Bolo rei

Avagy a Király süteménye, hagyományos portugál karácsonyi édesség. Portugál kollégám mesélte ma, hogy ezt  eszik karácsony másnapján, a sózott szárított hal után az első napon. De van ahol a polip a karácsonyi menü. Na, de visszatérve az édességre, ezt a sütit, ami a mi olvasatunkban a mediterrán beiglinek felel meg, ritkán készítik otthon, mert nagyon munkaigényes. A tradiciók szerint a családfő ballag el érte a legjobb cukrászdába és áll sorba órákig érte. És persze amikor hazér megfogadja, hogy jövőre ő bizony a kisujját sem fogja mozdítani a sütiért, nemhogy sorban állni. De persze a következő évben is elmegy és várakozik. Mert nemcsak a sütiről van szó, a sorban ott áll Portugália összes családfője és beszélget, szóval ez egyfajta társadalmi esemény is.

Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek, otthon találkozunk!

Bolo rei

U.i. Természetesen a szupermarketekben is lehet kapni, de az nem az igazi.

Az olasz barát

A fiúk hétvégén egymástól függetlenül olasz barátokat hoztak haza. Bence kezdte pénteken. Giacomo már nagyban nyomatta a számítógépet Bencével, amikor a munkából hazaértem. Bementem a szobájukba köszönni, a fiú láthatóan nagyon megörült nekem. Aztán kiderült, hogy azért, mert rettenetesen éhes. Mire a többiek asztalhoz ültek, addigra ő lényegében már benyomta a vacsorát. Utána még beszélgetett is velem és hirtelen megéreztem, hogy milyen lehet olasz mammának lenni. Jó.

Szombaton Robi kis olasz barátja érkezett, ráadásul ittalvásra. Emanuele nem tipikus olasz, keveset eszik és még kevesebbet beszél. Azért remélhetőleg ő sem érezte rosszul magát, bár láthatóan a mi családi dinamikánk kicsit gyors volt neki (egyke gyerekről van szó, megfontolt szülőkkel). Kíváncsi vagyok, hogy elmesélte-e a szüleinek, hogy hová rakatná a piercingjét, ugyanis az egyik társasjátékban pont azt húzta, hogy piercingje lesz, de eldöntheti, hová szeretné.

Nem bűnös

Bence tanul az iskolában erkölcsöt, itteni szóhasználattal Moralt. Meglepően hasznos és érdekes dolgokat tanítanak. Tavaly például a drogokról és a droghasználatról beszélgettek, legalább egy féléven keresztül. Az egyik házi feladat például az volt, hogy össze kellett gyűjteni a legveszélyesebb kábítószereket és le kellett írni a hatásukat. Na, Bence meg is írta a házi feladatot és aztán átküldte a munkahelyi címemre, hogy nyomtasssam ki, mert itthon nincs nyomtatónk. Mondanom sem kell, hogy nem mertem kinyomtatni, nem biztos, hogyha illetéktelen kezekbe kerül, akkor rögtön tudták volna, hogy ez csak egy házi feladat és nem leltár.

Idén a társadalomról és az emberi jogokról tanulnak. Persze, modern eszközökkel, vagyis például filmeket néznek. Emlékeztek még a Tizenkét dühös emberre Henry Fondával? Ezt a filmet és mondandóját dolgozták fel órákon keresztül. Most mi is megnéztük hétvégén és hihetetlen jó film, zseniális karakterek, színészek és történet.  Bencéék már továbbhaladtak azóta, most a Legyek urát nézik.

A kisfiú, aki mindig olvas

Ez a kisfiú Rob és az igazgatónő hívja így az iskolában. Délutánonként, amikor várni kell az iskolabuszra, mindig olvasgatni szoktak Robi és a baráti köre, Emmanuele és Pram, most a Harry Potter a legmenőbb.

Most pénteken megint elugrottunk az itteni karácsonyi vásárra. Idén ketté választották és a főtér mellett az Gaelle Fra szobor körül is van egy kisebb kirakodó rész, aminek igazi, klasszikus karácsonyi hangulata van. Eleve a környzet mesebeli, a házikók után már rögtön a völgy kezdődik és este a felszálló párától sejtelmes fénybe burkolja a teret. A tér legfőbb látványossága a hatalmas óriáskerék, ami szintén karácsonyi fényben díszeleg. Megettük a szokásos kolbászos zsemlénket utána pedig kürtöskalácsot is vettünk!

Meseváros karácsonyi fényben

A finnek és a tél

Reggelente, amikor az iskolabuszra várunk, mindig csodálkozva nézünk egy finn családot. A lányokon még a leghidegebb napokon sincs sapka. Múlt héten, amikor már mínusz fokok voltak, megint ott állunk és várunk, amikor begurulnak az autóval. Kiszállt az anyuka, rendes téli kabátban és.... strandpapucsban!

A nemzetközi bazár

Idén is volt, számtalan országg állítja ki a portékáit, nevezetes ételeit és italait. A magyar standon például ilyenkor lehet kapni túró rudit és gulyásskrémet, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Jótékonysági céllal szinte minden standnál tombola is van. A belgáknál akadt meg először a szemünk a nyereményeken. Helyes kis csokoládék és egyéb nyalánkságok sorakoztak a polcokon. Robit nem volt nehéz rábeszélni, hogy vegyünk egy jegyet. Persze ő választott, a 404-est húzta. Aztán figyültek a néniket, ahogy a nyereményünket keresik. Szépen haladtak el a csokik előtt, mikor is megálltak egy hatalmas pezsgő előtt. Hát, elvittük a főnyeremény, egy kétliteres pezsgőt. A dolognak csak az a szépséghibája, hogy a pezsgő luxemburgi gyártású, sebaj, el fog fogyni! És Robi is büszke volt rá, hogy ilyen szép nagyot nyert.

A kanadai pultnál vattacukrot ettünk, az amerikaiknál pedig kidülledő szemű szörnyet, azóta is ezzel ijesztgetjük vendégeinket. Persze, az olasz standnál is vettünk tombolát, főleg, hogy kiírták, minden szám nyert. Ott egy hatalmas ajándékcsomagot kaptunk, mindenféle földi jóval, csokikkal, tésztával. Alig bírtuk hazavinni a nyereményeinket.

Persze a legtöbben ebédelni jönnek ki a bazárba. Minden nemzeti standnál lehet valami jellegzeteset enni vagy inni. Például az oroszoknál kaviáros szendvicset, az argentínoknál steaket, a spanyoloknál füstölt sonkát és persze az amerikaiknál hotdogot. Az osztrákok azonban készülhetnek valamira, az ő standjuknál a császármorzsa mellett gulyást lehetett venni!

Iskolai fotópályázat

Bence sulijában megérkezett a fotópályázat eredménye és benne van a legjobb 16-ban, ezzel a fotóval:

Fény az alagút végén...

A teljes sorozatot itt lehet megnézni.

10 perc

Péntek este a munkatársaimmal ruccantunk ki, éppen luxemburgi borvásár zajlik. Rengeteg marketinget ölnek az itteni borászokba, akiknek nincs könnyű dolguk, egyrészt a nagy szomszéd franciák elnyomják őket  borászatilag másrészt azért nem igazán jók ezek a luxemburgi borok...

Na, de most a relativitásról szeretnék írni. Az egyik német munkatársam, akinek japán felesége van, mesélte, hogy nálunk állandó konfliktus és veszekedés van a pontosság miatt. A német férj ugyanis mindig pontons, vagyis, ha este 9-et beszéltek meg, akkor mindig 9.00-kor megjelenik a megbeszélt helyen. Igen ám, de a felesége viszont mindig 10 perccel az időpont előtt már ott van. Ez feloldhatatlan probléma számukra, a japánoknál ugyanis az az udvarias, aki 10 perccel előbb érkezik. Na, most már nem csodálom, hogy miért olyan kevés a japán-olasz házasság.

Öt zászló

Reggel nyolckor nyit az Ósan, olyankor a legjobb vásárolni, minden gyönyörűen feltöltve és még alig van vásárló. Persze, pénztár sincs sok nyitva, de folyamatosan nyitják őket. Éppen egy célcsoport mögött álltam (Gy.-től tanultam, hogy mindig férfi mögé kell állni a sorban, mert sokkal gyorsabban haladnak át a pénztáron. És tényleg), amikor egy fiatal lányka nyitott új kasszát. Nahát, már itt is gyerekmunkával dolgoztatnak, gondoltam. A hölgy egy pattintással elhelyezte a készpénzt, aztán jöttek a zászlók. Itt az Ósanban, már írtam róla, hogy zászlókkal jelzik, hogy hány nyelven beszélnek (min. 2 mindig van kint, de inkább több). Na, elkezdte rakni a zászlókat és lényegében felrakta a készletet, 5 darab lifegett a rúdon. Gratuláltam is neki rögtön, a hölgy nagyon kedvesen hárított, hogy ő luxemburgi és addig míg a vásárlók nem kezdték el mondogatni, hogy milyen sok nyelven beszél, nem is gondolta, hogy ez ilyen érték. Tovább faggattam és kiderült, hogy egyetemista, tehát csak hétvégén dolgozik.

A dán barát

Bence már egy hete mondogatja, hogy meghívná a dán barátját hozzánk. Eddig egy szlovén fiúval barátkozott, akinek először a cipőjét láttam, amikor hazajöttem. De nevezhetjük inkább csónaknak is, szép szál legényről van szó. Na, mekkora lehet ez a dán...előző este adtam Bencének pénzt, hogy vásároljon be a közértben, legyen itthon elég inni-enni. Na, pénteken megjelent aztán a dán fiú és kiderült, hogy akkora mint Robi, dán méretekkel nézve törpe.

Tisztesfű

Mielőtt bármit írnék róla, erről van szó:

Nem hernyó!

A francia neve crosne, magyarul tisztesfű, bár tisztesfűből több fajta van, hogy ez pont melyik azt nem tudom.    A műértők kedvéért a latin neve Stachys affinis. Természetsen a gumóját eszik, illetve ették. A háború alatt Franciaországban terjedt el, nagyon igénytelen növény és amikor már nem volt mit enni, akkor erre is ráfanyalodtak. Ezért aztán a békeidőkben megtorpant a növény karrierje,kellemetlen élmények tapadtak hozzá, ma már csak kevesen használják. Kínából származik, ezért is ismerik a franciák kínai articsókáként is. Állítólag édeskés íze van. Ha látok valahol a piacon, akkor mindenképpen kipróbálom!

