Múzeum a vaskohóban

Hová megy a magyar család egy melankólikusan borús, hideg és lucskos hétvégi napon? Természetesen egy vaskohóból lett múzeumba.

A Völkinglen Hüttéről van szó, amely Saarbrücken mellett található. A vaskohó 1984 óta múzeum és egyben az Unesco örökség is. Amire láthatóan rettenetesen büszkék, hiszen egy lapon emlegethetik magukat az egyiptomi piramisokkal vagy a kinai nagy fallal. Hát, izlések és pofonok...

A vaskohó kb. 200 éve kezdte meg a működését és korának legmodernebb kohójának számitott. Fénykorában 17 ezer ember dolgozott itt, 3 műszakban. Aztán ahogy csökkent a kereslet az acél iránt, már nem volt gazdaságos üzemeltetni és bezárták, csakhogy átalakithassák és múzeumként megnyithassák. Meglepő módon az itt dolgozók voltak az első múzeum látogatók, ugyanis ők csakis a saját részlegükbe mehettek be és nem ismerték sem a többi gyártási folyamatot, sem a gyár részeit. Amikor leálltak a gépek, a környékbeli lakók napokig nem tudtak aludni, mert annyira hozzászoktak az üzemek folyamatos búgásához.

A gyárat meghagyták eredeti formájában, de teljesen akadálymentesen, akár babakocsival is be lehet járni. Jelenleg számtalan időszaki kiállitást tartanak benne (pl. az Asterix és Obelix képregényről). Több helyen van kialakitott játszótér, Robi legnagyobb örömére, aki többször is lecsúszott az először általam sittes ledobónak nézett csúzdán.

A vaskohó kertje

Tényleg minden zegzugát be lehet járni, sehol egy ipari kamera, hogy mit lopnak el a látogatók. Innen nincs mit elvinni (vagy kamion kell hozzá). Szóval nagyon gazdaságos az üzemeltetés, otthon is lehetne alkalmazni a bezárt gyárakat egyszerűen csak meg kellene nyitni múzeumként...

Visszafelé még beugrottunk a kedvenc dinós múzeumunkban, ami megint rettenetesen tetszett (Robinak már a harmadszorra járt itt). Aztán siettünk visszafelé, a szibériai hideg elől...

A királynő harapása

Egyetlen környékbeli királynő sem veszett meg, szeretnék megnyugtatni mindenkit. A királynő harapása avagy la bouchée a la Reine egy étel, az egyik kedvencem:

Igy harap egy királynő

Üreges leveles tésztába töltenek gombás-húsos szószt (de van tenger gyümölcsei változata is). Luxembourgban vol-au-vont-ként ismerik (kb. szélfújást jelent, talán azért, mert a "szél kifújta" a közepét). Az étel a XVIII. századból származik és XV. Lajos feleségének, a lengyel származású Mária királynőnek a nevéhez fűződik. XV. Lajos eléggé sokat betegeskedett és jóakarói féltek attól, hogy esetleg utód nélkül hagyja az országot. Alig töltötte be a a király a 15.-öt, szétnéztek neki szerte Európában, hogy feleséget keressenek. A feleség választásnál a legfőbb szempont az volt, hogy minél hamarabb gyerekkel ajándékozza meg a királyt. Mária a 22 évével akkoriban vénlánynak számított, viszont kevésbé törékenynek egy szüléshez. A házasságból hatalmas szerelem lett és Mária 12 év alatt 10 gyermeket hozott a világra. Eközben egy kissé lehasználódott mint szerető és hogy a király kegyét visszanyerje valamint figyelmeztesse a hitvesi hűségre, találta ki ezt az ételt.

A szószt eléggé munkás elkészíteni, de találtam előrecsomagolt változatot, gondoltam, hogy meglepem vele a családot. Először múlt héten próbáltam tésztakosarat venni hozzá. Amint emeltem le a polcról, Bence rámkiabált, hogy azonnal tegyem vissza, ő azt nem szereti. Ugyan, nem is tudod, hogy mi az. Erre Bence elmondta, hogy milyen íze van és hogy elég sűrűn szokta enni a menzán. A héten megint tettem egy kísérletet a kosárka vásárlásra, ha Bence nem is, Robi tutira rajongani fog érte. Éppen nyúltam a kosárkáért, Robi rögtön felháborodottan szólt rám, azonnal tegyem le, ő olyan gombás izét nem fog enni. Lehet, hogy bakonyi mártásos tészta lesz belőle...

