2016. február 29., hétfő
Leszel a férjem?
Ma van a Proposal Day Angliában. Ez az a nap, február 29-e, amikor a hölgyek megkérhetik párjuk kezét. Gondolom, hogy nem véletlen csak szökőévekben van erre lehetőség. Ez a jeles nap jó lehetőséget nyújtott férfi kollégáink ugrasztására. Többüket is megkérdeztük, hogy ma már kérték-e meg a kezüket. Erre többnyire csak jó erős arcvörösödés volt a válasz. Mi, lányok, pedig jót nevettünk.
2016. február 26., péntek
Iskolai verseskötet
Az iskola kiadott egy verseskötetet a tanulók verseivel. Az egyik különlegessége a kötetnek, hogy az iskolában tanuló valamennyi nemzet nyelvén találhatók benne versek. Robi is bekerült a válogatásba, az angol anyanyelvűekkel együtt. Ezt a verset haikuban írta, amely egy japán nyelven elterjedt versforma. A haiku versek 17 szótagból állnak, három sorban 5, 7 és 5 szótagnak kell lennie:
Rain
The cold rain fell like
It was poured from an old
And clumsy bucket
A vers témáját nyilvánvalóan Luxembourg ihlette.
Rain
The cold rain fell like
It was poured from an old
And clumsy bucket
A vers témáját nyilvánvalóan Luxembourg ihlette.
2016. február 23., kedd
Valentin nap az iskolában
Amióta kiköltöztették az iskolát a prérire, a Valentin napi rózsa beszerzése sem egyszerű a fiúknak. Itt ugyanis nagy a divatja a Valentin napnak és a fiúk akár egész csokor rózsát képesek kiosztani. A tanulói bizottság idén összefogott és redeléseket vett fel a rózsákra. A megrendelt és kifizetett virágokat pedig behozták az iskolába. Itt lehetett választani, hogy saját maguk vigyék el a lánynak, vagy kézbesitsék. Robi saját maga adta át a rózsát.
Étteremről étteremre
A Kanári szigeteken könnyű feladat két állandóan éhes tinidzsér jóllakatása. Számtalan, jobbnál jobb étteremben jártunk, mindenhol kedves kiszolgálás és tartalmas ételek fogadtak.
Első nap a tengerparti sétány egyik helyére ültünk le. Itt is keritőlegények fogják a turistákat, gondolom azért, mert túl sok az étterem és kevés a fóka. Mi az alapján választottunk, hogy éppen hol van tengerre néző szabad asztal. Az étlapot mikor megkaptuk, viszont meglepve tapasztaltuk, hogy alig van rajta spanyol étel, inkább nemzetközi konyhára volt belőle (pizza, tészta és hamburger). A tapasról annyit kell tudni, hogy előétel nagyságú adag, lehet zöldség, hús, hal, bármi és 2-3-at szoktak belőle rendelni fejenként, hogy jól lakjanak. A pincérlány as saját anyanyelvét beszélte és a mi olaszunkat sem értette, ezért hát előkeritette a tulajdonost. Neki adtuk elő a kérést, hogy szeretnénk valami tipikus spanyol, vagy Kanári- szigeteki ételt enni. A főnök rugalmas volt és közölte, hogy készittet egy ízelítő tálat, amin minden lesz. Az első napi vacsoránkból aztán három fogás több tapas bárban is feltűnt.
A Kanári-szigetek legjellegzetesebb fogása a héjában főtt ráncos krumpli. Ezt újkrumpliból készítik és persze fontos, hogy minél kisebb legyen a krumpli. Az eredeti recept szerint tengervízben kell feltenni főni. Ha megfőtt, akkor még meg is kell sütni, addig mig ráncos nem lesz és a só ki nem ül a héjára. A főtt, még héjas krumplit utána aztán paprika szósszal (mojo) öntik le. Utoljára akkor raktak elém héjában főtt krumplit héjastól étteremben, amikor a szüleimmel az NDK-ban jártunk. Meg is jegyeztük anno, hogy milyen lusták ezek a kelet-németek, meg sem pucolják a krumplit. Hát, a spanyolok sem va akolnak a pucolással.
Minden étteremben árultak grillezett szardiniát is. Robi és én ezt a szálkák miatt mellőztük, de legnagyobb csodálkozásunkra, Bence imádta és nagy ütembe ette őket. Ő nem bajlódott a szálkával, mondván annyira kicsi, meg lehet enni. Valószínűleg neki volt igaza.
