. Majd hozzáért a nagyujjához és Bence közölte, hogy az bizony ott nagyon fáj. Na, vissza a röntgenre, a nagyujjról közeli kell. Adriáné fonalát kitekertük megint, aztán rohanás a röntgenre. Törés nem látszott a nagyujjon sem, de a doktor azt mondta, hogy lehet a fájdalom egy kisebb repedéstől, amit a röntgenen nem lát: puha gipsz egy hétig. Ekkor előpattant a nővérke és megkérdezte Bencét, hogy milyen színűt szeretne kéket vagy pirosat. Majd a dokiról és a nővérkéről kiderült, hogy tulajdonképpen képzőművészek és a szobrászat a hobbijuk. Meg is dicsértem őket, milyen szépen kötést rittyentettek Bencére (Sehr hübsch). Holnap vissza kell mennünk, még egyszer megnézi. Bencének jövő héten osztálykirándulás, háromnapos, ahol vitorlázás, hegymászás várt volna rá...

A betörők

Pénteken betörők jártak a házunkban. Ezt Robitól tudtam meg délután. Levitte a mosást a mosókonyhába, ahová az itt vendégeskedő Pite is elkísérte. Majd körbenéztek a teremgarázsban és a kertben, néhányat fényképeztek is. Ekkor futottak össze Skrizofén Nénivel a szomszéd lépcsőházból, aki szimplán betörőknek nézte őket. Több nyelven próbált velük szóba elegyedni, kevés sikerrel. Kétségbeesetten lifteztek fel hozzám. Lementem hát a teremgarázsban, megnézni, mi a helyzet. Ott találtam Skrizofén Nénit, éppen a Matektanárt kérdezte, hogy látta-e a két gyanús alakot. Gyorsan odapattantam, hogy tisztázzam a félreértést. Skrizofén Néni hosszan ecsetelte, mennyire veszélyes hely Luxemburg, tele van besurranó tolvajokkal. A Matektanár is besegített a győzködésbe, végül sikerült leszerelnünk. Akkor aztán vissza a liftbe és a lakásban már a betörőket vigasztaltam tovább, akikre igencsak ráijesztett a Skrizofén Néni.