A kalóz távmunkában

Mindig igyekszem a munkahelyemen, a közvetlen munkatársaim között feldobni egy kicsit a hangulatot. Ez nem túl nehéz, mert egy kis viccre nálunk mindenki kapható. Ma otthonról kellett dolgoznom, hogy teszteljünk néhány szoftvert és egyebeket. Az egyebekhez tartozott a video konferenciát is tudó programunk, valami olyasmi mint a skype, csak más a neve. A reggeli értekezletet ezért én a fiúk szobájából élveztem végig. De gondoltam, hogy azért megtréfálom a csapatot és kölcsönvettem Robi kalózjelmezét: kalózkendő, feketeszem és bajusz. Ezeket izlésesen elrendeztem magamon és igy jelentem meg a számitógép kamerája előtt. A hatás fenomális volt és remélem, hogy Robi sem haragudott meg rám, hogy hordtam a bajuszát.

A mérges sms

A mérges sms-t, négy felkiáltójellel Bencétől kaptam ma reggel. Történt ugyanis, hogy a reggeli kapkodásban csak arra figyeltem, hogy Robinak minden iskolai felszerelése nálunk legyen. Ez ma három táskát jelentett: iskolatáska, tornazsák és uzsonnás táska. Mielőtt mindenki megrémülne, ezek összesúlya kb. 3 kg volt. Szóval darabra minden stimmelt. Bence később indul iskolába és figyelmesebben veszi magához a táskákat, ezért rögtön kiszúrta, hogy Robi tornacucca otthon maradt, az övé viszont eltűnt. Mentségemre legyen mondva, hogy mind a két tornazsák fekete, Bencéén még van egy nagyon kicsi nike felirat, de ez az összes különbség. Bence gyorsan összepakolt magának egy alternativ tornazsákot és azzal ment el. Robitól délután megtudtuk, hogy ő sem vette észre a cserét, csak amikor az öltözőben kipakolta a zsákot. Ezért aztán ő a padon töltötte a tornaórát...

Sültkrumpli, a városka

Ez nem vicc, létezik Belgiumban egy városka, amit Baraque de Fraiture-nek hívnak, ami nagyon hevenyészett fordításban Sültkrumplibódé-t jelent.A helység az Ardennekben található és Belgium legmagasabb pontja is egyben. És tényleg lehet kapni sült krumplit. Bár ez igazából minden belga településre elmondható, ugyanis a sült krumpli Belgiumban nemzeti eledel. Angolul a sült krumplit egy súlyos tévedés következtében French fries-nak, azaz francia sült krumplinak hívják (pedig a franciák híresek arról, hogy milyen egészségesek az ételeik). Állítólag a tévedés okozói az amerikai katonák. Az I. Világháborúban az amerikaiak rendre fogyasztották a sült krumplit. Mivel abban az időben a belga hadseregben a hivatalos nyelv a francia volt, a francia beszédet hallva nevezték el az amerikaik a krumplit "French"-nek, vagyis franciának. És hogyan jutott a belgáknak eszébe, hogy megsüssék a krumplit? A Mosel folyó vidékén az emberek rendszeresen fogtak halat és azt megsütötték. Amikor télen befagyott a folyó vagy nehezebb volt a halfogás, akkor nekiálltak a krumplit kis darabokra vágva kisütni, mintha kishal lenne.