Kecskesajt is volt mindenhol, eszméletlen jó ízű volt!
Én nagy gazpacho hívő lettem, ezért ahol csak szerepelt az étlapon, ott ezt a hideg paradicsomlevest kértem. És mindehol hoztak hozzá külön tálkában kockára vágott kenyeret, uborkát, paprikát és hagymát. Ezeket többnyire a fiúk ették meg:
A legjobb tapas étterembe egy kirándulás keretében jutottunk el. Befizettük magunkat egy, a sziget belsejét bemutató buszos útra. A csapat nagy része német nyugdíjas volt természetesen, kiégiszitve némi angol nyugdíjassal és velünk. Egyébként elég jól bírták a tempót. Délben az összes német már nagyon éhes volt és ennek hangot is adtak. De az idegenvezető, mint a gyerekeket csalt minket tovább. Még ezt a kis barlanglakást megnézzük és utána beülünk ebbe a szép barlang étterembe. A sziget belsejében, a meleg miatt gondolom, számos barlanglakás található. Semmi ablak, csak ajtó, de van bent viz, villany és internet. Mondjuk már néhány évtizede nem engedik, hogy robbantással nyerjék az újabb szobákat, mert sokakra ráomlott az új szoba helye az ilyen átépítések alkalmával, szóval most már csak kézzel lehet vésni. Visszatérve az étteremre, a rutinosak, persze rögtön beültek az étterembe és csak egy maroknyi lelkes turista, persze mi is, mentünk megnézni a barlanglakást. Visszatérve már nagy káosz fogadott az étteremben, rengetegen voltak, pincér sehol. Mi szokva vagyunk az olaszokhoz, ezért leültünk és vártunk. A türelmünk étlapot teremtett. És ledöbbentünk, annyira alacsony árak voltak az étlapon, még magyar viszonylatban is, hogy biztos voltam benne, hogy nagyon kicsik az adagok. Ennek fényében 3 tál/fő adattal számoltam. A pincérnő egy idő után nem bírta és mondta, hogy szerinte ez sok lesz. Ah, dehogy válaszoltam, nézzen rá erre a két deli tini fiúra. Aztán nemsokára hozták a tapasokat. Már az első tál után láttuk, hogy igaza volt a pincérnő ék, tényleg sok volt. De hát azért van az ember lányának tini fiai, hogy ne hagyják szégyenbe. Szóval megegyeztünk, hogy ez egy kihívás és mindent meg kell enni. De igy sem birtuk. Ekkor az összes sonkát és a sajtot mind bele raktam az óriás buciba, amit kaptunk és elraktam a táskámba. Ez lett a vacsoránk! Csak néhány szem krumplit hagytunk a tányéron és a pincérnő elégedetten távozott az asztalunktól.
Első nap a tengerparti sétány egyik helyére ültünk le. Itt is keritőlegények fogják a turistákat, gondolom azért, mert túl sok az étterem és kevés a fóka. Mi az alapján választottunk, hogy éppen hol van tengerre néző szabad asztal. Az étlapot mikor megkaptuk, viszont meglepve tapasztaltuk, hogy alig van rajta spanyol étel, inkább nemzetközi konyhára volt belőle (pizza, tészta és hamburger). A tapasról annyit kell tudni, hogy előétel nagyságú adag, lehet zöldség, hús, hal, bármi és 2-3-at szoktak belőle rendelni fejenként, hogy jól lakjanak. A pincérlány as saját anyanyelvét beszélte és a mi olaszunkat sem értette, ezért hát előkeritette a tulajdonost. Neki adtuk elő a kérést, hogy szeretnénk valami tipikus spanyol, vagy Kanári- szigeteki ételt enni. A főnök rugalmas volt és közölte, hogy készittet egy ízelítő tálat, amin minden lesz. Az első napi vacsoránkból aztán három fogás több tapas bárban is feltűnt.
A Kanári-szigetek legjellegzetesebb fogása a héjában főtt ráncos krumpli. Ezt újkrumpliból készítik és persze fontos, hogy minél kisebb legyen a krumpli. Az eredeti recept szerint tengervízben kell feltenni főni. Ha megfőtt, akkor még meg is kell sütni, addig mig ráncos nem lesz és a só ki nem ül a héjára. A főtt, még héjas krumplit utána aztán paprika szósszal (mojo) öntik le. Utoljára akkor raktak elém héjában főtt krumplit héjastól étteremben, amikor a szüleimmel az NDK-ban jártunk. Meg is jegyeztük anno, hogy milyen lusták ezek a kelet-németek, meg sem pucolják a krumplit. Hát, a spanyolok sem va akolnak a pucolással.