Ügyfélszolgálat

Ma reggel beugrottam munka előtt az itteni oep-be, amit cns-nek hívnak, valahogy mindenhol hárombetűs... Az orvosi számlákat adtam le, mert itt minden egészségügyi ellátásért fizetni kell, majd a számlákat leadni és annak 80 százalékát visszatérítik. A számláink között volt persze magyar is, mert otthon sokkal egyszerűbb és gyorsabb bizonyos vizsgálatokat elvégeztetni. Persze a számla magyarul volt, ezért félve nyújtottam át a hölgynek. Kérdeztem, hogy kell-e fordítást hozni, mondta, hogy nem, csak mondjam el, hogy mi van benne, lejegyzetelte a számla tartalmát, majd megköszönte, hogy elfáradtam hozzájuk. Várakozással együtt (3-an voltak előttem, 2 ügyintézőre) nem töltöttem többet mint 10 perc az épületben.

Egy csillag, két csillag

Napokon belül megjelenik a Michelin étteremkalauza, de már megírta az újság, hogy hát elvesztettünk egy csillagot. Szerintem Luxemburgban van a legtöbb egy főre  jutó Michelin csillagos étterem, szám szerint 11. Ebből egynek van 2 csillaga és a többi egycsillagos. Természetesen valamennyi a francia konyhát viszi. Az a legérdekesebb ezekben az éttermekben, hogy csak a fele van a fővárosban, a többi "vidéki". Bár itt a vidék is max. 30 perc autózást jelent.

24 órás köd

Ilyet még nem láttunk és ezt most szó szerint kell érteni. Már egy teljes napja vagyunk totál ködben. Tegnap este kezdődött és még most este is tiszta fehérben az egész város. Na, ezért laknak itt ilyen kevesen!

10!

Előrehozott szülinapot tartottunk ma, az igazi nagy nap az amerikai elnökválasztással esik egybe. Reggel elmentek Gy.vel a természettudományi múzeumba, ami nagy bátorságra vall, mert felhőszakadás volt. Ehhez képest viszonylag szárazan érkeztek meg és Robit az alábbi terítés várta:

Ehető hajóroncs

A zöld doboz egy legó űrhajót rejt a Csillagok háborúja sorozatból. Ennek összerakása tipikusan az apa-fia "bonding" része. Amióta aktívan legózik Robi, nagyon megutáltam ezeket a kis műanyag kockákat. Először is kellemetlen rálépni a szanaszét heverő apró darabokra, másrészt igazából játszani sem lehet vele, a nagyobb darabok (mint a mai is), állandóan szétesik használat közben. Robi mindenesetre nagyon örült neki, mi meg elhatároztuk, hogy veszünk egy polcot, ahol ezeket a lego modelleket tárolni tudjuk.

Kabátvasárnap

Ez most vasárnap volt, ilyenkor az üzletek nyitva tartanak délután. Onnan kapta a nevét, hogy régebben a földművesek ezen a napon jöttek be a városba, hogy megvegyék maguknak télire a kabátot. Most persze mindez fűszerezve lett az esküvővel. Tegnap este elmentünk megnézni a tűzijátékot, csak ide az utca végibe. Mások is így gondolkodtak, de még korántsem volt tömeg. Egy biztonsági ember kétnyelven igazított minket útba és nem engedett tovább az átalunk kiszemelt helyre, mondván, hogy ott vannak a töltetek. Legjobban a szivecske alakú vörös tűzijáték tetszett. A tűzijáték alatt a fő hidat (a pirosat) lezárták, míg tartott a látványosság, az utasok leszálltak a buszról és úgy nézték. Mikor vége volt, néhány másodpercen belül odébbállt a rendőrautó, még így sem volt elég gyors, hátulról, akik nem láthatták a tűzijátékot, jól ledudálták, mi az, hogy már vége és még mindig nem indul a sor. De hát Luxemburgról van szó. És igen, pontosan is kezdték.

Esküvőre készülünk

Nem kell megijedni, még nem a fiúkról van szó. A Nagyherceg fia nősül most szombaton, egy belga grófnőt vesz el feleségül. Ennek örömére egy szolíd esküvői mulatságot is rendeznek a népnek. Stéphanie már letette a luxemburgi állampolgársági vizsgát és gyorsított eljárással meg is kapta azt. A belga állampolgárságáról pedig lemondott. A katedrálisban tartandó esküvőre nemcsak a rokonokat, barátokat és más előkelőségeket hívták meg, hanem két napon át bárki bejelentkezhetett egy telefonszámon. Állítólag néhány óra alatt elfogytak a helyek. Délután zenés buli lesz a főtéren, az ifjú ara kedvenc belga együttese fog eljönni. Tervbe van véve, hogy az ifjú pár elvegyül majd a nép között és ott fogadja a gratulációkat. Este pedig tűzijáték, utána megint buli.

A Népszabadságban hosszabb cikket olvashattok az eseményről itt.Természetesen pletykák is terjengenek, ezeket itt alább összefoglalnám:
1. Feltűnően jó idő lett hirtelen (20 fok és süt a nap), biztos vettek időjáráscsináló gépet a kínaiaktól.
2. Miért kellett ilyen ripsz-ropsz egybekelni, csak nem terhes a menyasszony?
3. Ez csak egy álházasság, mert a vőlegényről köztudott, hogy a "másik csapatban játszik" (?).

A nemesi meghívottak listája nyilvános és a helyi lap internetes oldalán tették közzé. Nagyon mulatságos olvasni a luxemburgi hozzászólásokat, pl. hogy a quatariak miért nem jöttek el, micsoda felháborító dolog stb.

A kolbász... megint

Beköszöntött a monszun, esik és esik és ömlik. Szombaton még sikerült egy kisebb napsütéses foltot kifogni és sétáltunk Wasserbilligben egy kicsit. A Saar és a Mosel összefolyásánál sokan horgásznak (úszóval), de hogy mit fognak az talány, mert nagy a verseny, több tucat hattyú és kacsa úszkál körülöttük. Mikor elkezdett csöpögni, átugrottunk Németországba vásárolni. Azon kivül, hogy ott olcsóbb a közért, a másik előny, hogy árulnak magyar kolbászt (Pick, többfélét) és paprikát is! Ahogy a kolbászoknál sétálgattunk, Robi kérdezi, hogy láttam-e olyan narancssárga csomagolásút, amit csak úgy üresen lehet enni. Kiderült, hogy az iskolában rendszeresen ő eszi meg az osztálytársa kolbászát és most azt kereste. Én meg azt hittem,  hogy az uzsonnára csomagolt keksz és az iskolai menza tartja ilyen jó karban.

A portugál rizs

A  portugál konyha jó hírnévnek örvend, eddig én is látatlanban megbíztam a termékeikben. Mivel Luxemburgban kb. 80 ezres portugál közösség él, a szárnyas közértünkben természetesen rengeteg portugál terméket kapni. Elfogyott a rizs, gondoltam veszek valami nagyon egyszerűt, persze nem előfőzöttet és nem zacskósat és nem ízesítettet. Na, ekkorra már csak olyan rizsek maradtak, amin csupán portugál felirat volt. Ezért a következő szűröm a szemméret volt. Otthon gyorsan meg is főztem. Hm, mi ez a furcsa szag, a riszes lábosból jön. Na, gyorsan kidobtam, gondoltam biztos nem mostam ki a lábost, vagy az olajjal van gond. Felraktam még egy adagot. Hát, annak is ugyanolyan szaga volt. Ekkor rákerestem a google-ben, de a "branqueado" csak annyit jelent, hogy fehérített. Szerencsére van egy portugál szomszédunk, akivel sűrűn találkozom. Meg is kérdeztem tőle ezt a rizs dolgot. "Milyen rizst esznek itt Luxemburgban a portugálok?" Kedvesen elmosolyodott, "Hát Uncle Bens-t".

Nagyon csíp!

Az a szokás a csapatunkban, hogy a jeles napon megvendégeljük egymást reggelire. Ez általában croissant és torta, de gondoltam, hogy egy magyar lánynak magyarosra kell vennie a tartalmat: kolbász erős paprikával és zserbó. Szépen mindent elő is készítettem reggel, a zserbót még hétvégén megsütöttem, utána csak azt hallgattam itthon a fiúktól, hogy "tényleg csak a szélét ehetjük" és "és lehet ilyen jó vastag a széle?". Persze megint csalnom kellett a zserbóval, mert nem találtam darált diót...Szóval isteni illat telítette be a csapatot a munkahelyemen és gyorsan ráugrottak a szalámira és a paprikára is. Én mosom kezem, mindenkinek szóltam, hogy a paprika csíp, sőt, nagyon apróra vágtam, nehogy úgy járjak mint a múltkor, amikor a német kollégám egy felet kapott be. Elsőnek az új portugál kollégám nyúlt a víz után, majd könnyezett és fújta az orrát. Az olasz kolléganőm következett, hirtelen vörös lett a feje és láthatóan leizzadt. Kedvenc angol kolléganőm körbeszaladt az osztályon és közben legyezte magát. Délben szólt, hogy már érzi a nyelvét megint, talán tud majd ebédelni.

Én eközben rettenetesen jól szórakoztam.

Te melyik bolygóról jöttél?

Robi sulijában ma volt a nagy telefonhívás, méghozzá a Nemzetközi Űrállomás űrhajósaival. Minden osztályból kiválasztottak 3 gyereket, akik egy különteremben várakoztak, amíg a többiek az osztálytermekben az élő adást nézték. Robi jót mulatott azon, hogy a kanadai űrbázisról az egyik irányító jó reggelttel köszönt nekik, hiszen itt már akkor délután volt. Aztán megkezdődött a közvetítés, az Állomás parancsnoka most egy hölgy (Sunita Williams), ő válaszolt a kérdésekre és mesélt is. Például, hogy csak hetente egyszer nézhetnek meg egy filmet és beszélhetnek a szeretetteikkel. A kérdések közül a legaranyosabb az volt, amikor egy óvodás megkérdezte az űrhajósnőt, hogy "Te melyik bolygóról jöttél?". De a parancsnok nem jött zavarba: "Egy nagyon szép bolygóról, az a neve, hogy Föld" - válaszolta.

Mindenki kapott ajándékot a végén, Robi Nasa-s kulcstartót. Megnéztek még egy ismeretterjesztő filmet is, ahol láthatták amint a vizet cseppekben isszák és megtudhatták, hogy az űrhajósoknak is készül speciális pelenka.