Szülinapi buli

Vasárnap Robival szülinapi buliba voltunk hivatalosak. Már sokféle ugrálóvárban voltunk (pl. Pólus), de ilyen hatalmasat még nem láttunk (itt a link a site-hoz). Amint beléptünk, megcsapott a kb. 200 gyereknyi hangzavar (a szülőket egyáltalán nem lehetett hallani) és a tömeg látványa. A játékok egy óriási hangárban helyezkedtek el, ott viszonylag zsúfoltság mentesen oszlottak el az ünnepelni vágyók. Viszont a "pihenő" részlegen 15 darab születésnapos asztal körül nyüzsögtek a felnőttek és a mezítlábas gyerekek. Mondanom sem kell, hogy Robi remekül érezte magát, ki-be rohangált a csapat. Gy. csak egy pillanatra benézett, mert kívülről nem látszott, hogy mekkora zaj van bent. Aztán sietve kimenekült. Én derekasan álltam a sarat és még beszélgetni is megpróbáltam. Ennek az lett az eredménye, hogy reggelre country énekesi mélységűvé ércesedett a hangom. Természetesen az esemény után Gy-val együtt fertőtlenítettünk: a gyerekvírusok a legszívósabbak, sietve öblítettük le őket egy kis pálinkával.

A 17-es ablak

A 17-es ablak a luxemburgi főposta nevezetessége, ide érkeznek az ajánlott küldemények. A héten kaptunk Bence nevére értesitést ajánlott küldeményről és ezeket a pályaudvarral szemben lévő nagypostán lehet átvenni.  Emlékeimben még élénken él a Zugló 1-es posta és egy kicsit aggódtam, hogy nem fog beleférni az ebédidőmbe a sorbanállás. De erről szó sem volt. A 22. század postahivatalába érkeztem meg. A 17-es ablak hatalmas teremben árválkodik és két joviális öregúr ült az ablak mögött, kedvesen mosolyogtak. Na, gondoltam, hosszas keresgélés lesz itten, mire megtalálják a szemüvegüket, meg hogy melyik fiókban keressék stb.... mint otthon. No, beadtam az értesitést és az igazolványomat, és rögtön elkezdtek mutogatni, hogy irjam alá. Néztem csak rájuk, hogy mit. Akkor láttam, hogy van az ablak előtt egy toll. Elektromos, előtte pedig egy kis érintőképernyős kijelző, azon már villogott a nevem, az küldemény azonositó. Az érintőképernyőn irtam alá, rögtön ment a cyberspace-be az info. Utána még kellett néhány ok-t is beikszelnem, az üregurak közben lelkesen mutogattak, hogy merre és hogyan. Aztán jött a küldemény, villámgyorsan mozogtak, szó sem volt hosszas keresgélésről. Nyissam ki az ajtót, jött a következő utasitás, de már mutogattak is, hogy merre jön a zsiliprendszeren keresztül a levél.

Ede küldeményében egy manósapka érkezett Bencének, még karáncsonykor kérte. Köszönjük szépen!

Vízkereszt avagy a Háromkirályok ünnepe

Múlt héten nagy halomban álltak a torták a kedvenc madaras teszkónkban és izgatott gyerekek válogattak köztük. Nem tudtuk mire vélni a dolgot, de már kifogytunk az otthonról hozott beigliből és egyéb édességekből, ezért mi is beneveztünk egyre.

Hamarosan kiderült, hogy Vízkeresztkor itt az a szokás, hogy Galette des Rois-t, vagyis a Királyok Tortáját készítik el vagy vásárolják meg. A család legfiatalabb tagjának az asztal alá kell bújnia, ezalatt a háziasszony elkezdi felszeletelni a sütit. A legkisebb pedig az asztal alól mindig kikiabálja, hogy kié lesz a szelet. Ezt a csalások elkerülése miatt teszik, mivel a tortában kincsek rejtőznek. Van benne egy babszem, akinek ez van a szeletében, annak kell jövőre fizetni a tortát. Az igazi kincs viszont egy kisebb figura, régebben porcelánból készült, amely a betlehemi jászol egy alakja. Akinek a figura jut, az lesz a nap királya vagy királynője (és a fejére teheti a papírkoronát).