Minden étteremben árultak grillezett szardiniát is. Robi és én ezt a szálkák miatt mellőztük, de legnagyobb csodálkozásunkra, Bence imádta és nagy ütembe ette őket. Ő nem bajlódott a szálkával, mondván annyira kicsi, meg lehet enni. Valószínűleg neki volt igaza.
Kecskesajt is volt mindenhol, eszméletlen jó ízű volt!
Én nagy gazpacho hívő lettem, ezért ahol csak szerepelt az étlapon, ott ezt a hideg paradicsomlevest kértem. És mindehol hoztak hozzá külön tálkában kockára vágott kenyeret, uborkát, paprikát és hagymát. Ezeket többnyire a fiúk ették meg:
A legjobb tapas étterembe egy kirándulás keretében jutottunk el. Befizettük magunkat egy, a sziget belsejét bemutató buszos útra. A csapat nagy része német nyugdíjas volt természetesen, kiégiszitve némi angol nyugdíjassal és velünk. Egyébként elég jól bírták a tempót. Délben az összes német már nagyon éhes volt és ennek hangot is adtak. De az idegenvezető, mint a gyerekeket csalt minket tovább. Még ezt a kis barlanglakást megnézzük és utána beülünk ebbe a szép barlang étterembe. A sziget belsejében, a meleg miatt gondolom, számos barlanglakás található. Semmi ablak, csak ajtó, de van bent viz, villany és internet. Mondjuk már néhány évtizede nem engedik, hogy robbantással nyerjék az újabb szobákat, mert sokakra ráomlott az új szoba helye az ilyen átépítések alkalmával, szóval most már csak kézzel lehet vésni. Visszatérve az étteremre, a rutinosak, persze rögtön beültek az étterembe és csak egy maroknyi lelkes turista, persze mi is, mentünk megnézni a barlanglakást. Visszatérve már nagy káosz fogadott az étteremben, rengetegen voltak, pincér sehol. Mi szokva vagyunk az olaszokhoz, ezért leültünk és vártunk. A türelmünk étlapot teremtett. És ledöbbentünk, annyira alacsony árak voltak az étlapon, még magyar viszonylatban is, hogy biztos voltam benne, hogy nagyon kicsik az adagok. Ennek fényében 3 tál/fő adattal számoltam. A pincérnő egy idő után nem bírta és mondta, hogy szerinte ez sok lesz. Ah, dehogy válaszoltam, nézzen rá erre a két deli tini fiúra. Aztán nemsokára hozták a tapasokat. Már az első tál után láttuk, hogy igaza volt a pincérnő ék, tényleg sok volt. De hát azért van az ember lányának tini fiai, hogy ne hagyják szégyenbe. Szóval megegyeztünk, hogy ez egy kihívás és mindent meg kell enni. De igy sem birtuk. Ekkor az összes sonkát és a sajtot mind bele raktam az óriás buciba, amit kaptunk és elraktam a táskámba. Ez lett a vacsoránk! Csak néhány szem krumplit hagytunk a tányéron és a pincérnő elégedetten távozott az asztalunktól.
2016. február 21., vasárnap
Vízisportok és repülőhal
A Kanári szigetek a vízisport ok mennyországa, itt aztán tényleg mindent ki lehet próbálni. A fiúk ki is próbálták a jetskit, a parasailinget és a banánozást. Egy utazás közvetitőnél Maspalomásban foglaltunk, természetesen a hölgy félig magyar volt.
A megadott időpontban egy központi helyen várakoztunk az utazásszervező buszára. Egy hatalmas, kétszintes busz érkezett. Ennyien nem férünk rá egy jetskire. De kiderült, hogy a többiek katamarán túrára mennek. Akkor még nem tudtuk, hogy mi is. Majdnem egy órán keresztül szedte fel a turistákat a busz a különböző hotelekből. A végére már komolyan tengeri betegek voltunk a sok körforgarlomtól és kanyargástól, pedig még nem is voltunk a tenger közelében.