Mi a kedvenc bolygód?

Robi ma nagyon izgatottan várt. Még a kabátomat sem vettem le, már közölte a hírt: házi feladat van luxemburgiból. Egy kisebb kétségbeesést is kihallottam a hangjából, ezért rögtön mondtam, hogy nem gond, megcsináljuk. És hozzátettem, inkább magamat is biztatva, hogy tudok néhány kollégát, aki beszéli a helyi nyelvet, majd felhívjuk őket, ha elakadunk. Szerencsére, erre nem került sor, még csak két órájuk volt, az alapoknál tartanak. "Hogy hívnak? A nevem ...".

Környezetismeretből a Naprendszerről tanulnak és kiemelt bolygó a Mars, amivel még külön is foglalkoznak például rajzórán kisfilmet csinálnak gyurmából, amiben egy űrlény a Marson száll le. "Neked mi a kedvenc bolygód?" kérdezte tegnap. Robinak a Jupiter, mert az a legnagyobb.

Mire való a házi feladat?

Újabb tanulságos anyag érkezett Robi iskolájából. Főbb tudnivalók a címe és az angol valamint a matematika tantárgyak tanulnivalóit részletezi. Az első fejezet azonban a házi feladatról szól.
"Iskolánk szerint a házi feladat célja:
1. Kapcsolatot teremtsen Önökkel, szülőkkel
2. Segítsen Önöknek, szülőknek megérteni, hogy mit tanul a gyermekük.
3. Lehetőséget adjon a gyermeküknek a tanult anyag gyakorlására
4. Önfegyelemre és önálló tanulásra tanítsa gyermeküket
5. Növelje gyermekük önbecsülését, az elkészített feladatot otthon és az iskolában is fontosnak tartják/tartjuk."

Az első két pontban a gyerek nem is szerepel!

Szaporodik a tornaruha

Pénteken nagy lendülettel vettem ki Robi torna egyenpolóját. Aztán tovább kotortam a zsákban és találtam még egyet. Ez nem várt fejlemény volt. Szerencsére a másik sokkal kisebb volt, így nem volt kétséges, hogy melyik a miénk. Ma reggel az iskolába menet a fölösleges pólóban meg is találtuk a nevet. De ez a kisfiú már nem jár Robi osztályába...

Sajnos más viszont nem szaporodik, viszont visszakaptuk mindenki Steve-jét az iskolabuszra. Eddig minden héten más hölgy volt a kísérő és közel sem volt olyan mosolyuk, mint Steve-nek (Pitének remek fotója van Steve mosolyáról, tőle lehet elkérni).

Múlt héten főztek is Robiék, rendesen felszerelt tankonyhájuk van (Nem, nem szakácsiskola, csak egyszerű, vidéki általános iskola). Onnan tudtuk meg, hogy egyszer csak kereste a receptjét rajtam. Nem is értettem először, hogy mit kérdez.
- "Hol a receptem?"
-"Milyen recepted??"
- "Hát a pudingos"
-" A pudinghoz is kell recept??? Ne viccelj már"

Persze megtaláltam a receptet és Yorkshire puddingról volt szó, ami rettenetesen ízlett neki.  Tojásos, lisztes, tejes felfújtról van szó, nagyon egyszerű elkészíteni. Meg is ígértem neki, hogy majd együtt is megcsináljuk.

Lëtzebuergesch

Robinak idén új tantárgya van. Luxemburgiul tanulnak, ma volt az első órájuk. Hát nem sokat értett belőle, pedig csak az alapokat vették. Hogy hivnak, jó napot, hogy vagy, jól vagyok stb. Elég furcsa így leírva látni, de kiejtve már jobban hasonlít a németre. Egyébként csak 1984 óta van a luxemburginak írásos formája, szóval nem egy kiforrott nyelv. A német kollégáim, akik itt nőttek fel, kifejezetten mulatságosnak tartják a luxemburgit, mert az nem más, mint az itteni német tájszólás szlenggel keverve. És ugye amikor mindezt hivatalos nyelvvé teszik és például a bankban is ezt beszélik...Ráadásul nagyon sok szónál előfordul hogy, ami luxemburgiul egy teljesen ártalmatlan dolgot jelent, az a helyi német tájszólásban biztosan valami nagyon illetlen dolognak a neve.

Zöld, krokodil, pizza

Megkezdődött Robinak is az iskola, új tanító néni és régi-új osztálytársak, az osztályban most kétszer annyian vannak mint tavaly. Az első órán azt kérte a tanító néni, hogy mindenki mutatkozzon be, mindössze három szóban. Robi ezt a három szót választotta, szerintem nagyon találó.

Go... kart!

Tinidzsér fiúnk további kényeztetésének következő fokozata a gokart. Ez volt ugyanis a kívánsága mára. Gy. hamar beadta a derekát, hogy elviszi, de aztán jött a következő kérés. Ő versenyezni szeretne. Én egyből kiestem, mondtam rögtön, hogy engem még egy közepesen motorizált csiga is simán lehagy. Gy. pedig azzal szerelte le, hogy ő felnőtt gépet kapna és azzal több kört verne rá. Ekkor jött a mentő ötlet, hogy hívjuk el Karlt, a szlovén osztálytársát, akivel mostanában sülve-főve együtt van. Karl helyes fiú, hasonló a magasság és a lábmérete is Bencével és ugyanúgy mutálnak, ezért pl. a beszélgetésükből csak dörmögés hallatszik.

Bence nagyon élvezte és örömmel újságolta itthon, hogy az utolsó körben rájött, hogyha egyszerre nyomja a féket és a gázt, akkor lassú a járgány. Lehet, hogy mégis rám ütött...

Alonso rákészül

Keresd Wallyt... vagyis Bencét

Elkezdődött az iskolaév, legalábbis az Európai Iskolában. Most már új helyen, a mocsár és a kukoricaföld között. De le a kalappal a helyiek előtt, mert befejezték a munkák nagy részét, a parkoló kész, csak a felüljáróra kell várni még félévet. Nagyobb közlekedési káosz sem alakult ki, ezt most szeptember közepére várják, amikor a luxemburgi iskolák is beindulnak.

Bence egyedül jár, találtunk egy távolsági buszt, amelyik lényegében a ház elől indul és az iskolánál teszi le, csak egy keveset kell gyalogolni (elvétve még járda is akad). Bence első napjáról még az ingyenesen terjesztett helyi újság is beszámolt, íme a fénykép:

Első nap az iskolában

Szellemvasút gorillával

Tegnap este kedvenc angol munkatársnőm hívott meg magához vacsorára minket. Mivel a férje olasz, így remek olasz ételekkel várt és hozzá barackpálinkát és egri bikavért ittunk (ez utóbbi meglepően jó volt). Vacsi után elugrottunk a nyári vidámparkba, közkedvelt nevén Schueberfouer (itt a link a részletekkel). Éjfél felé járt (hajnali kettőig tart nyitva), de még hömpölygött a tömeg, fiatalok, családosok (kisbabákkal is!) és idősek egyaránt. Rábeszéltek a szellemvasútra, mondván, hogy nagyon  cuki.. Egy libegőhöz hasonló alkotmányban rémisztőnek szánt termeken haladtunk keresztül, majd az egyik teremben egy gorillának öltözött alkalmazott próbálta elkapni a bokám. Na, akkor már Gy. nyakában ültem. A végén még egy kiló habot szórtak a nyakunkban. Persze vannak a szokásos hányatós eszközök is, ezeket alulról néztük. A céllövöldében pedig jó sok pénzért sikerült egy szál műanyag rózsát lőnünk. A közlekedést remekül oldották meg, ingyenes buszok viszik az embereket a parkolókhoz a város szélén. Szerencsére mi az egyik ilyen parkolóhoz nagyon közel lakunk, így nem volt gond a hazajutás. A ma reggeli ébredés annál inkább...

Biciklizés a Mosel partján

Ma van az idei év legmelegebb napja, akár 39 fok is lehet. Mi ezért reggel ugrottunk el a Moselhoz, mert régi vágyam volt, hogy a partján biciklizzem. Teljesen kiépített bicikliút van mind a két parton, a mederhez közel. Sőt. A gyorsforgalmi út egy kis részen egysávos és lámpákkal irányítják az autókat, mert a bicikliutat csinálják a parton! Erre az időre is teljesen védett és kitáblázott pót-bicikliutat rittyentettek a németek.

A úton rengetegen tekertek, 4-5 km-erenként falukon is keresztül mentünk, mindenhol kisebb vendéglők a parton, hogy a szomjas és éhes biciklisek meg tudjanak pihenni. Az átlagéletkor nyugdíjas, de Gy. megnyugtatott, hogy a többségük elektromos bicajjal teker. Egy csendesebb részen pedig egy idősebb pár félrehagyta a bicikliket és beugrott a Moselbe fürödni! Hiába tudnak élni ezek a német nyugdíjasok.



Wasserbillig a bicikliútról



Az ártatlan paprika

Most majd egy hónapig nincs főnökünk a szabadságolások miatt és ilyenkor szeretjük egy kissé lazábbra venni a dolgokat... Például a szokásos értekezletet reggelivel egybekötve tartottuk. Mindenki hozta, amit tudott, a németek kolbászt, bagettet és croissant, én pedig csináltam máglyrakást és bevittem az utolsó erőspaprikánkat (klasszikus, zöld hegyes), amit még Lappantyúék kertjéből kaptunk. Én szóltam mindenkinek, hogy erős. Na, a német munkatársam ennek ellenére azzal kezdte, hogy lényegében elfelezte: "Olyan ártatlannak tűnt" - mondta később. A kolbászhoz jó nagyot harapott a fél paprikába. A második harapásra azonban nem került sor... Azonban ezt nem látta a szintén német titkárnőnk, így ő is bátran harapott a kicsi, magyar és zöldbe. Utána ezt hallottuk: "Uj, uj, uj...", majd mivel nem volt a keze ügyében víz, kávéval próbálta csillapítani a belső égést. Én eközben kajánul vigyorogtam, a többiek pedig ezek után már csak miliméternyi csíkokat vágtak. Igy maradt is még egy kevés paprika és rengeteg egyéb étel, amit felvittünk az osztályra és ott a többieknek szabad prédává tettük. Mondanom sem kell, hogy a paprika volt a sztár és másodpercek alatt eltűnt, utána többen jöttek hozzám gratulálni.

