Német nyelvlecke vasárnap

Ma délelőtt német kollégám hívott meg magukhoz villásreggelire (=brunch). Egy kisebb társaság várt már minket, amikor megérkeztünk. A kollégámnak 4 gyereke van (+2 ott tartózkodó barátnő), a két másik család még három gyereket mutatott fel. Szóval jó sokan voltunk. A társalgás nyelve a német volt, bár néha meg-meg próbálkoztak az angollal is és mindenki rettenetesen kedves volt. Most már felül kérne írnom a németek mogorvák sztereotípiámat. Gy. nem bírta megállni és megkérdezte, hogy amikor a német gyerekek háborús videojátékot játszanak, akkok kikkel vannak. Először nem is értették a kérdést, majd azt válaszolták, hogy a németek nem játszanak háborúsdit...Aztán jöttek a szokásos gyerektörténetek is, mondjuk a négy gyerek kb. azt csinál a házban amit akar. Még Robi is megjegyezte, hogy úgy néz ki a gyerekszoba, mintha kirabolták volna őket, minden szétdobálva. A kisebbek rendszeresen a falra festenek, hol festékkel, hol csokipudinggal (mi rögtön javasoltuk a vaníliát), a legnagyobb lány pedig kísérletezni szokott (legutóbb gumilabdát próbált csinálni pitypangból). Ezek után nem csoda, hogy a kollégám sokat túlórázik... Mesélték, hogy egy időben rendszeresen egy félórácskát álldogált az autóval a szomszédos utcákban, hogy egy kicsit megpihenjen a nyugalmas iroda után és az őrültek háza otthon előtt. Aztán egyszer kihívták rá a rendőröket, mert azt hitték, hogy betörő. Azóta a garázsban húzza meg magát, míg észre nem veszik...

Nyár van?

Mit kérdezzünk?

Megint szuper házi feladatot kapott Robi. Ősszel az iskolájuk az amerikai űrállomás űrhajósaival fog interjút készíteni, élőben, valószínűleg tv adásba is fog menni. A hf. pedig az volt, hogy mindenkinek 5 kérdést kell összeírnia, hogy mit kérdezne az űrhajósoktól. A legjobb kérdések feltevői vehetnek rész a beszélgetésen, 2 fő/évfolyam. Ti mit kérdeznétek?

Nieuwpoort

Még a nieuwpoorti szállodával kapcsolatban, íme a kilátás a szobánkból:

A 3. emeletről

A strandrészeket különböző jelekkel különöböztetik meg, mi a vonatos részhez voltunk közel:

De volt napocska, banán és labda is. És erre az óriásteknősre 60 euróért lehetett felmászni (=büntetés):

Egy igazi ékszerteknős

A csokoládé fővárosa

Ez pedig nem más, mint Brugge. Ide szombaton jutottunk el. Én meg is fogadtam, hogy turistaszezonban nem megyek többet várost látogatni, nincs értelme. Ráadásul Brugge rákerülhetett az amerikai "Top 10 város Európában" listára, hemzsegtek ugyanis az utcákon. Biztos átugrottak Prágából. A város egyébként mint egy kis ékszerdoboz, csatornák mindenfelé és helyes kis házacskák. Az nagyon tetszett, hogy rengeteg vizimadár teljes nyugalommal közlekedett a csatornákon vagy sütkérezett a háztetőkön. A csatorna állítólag tele van hallal, bár horgászokat nem láttunk.

Hamar beneveztünk egy csónakázásra a csatornákon, ilyen lélekvesztőben:

Kövérek középre!

Sikerült a csónak hátuljában elsőként leülnünk. Na, utána viszont végigélvezhettük egy túlsúlyos amerikai csapat  beszállását. Az egyik hölgynél annyira megbillent a csónak, hogy elnézést kért. Remélem, hogy tanult az esetből és azóta fogyókúrázik. A testesebbeket a csónak közepére vezényelte a kapitány, mi mind a négyen soványnak bizonyultunk és maradhattunk a széleken.

A csokoládémúzeumban teletömtük magunka pralinéval, Robi úgy jött ki onnan, hogy most már nem bír ránézni sem a csokira (inkább nyalókát kért, erről még lesz szó). A múzeum önmagában elég unalmas, értsd semmi interaktivitásról nem tudok beszámolni. Az egyik érdekesség számomra az volt, hogy annak idején a csokoládába az aztékok egyáltalán nem tettek cukrot, a cukor hozzáadása spanyol találmány. A múzeum fő látványossága kétségkívül a bemutatóterem. Itt egy cukrász mutatta be, tömören és egyszerűen, hogyan készül a csoki. Végre fény derült a rejtélyre, hogy miért nem sötét színű a fehércsoki. Mert igazából nem is csoki, csak kakaóvaj van benne, kakaómassza nincs. Azt is elárulta, hogy ő kizárólag étcsokoládét eszek, kb. 20 dkb egy nap, pralinét egyáltalán nem. Utána mindenkit megkínált az elkészült pralinéból.

A városban minden második bolt csokibolt és a bolt nagy része pornográf csoki. A különböző alakokat elég nehéz volt a fiúknak elmagyarázni. Számomra rejtély, hogy melyik piac veszi fel ezeket...

Tengerre, luxemburgiak!

A számtalan esős hétvége után már nagyon vágytunk egy kis víz után... de egy kicsit más formában. A belga tengerpart nagyjából 3 órányi autóútra van. Egy belga kollégánőm tippjei alapján Niewport nevű falucskában foglaltam szállást. A szállodát alig találtuk meg, nem igazán voltak hatalmas szálloda feliratok, az egyetlenre amit láttunk csak az volt kiírva, hogy "hotel", semmi más, specifikusabb. Na, az a "hotel" nem a miénk volt. Nagy nehezen megtaláltuk végül, kiderült, hogy egy közérttel található egy címen. A szobánk a tengerre nézett, esténként azt figyeltük, hogyan úsznak be a halászhajók! A szálloda tulajdonosai végtelenül kedvesek voltak velünk és mivel luxemburgi címet adtunk meg, ezért nem lehetett abból a hitükből kitántorítani őket, hogy mi luxemburgiak vagyunk. Csak azon csodálkoztak , hogy a gyerekek csupán angolul beszélnek.

A belga tengerparton De Panne és Kokje között számtalan kisebb, nagyobb település található. Hogy megkönnyítsék a közlekedést a belgák iderittyentettek egy....és ezt a közlekedési eszközt senki nem fogja kitalálni... egy VILLAMOST. Küstramnak hívják, 10 percenként jár, lényégen a tengerparton és az üdülőtelepülések központjain keresztül:

És szörfölés után irány a villamos!

Léleglezetállító a kilátás a viliből és egy kicsit szürrealisztikus is.Mi Ostendébe mentünk velé és onnan Brugge-be, de erről bővebben majd holnap...