Miután megtelt a busz, gyorsan az autópályán teremtünk és átvittek minket egy másik öbölbe. Mindenki leszállt a buszról és várt, hogy majd mond valaki egyszer valamit. De nem. Még spanyolul sem. Aztán megjelent egy spanyol férfi, aki nem túl jó angolsággal a katamaránhoz terelte az embereket. A sportra jelentkezetteknek, mint pl.mi a hajó előtt kellet várnia. Miután kiderült, hogy van elég hely a hajón, minket is felengedtek. Persze ekkora már a jobb helyeket elfoglalták a hajón. Kiderült, hogy a sportok a hajós kirándulás keretén belül lesznek. Két motorcsónakkal vitték el a fiúkat a hajóról először jetskizni. Én nagyon meg voltam illetődve, mert azt hittem, hogy egy csendes, békés öbölben fognak majd kisebb köröket menni. Nem igy történt. Kint a nyilt tengeren mehettek amerre akartak... De szerencsére én ezt nem láttam, mert annyira messzire voltak a katamarántól. A második motorcsónakról pedig a parasailinget csinálták. Egy ejtóenyőre kötötték őket és a motorcsónak húzta őket. Fel is vették a fiúk videóra, lehet látni, hogy milyen jó magasra mentek.
Aztán a sportok végeztével a fiúkat visszahozták a katamaránra, ahol már készen volt az ebéd! Igen, egész végig etettek, itattak minket. De nemcsak üdítő, hanem sör és bőr is volt bőven. Ebéd után már Puerto de Mogan kikötőjében voltunk, ahol lehetett úszni a vízben. A fiúk rögtön be is mentek, bár azért nem volt annyira meleg az a viz.... A hajó alatt rengeteg kishal volt, nagy rajban, nem is zavarta őket a rengeteg ott lubickoló ember. Aztán egy jetskire banánt kötöttek és azon húzták az arra vállalkozókat, Robi két körre is elment. A banánról úgy szállították le az embereket, hogy beleforditották őket a vízbe. Persze mindenkin volt mellény, de a hideggel szemben az sem véd.
Deli gyumolcs
A megadott időpontban egy központi helyen várakoztunk az utazásszervező buszára. Egy hatalmas, kétszintes busz érkezett. Ennyien nem férünk rá egy jetskire. De kiderült, hogy a többiek katamarán túrára mennek. Akkor még nem tudtuk, hogy mi is. Majdnem egy órán keresztül szedte fel a turistákat a busz a különböző hotelekből. A végére már komolyan tengeri betegek voltunk a sok körforgarlomtól és kanyargástól, pedig még nem is voltunk a tenger közelében.
Miután megtelt a busz, gyorsan az autópályán teremtünk és átvittek minket egy másik öbölbe. Mindenki leszállt a buszról és várt, hogy majd mond valaki egyszer valamit. De nem. Még spanyolul sem. Aztán megjelent egy spanyol férfi, aki nem túl jó angolsággal a katamaránhoz terelte az embereket. A sportra jelentkezetteknek, mint pl.mi a hajó előtt kellet várnia. Miután kiderült, hogy van elég hely a hajón, minket is felengedtek. Persze ekkora már a jobb helyeket elfoglalták a hajón. Kiderült, hogy a sportok a hajós kirándulás keretén belül lesznek. Két motorcsónakkal vitték el a fiúkat a hajóról először jetskizni. Én nagyon meg voltam illetődve, mert azt hittem, hogy egy csendes, békés öbölben fognak majd kisebb köröket menni. Nem igy történt. Kint a nyilt tengeren mehettek amerre akartak... De szerencsére én ezt nem láttam, mert annyira messzire voltak a katamarántól. A második motorcsónakról pedig a parasailinget csinálták. Egy ejtóenyőre kötötték őket és a motorcsónak húzta őket. Fel is vették a fiúk videóra, lehet látni, hogy milyen jó magasra mentek.
Útban a jetski fele
Aztán a sportok végeztével a fiúkat visszahozták a katamaránra, ahol már készen volt az ebéd! Igen, egész végig etettek, itattak minket. De nemcsak üdítő, hanem sör és bőr is volt bőven. Ebéd után már Puerto de Mogan kikötőjében voltunk, ahol lehetett úszni a vízben. A fiúk rögtön be is mentek, bár azért nem volt annyira meleg az a viz.... A hajó alatt rengeteg kishal volt, nagy rajban, nem is zavarta őket a rengeteg ott lubickoló ember. Aztán egy jetskire banánt kötöttek és azon húzták az arra vállalkozókat, Robi két körre is elment. A banánról úgy szállították le az embereket, hogy beleforditották őket a vízbe. Persze mindenkin volt mellény, de a hideggel szemben az sem véd.