Kolbász németesen

Nemrégiben az Őrangyalunk ebédelt nálunk kedves német férjével, ami a mustárhasználatunkat teljesen megreformálta. A helyesen ugyanis így kell a mustárt elhelyezni a kolbászevésnél:



Teszünk rá egy kevés mustárt...

Egyébként, amit megfigyeltünk a német vendéglátással kapcsolatban, vagyis amikor mi vagyunk a vendégek, az az, hogy előszeretettel használnak mirelitet. Pénteken a másik német kollégám hívott meg magához. Megkérdezte, hogy éhesek leszünk-e. Mondtam, hogy ne izguljon, nem vagyunk nagy evők és különben is vacsorázunk mielőtt átugrunk hozzájuk. Na, ezután kb. egy óráig a feleségével a menüt vitatta meg, először közölte, hogy pizza lesz, majd utána, hogy sokkal jobb lesz mint a pizza, de meglepetés. Na, a meglepetés fagyasztóból kivett tavaszi tekercs volt, amihez 4, azaz négy féle szószból lehetettt választani. Ennyi. Még jó, hogy vacsoráztunk előtte.

Iskola a ... kukoricásban

Hétvégén elugrottunk megnézni Bence új iskolaépületét. Az Európai Iskola felét (nemzetiség szerint) ugyanis átrakták egy másik épületbe. Ez alapjában véve nem lenne gond, új épület, még nagyobb saját uszodával, szebb és jobb mint a mostani. De. Az új épület a város másik végében van. És csak egyik gond a távolság, hiszen Bence már nagy, a tömegközlekedést, főleg az ittenit, bátran használja. Igen ám, de az iskola a semmi közepén van, konkréten egy kukorica és egy búzamező között, kb, 1 km-re van a legközelebbi település. Mondtuk is Bencének, hogy erősítse magát a nyáron, mert ősztől sokat fog gyalogolni, talán ezen az úton is...

Út a kukoricamezőn

Kettecskén... Párizsban

Most, hogy a fiúk nagyszülőkkel nyaralnak nagy szabadság szakadt ránk. Először is bármikor mehetünk moziba. Voltunk is csütörtökön, munka után megnéztük W. Allen legújabb filmjét, a Rómának szeretettel címűt. A filmben angolul és olaszul beszélnek, közben meg alul a francia felirat ment! De nagyon ügyesen megcsinált film, legjobban Roberto Benigni tetszett benne, ő örök kedvencünk!

Szombaton átruccantunk Párizsba, megint akciósak a tgv jegyek augusztusra. Most meg is értettük, hogy miért. A város teljesen üres, a franciák sehol, a boltok többsége zárva, csak a turista látványosságok körül van iszonyatos tömeg, főleg japán és egyéb ázsiai turistákkal tömve. Egy nagy kört írtunk le a városban (néhány barátunk és rokonunk ismeri a Gy. féle párizsi kiskört), Opera, Louvre, Szajna-part, Latin-negyed. A Szajna part egy részét strandnak alakították át, napernyőkkel és homokkal,de nem volt elég meleg a napozáshoz, csak nyugdíjas turisták fényképezkedtek. A város nagy része pisiszagban úszott, csak a főbb látványosságok körül lehetett levegőt venni, de még főutak mentén is iszonyat szag volt. Pedig takarítanak, mossák a járdákat és a szemetesek is üresek voltak. Gy.szerint a francia forradalom óta gyűlhet a szag...

Párizs halad a korral, számtalan elektromos autótöltőt láttunk:

Ezek az Autolib szolgáltatás részei, a bicikli kölcsönzés mintájára hozták létre a kölcsönzést, egy napra kb. 10 euróért lehet bérleni őket és max. 250 km-et tud megtenni, de úgy árazták be mint a biciklit, vagyis rövid távokra érdemes használni.

Közlekedési bírság á la Svájc

Olasz kolléganőm mesélte a következőket. Általában autóval jár haza Olaszországba és persze Svájcon keresztül. Egy ilyen látogatása után kapott egy levelet, németül. Nem tudta mire vélni, ezért félrerakta és volt hát más gondja is. De a levelek csak jöttek és jöttek, mindig németül. Nem igazán értette, hogy mit akarnak tőle. Elrakta őket egy dobozba. Aztán új, luxemburgi partnerre tett szert, aki folyékonyan beszél németül ezért aztán az utolsó levelet megmutatta neki. Kiderült, hogy közlekedési bírságról van szó, természetesen gyorshajtás miatt. Az utolsó levél már arról szólt, hogy nem vezethet Svájcban, mert a közben többszörösére nőtt bírságot nem fizette ki. Aztán persze gyorsan rendezte a számlát, most megint mehet Svájcon keresztül! A tarifa itt Luxemburgban - szintén gyorshajtó kolléganőmtől tudom - 50 helyett 70-nel ment, ez 140 eurojába került (kb.40e Ft).

A repülés disney-je a ryanair

Igen, újra itt a kellemes, esős 18 fokban. Most nyáron elpártoltunk a rózsaszín repülőtársaságtól a kékek javára, mivel röhejesen olcsók voltak (ami most még fokozódott, jelenleg 40 centért lehet bizonyos napokra jegyet venni a mi viszonylatunkra!!). Annyira, hogy még elsőbbségi beszállást is vettem a kiskorúakra való tekintettel. Azok kedvéért, akik kevesbé repülnek, az elsőbbségi beszállás azt jelenti, hogy kapsz kb. 10 méter előnyt a helyfoglaló futóversenyben, ugyanis az üléseket érkezési sorrendben lehet kiválasztani. Odafelé ez azt jelentette, hogy mi, kiváltságosak jól eláztunk. Kitereltek minket a gép elé a betonra, majd mondták, hogy stop, még nincs kész a gép. Ekkor már erősen zuhogott, szerencsére Gy.-nek esernyő fóbiája van (pszt, erről nem tud), ezért mindig van nála néhány. Most azonban nagyon hálásak voltunk neki.

A kékek teljesen a disney szisztéma szerint működnek, vagyis mindent pénzért mérnek és rendkívül hatékonyak (25 percet áll a gép egy reptéren). Először is nincsenek az üléseken tartók, zsebek, ezért aztán szemetelni sincs hová. Persze, pakolni sem tud az ember. Tálca azért még van, de csak azért, hogy a drága pénzért megvett szendvicsedet (5 euró), le tud rakni valahová. A gépen nem lehet dohányozni, sebaj, vegyél füstmentes cigit. A táskatartók végig reklámokkal felmatricázva. Az első néhány sorra a gépen lehet jegyet venni: ha nem akarsz lóugrás alakban ülni a szeretteiddel mert lassan futottál a célegyenesben. És ami felteszi az egész utazásra a koronát, az a fanfárok a végén. Amint landolt a gép fanfáros induló jelzi, hogy bizony, megint pontosan érkeztünk, állításuk szerint ők a legpontosabb légitársaság Európában (90%-ban időben érkeznek a gépeik).

Ferihegy megint nem hazudtolta meg magát. Kedvenceim a biztonságiak újabb remekműve a nőket diszkrimináló biztonsági kapu. Ez ugyanis úgy van beállítva, hogy MINDEN nőnél, aki magassarkúban van megszólalt (biztos van merevítő fém bennük). Elég röhejes volt, mert teljesen egyértelmű, hogy ennyi terrorista nő azért nincs a világon.

Visszafelé otthon 30 fok volt árnyékban, azt csak a képzeletetekre bízom, hogy a betonon, ahol vártunk kb. 10 percet, ott mennyi lehetett... Csak annyit, hogy én pilleugrásban közlekedtem, nehogy beleragadjak az aszfaltba. Gy.-n hosszú fekete nadrág volt, a majdani brüsszeli esős hidegre készülve. Ő hősiesen állt és igyekezett nem mozdulni. Egyébként Trapaniba is mehettünk volna, mert a betonon már csak kis táblácskák jelzik, hogy melyik gép hová és mi nagyon szeretjük Sziciliát.

A gépen már a biztonsági bemutatóhoz készülődtek, vagyis már régen elhangzott a "beszálllás befejezve", amikor megjelent kb. 8 lihegő fiatal és bepréselték magukat a maradék helyekre. Mindig is tudtam, hogy nem kell minden munkához számolni tudni...

A fanfárok most sem maradtak el Brüsszelben, ahogy az eső sem...

Ó, ió, ció...

És végre VAKÁCIÓ! Négy iskola, két országban, vakáció a négyzeten! Otthoni mobilunkon most két hétig elérhetők leszünk.

Mini olimpia

Robiéknak a héten ért véget a tanítás, mivel a bizonyítványt már hétfőn megkaptuk postán, természetesen a héten már nem tanultak. Mindenféle jópofa programokat találtak ki nekik, például a mini olimpiát. Amúgy görögösen persze, de Robi megnyugtatott, hogy senki nem lesz meztelen. A csapatok egy-egy görög várost képviseltek (megint Spárta nyert!). A lánggal (papírmasnéból) itt is szaladtak néhány kört és a csapatok felvonulása nyitotta az eseményt. Aztán jöttek a klasszikus olimpiai számok, mint futás és gerelyvetés (gyeplapda nem volt).

Robi gerelyvetésben győzelmet hozott a csapatának!

Robi gerelye száll az égben

Az igazi német sör

Az otthoniaknak küldjük ezt a virtuális sört, ami 100% német!

Az eredeti

12

Ennyi fok volt ma délelőtt. És közben zuhog az eső, oldalról. A reggeli rádióműsorba betelefonált egy hallgató tanácsot kérve: Érdemes-e rövidnadrágot vinnie, mert a hétvégén a környéken kirándul, milyen idő lesz. A válasz: "Mindenképpen vigyen rövidnadrágot! Akkora sár van, hogy nem érdemes hosszúnadrágot venni."

Bence, a tinédzser

Bence a mai nappal hivatalosan is tinédzser, 14 éves. Bájos mosollyal fogadta a köszöntésünket és örült az ajándékoknak. Kaptunk tőle kölcsön öngyújtót, így a gyertyát és a tűzijátékot is meg tudta gyújtani.

Időjárás

Robinak holnap sportnap lesz az iskolában, kérték, hogy legyen nála extra innivaló, sapka és naptej. Gy. csak annyit mondott, hogy naptej helyett inkább esernyőt kellene vinnie. Igen, igen, itt továbbra sincs nyár. Egy kolléganőm mesélte, hogy ő már egy éve ugyanabban a kabátban sétáltatja a kutyáját...Tavaszi trópusnak nevezném a helyi klimát: néha még 20 fok is van, viszont eszméletlen sokat esik, annyira, hogy még az ablakon sem lehet kilátni.... Tudom, hogy ez kevés vigasz az otthoniaknak, akiket hosszúnadrágban és pulcsiban hallgatunk a telefonon...