Nálunk a következőképpen zajlott a királyok tortájának felszeletelése. Hétvégén még nem tudtuk, hogyan is kell fogyasztani, ezért csak úgy simán megettük a harmadát. Szerintem nekem jutott a bab, amiről akkor azt hittem, hogy citrommag. Sebaj, úgyis én szoktam bevásárolni, ki más venné jövőre a következő tortát? Robi és én is ma tudtuk meg, egymástól függetlenül, hogy milyen szokás járja a tortával kapcsolatban, ezért nagy izgalommal várta, hogy bebújhasson az asztal alá. Én csak azért izgultam, hogy tényleg legyen benne valami kis ajándék, hogy Robi örülhessen. Gy. már Amszterdamban van, ezért az itthoniaknak nagyobbak lettek a nyerési esélyei. Ügyeletes tinédzserünk pedig nem sok érdeklődést mutatott sem a kincs, sem a torta iránt. Azért udvariasságból neki is vágtunk.

A torta majdnem így nézett ki, a töltelék belül málnás/mandulás volt talán, nagyon finom és tápláló:

Bab vagy figura: beutaló a fogorvoshoz

Robi tehát az asztal alól kiabált, miközben én szeltem háromfelé. Közben bele is néztem a szeletekbe és meglepetésemre az egyikben tényleg volt egy kis figura. Ma már nem számít Jézus szupersztárnak, ezért az Asterix és Obelix rajzfilmből volt bent egy figura, kb. akkora ami egy kindertojásban is elfér. Amikor Robi kipattant az asztal alól a sütiért, akkor természetesen arra a szeletre mutattam, hogy az övé, amiben a figura volt. Ez olyan anyai csalás, tudom, de az vesse rám az első babot, aki nem ugyanezt tette volna.

A múlt idő

Robi lelkesen mesélte, hogy a múlt időt (Past Tense) tanulta az angolórán. Csodálkozva néztünk rá, mit tetszhetett neki benne? Talán a rendhagyó igék? De nem, a tanítási módszer ragadta magával. Hogy kezdték az ismerkedést a múlt idővel? Természetesen nem vették elő a könyvet és nem kezdték a szabályokat bebiflázni. Helyette kimentek a folyosóra, felöltöztek, átfutottak a tanárral együtt a másik épületbe, benéztek az igazgatói irodába, majd visszafutottak a terembe. Mikor visszaérkeztek,  szépen elmondták egymásnak, hogy mit csináltak és a tanár mondta, hogy "Na, fiaim és lányaim, ez a múlt idő, ahogyan most elmeséltük, hogy mit csináltunk." Garantálom, hogy erre a Past Tense tanításra még nagypapa korában is emlékezni fog.

Újra munkában... és iskolában

Január elsején autóztunk vissza Luxemburgba, Ausztria teljesen üres volt, viszont a németknél már óriási forgalomban mentünk. Az időjárás eklektikus: hóesés, köd, zápor, napsütés...A téli maratoni autókázásban az a leglehangolóbb, hogy reggel sötétben indulunk és sötétben is érkezünk meg. De még mindig sokkal kényelmesebb, mint a reptéren hatalmas tömegben várakozni és lökdösödni.

Robi keddtől újra iskolában, jó kedvűen ment már első pillanattól, bár a reggel kicsit hiányzott az az 1-2 óra, amennyivel kevesebb jutott. A héten már járnak úszni is, még év elején kaptak egyen úszósapkát, piros szinű és az iskola logója van rajta (a torna poló is hasonlóan piros). Ez nagyon praktikus, már messziről látni a vizben, hogy ki melyik sulihoz  tartozik.

Bence mázlista, csak jövő héten kezdődik a sulija... és csak halkan jegyzem meg, hogy 3 teljes héttel rövidebb lesz, mint Robinak...

Emma és Luca

Emma és Luca nem a barátaink, hanem ezek a legnépszerűbb leány és fiú nevek Luxemburgban. És Franciaországban is, bár ott a Luca-t, Lucas-nak irják. Bármilyen kicsiny is Luxemburg, az ország különböző részein a dobogós nevek (Emma és Luca után) különbözőek. Északon a kislányok Alen, Alena, Emira, Liz és Lynn nevet kapják, a kisfiúk Emir, Pit és Charel. Délen viszont Lara, Léa, Anna és Mathilde a dobogósak, a fiú nevek közül pedig Noah, Matis, Pit és Alex.