Deli gyumolcs2016. február 18., csütörtök
Mini sivatag a tengerparton
Maspalomas, ahol megszáll tunik nemcsak arról hires, hogy a lakosság 99% nyugdíjas, hanem a homokdűnéiről is, alias mini sivatag. Ez leginkább Robinak jött be, aki képes volt órákat sétálni, gurulni és csúszkálni a homokdombok között, alatt és benne.
A sivataghoz a parton sétálva volt a legkézenfekvőbb eljutni. Ezzel csak egy probléma volt, a nudistáknak álcázott magamutogatók. A legnagyobb sétáló tömeg közepén egy idős bácsi állt, tetőtől fenékig és alább lesülve, úgy minden nélkül. Persze az igazi nudisták a dűnék között meghúzodva, nem hivalkodóan napoztak.
Mini sivatag a tengerparton
Telelés a nyárban
Idén a siszünetet rendhagyó módon egy meleg helyen töltöttük, ami nem Luxemburg volt. A Kanári-szigetekre repültünk el, méghozzá Gran Canaria-ra. A Kanári szigetek nem a kanéri madarakról kapta a nevét, hanem a latin canis vagyis kutya szóból. Az itt először partra szálló rómaiak ugyanis csak kutyákat találtak a szigeteken. Persze, a szigeteknek voltak őslakosai, magas, szőke és kék szemű óriások (2 méteresre becsülik a magasságukat). Valósziinúleg szabotázs vikingek, akik szerették az itteni finom klímát. Őket természetesen a spanyolok kiirtották. Az őslakosok eltűnéséhez az is hozzájárult, hogy nem maradtak meg fogságban, ott öngyilkosok lettek...
A szigeten több mikroklima létezik egymás mellett, mi az egyik legmelegebbet választottuk, végig 25-27 fok volt és napsütés:
Igy hát a medence mellett töltöttünk sok időt:
A szigeten több mikroklima létezik egymás mellett, mi az egyik legmelegebbet választottuk, végig 25-27 fok volt és napsütés:
A hőmérséklet, amikor megérkeztünk
2016. február 4., csütörtök
Breaking news: életbe lépett az új francia helyesirás
Igen, igen, nem csak mi, magyarok szeretjük megreformálni a nyelvet, hanem a franciák is. A napokban rémhirként terjedt el a francia sajtóban, hogy megszűnik 2016-ban az egyik ékezet, francia nevén az accent circonflex, amit a nyelvtanulók csak háztetőként ismernek.
Persze, aztán kiderült, hogy a hir kacsa. Nem szűnik meg, hanem bizonyos ritkán használt magánhangzók esetén csak ajánlott lett pl.az i és az u felett. Egyébként magát az ajánlást a helyesírás megújítására a francia akadémia már 1990-ben megtette. Tehát mondhatjuk, hogy nem volt benne meglepetés... Csupán annyi történt, hogy tavaly évvégén hozott a francia kulturális minisztérium egy rendeletet, hogy az iskolák már váalszthatják az új ajánlás szerinti helyesírást, de nem kötelező. De a franciák, mint tudjuk, nagyon ragaszkodnak a nyelvükhöz, és mint most kiderült az ékezetekhez is. Kiváncsi vagyok, hogy mi történne, ha a Magyar Tudományos Akadémia javaslatot tenne az ly eltörlésére....
Persze, aztán kiderült, hogy a hir kacsa. Nem szűnik meg, hanem bizonyos ritkán használt magánhangzók esetén csak ajánlott lett pl.az i és az u felett. Egyébként magát az ajánlást a helyesírás megújítására a francia akadémia már 1990-ben megtette. Tehát mondhatjuk, hogy nem volt benne meglepetés... Csupán annyi történt, hogy tavaly évvégén hozott a francia kulturális minisztérium egy rendeletet, hogy az iskolák már váalszthatják az új ajánlás szerinti helyesírást, de nem kötelező. De a franciák, mint tudjuk, nagyon ragaszkodnak a nyelvükhöz, és mint most kiderült az ékezetekhez is. Kiváncsi vagyok, hogy mi történne, ha a Magyar Tudományos Akadémia javaslatot tenne az ly eltörlésére....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)