A kolbász

Időnként kapunk meghívást más bankoktól, hogy hallgassuk meg a legújabb jelentésüket erről, meg arról, mindenféle aktuális pénzügyi témában. A héten viszont olyan meghívást kaptunk, amit nem lehetett visszautasítani. Az előadás után grillpartit is tartott ez a kedves német bank. Természetesen rögtön beregisztráltunk az eseményre és kifaggattuk őket, hogy mikor is kezdődik a dáridó pontosan. Igy az előadásról SAJNOS lemaradtunk, de a grillpartira pontosan érkeztünk. Kedvenc kolléganőmmel mentem, aki már rutinos ezekben az eseményekben. Rövid udvariassági körök után rátértünk a lényegre és a büféasztalhoz fáradtunk. Ezen a ponton csak egy mellékes megjegyzés: ez a bank pont a házunkkal szemben van és én így végig hatalmas lelkiismeretfurdalással falatoztam, vajon otthon a fiúk eszik-e a sokkal szerényebb vacsorát. Később persze kiderült, hogy elfelejtettem szólni és fogalmuk sem volt, hogy karnyújtásnyira tőlük dőzsölök.

Visszatérve a büféhez, rögtön láttam, hogy baj lesz. Kolléganőm ugyanis vett egy tányért és rögtön utána egy hatalmas adag mustárt is rátett. A kolléganőmről annyit kell tudni, hogy kb. úgy néz ki mint egy fotómodell, gyilkos a humora és imádja a kolbászt. Na, ahogy araszoltunk a sorban, hát minden volt ott, amit szem-szájnak stb.: grillezett rák, marha nyárson, kacsa... Csak kolbász nem volt.... Ezért aztán minden felszolgáló szakácsnál rákérdezett, hogy hol a kolbász. Aztán  a pincéreknél is, hátha eldugták valahol Ekkor egy kis szünetett tartott, hátha félreértik. Már a desszertnél jártunk, a vendéglátó bank egyik igencsak magasrangú emberével beszélgettünk. Lassan csalta csapdába, először csak érdeklődött, hogy lesz-e jövőre is ilyen rendezvény. Aztán lecsapta a magas labdát, egy német banknak legyen kolbásza!

Vasárnapi vásárlás

Nemrég hoztak egy rendeletet Luxemburgban, hogy ezentúl minden 3. hétvégén délután nyitva tarthatnak az üzletek. Most vasárnap pedig a kiárusítás miatt rendkívüli nyitvatartás volt. Ennek örömére a tömegközlekedés ingyenes volt! Na, egy ilyen húzás otthon hamar csődbe vinné a BKV-t.

16 vs. 35

Ezek persze hőmérsékletek, nem is nehéz kitalálni, hogy melyik országokra vonatkoznak. Múlt héten villámlátogatást tettünk otthon és a fiúk sikeresen levizsgáztak. Persze megint kánikula volt, milyen jó, hogy nem az augusztusi hőségben mentek... most a júniusi hőséget választottuk. Bár nem kellene panaszkodnom, mert ezen a héten még melegebb van. Ezt mindig a skype-os beszélgetések során állapítjuk meg, mi mindig ugyanúgy vagyunk öltözve (melegítő alul-felül), de az otthoni családtagokon már egyre kevesebb ruhadarab van...

Egy kedves munkatársam és a férje is ellátogatott hétvégére hozzánk, még sohasem jártak Magyarországon. A kötelező körökön túl elvittem őket a Bosnyák téri termelői piacra is, amit lenyűgőzve néztek végig, csodálkoztak erősen, hogy milyen nagy mennyiségben árulnak tv paprikát. Egy nénitől fillérekért vettünk kalocsai horgolt terítőket és kóstoltunk savanyú dinnyét.

Hazafelé kiélvezthettük, hogy már a fapadosok is F2-ről indulnak, az új szárny amit néhány éve adtak át, gyönyörű és rengeteg üzlet és étterem is van. Persze a beszállítást egy kis lyukból végzik, a repülőn pedig egy nagyobb flamand csapat  foglalósdit játszott, ezért aztán csak közelharc árán tudtunk leülni. Az út nagyrészén snapszeroztunk Robival, aki remekül játszik! Leszálláskor Brüsszelben 14 fok volt és zuhogott az eső. Még jó, hogy a pulcsikat a kézipoggyászba raktam!

Német nyelvlecke vasárnap

Ma délelőtt német kollégám hívott meg magukhoz villásreggelire (=brunch). Egy kisebb társaság várt már minket, amikor megérkeztünk. A kollégámnak 4 gyereke van (+2 ott tartózkodó barátnő), a két másik család még három gyereket mutatott fel. Szóval jó sokan voltunk. A társalgás nyelve a német volt, bár néha meg-meg próbálkoztak az angollal is és mindenki rettenetesen kedves volt. Most már felül kérne írnom a németek mogorvák sztereotípiámat. Gy. nem bírta megállni és megkérdezte, hogy amikor a német gyerekek háborús videojátékot játszanak, akkok kikkel vannak. Először nem is értették a kérdést, majd azt válaszolták, hogy a németek nem játszanak háborúsdit...Aztán jöttek a szokásos gyerektörténetek is, mondjuk a négy gyerek kb. azt csinál a házban amit akar. Még Robi is megjegyezte, hogy úgy néz ki a gyerekszoba, mintha kirabolták volna őket, minden szétdobálva. A kisebbek rendszeresen a falra festenek, hol festékkel, hol csokipudinggal (mi rögtön javasoltuk a vaníliát), a legnagyobb lány pedig kísérletezni szokott (legutóbb gumilabdát próbált csinálni pitypangból). Ezek után nem csoda, hogy a kollégám sokat túlórázik... Mesélték, hogy egy időben rendszeresen egy félórácskát álldogált az autóval a szomszédos utcákban, hogy egy kicsit megpihenjen a nyugalmas iroda után és az őrültek háza otthon előtt. Aztán egyszer kihívták rá a rendőröket, mert azt hitték, hogy betörő. Azóta a garázsban húzza meg magát, míg észre nem veszik...

Nyár van?

Mit kérdezzünk?

Megint szuper házi feladatot kapott Robi. Ősszel az iskolájuk az amerikai űrállomás űrhajósaival fog interjút készíteni, élőben, valószínűleg tv adásba is fog menni. A hf. pedig az volt, hogy mindenkinek 5 kérdést kell összeírnia, hogy mit kérdezne az űrhajósoktól. A legjobb kérdések feltevői vehetnek rész a beszélgetésen, 2 fő/évfolyam. Ti mit kérdeznétek?

Nieuwpoort

Még a nieuwpoorti szállodával kapcsolatban, íme a kilátás a szobánkból:

A 3. emeletről

A strandrészeket különböző jelekkel különöböztetik meg, mi a vonatos részhez voltunk közel:

De volt napocska, banán és labda is. És erre az óriásteknősre 60 euróért lehetett felmászni (=büntetés):

Egy igazi ékszerteknős

A csokoládé fővárosa

Ez pedig nem más, mint Brugge. Ide szombaton jutottunk el. Én meg is fogadtam, hogy turistaszezonban nem megyek többet várost látogatni, nincs értelme. Ráadásul Brugge rákerülhetett az amerikai "Top 10 város Európában" listára, hemzsegtek ugyanis az utcákon. Biztos átugrottak Prágából. A város egyébként mint egy kis ékszerdoboz, csatornák mindenfelé és helyes kis házacskák. Az nagyon tetszett, hogy rengeteg vizimadár teljes nyugalommal közlekedett a csatornákon vagy sütkérezett a háztetőkön. A csatorna állítólag tele van hallal, bár horgászokat nem láttunk.

Hamar beneveztünk egy csónakázásra a csatornákon, ilyen lélekvesztőben:

Kövérek középre!

Sikerült a csónak hátuljában elsőként leülnünk. Na, utána viszont végigélvezhettük egy túlsúlyos amerikai csapat  beszállását. Az egyik hölgynél annyira megbillent a csónak, hogy elnézést kért. Remélem, hogy tanult az esetből és azóta fogyókúrázik. A testesebbeket a csónak közepére vezényelte a kapitány, mi mind a négyen soványnak bizonyultunk és maradhattunk a széleken.

A csokoládémúzeumban teletömtük magunka pralinéval, Robi úgy jött ki onnan, hogy most már nem bír ránézni sem a csokira (inkább nyalókát kért, erről még lesz szó). A múzeum önmagában elég unalmas, értsd semmi interaktivitásról nem tudok beszámolni. Az egyik érdekesség számomra az volt, hogy annak idején a csokoládába az aztékok egyáltalán nem tettek cukrot, a cukor hozzáadása spanyol találmány. A múzeum fő látványossága kétségkívül a bemutatóterem. Itt egy cukrász mutatta be, tömören és egyszerűen, hogyan készül a csoki. Végre fény derült a rejtélyre, hogy miért nem sötét színű a fehércsoki. Mert igazából nem is csoki, csak kakaóvaj van benne, kakaómassza nincs. Azt is elárulta, hogy ő kizárólag étcsokoládét eszek, kb. 20 dkb egy nap, pralinét egyáltalán nem. Utána mindenkit megkínált az elkészült pralinéból.

A városban minden második bolt csokibolt és a bolt nagy része pornográf csoki. A különböző alakokat elég nehéz volt a fiúknak elmagyarázni. Számomra rejtély, hogy melyik piac veszi fel ezeket...

Tengerre, luxemburgiak!

A számtalan esős hétvége után már nagyon vágytunk egy kis víz után... de egy kicsit más formában. A belga tengerpart nagyjából 3 órányi autóútra van. Egy belga kollégánőm tippjei alapján Niewport nevű falucskában foglaltam szállást. A szállodát alig találtuk meg, nem igazán voltak hatalmas szálloda feliratok, az egyetlenre amit láttunk csak az volt kiírva, hogy "hotel", semmi más, specifikusabb. Na, az a "hotel" nem a miénk volt. Nagy nehezen megtaláltuk végül, kiderült, hogy egy közérttel található egy címen. A szobánk a tengerre nézett, esténként azt figyeltük, hogyan úsznak be a halászhajók! A szálloda tulajdonosai végtelenül kedvesek voltak velünk és mivel luxemburgi címet adtunk meg, ezért nem lehetett abból a hitükből kitántorítani őket, hogy mi luxemburgiak vagyunk. Csak azon csodálkoztak , hogy a gyerekek csupán angolul beszélnek.

A belga tengerparton De Panne és Kokje között számtalan kisebb, nagyobb település található. Hogy megkönnyítsék a közlekedést a belgák iderittyentettek egy....és ezt a közlekedési eszközt senki nem fogja kitalálni... egy VILLAMOST. Küstramnak hívják, 10 percenként jár, lényégen a tengerparton és az üdülőtelepülések központjain keresztül:

És szörfölés után irány a villamos!

Léleglezetállító a kilátás a viliből és egy kicsit szürrealisztikus is.Mi Ostendébe mentünk velé és onnan Brugge-be, de erről bővebben majd holnap...

A kis Svájc

A kis Svájc nevével ellentétben nem Svájcban, hanem Luxemburgban található, az ország északi részén, a német határ mentén. Hogy miért Svájc? Mert hegyes, dombos és gyönyörű. És meglepően okosan építették ki a turistáknak. Mindenhol tökéletes betonút, amit időnként beállók és miniparkolók szegélyeznek. Minden nagyobb látványosság (vízesés, sziklaodú) könnyen megközelíthető a parkolóktól. A turistaközpont egy hatalmas rét közepén áll, egy régi vizimalomban. A malomkereket meghagyták és az üvegpadlón keresztül látható, már csak ezért is érdemes a turistaközpontba bemenni.

Az egész úton egy titokzatos állatka kísért minket végig. A fiúk szerint pocok vagy cickány. Szerintem pedig egyszerű mezei egér volt, ezen a képen látható (valahol)

A megtalálónak magas jutalom!

Egy patak mellett vitt végig az út, persze a fiúk rögtön ugrálósat és átkelőset játszottak. Természetesen az átkelős játék addig tartott, amíg:



Kinek a lába szárad?

 Tinédzserünk végig a belőtt sérója, a napszemüvege és a kullancsok miatt aggódott. Nagy megnyugvás volt (és végre csönd lett), amikor végre a fülébe tette a fejhallgatót.

Mindenki jól elfáradt, mert ilyen meredek helyekre is fel kellett másznunk:



Felfelé!



Vulkánföld

A Koblenz és Bonn közötti részt Vulkánföldnek hívják, gyönyörű dombos vidé és vulkanikus tavak mindenfelé. Andernachban kezdtük, ahol a világ legmagasabb hidegvizű gejzíre található. A földben található CO2 nyomja ki a vizet, ami mindenféle ásványi anyagokban is gazdag (kimossa a kőzetekből). Az andernachi gejzír kb. 2 óránként tör ki, egy-egy kitörés 6-8 perci tart és közel 60 méter magasra lövel fel. A gejzír maga egy tájvédelmi körzetben található ahová egy sétahajó viszi el a látogatókat. Andernachban pedig felhúztak egy gyönyörű múzeumot, ahol a környék vulkanikus részeiről és magáról a gejzírről lehet a legszükségesebbeket megtudni. Minden interaktív, tekerhető, nyomható és húzható.



1,2,3,... kitörés

A Vulkánföldöt arról lehet felismerni, hogy mindent Vulkánnak hívnak, tehát van Vulkán söröző, Vulkán pékség és Vulkán pizzéria...Ez nagyban megnehezíti a tájékozódást, mert mindig azt hittük, hogy valami látványosság. Azért csak eljutottunk a legszebbnek tartott vulkánikus tóhoz, a Laacher See-hez. Persze, más is hasonló terveket szőtt, a parkolók dugig tömve, még a szántóföldön is álltak. A tónál vicibicikliztünk egyet. Jó, hogy ilyen sok fiú van a családban, nem volt gond eldönteni, hogy ki fog pedálozni...


A viking hajó

Ma hazaúszott Robi viking hajója:



Ahoj, ahoj!



Jelbeszéd

A héten jelbeszédről szóló előadáson voltam. A munkahelyemen az egyik munkatársunk süketnéma, ő tartotta. Ahány beszélt nyelv, annyi jelnyelv, tehát nem egységes. Megtanultuk a betűket, a magánhangzókat mind a balkézen mutatjuk (a-tól u-ig sorban vannak az ujjakon és jobbkéz  mutatóujjával mutatunk rá), a mássalhangzók pedig az írott formájukra hasonlítanak. A gyakoribb kifejezésekre pedig vannak általános jelek, sokat számít az arckifejezés is.  Persze, egyszerűsítenek, ahol tudnak, például a szia és a viszlát ugyanza. Az előadás végén kihívtak néhány embert és szavakat kellett jelbetűzni, mint például elefánt.

Újabb házi feladat

A jövő heti szünetre Robi megint azt kapta házi feladatnak, hogy vezessen naplót. Biztos bejött a tanárnőnek a múltkori műkakis bejegyzés.

A héten egy másik órán Robinak fel kellett sorolnia mozifilmeket: A Sólyom végveszélyben, A híd túl messze van volt a listáján. Csak egy gyerekfilmet nevezett meg. Szerencsére még nem jelentkezett nálunk az itteni gyerekvédelem.

Éjszakai marathon

Igen, igen az egyetlen esti marathont azt itt, Luxembourgban futják, vagyis futották most szombaton. Lényegében az egész várost lezárják ilyenkor, tőlünk nem messze van a rajt. Tavaly már megtanultuk, hogy ezen az estén nem szabad autóval közlekedni, egyrészt a lezárások miatt, másrészt a legtöbb futó autóval érkezik a helyszínre (bár rengeteg buszt biztosítanak) és hatalmas harc indul a parkolóhelyekért, aztán egy idő után már a járdán is állnak...

Idén az első ellenőrző pontnál vártuk be a tömeget, több tízezren futnak ilyenkor. Az élboly természetesen kenyaiak és etiópok volt. Hihetetlen micsoda gyönyörű stílusban és könnyedén vertek rá több száz métert a marokkóiakra és utána hosszú csend következett, majd néhány perc múlva megjelent a tömeg is, az amatőrök. A verseny tisztaságára ellenőrök vigyáznak, akik természetesen nem futnak, hanem bicikliznek:



Ellenőrök biciklin



Ha valaha rászánom magam egy kisebb futásra, csak a megfelelő öltözékben fogom tenni, valami hasonlóra gondoltam:



Csak stílusosan

 
A vízes blokknál ütemesen trappoltak a futók az eldobott műanyagpoharakon, másnapra viszont mindent kristálytisztára takarítottak:




Tapossa laposra!

A futás közepe felé volt egy kis természetes hűtés, a szokásos esti eső!

Újabb szivárvány

Lassan szivárványos képsorozatot tudok készíteni. Ez a belvárosban került lencsevégre:

A 19.50-es eső után...

Kellemes karácsonyt!

Ma ezzel köszöntött minket a reggeli rádióműsor német szpikere. Aztán felolvasta a hőmérsékleteket a környező falvakban, a szerencsésebb helyeken akár 5 fok is volt. A helyzet annyira nem kritikus, délutánra már majdnem 20 fokig is melegszik a levegő. Akik a reggeli zord hideget átvészelik, azokról délután garantáltan leolvad a télikabát. És persze rengeteget esik az eső, közben tart azért szüneteket és persze este 8 után hétágra süt a nap...

A hét további örömteli híre, hogy megérkezett a mélyhűtőajtó, el is raktuk gyorsan, hogyha majd a ragasztott újra eltörik, akkor és csakis akkor kicseréljük. Természetesen az ajtót házhoz hozták és nem kellett kifizetni a futárnak. A csomagban volt egy számla, majd egyszer utaljam át. Ez egy ilyen luxemburgi szokás, hogy csak utólag kell fizetni, még mindig nem szoktunk teljesen bele.

Hogyan rendeljünk mélyhűtőajtót?

A szokásos napi monszunonkat csupán Bence délutáni akciója szakította meg. Kedvenc tinédzserünk gyors növekedése kockásabb mozgással jár együtt. Kicsit mindig nagyobb a lendület, amikor üdítőt vagy vizet tölt ("Bocs, anya"), amikor csukja az ajót ("Bocs, anya") vagy amikor müzlit rak a reggelihez (több van mellette mint a tálkájában). Ma viszont még nekem is tátva maradt a szám. A "gyertek vacsorázni!" felszólításra nagy lendülettel jött elő a barlangjából (=szobája), ment is egyenesen a hűtőhöz és kirántotta a .... - most próbáljátok kitalálni, de nem fog menni -... szóval kirántotta a mélyhűtő ajtaját. Annyira, hogy eltörött a fogantyúja. Arra kérdésemre, hogy mit keresett ott, csak annyit válaszolt, hogy a fagyit. Én úgy gondolom, hogy mi túlságosan is liberális család vagyunk, de becsszó, hogy nem szoktunk fagyit vacsorázni. Értetlenül álltunk a hűtő és Bence előtt. A károk felméresekor kiderült, hogy a fogantyú nélkül nem lehet a mélyhűtőt becsukni, kvázi mindenkinek be kell áldoznia magát és legalább 10 db pálcás jégkrémet kell benyomnia még az olvadás előtt. A család legjobb barátja nálunk nem aszilvia, hanem a pillanatragasztó. Amíg kerítettünk egyet, egy celuxxal próbáltuk menteni a menthetőt. Mondjuk itt nincs az a rekkenő hőség mint otthon, ez most mindenképpen hasznos volt. Végül a pillanatragasztó fogott, most legalább csukva van a mélyhűtő és addig ki sem nyitjuk, míg új ajtót nem szerzünk...

Monszun

Irigykedve figyeljük az otthoni időjárás jelentést és még irigyebben látjuk a skype-on a szép barnára sült nagyszülőket... Itt is trópusira fordult az idő, de csak félig, és csupán az esős részt kaptuk meg. A kilátások sem rózsásak:

Ma reggel mandinerből is esett. Az esernyő megvédett felülről, de térdig eláztam alulról, ahogyan a víz visszavágódott a betonról.

A hír

Tegnap világraszóló bejelentésnek lehettünk tanúi, elkelt végre Guillaume. Ő a Nagyherceg legidősebb fia és a nagyhercegi cím várományosa is. A házasság hírét nem más mint a luxemburgi miniszterelnök jelentette be tegnap, ma pedig a pár is tartott sajtótájékoztatót. Természetesen már rengeteg fotó is készült róluk és a luxemburgi időjáráshoz híven esernyő is van bőven a képeken. A szerencsés ara, Stéphanie, egy belga nemesi családból származik, 7 testvére van, ő a legkisebbik.

Ezúton is gratulálunk az ifjú párnak és reméljük, hogy az esküvő napján nem fog esni!

Az égigérő...

Bármilyen hihetetlen, de van, ami gyorsabban nő még Bencénél is... bár a verseny fej-fej melletti, nem képletes értelemben:

Hajrá, Bence!

A cserepes növényt (ismeretlenicus levelikus) tavaly  szereztük be, egyszerre a két egymás mellettit. A baloldali lényegében nem vett részt a versenyben, viszont a jobboldali nagyon belehúzott....

További híreink még, hogy itt még mindig kvázi télikabátban járunk, de nem hó esik, hanem eső. Mindennap. Néha tart egy kis szünetet, akkor tudok szivárványt fényképezni.

Április

Kettős szivárvány

Szeszélyes április, hol esik, hol süt. A házunk előtt elkezdték az építkezést, bár sokáig biztunk benne, hogy nem teszik. Megnéztük még egy éve a terveket, "Á, oda nem fér el még egy ház, ott vezet el az út". Erre odébb rakták az utat...

A rossz költő

A rossz költő az, aki még él. A halott költő viszont jó költő. Ezt Lackfi Jánostól tudjuk. Robi otthoni osztályával a költészet napján a Müpában láttuk a performanszát. És ne egy unalmas felolvasásra gondoljunk, hanem inkább egy jó értelemben vett gyerekhaknira, sok humorral, igazi mai gyereknyelvet használva és színvonalas zenével (Sajtkukacz zenekar). Ha a cél az volt, és bizonyára az volt, hogy a gyerekek verseket is olvassanak, ezt elérte. Az osztály már másnap Lackfi verseket falt és persze mi is vettünk tőle egy kötetet. Nekem külön tetszett, ahogy egy versével Varró Dániel parodizálta.

Hf.

Robi azt a házi feladatot kapta az iskolából, hogy a szünetben mindennap írja le két mondatban, hogy mi történt vele.Ez a kedvenc bejegyzésem: "Ma látogatóba mentünk apa volt munkatársához. Kaptunk tőle műkakit."

Nyuszi ül a ...

Hazaérkeztünk, de a fű a kertből sajnos eltűnt. Nem is tudom, hogy hová fogja rakni a nyuszi a tojásokat. A homokba mégsem lehet. Robit egy négyfős, lelkes hölgykoszorú fogadta, az egyik szebb mint a másik. Rögtön eltűnt velük játszani, aznap nem is láttuk. Ma a Mezőgazdasági Múzeum optikai illúziókról szóló kiállítását nézték meg és persze az ünnepekre való tekintettel tojásfestés is volt. Egy hatalmas lúdtojásra égettek mintákat. Robi szerintem ablakokat rajzolt rá, de majd megkérem a művészt is, hogy értelmezze az ábrákat. Ezenkívül készített még egy nyuszi alakú tojásmelegítőt, nemezelős technikával. Munka közben folyamatosan filmezték, ezért várhatóan valamelyik híradóban fel fog tűnni...

A vasárnapi workshop

Vasárnap délután különleges workshopon vettem részt: flamencozni tanultam. A tanárnő német, de mintha spanyol lett volna, fekete haj, kreol bőr, nagy fenék. Az alapoknál kezdtük, úgy mint hogyan álljunk. Itt megtudtuk, hogy míg a balett légies, a flamenconál mindig van kapcsolatunk a talajjal. Aztán kb. félórát töltöttünk a helyes ujjtartással. A középső és a hüvelykujjnak kiemelt szerepe van, nem lehet ám csak úgy lóbálgatni őket, azokat is feszesen és csippentő mozdulatban kell tartani. Némi kar és csípőmozgás után jött a lábmunka, itt már csak ütemre próbálkoztunk toppantani vagy csak lépni. A toppantásból csak kettőt tanultunk, de biztos sokkal több létezik és a gyors ritmussal kombinálva szépen összeakadt a lábunk. Közben a tanárnőnk kedvesen, elnézően mosolygott ránk, "ne izguljunk, senkinek sem sikerül elsőre". Nekünk sem sikerült. A délután végére sikerült egy kb. 1 perces tánc, a rumbas, koerográfiáját elsajátítanunk, persze kecsességről szó sem volt. Ezen a linken látható a tanárnőnk, a zenét is megpróbálom feltölteni.

Hogyan fárasszunk kisiskolást?

A legfontosabb, hogy az úszás napjára tegyük a futóversenyt is. Reggel meg is beszéltük Robival, hogy a mai napon lényegében Vasember lesz, vagyis Ironman, annyiféle sportot fog csinálni. Csütörtökön van a rendes úszó napjuk, ma ráadásul valami teszt is volt. Nem teljesen világos, hogy a technikát nézték vagy a leúszott távot, de Robi rettenetesen büszke volt, hogy több mint 1 km-t úszott. A futóverseny délután jótékonysági futás volt. Hétfőre kellett egy szponzorlapot tervezni és kivitelezni: minden lefutott körért a szponzorok fizetnek egy meghatározott összeget. Robi kérdezte is tőlem, hogy mennyit fogok fizetni, mondtam óvatosan, hogy 1 euró/kör, ki tudja milyen jó kondiban van a gyerek, nehogy aztán elfussa a havi fizetésem. A versenyben persze az tetszett neki legjobban, hogy a végén egy flakonból vizet önthettek a fejükre. Nekem meg ebben az tetszett, hogy nemcsak az úszócucca volt teljesen vizes, hanem a tornaruhája is. Terítem ki délután a tornapólót, hát van rajta egy hatalmas "Mum"  (Anya) felirat. Hát ez meg miért van ráragasztva kérdeztem. "Fel kellett rakni a szponzorokat!". Nincs mese le kell perkálnom a 19 eurot (19 kör x 1 euro)

A szépségkirálynő foglalkozása: osztályfőnök

Bence nagyon lelkesen jött ma haza az iskolából, kezében a helyi ingyenes újság lobogott. "Az osztályfőnököm nyerte a szépségversenyt, benne van az újságban!" És tényleg benne volt. Az osztályfőnök egyébként földrajzot és történelmet tanít, amikor éppen nem énekel a szépségversenyen. Ki is vágjuk majd a cikket, de van róla video riport is itt.

A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ez nem egy hagyományos értelemben vett szépségverseny, hanem a Rose of Tralee nevű rendezvény volt. Ennek keretében itt élő ír lányok versenyeztek (de még ez is túlzás, mert nagyon jó hangulatú, kedves és barátságos összejövetelnek tűnt és nem versenynek), hogy ki képviselje a luxemburgi íreket a Traleeben megtartandó éves rendezvényen, ahol ír lányok és asszonyok gyűlnek össze a világ minden tájáról.

A tanárnőnek remek énekhangja van. Azt nem értem, hogy miért nem ő tanítja az éneket?

A szájharmónikás

Bence újabb őrületet hozott haza az iskolából pénteken: "Anya, vegyél nekem harmónikát, csak 3 euro, meg lehet rendelni az Amazonról". Jól érezte, hogy rendkívül költésgérzékeny vagyok ezekkel a múló fellángolásokkal kapcsolatban. Tegnap aztán Trierben voltunk és a héten hozott jegyek 9-es átlagára való tekintettel (itt 1-10-ig osztályoznak) gondoltam meghívom a harmónikára. Elmentünk hát a hangszerboltba, ahol az eladó rögtön mutatta, hogy melyik sarokban vannak a harmónikák. Kb. úgy őrizték őket, mintha aranyból lettek volna és az áruk is ehhez igazodott. Visszamentünk hát a bácsikához, hogy mi még kezdők vagyunk és különben sem befektetési céllal vásárolunk. Erre elővett egy kezdőcsomagot, amit szintén csillagászati áron volt. Még jó, hogy nem tubázni akar a gyerek...Aztán rákérdeztem, hogy a kirakatban látható darab, azon a szimpatikus áron vajon van-e még. Erre megadta magát, hogy van, de azért hozzátette egy fejcsóválás kíséretében, hogy "hát azon is lehet játszani" vagyis es ist auch spielbar. És tényleg lehet, azóta Bence nyomatja a harmónikát, szomszédok még nem jelentkeztek, ebből arra gondolok, hogy a ház szigetelése megfelelő. Egyébként meglepően jól megy neki, néhány óra után dallamokat játszott.

Nagygyűlés

Robiéknál volt nagygyűlés ma délelőtt, ebben a negyedévben a vízzel foglalkoznak, ennek lezárásaként tartott az osztályuk egy előadást. Kb. 100 gyerek jelent meg a tornateremben, 3. és 6. osztály között. Csendben bejöttek, leültek padra vagy szivacsra. Az osztályfőnökök ezután elmentek és 1, azaz egy darab tanárnő, a miénk maradt csak bent. Ez biztos hihetetlenül hangzik, de nem kellett fegyelmeznie, a gyerekek csendben, rendben, érdeklődve figyelték az előadást. Robit is kérdeztük, hogy lehet, hogy ilyen csöndben volt mindenki, azt mondta, mert kíváncsiak voltak a gyerekek az előadásra.





Fellépésre várva


Az előadásban természetesen mindenki szerepelt az osztályból, többnyire párokban adtak elő jeleneteket, verset vagy csak felolvastak. Mindent saját maguk készítettek, próbáltak el, az osztályfőnök csak terelte, de nem irányította őket. Robi és osztálytársa nyitotta a sort, egy képzeletbeli olajfolt terjedéséről készítettek interjút, Robi volt a riporter és a másik kisfiú pedig először egy strandoló, aki olajos lett, utána pedig egy halász, aki olajfoltos halat fogott ki.

Az előadás után következett az oklevelek kiosztása. Minden pénteken más és más osztály készül előadással és utána pedig megjutalmazzák az azon a héten legjobban teljesítő diákokat. A teljesítmény önmagukhoz mérik: "Sarahnak, mert ügyesen koncentrált az olvasás órán" vagy "Pamnak, mert szépen haladt a héten matematikából". Minden osztályból 2-3 gyerek kap csak oklevelet. Robinak is van jó pár oklevele, főleg matekkal kapcsolatosak.

Az egész program nem tartott tovább 30 percnél, a gyerekek és a szülők is végig ültek (és nem kellett ájult gyereket támogatni, de még fegyelmezni sem). Az osztályfőnökünk az ajtóra mutatott és az osztályok maguktól, csendben távoztak a saját osztályukba.

Vivóverseny

Ma volt a nagyszabású házi és egyben nemzetközi vivóverseny. Robi hamar jelezte, hogy ő már az edzéseken sem szokott csőrtét nyerni, ezért inkább kihagyná a versenyt. Bence viszont szivesen ment. Mi rutinos szülők lévén tudtuk, hogy nem fogjuk csendes üldögéléssel és tülekedéssel tölteni a napot és miután kifizettem a nevezési dijat, kisurrantam. Bence korosztálya délben kezdett és este hatkor még nem végeztek, bár őt akkor azért már hazahoztuk. A hosszúra nyúlt szünetekben a svéd barátaival beszélgetett és játszott az ipodjukon. Bence végül derekasan helytállt, a többség már több éve viv, igy is sikerült több csőrtét nyernie. A legutolsó meccsen jól megkergette az ellenfelét, aki állandóan lelépett a palástról. Persze, hiába fújoltuk a birót, végül négy pontot sem adott meg. Sajnos, a felszerelésünk sem volt tökéletes, pl. nem sikerült térdig érő fehér zoknit venni, ezért egy kisebb csik kilátszott, amit az egyik biró szóvá is tett.

Rengeteg fotós volt a rendezvényen, remélem, hogy hétfőn a helyi lapban is lesz majd cikk...

Osztálykirándulás II.

Múlt héten volt Robi osztálykirándulása, ugyanott voltak, ahol tavaly a másik iskolával, vagyis egy osztálykirándulásra szakosodott kis francia falucskában. Robi első mondata, amikor hazaérkezett az volt, hogy "végre beszélhetek magyarul". A szállásról csak annyit mesélt, hogy nyolcágyas szobában voltak négyen fiúk. Négy ágyon aludtak, a másik négyet viszont ugrálásra használták. Most is küldött képeslapot nekünk, amin két dolog volt változatlan: 1. A szálláshelyük volt a képen, majdnem teljesen ugyanabból a szögből fényképezve mint tavaly 2. Most is egy t-vel írta, hogy szeretettel.

Viszont sokkal több sor fért rá a képeslapra mint tavaly (Lásd Örkény István levele fiához, Antalhoz.)

Vonaton Metzbe

A mai vonatozás Metzbe egyben kulináris élmény is volt. Miután kényelmesen elhelyezkedtünk a kocsiban, vidám hangokra lettünk figyelmesek. Idősebb német férficsapat szállt fel.  Éppen csak elhagytuk Luxemburg városát, amikor koccintás hangokat hallottunk. Hátranéztem, fehérbort ittak, tisztességes fehérboros üvegpoharakból. Kisvártatva előkerült egy fa vágódeszka, ahová  aprólékos gondossággal sajtot szeltek kockákba. Thionville-nél egy kisebb pukkanás hallatszott, igen kibontották a második üveg bort is. Metznél mi leszálltunk, igy nem tudjuk, hogy hány üveg bor fogyott, de az biztos, hogy jókedvűen szálltak le. Kalauzt egyébként háromszor láttunk, de egyszer sem kérte a jegyeket. Egy utastárs megpróbálta megmutatni, de csak kedvesen intett, hogy most nem ezért jött. Viszont később egyáltalán nem jött. A vonat egyébként a svájci volt, akadálymentesitett mosdóval!

Metzben természetesen a Saint Malo palacsintázóban ebédeltünk, ezen a linken megnézhetitek az éttermet és a menüt is. Mindenkinek szivből ajánlom!

Alaaf!

Javában tart az iskolai szünet és a farsang. Gondoltuk, hogy elruccanunk Kölnbe, úgysem voltunk még.  A német munkatársam felkészitett a kölni nyelvjárásból (pl. az Alaaf egyfajta köszönés és életérzés is) és hozzátette, hogy milyen jókor megyünk, most lesz Rosenmontag. A Rosenmontagnak nincs saját magyar neve, farsang hétfőjét jelenti. Németországban, különösen a déli tartományokban viszont jelentős hagyományokkal rendelkező ünnep. Az egyik központi helye pedig éppen Köln. Az események csúcspontja, pedig a nagy karneváli felvonulás. Körülbelül ennit tudtunk mielőtt elindultunk volna, de a megmozdulás méreteire nem készültünk fel lelkileg.

Luxemburgban felültünk a vonatra, velünk átellenben két idős néni, nagy piros karneváli sállal. Milyen cukik, gondoltuk, ők is mennek Kölnbe. Cochemnél felszállt egy nyugdijas házaspár, szolid farsangi jelmezben. Ekkor még semmit nem gyanitottunk. Koblenz után szabadult el a pokol, illetve a farsang. A két idős hölgy megkezdte az átöltözést, először egy vastag fehér szőrmenadrágot húztak magukra. Jé, jegesmedvék lesznek. De nem nyert. A fehért szőrmekabáton nagy, piros gombok voltak. Aztán helyére került a piros orr és a sapka is. Bohócok lettek. Ekkor néztem a hátam mögé, ahol már a fél vagon beöltözve ült. Bonnba érkezve a peronon csupa szőrös medve, gomba, söröshordó és számtalan szuperhős várakozott. Kicsik és nagyok, nemre, korra és semmire sem tekintettel. Ekkor már tudtuk, hogy az általunk hozott két darab piros orr és Robi kisértet álarca kispálya, ezzel nem rúgunk labdába. Bár a kalauz Robi álarcát látva még megjegyezte, hogy ma kisértési tilalom van.

Kölnben hömpölygött a beöltözött tömeg, ehhez foghatót még nem láttam. Próbáltunk eljutni a szállodába, de ezt különösen nehezitett feladatnak tekintettem: ismeretlen város, ahol lépni sem lehet, ráadásul szinte minden le van zárva. Azt tudtuk, hogy lesz felvonulás, de hogy ekkora: dél felé kezdődött és este hatig tartott, a városközpontot teljesen lezárták.


Ezen nem csúszunk el!

 Persze mi is beálltunk nézni a felvonuló kocsikat. Azt is láttuk, hogy folyamatosan dobálják a tömeget virággal és csokoládéval. A rutinosabb farsangozók meritőhálóval szedték az égi mannát. A helyi tudósitásokból kiderült, hogy kb. 3 tonnányi édességet szórnak ki ilyenkor. Természetesen áldozatok is voltak: egy bohócnak öltözött nénit eltalált egy félkilós csokitábla és felrepedt a szája (becsszó, láttam a tévében). A leleményesebbek ilyenkor akár egész nagy zacskónyi édességet szednek össze. Persze, nekünk is sikült elkapni néhányat, főleg Robi volt szemfüles.

És ezen a linken egy kedves kis kölni dal, természetesen a német fordítással együtt.

A lépcsőn rövidebb

A kép ma készült, a helyi ingyenes újságban találtam. Egy 90 éves hölgy igyekezett éppen valahová és úgy gondolta, hogy lerövidíti az utat (igazából nem vette észre, hogy nem úttest). A lépcsőn fennakadt, ezért egy közeli postára szaladt be segítséget kérni. A rendőrök is kijöttek hozzá, de mivel senkinek nem lett bántódása, ezért el is mentek. A néni kisebb segítséggel letornázta az autóját a lépcsőről és elhajtott.

Én mindig mondtam, hogy vigyázni kell a nyugdíjasokkal, de még ilyen vagányat nem láttam.

Félúton a postához

Iró leszek!

Robi legutóbb ezzel állitott haza. Ezen a héten az iskolában "könyvhét" van, ami itt nemcsak azt jelenti, hogy lehet szép könyveket vásárolni, hanem rengeteg a könyvekhez, olvasáshoz kapcsolódó programot szerveznek. Például a tanitás kezdete előtt félórával a szülők olvasnak fel meséket. Erre előzetesen lehetett jelentkezni és nem volt feltétel az angol nyelv. Jót nevettünk Robival, hogy mi lenne, ha bemennék magyarul mesét olvasni, mit szólnának a többiek.

Iró-olvasó találkozóra is sor került, Jane Clarke nevű hölgy látogatott el hozzájuk. Kiderült róla, hogy nem szeretett mindig irni, sőt kifejezetten utált irni kiskorában. Aztán mindenféle érdekeseket mesélt és adott elő (mint egy szinész). Például volt méhecske és elmesélte, hogy könyvet úgy kell irni, hogy meg kell tervezni előtte a szereplőket, helyszineket stb. Robinak ez rettenetesen tetszett. A könyvvásárra 10 eurot adhattam, ezért örömmel láttam este, hogy Robi három könyvet is vett. Hű, milyen jól beosztotta a pénzt ez a kisfiú. De nem erről volt szó, hanem arról, hogy a saját, hónapok óta gyűjtött pénzét is vitte magával és mindet elköltötte. Az egyik könyvet, a Szuper Pelenkás sorozatból, azóta már el is olvasta.

Paljon onnea van...

A finn főnöknőnknek születésnapja volt a héten és mindenképpen valami jópofasággal szerettük volna felköszönteni. A helyzetet nehezitette, hogy üzleti úton távol volt, ezért két fronton támadtunk.

Kitaláltam, hogy énekeljük fel a Happy Birthday to You-t, finnül. Először is hosszasan nyomoztam le a szöveget (lásd a cimben). Majd felhivtam az irodánkat Helsinkiben és ellenőriztettem a kiejtést és a tartalmat is. Utána jött a neheze, az énekesek toborzása. A lányokkal nem volt gond, szinte mindenki benne volt a buliban, a férfi kollégákkal nehezebb dolgunk volt. Végül két baritont sikerült leszerződtetnünk és elvonultunk egy általunk hangszigeteltnek vélt helyre. Az első feléneklés után kaptunk egy kisebb tapsot, huppá, kihallatszott. Végül a negyedik változat jutott el olyan szintre, amit publikálásra is érdemesnek véltünk. Ezt elküldtük emailben. Egy félóra múlva már jött is a válasz: "Köszönöm. Nem is olyan rossz jó a kiejtésetek." Hát, lehet, hogy mégsem rakja fel csengőhangnak...

Második lépésben pedig küldettünk egy gyönyörű csokrot a lakására, aznapra amikor hazaérkezett. Na, ez okozott kisebb bonyodamat. A csokor ugyanis megelőzte a főnöknőnket és a családja vette át. Ezután vad találgatásba kezdtek, hogy ki lehet a titkos hódoló. Aztán persze megnyugodtak, amikor kiderült, hogy a munkatársak akciójáról van szó.